HTML

FŐNIX BLOGJA

Címkék

akció (1) alkohol (2) álom (1) amerika (2) antifa (1) antifasiszta (3) antirasszizmus (1) arab (1) becsület napja (1) blogajánló (1) blogin (4) bolsevizmus (1) bombagyár (25) bombagyár cikk (32) budapest (12) bűnözés (9) buzi (4) cigány (27) cigánybűnözés (4) dark flash (1) dokumentum (1) drog (2) droid (5) droidzóna (3) dvd (1) életvitel (4) ellenkultúra (1) elmélkedés (22) énmagam (5) entartete kunst (2) fajvédelem (1) fehér (2) fehér fajvédelem (1) fekete pákó (1) felvidék (1) feminizmus (3) férfi (2) fiatalok (8) fidesz (1) film (2) flash (1) főnix (1) fordítás (1) germán mitológia (1) gondolatok (1) gyerekek (1) gyűlöletkeltés (1) harc (10) határontúli magyarok (1) hír (1) hooligan (1) hős (2) hősiesség (1) huligán (1) hungarizmus (2) hunhír (1) ideológia (1) igazság (3) igazságtalanság (1) inkvizíció (1) isten (1) iszlám (1) javaslat (4) jobbik (4) jótékonyság (6) kérdés (2) keresőszavak (2) kereszténység (1) kínai (1) kommunizmus (1) könyv (1) közösség (1) kronológia (1) kultúrarombolás (1) kuruc.info (3) levél (2) magánügy (1) magyar (12) magyarázkodás (1) magyar gárda (5) magyar önvédelem (2) média (8) megemlékezés (1) mese (1) miép (1) mnf (1) motiváció (1) mp3 (1) mszp (5) művészet (2) náci (8) nacionalizmus (1) nácivadász (1) német (1) nemzetgyalázás (1) nemzetiszocializmus (4) nemzeti bolt (1) nemzeti szórakozóhely (2) nigger (7) ns (2) olvasók küldték (4) önvédelem (1) orbán (1) ötlet (1) perverz (1) poén (14) pogrom (1) politika (23) pornó (1) programajánló (4) punk (2) rasszizmus (1) rendőr (8) rendőrség (2) rockwell (1) rólam (1) semmi érdekes (1) skinhead (5) sovinizmus (1) statisztika (1) szabadság (1) szdsz (4) szép új világ (1) szex (2) szilveszter (1) szlovák (1) terv (1) tomcat (10) történelem (6) történelemhamisítás (1) történet (1) tüntetés (1) ukrajna (1) ünnep (3) vallás (1) vers (1) vezetés (1) videó (11) youtube (1) zene (5) zsidó (10) Címkefelhő

Friss topikok

Utolsó kommentek

Linkblog

Obama(jom) javítva!

2008.10.20. 21:10 :: Főnix

Ma ezen a két képen sikerült vonyítva röhögnöm. Tudom, tudom ez csúnya náci dolog, meg izé, de akkor is baromi vicces.

Nickname

Positive

Tényleg nem működtek a linkek, úgyhogy javítottam őket.

4 komment

Címkék: poén nigger

Hogyan szereljük le a szexwebkamerás néniket

2008.10.14. 00:32 :: Főnix

Skypeon rendszeresen betámadnak mindenféle nőneműek azzal, hogy nézzem meg a mellüket webkamerán. Azonban engem nem érdekel az ilyesmi - fúj, nő! - úgyhogy meglehetősen idegesítenek, amikor küldözgetik a baromságaikat. Hiába magyaráztam, hogy havegirlfriend, notinterested, meg iamgay, nem értették. Erőlködtek tovább, hátha mégis meglesném a mellüket dolláré'. Most azonban rájöttem mi az amivel le lehet szerelni őket. Egy tökéletes mondat, és többet nem írnak!

[22:19:09] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: (puke)
[22:19:42] Fonix: hi
[22:19:44] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: u there?
[22:19:59] Fonix: yes
[22:20:08] Fonix: what you want?
[22:20:10] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: on http://www.SkySexLive.com you take control of my webcam and zoom on all the part of my body
[22:20:15] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: i prefer to talk about sex on http://www.SkySexLive.com it more secure
[22:20:35] Fonix: No thanks, I'm only interested in naked dwarves

4 komment

Címkék: szex poén droidzóna

Élő menyétcsaládot operáltak ki egy kínai kisfiú fejéből

2008.10.14. 00:00 :: Főnix

Tran$poRTeR droidot fogott. Méghozzá jó nagyot:

Sziasztok!
Droidot fogtam, és ezúton szeretném megosztani a bájos kis történetem a gyárlakókkal.
Történt egy este, hogy helyes kis 9.es leányzóval(15 éves) beszélgettem MSN-en, miután nagyon unatkoztam ezért leírtam neki a következőt: "Svéd orvoscsoport maratoni, 17 órás műtéttel egy élő menyétcsaládot operált ki egy kínai kisfiú fejéből. A kisfiú szülei az állatokat az oslo-i állatkertnek adományozták." Nah most a kisjány értetlenül állt a dolog előtt és kérdzete tőlem, hogy ez mi?Én pedig azt válaszoltam, hogy ez egy hír, nem hallotad? Erre ő azt felelte, hogy nem hallotta és nem szeretne szegény kissrác helyében lenni. Gyorsan hozzáteszem, hogy a csaj nem valami kisegítőbe, hanem Debrecen egyik legjobb gimnáziumába jár...erről ennyit.
Üdv mindenkinek!

1 komment

Címkék: droid olvasók küldték droidzóna

Először magyarul: A Playboy interjúja George Lincoln Rockwell-lel

2008.10.05. 00:53 :: Főnix

George Lincol Rockwell-ről már írtam nektek. Ő az az ember, akit a fehér-fajvédő körökben ismert, és nagyon elismert Dr. David Duke, egyszerűen csak úgy emlegetett, mint a valaha élt legnagyobb amerikait.

Bár Rockwell tábornok rendkívül fontos személyiség mind a történelem, mind a fehér-fajvédelem, a nemzetiszocializmus, a mozgalom szempontjából, művei alig olvashatók magyar nyelven. Az egyetlen tőle, amit magyarul is olvashatunk, az a Tyúkok és a Kacsák című remekmű, melyet már bemutattam nektek a Bombagyáron.

Kevesen tudják, és még kevesebben hiszik el, hogy a Playboy magazinban szerepelt először, (1966-ban) egy Rockwell-lel készített ínterjú. Az interjút készítő, pedig egy Alex Haley nevű néger volt. Úgy gondoltam ezen írás sokakat érdekelhet, ezért is választottam ennek lefordítását az általam alapított Bombagyár Fordítóbrigád első feladatának. Az interjú olvasásakor azonban végig szem előtt kell tartanunk, hogy Rockwell nem is számított rá, hogy az interjút lehozzák majd. Számtalan alkalommal készítettek már vele interjút, de mindig visszaléptek a zsidó médiahatalom nyomására. Ezért is nem szabad élesen kritizálnunk Rockwellt az interjúban elmondottakért, illetve a hangnemért, ugyanis ő biztos volt benne, hogy ezen beszélgetés sosem kerül napvilágra, csakúgy mint az azelőttiek.

De mint azt látjátok, mégis így történt. Most pedig, a Bombagyár Fordítóbrigádjának jóvoltából, először magyar nyelven, itt olvashatjátok ezt az interjút, a Bombagyáron.

 


Haley ezt írja:

„Felhívtam Rockwellt a Virginiában, Arlingtonban található főhadiszállásán és közöltem vele, hogy a PLAYBOY felkérte őt egy exkluzív interjúra. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem vagyok zsidó, óvatosan bár, de belement. Nem mondtam meg neki, hogy néger vagyok. Öt nappal később, amint a taxim beállt Rockwell „Nemzetközi Főhadiszállása”, egy kilencszobás, fehér gerendázatú arlingtoni ház (amelyet azóta lelakatolt a Adójövedelmi Szolgálat [IRS, amerikai adóhatóság], amely jelenleg a nácik anyagi támogatásainak labirintusát vizsgálja) elé, a háztetőn egy hirdetőtábla-méretű feliratot láttam meg, amely így szólt: „FEHÉR EMBER HARCOLJ – ZÚZD SZÉT A FEKETE FORRADALMAT!” Nem tudtam másra gondolni, mint hogy vajon milyen fogadtatásban lesz részem, amikor megpillantják az én nem-árja fizimiskámat. Nem kellett soká várnom – a kekibe öltözött ügyeletes őr az ajtónál szinte kővé meredt, amint kiszálltam a taxiból és felmentem az bejárati lépcsőn. Amikor azonosítottam magam, bizonytalankodva betessékelt és mondta, hogy várjak abban a közeli helyiségben, amit ő „szentélyszobának” nevezett, egy kis, fekete falú kamrában, amit pislákoló piros gyertyák világítottak meg alig áthatva a homályt, amerikai és náci zászlókkal volt díszítve, valamint a falakon függtek Adolf Hitler és George Washington egymás mellé állított portréi, és Rockwellről magáról egy valamivel nagyobb és idealizált portré – egy önarckép. A székem melletti asztalon volt egy nem túl igényesen nyomtatott és kötött könyv – Rockwell saját kiadású önéletrajza, a This Time the World; épp lapozgattam benne, amikor két egyenruhás rohamosztagos „storm trooper” alakja feltűnt az ajtóban, náci-mód tisztelegtek, és hűvösen közölték velem, hogy Rockwell parancsnok parancsot adott nekik, hogy a Párt használatában lévő autók egyikében vigyenek engem az új személyes főhadiszállására.

„Tizenöt perccel később velem és a magnómmal hátul, két kísérővel elöl a kocsi befordult egy szűk, fákkal szegélyezett útra, lelassított, amint maga mögött hagyott egy – halálfejjel megpecsételt – „TILOS AZ ÁTJÁRÁS” táblát és egy pórázon tartott dobermann őrkutyát, és végül megállt egy fehér, 16 szobás tanyaház előtt, amely a földszinten és a második emelet magasságában négy láb magas, vörös horogkeresztekkel volt ékesítve. Úgy egy tucat náci bámult rám jeges tekintettel, mialatt az őrök elvezettek mellettük, fel Rockwell ajtajáig, ahol egy rohamosztagos fegyverrel az oldalán nagy szakértelemmel a fejem búbjától a talpamig átmotozott. Karnyújtásnyi távolságon belül ott volt egy fából készült tároló alkalmatosság, amely közelharcra alkalmas hosszúságúra fűrészelt vascsöveket tartott. Engem „tisztának” találva az őr ünnepélyesen kinyitotta az ajtót, belépett, tisztelgett, „Sieg Heil!”-t kiáltott – ami nyersen visszhangzott belülről – aztán arrébb lépett az ajtóból és egy bólintással megadta nekem az engedélyt, hogy belépjek. Úgy is tettem.

Mintha csak a drámai hatás kedvéért tette volna, Rockwell ott állt a szoba túloldalán kezében a kukoricacső pipájával, egy Adolf Hitler arckép alatt. Figyelmeztetve lévén a négerségemről, nem mutatott meglepettséget, ahogy nem is mosolyodott el, nem beszélt, és nem nyújtott kezet. Ehelyett, miután tetőtől talpig végigmért egy hosszú pillanat erejéig, egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal egy ülőhelyhez intett, aztán leült ő maga is egy közeli könnyed székbe és csöndesen nézett, amíg beállítottam a magnómat. Rockwellnek ott volt már egy sajátja is, észrevettem, ahogy egy közeli asztalon járt benne a szalag. Aztán, míg egy tagbaszakadt őr állt vigyázban köztünk kb. félúton, Rockwell elővett egy gyöngyberakásos revolvert, nyomatékosan a széke karfájára helyezte, majd hátradőlt, és – mióta találkoztunk, most először – megszólalt: „Én felkészültem, hogy ha maga is.” Minden további udvariaskodás nélkül bekapcsoltam a magnómat.



PLAYBOY: Mielőtt elkezdenénk, parancsnok, esetleg elmondaná nekem, hogy miért tartja azt a pisztolyt ott a könyöke mellett és ezt a fegyveres testőrt közöttünk?

ROCKWELL: Csak elővigyázatosság. Talán nincs tudatában ennek, de én szó szerint több ezer, az életem ellen irányuló fenyegetést kaptam. Ezeknek a legtöbbje futóbolondoktól származik, de néhány közülük nem az volt; ennek az épületnek a külsején mindenhol golyónyomok vannak. Épp a múlt héten két gallonos lángoló benzinesüveget dobtak a házra, pont az én ablakom alá. Interjúk közben itt tartom ezt a pisztolyt elérhető távolságban, és ezt az őrt magam mellett, mert már túl sokszor támadtak meg ahhoz, hogy bármennyire is kockáztassak. Még sosem rettentett meg egy semmirekellő sem, de nemrégiben történt, hogy 17 fickó azt állítva, hogy a helyi egyetemről vannak, idejött, hogy „meginterjúvoljon”; semmiféle kellemetlenség nem történt, de később rájöttünk, hogy fel voltak fegyverkezve és azt tervezték, hogy letépik a zászlót, felgyújtják az egész kócerájt és összevernek engem. Csak az a tény, hogy mi fel voltunk készülve az efféle durva dolgokra, akadályozta meg, hogy ez megtörténjen. Még sosem kellett senkit se megsebesítenünk, de csak azért, mert gondolom mind tudják, hogy akármikor készek vagyunk harcolni. Ha ön az, akinek mondja magát, nincs mitől félnie.



PLAYBOY: Nem félek.

ROCKWELL: Remek. De csak hogy mindketten tudjuk, hogy hol is a helyünk, valami mást is kristálytisztán érthetővé szeretnék tenni, mielőtt elkezdjük.

 

Őszinte és nyílt leszek magához. Ön az ön hivatásabeli minőségében van itt; Én az én hivatásombeli minőségemben vagyok itt. Amíg itt vagyunk, jól fogunk bánni magával – de látom, hogy ön egy fekete riporter.

 

Ez nem személyes dolog, de azt akarom, hogy megértse, hogy én nem keveredek az ön fajtájával, és mi az ön faját „niggereknek” nevezzük.



PLAYBOY: Sokszor neveztek már „niggernek”, parancsnok, de ez az első eset, hogy fizetnek is érte. Szóval mondja csak nyugodtan: mi baja velünk, „niggerekkel”?

ROCKWELL: Semmi bajom magukkal. Csak úgy gondolom, hogy maguk, emberek, boldogabbak lennének ott Afrikában, ahonnan jöttek. Amikor az első bevándorlóinkat Európában üldözték, ők nem tartottak ülősztrájkot vagy efféle nyavalygást; ők kivándoroltak, bementek a vadonba és felépítettek egy nagy civilizációt.



PLAYBOY: Azt a négerek segítségével építették fel.

ROCKWELL: Segítség ide vagy oda, a fehér emberek Amerikában egyszerűen sohase fogják engedni maguknak, hogy teljesen elkeveredjenek velük, akár tetszik, akár nem.



PLAYBOY: A polgárjogi mozgalom célja a jogok és a lehetőségek egyenlősítése, parancsnok – nem pedig a faji keveredés, ahogy azt ön próbálja sejtetni.

ROCKWELL: Lehet, hogy az egyenlőség a meghirdetett cél, de a faji keveredés az, ami a gyakorlatban megvalósul belőle; és minél durvábban erőltetik ezt maguk, annál dühösebbek lesznek a fehér emberek.



PLAYBOY: Úgy gondolja, ön fel van jogosítva arra, hogy a fehér emberek nevében beszéljen?

ROCKWELL: Malcolm X ugyanazt mondta, amit én mondok.



PLAYBOY: Ő egészen biztosan nem volt abban a helyzetben, hogy a fehér emberek nevében beszéljen.

ROCKWELL: Nos, azt hiszem, a fehérek többségének nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy a faji keveredés egyszerűen nem fog működni. Éppezért úgy gondolom, hogy fognunk kéne a dollármilliárdokat, amit most elpazarlunk külföldi segélyekre kommunista országoknak, amelyek utálnak minket, és oda kéne adnunk azt a pénzt a mi saját niggereinknek, hogy megépítsék a saját civilizált nemzetüket Afrikában.



PLAYBOY: Attól a ténytől eltekintve, hogy Afrika területileg már fel van osztva szuverén országok között, keveseket leszámítva majd mind a 20.000.000 néger ebben az országban itt született amerikai, akiknek pont annyi joguk van ahhoz, hogy itt maradjanak, mint Önnek, parancsnok.

ROCKWELL: Én nem így gondolom. Ha két ember összeférhetetlennek bizonyul a házasságban, és nem tudnak együtt élni, akkor elválnak; és az átlag-niggerek tömege egyszerűen nem „illik bele” a modern amerikai társadalomba. Egy leopárd nem változtatja meg a foltjait csak azért, mert behozzák a dzsungelből és megpróbálják betörni és háziállattá változtatni. Megtanulhatja, hogy behúzza a karmait, hogy egy kevés maradékot lekunyerálhasson az ebédlőasztalról; megtaníthatják neki, hogy egy szánalmas, meghúzódó állat legyen, de ettől még nem lehet elfelejteni, hogy mindig az lesz, aminek született: egy vadállat.



PLAYBOY: Mi emberi lényekről beszélgetünk, nem állatokról.

ROCKWELL: Mi niggerekről beszélünk, és nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy ők alapjában véve állatiasak.



PLAYBOY: Milyen értelemben?

ROCKWELL: Spirituálisan. A mi fehér gyerekeinket megrontják, akár Pavlov kutyáit: külső feltétel-reflex alapú idomítással. Példának okáért, minden alkalommal amikor egy fehér gyerek kefél egy jót, az autórádió nigger bebopot harsog. Ilyen erős ingerek hatása alatt nem tart soká, amíg egy fehér gyerek elkezdi tudat alatt összekötni a primitív hangokat az intenzív örömérzettel, és így átalakítja a természetes örömöt a szexben egy természetellenes rajongássá a kaotikus és állatias nigger zenéért, ami elpusztítja gyermekeinkben a rend és az igazi szépség szeretetét. Ez az, ahogy ti niggerek megrontjátok a mi fehér gyerekeinket – anélkül, hogy akár csak rájuk tennétek a mocskos kezeiteket. Na nem mintha azt nem akarnátok.



PLAYBOY: Néha azért ez épp ellenkezőleg történik, parancsnok.

ROCKWELL: Nos, be kell vallanom, a sajátjaimnak is van egy nagy hibája: a fehér ember lassan túlságosan elpuhányodik. A niggerek kemény kétkezi munka elvégzésére vannak kényszerülve, és ennek eredményeképp a legtöbb kannigger akár az egészséges állat: szilaj és kemény, olyan, amilyennek a természet a férfit szánta. Ha megfigyeljük, hogy egy fehér férfi átlagpolgár hogyan tölti az idejét: az íróasztal fölé görnyedve, balettezve, elektromos fűnyírón furikázva, prémmel bevont vécéülőkéjén guggolva, nem lehet nem észrevenni, hogy sok fehér férfi mennyire puhánnyá és löttyedté engedi magát válni; főleg azok a csontos, tésztaképű, fehér békeimádók a hosszú hajukkal, tündéri ruhájukkal, nagy sárga csíkokkal a gerinctelen hátukon. Melyik normális nőnek kellene ilyen anyámasszonykatonája? Sajnálatos módon néhányat a mi fehér nőink közül, főleg az őrült baloldali állapotok között, amik az egyetemeinken uralkodnak, olyannyira eltérít a zsidó propaganda, hogy saját ösztöneiket elárulva inkább egy egészséges fekete kant választanak ezek helyett a csontos, nyámnyila fehér békeőrültek helyett, akik hemzsegnek az egyetemeinken.



PLAYBOY: Azt akarja mondani, hogy a néger férfiak szexuálisan felsőbbrendűek a fehér férfiakhoz képest?

ROCKWELL: Távolról sem. Az átlagos fehér munkásember, a fehér férfiak nagytöbbsége, épp olyan tökös és kemény, mint bármelyik nigger, aki valaha is élt. A fehér értelmiségiek azok, akik engedték magukat elcsökevényesedni fizikailag, szellemileg, és főként spirituálisan olyannyira, hogy már kénytelen vagyok elismerni, hogy egy egészséges nigger szemétszállító szexuálisan és fizikailag bizonyosan felsőbbrendű egy tésztaképű, csontos, fehér békeőrülthöz képest.



PLAYBOY: Másban is felsőbbrendűnek tartja a négereket a fehér férfiakhoz képest?

ROCKWELL: Épp ellenkezőleg – minden másban alsóbbrendűnek tartom őket a fehér férfiakhoz képest.



PLAYBOY: Ez egy eléggé elnagyolt általánosítás. Alá tudná támasztani konkrét adatokkal?

ROCKWELL: Amikor egyetemeken tartok beszédet, gyakran felteszik nekem ugyanezt a kérdést. Erre mindig egy saját kérdésemmel felelek: hogy döntik el az egyetemek, hogy kik a jó és kik a rossz tanulók? Hát a teljesítmény alapján! Nézzük csak a történelmet, vizsgáljuk meg a különböző fajokat: a kínaiak jól teljesítenek – hatalmas civilizációt teremtettek. Ugyebár az összes fehér faj is jól teljesít. Ellenben a nigger faj az egészen szoros közelmúltig abszolúte semmit nem alkotott.



PLAYBOY: Mennyire szoros közelmúltra gondol?

ROCKWELL: Az elmúlt 20-30 évre.



PLAYBOY: És mi van annak a több millió afrikai négernek és leszármazottaiknak – valamint az egész világról jött mindenféle színű bevándorlóknak – a segítségével, azokéval, akik segítettek megalapítani és felépíteni ezt az országot?

ROCKWELL: Nem akarom ezt semmibe venni, de az az igazság, hogy a niggerek minden segítsége majdnem teljes egészében szolgai és kétkezi munka volt. A legnagyobb részét lovak is elvégezhették volna, vagy jól beidomított majmok ugyanazokról a fákról, amelyekről őket szedtük le még Afrikában. Azóta néhány új trükköt is megtanultak – de csak olyanokat, amelyeket a fehér embertől lestek el.



PLAYBOY: Egyes nemrégiben feltárt régészeti leletek alapján kimutatták fejlett fekete afrikai civilizációk létezését, melyek századokkal az ehhez fogható európai kultúrák hajnala előtt álltak fenn.

ROCKWELL: Hogy ha akkor annyival előrébb jártak nálunk, miért lövöldözgetnek egymásra még mindig köpőcsövekből kis nyilakat, mialatt mi rakétákat lövünk fel a Holdra?



PLAYBOY: Az amerikai űrprogram nem szegregált projekt, parancsnok. Sok néger dolgozik a NASA-nak és az űriparban.

ROCKWELL: Ez csak az én igazamat bizonyítja. Néhány niggert, akár az idomított csimpánzokat, a mi faji-keveredés-párti elnökeink és a szövetségi kormányunk felprotezsált és beleerőszakolt olyan dolgokba, mint az űrprogram; de a niggerektől nem származik egy olyan ötlet se, ill. nem ők hozták létre az olyan fantaszikus szervezeteket, amelyek révén embereket tudunk az űrbe juttatni. A niggerek a NASA-ban olyanok, mint a csimpánzok, amelyek megtanultak biciklizni. Néhány beidomított bicikliző majom nem bizonyítja, hogy a csimpánzok fel tudnák találni, meg tudnák építeni, vagy akár csak gondolkodni tudnának a bicikliről. A tény az, hogy az átlag nigger nem olyan intelligens, mint az átlag fehér ember.



PLAYBOY: Nincs genetikai vagy antropológiai bizonyíték, ami ezt megalapozná.

ROCKWELL: Tudom, most azt fogja mondani, hogy tud nekem mutatni többezer intelligens niggert és hülye fehér embert. Nagyonis tudatában vagyok annak, hogy mindkét oldalon vannak kivételek. Én csak azt mondom, hogy az ön népe átlaga az én népem átlaga alatt áll; és a tiszta feketék még lejjebb vannak alattunk. Az élő bizonyítékom erre épp itt ül előttem.



PLAYBOY: Hogyha rám céloz, én távol állok a tiszta feketéktől – ahogy ön is láthatja.

ROCKWELL: Hát épp ez az: ön egy intelligens ember; öröm magával beszélgetni. Maga azonban nem tiszta fekete, mint az ősei Kongóban. Szóval, ezzel talán megsértem magát, de nem bájcsevegni jöttünk ide: bizonyára kellett lennie egy fehér embernek valahol a családjában, különben maga nem lenne fekete helyett barna. Igaz?



PLAYBOY: Igaz.

ROCKWELL: Nos, én azt mondom, hogy a maga intelligenciája az én fajtám véréből fakad. Akárhányszor körbemutogatnak egy okos niggert és azt mondják: „Látjátok? Nézzétek, milyen zseniálisak a niggerek!”, akit ilyenkor mutatnak, az általában egy részben fehér ember egy kis nigger vérrel az ereiben. Ez nem bizonyítja, hogy a niggerek olyan nagyszerűek lennének. Ellenkezőleg; azt bizonyítja, hogy a fehér vér egy rész-niggert intelligensebbé tehet.



PLAYBOY: Ez nem bizonyíték, parancsnok! Tud mutatni bármilyen hiteles iratot, amivel alátámaszthatja nézeteit?

ROCKWELL: Egy pszichológus, G.O. Ferguson, készített egy tanulmányt a négerekben a fehér vér mennyisége és az intelligencia összefüggéséről. Tesztelte az összes virginiai néger iskolás gyereket és bizonyította, hogy a teszteken a tisztán fekete négerek körülbelül 70 %-át, az egy fehér nagyszülővel rendelkező négerek 75%-át érték el a fehérek eredményének. A két fehér nagyszülővel rendelkezők még jobban teljesítettek, akiknek pedig három fehér nagyszülőjük volt, majdnem olyan eredményesek voltak, mint fehér társaik. Mivel ezen néger gyerekek mindegyike hasonló körülmények között élt, mint a többi néger a tesztek eredményeiben látható jelentős különbséget nem foghatjuk a környezeti körülményekre.



PLAYBOY: Könyvében - A Profile of the Negro American – a világhírű szociológus, T.F. Pettigrew egyértelműen kijelenti, hogy a fehér elődök mennyisége semmilyen módon nem függ össze a négerek I.Q. eredményével. Pettigrew szerint a valaha dokumentált legokosabb néger – 200-as I.Q. eredménnyel – egyáltalán nem rendelkezett fehér ősökkel.

ROCKWELL: A tény, hogy tud mutatni egyetlen teljesen feketét, aki különb nálam, nem győz meg arról, hogy az átlag nigger is különb lenne. A megdöbbentő tény az, hogy minél „világosabbak”, annál okosabbak és minél feketébbek, annál butábbak.



PLAYBOY: Ez egy vélemény, Parancsnok, nem tény. Alá tudja támasztani bármiféle konkrét bizonyítékkal?

ROCKWELL: Egy élet tapasztalata a bizonyíték. Sosem találkoztam olyan fekete négerrel - igazán feketére gondolok, aki már lilának tűnik -, aki úgy tud beszélni, gondolkozni, ahogy mondjuk, ön tud. Ha majd egyszer találkozom, talán a véleményem is megváltozik. Az összes igazán fekete néger olyan, mint amilyeneket Tamás bátyáknak neveznek, vagy felforgatók, vagy csak csavargók, fosztogatók, erőszakolók.



PLAYBOY: A szociológusok egyetértenének abban, hogy a négerek nagy többsége – sötét bőrüek avagy sem – nem illik egyik kategóriába sem.

ROCKWELL: Mint mondtam, mindig vannak kivételek, de mindenki tudja, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Az evolúcióból következik, hogy ha a felsőbbrendű keveredik az alsóbbrendűvel, az eredmény hosszú távon a kettő között lesz, tehát alacsonyabb rendű, mint az eredeti felsőbbrendű csoport – más szóval elkorcsosult.



PLAYBOY: A „felsőbbrendű” és „alacsonyabb rendű” szavaknak semmi köze a genetikához, Parancsnok, csakúgy, mint az elkorcsosulásnak. Minden szakértő álláspontja, hogy a világ különböző embercsoportjai genetikailag nem különíthetőek el egymástól. Más szóval mindenki, a különböző rasszokhoz tarozó szülők leszármazottjai is, egyenlőnek születik.

ROCKWELL: Ne nevettessen, kérem! Nem tudja, hogy ezt az egész egyenlőség-marhaságot egy zsidó antropológus, Franz Boas találta ki a Columbia Egyetemen? Boas-t egy másik zsidó, Gene Weltfish követte, szintén a Columbiáról.  Jelenünk zsidó szakértője, aki az egyenlőséget prédikálja, egy szintén zsidó, Ashley Montagu. Bármely antropológust, aki ki meri mondani az igazságot, amit akármelyik egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott ember is tud, hogy a fajok minőségben különböznek, egyszerűen ellehetetlenítik, nem publikálhat, nem dolgozhat az egyetemeken, és egyszerűen nem tud megélni. Nem is hallani semmit arról az oldalról.  Carleton Putnam írt egy csodálatos könyvet „Race and Reason” címmel, amiben rengeteg tudományos bizonyítékot mutat be, amelyek alátámasztják az álláspontomat, miszerint a néger faj intellektuálisan eredendően alacsonyabb rendű a fehér fajnál.

 

Ez az egyenlősdi-marhaság egyenesen a Szovjetunióból származik, a liszenko-i biológiából, ami a kommunista Liszenko nevéhez fűződik, aki azt állította, hogy a környezetet megváltoztatva egyik növény magjából másik növényt termeszthetünk. Ez az a tan, ami elpusztítja a társadalmunkat - mert hamis. Nem lehet kukoricából búzát termeszteni a környezet megváltoztatásával.



PLAYBOY: Nem lehet kukoricából búzát termeszteni, bármit is változtassunk meg. Mindenesetre itt most emberi lényekről van szó, nem élelmiszerekről.

ROCKWELL: Nem akarom tovább csűrni-csavarni. A lényeg, hogy úgy gondolom, a zsidók tudatosan ferdítették el az antropológia, a biológia és a genetika tudományát, hogy eljussanak ehhez a hamis következtetéshez – és ezáltal elpusztítsák a kiváló fehér fajt.



PLAYBOY: Milyen hamis következtetéshez?

ROCKWELL: Ahhoz a teljes mértékben téves elképzeléshez, hogy az öröklésnek semmi köze például ahhoz, hogy a négereknek alacsonyabb az átlagos iskolai végzettségük és nagyobb arányban kerülnek ki közülük bűnözők, mint a fehérek esetében? 



PLAYBOY: A genetika szerint nincs is. Mindenesetre, eme feltételezés elfogadása miért vezetne a fehér faj pusztulásához?

ROCKWELL: Azért mert abba a téves hitbe ringatja az embereket, hogy a niggerek inkább csak „hátrányos helyzetűek”, mint születetten alacsonyabb rendűek; és hogy fel tudnak zárkózni, ha beengedjük őket az éttermeinkbe, tanulhatnak az iskoláinkban, beköltözhetnek a szomszédainkba. Ez elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy keveredünk velük, ami pedig a korcsosuláshoz, majd a fehér faj megsemmisüléséhez vezet.



PLAYBOY: Azt mondta, hogy az egész összeesküvés mögött a zsidók állnak. Ők maguk is fehérek, mi előnyük származhat hát a saját fajtájuk tönkretételéből?

ROCKWELL: Ők nem fognak keveredni, ahogy azt mi tesszük. Úgy hiszik, ők túl tiszták, kiválasztottaknak tartják magukat – a világ irányítására választottaknak. De nem képesek, csak alacsonyabb rendű lények lakta világot uralni. Mindaddig, amíg a fehér ember tiszta, nem érhetnek célt. De mihelyst a fehér ember elfogadja a keveredést a feketékkel, a zsidók feléjük kerekedhetnek.



PLAYBOY: Hogyan?

ROCKWELL: Már ők irányítják a négereket. A Fekete Muszlimokat kivéve gyakorlatilag a zsidók irányítják az összes nagyobb emberjogi szervezetet.



PLAYBOY: Önt tévesen informálták, Parancsnok. Egyet kivéve – az NAACP-t – az összes emberjogi csoportnál négerek vannak a kulcspozíciókban.

ROCKWELL: Ők csak a kirakat emberek. A zsidók mozgatják a szálakat a háttérben és ők tartják kezükben a pénzeszsákokat is.



 PLAYBOY: A zsidók, akik ezekhez a csoportokhoz tartoznak, illetve közreműködnek, kizárólag tanácsadói minőségben vannak jelen.

 ROCKWELL: Önt tévesen tájékoztatták. Mint már kezdtem mondani, a zsidók a fehér embereket is irányítani akarják, csakúgy, mint ahogy a négereket is irányítják. Miután a fehérek keveredtek a feketékkel, a fehérek is könnyen irányíthatóvá válnak, a négerekhez hasonlóan.



PLAYBOY: Miért?

ROCKWELL: Mert ha a felsőbbrendűt keverjük az alsóbbrendűvel, ahogy már mondtam, az eredmény alacsonyabb rendű lesz – félúton a kettő között. A zsidók túljárnának az eszén, kijátszanák, ezáltal manipulálhatnák az elkorcsosult fehér embert, ahogy azt már teszik a négerekkel. Erről szól ez az egész, úgymond emberjogi mozgalom; és hajlamosak megúszni, ha országunk jó fehér keresztényei nem ébrednek fel időben és nem fogunk össze, hogy helyre állítsuk a dolgok természetes rendjét, mielőtt még túl késő lenne.



PLAYBOY: És mi a dolgok természetes rendje?

ROCKWELL: Elkülönülés. A természetben is az egy fajhoz tartozó lények alkotnak csoportokat. A csimpánzok nem páviánokkal élnek együtt, hanem csimpánzokkal. Ez a rend az emberekre is érvényes. Még a teljesen integrált főiskolákon is azt tapasztaltam, hogy a négerek más négerekkel ülnek egy asztalhoz, és a fehérek is fehérekkel. Úgy gondolom, ez a természetes, és bármely próbálkozás, mely ezt a tendenciát akarja eltéríteni, a természet ellen történik.



PLAYBOY: Ön nem vette figyelembe az erkölcsi és alkotmányos értelemben is nagyon fontos különbséget aközött, hogy valaki saját döntése alapján él együtt saját rasszához tartozóval, vagy azért, mert kényszerítik rá. Ha hagyjuk az embereket dönteni, lennének, akik keverednének, lennének, akik nem; és az amerikaiak nagy része szerint ennek így kell lennie.

ROCKWELL: Ez így nagyon szépen hangzik, meg is hatódtam. De hogy néz ki a dolog a gyakorlatban? Minden esetben, amikor az ön által védett emberek költöznek a környékünkre, fehér emberek költöznek el; egyre gyakoribbak az erőszakos megnyilvánulások, amiket békés, jól szituált fehér férfiak követnek el - akik még sosem tettek ilyet - felháborodva a négerek beözönlésén.



PLAYBOY: Ez erős túlzás, Parancsnok. A felmérések azt mutatják, hogy mind-mind kevesebb fehér ember költözik el, amikor négerek költöznek a fehérek lakta környékekre; és valójában nagyon ritkán történnek olyan erőszakos cselekmények, amelyek okai visszavezethetőek lennének a négerek beköltözésére. A legtöbb esetben a kezdeti feszültségek után az új lakókat szép lassan elfogadják.

ROCKWELL: Nem tudom milyen környékeken nézett körül, de az erőszak és ellenségeskedés általánosságban tapasztalható, nem csak kirívó esetekben. És az egész kétszeresen jelentkezik, ha az én embereim közül költözik valaki a Watts-hoz hasonló helyekre. Az ön emberei nem csak lázonganak, hanem megpróbálják megölni. Ez természetes. Az ösztöneik jönnek elő, ahogy mindig is fognak. Bármely arra irányuló próbálkozás, hogy elnyomjuk, elfedjük eme ösztönöket, vagy tagadjuk létüket, hiábavaló, és sikertelenségre van ítélve. A természet nem változik.



PLAYBOY: A négerek ellenséges érzülete a nácik irányában nem igazán tekinthető bizonyítéknak az integráció természetellenes voltára. A náciellenes erőszak különben sem csak a négerekre jellemző.

ROCKWELL: Igaza van, a zsidókra sokkal inkább.



PLAYBOY: Ön azt állította, hogy a többek között Watts-i, Harlem-i és Rochester-i zavargások hátterében zsidók állnak. Van erre bármiféle bizonyítéka, amivel alátámaszthatja a vádakat?

ROCKWELL: Azt nem mondtam, hogy ők kezdték; annyit mondtam, hogy ők tervezték meg. Először is, ők mondták a niggereknek, hogy „Nektek nem kell engedelmeskednetek a törvényeknek, amelyek nem tetszenek nektek”, ahogy Martin Luther Nigger is hirdeti. Ha egy zsaru letartóztat egy négert, az „rendőri brutalitás”. És azt mondják nekik, vágjanak vissza. Ha a rendőr el akarja látni a feladatát, a zsidók által megvezetett niggereknek ki kell szabadítani a letartóztatottat a brutális rendőr kezei közül. A zsidók pszichológiai bombává szították őket – és ha jön a zsaru és teszi, amit tennie kell, az olyan, mintha égő gyufát tartana a gyújtózsinórhoz. Bumm – felrobban az egész! Ahogy az történt Watts-ban és Harlemben is.



PLAYBOY: Watts-ban és Harlemben is az anyagi károk nagy részét zsidó tulajdonban lévő üzletek, boltok szenvedték el. Miért szítanának a zsidók erőszakot, melynek eredményeképpen a saját vagyonuk semmisül meg?

ROCKWELL: Az csak véletlen, hogy a gettóban levő négerekből élő üzletemberek nagy része zsidó. A befolyásos, nagy zsidók hajlandóak feláldozni a kisebbeket, ahogy a hadvezér is feláldozza a seregének egy részét, hogy megnyerje a háborút.



PLAYBOY: De mit nyerhetnek a zsidók azzal, hogy felkeléseket szítanak?

ROCKWELL: Ők született bajkeverők. Egyszerűen nem tudnak nem megjelenni és felkavarni mindent és végül mindig ők szenvednek miatta. Mindig! De egyszerűen nem tudják abbahagyni. Teljes mértékben irracionálisak. Az egész liberalizmusukkal és a prédikációikkal, amikben egyenlő jogokat hirdetnek a niggereknek, csak zűrzavart és káoszt idéznek elő, ami végül elemészti őket. Az alkoholforgalmazók már most kapják. A múlt nyáron az összes zsidó boltos visított, „Elég! Hallgassatok meg! A barátaitok vagyunk!” – miközben a niggerek agyba-főbe verték őket. És ez csak a kezdet, csak ízelítő abból, ami még jönni fog. Erre a nyárra a Watts-inál jóval szörnyűbb rasszista erőszak megjelenését jósolom – mindezt a két bajkeverő alacsonyabb rendű rassz miatt.



PLAYBOY: A négerek alacsonyabb rendűségét – amint azt nemrég kifejtette – a mentális teljesítményükre alapozza. A zsidókat is ugyanezért tartja alacsonyabb rendűnek?

ROCKWELL: Sosem vádoltam a zsidókat azzal, hogy értelmileg ne tudnának teljesíteni. Sőt, úgy gondolom, nagy esély van arra, hogy mentális képességeiket illetően mindenki másnál jobbak. Véleményem szerint egy átlag zsidó élesebb eszű, mint az átlag nem zsidó, mert hosszú évekig az ügyeskedésből élt. Következésképpen egy olyan zsidó faj alakult ki, amely mentálisan jobb képességű, mint mi.



PLAYBOY: Akkor milyen értelemben tartja a zsidókat alacsonyabb rendűnek?

ROCKWELL: Lelki értelemben. Úgy gondolom, hogy egy emberi lénynek, ahhoz, hogy sikeres legyen, egyúttal nagy dolgokat vigyen véghez – feltaláljon egy rakétát, vagy bármit -, kell lennie valaminek, amiben hihet, ami több mint a saját túlélése, ami több mint saját maga. A zsidóknak nincs ilyenjük. Már olyan rabbijuk is van, aki nyíltan bevallja, hogy ateista. Ő Rabbi Sherwin Wine, a Michigan-i Birminghamből.



PLAYBOY: Talán ön nem tudta, hogy az Egyház jelenlegi, Istentől elforduló irányvonala a protestáns papságban gyökeredzik. Mindenesetre Wine rabbi személyes meggyőződése nem elég meghatározó ahhoz, hogy a zsidók hitét általánosan jellemezze. A zsidók nagy része továbbra is hisz Istenben, ahogy azt a Tóra tanítja.

ROCKWELL: A zsidók sokat beszélnek Istenről. De valójában az ő istenük, ahogy Marx is mondta, a pénz. Készpénz! Ez az, ahol a zsidók elbuknak, az idealizmus hiánya. Többségük meggyőződéses materialista. Bárhova is mentek a zsidók, gyanútlan, barátságos vidékekre költöztek, és azonnal elkezdték kizsákmányolni az embereket és az erőforrásokat. Azt hitték, üzlettel foglalkoznak, de valójában elevenen emésztették fel az országot. Aztán amikor az emberek megelégelték a gonoszságukat, kapzsiságukat és elzavarták, vagy megölték őket, mindig azt kiabálták, hogy őket „üldözik”. De ez nem üldöztetés. Ez önvédelem.



PLAYBOY: Arra utal, hogy Hitler igazoltan pusztított el 6 000 000 európai zsidót?

ROCKWELL: Egy percig sem hiszem, hogy a 6 000 000 zsidóból akár egyet is Hitler irtott volna ki. Sosem történt meg. Akarja, hogy bebizonyítsam?



PLAYBOY: Tessék.

ROCKWELL: Rendelkezésünkre állnak a számok a zsidók létszámát illetően 1939-ből, a második világháború előtti időből: 15 688 259; valamint a második világháborút követően élő zsidók létszáma: 18 000 000. Ha a második világháború utáni számot vesszük és hozzáadjuk az állítólag elgázosított hatmilliót, összesen 24 milliót kapunk eredményül, ami azt jelentené, hogy ötven százalékos népességnövekedés történt a zsidók körében egy körülbelül ötéves időszak alatt. A szexben mégoly jó zsidók sem tudnak ilyen gyorsan sokasodni. Látja, így a saját számadataik árulják el a zsidók hazugságait.



PLAYBOY: Megnevezné az említett statisztikák forrását?

ROCKWELL: A háború előtti számok az 1947-es Világalmanach 219. oldaláról, a háborút követő időszak adatai pedig az 1948. február 22-i The New York Times-beli Hanson Baldwin cikkből.



PLAYBOY: A népességre vonatkozó adatokat félretéve, tagadja a dokumentációs fényképes bizonyítékok érvényességét, melyek a gázkamrákat és a koncentrációs táborok árkaiban, halmokban álló több ezer testet mutatják?

ROCKWELL: Nyomatékosan tagadom, hogy létezik bármilyen érvényes bizonyítéka annak, hogy a nácik módszeresen gyilkolták a zsidókat. A fényképek, amelyeket halott zsidók képeként mutattak be, tulajdonképpen német civilek holttestei – többnyire asszonyoké és gyermekeké valamint menekülteké, akik a szövetségesek egyéjszakás drezdai bombázása alatt haltak meg – itt 350 000 ártatlan embert mészároltak le.



PLAYBOY: Ki azonosította ily módon e képeket?

ROCKWELL: Matt Koehl, a kutatási vezetőm, aki azt mondja, hogy az úgynevezett náci atrocitás-fényképek háttérépületei drezdai épületek.



PLAYBOY: Nem ismerjük el hitelesnek a kutatási vezetőjének megállapításait.

ROCKWELL: Meggyőző bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy a „dokumentum” erejű fényképek némelyike egész egyszerűen tiszta csalás. Egy zsidók által kiadott folyóiratban, mely szerte Amerikában kapható, mutatnak egy üveget, melyben a németek által, feltehetően szegény halott, elgázosított zsidókból főzött szappan található.



PLAYBOY: Milyen bizonyítéka van arra, hogy állítja, ez hamis?

ROCKWELL: A józanész. Az a szappan bármiből készülhetett, akár egy tucat olvasztott Lifebuoy szappanból. De itt van a végső érvem, hogy igazából mennyire nevetséges az egész náciellenes irodalom melyet olvasott: egy, 1958 márciusában, a Sir magazinban megjelent cikk, mely azt taglalja, hogyan gázosítottak el, égettek meg és gyilkoltak meg mindenkit a nácik. Egy „volt SS tizedes” elbeszélése alapján, a magát „Lew Cor”-ként jegyző amerikai hadsereg alhadnagyának. Nos, „Lew Cor” egyszerűen Rockwell visszafele olvasva. Én írtam – tesztként. Az eszembe jutó, lehető elrugaszkodottabb hazugságokat írtam le! És tessék: mind itt vannak kinyomtatva ebben a folyóiratban. Nézze a fényképeket! Állítólag mind a cikkben szereplő náci áldozatok fényképei – áldozatok, akiket én találtam ki!



PLAYBOY: Parancsnok, az Ön - náci kegyetlenkedéseket illető - hazudozási hajlama nem bizonyítja azt, hogy a zsidók ugyanezt tették volna. A több száz börtöntábort túlélő szemtanú náci atrocitásokat igazoló vallomását is elutasítja?

ROCKWELL: Eskü alatt tett írásbeli okiratom van egy zsidó orvostól, egy Auschwitz-i rabtól, aki azt mondja, hogy ott nem voltak gázkamrák.



PLAYBOY: Az Ön birtokában van ez az okirat?

ROCKWELL: Elküldöm a fénymásolatát. Úgy hiszem, a gázkamrákat a második világháború után építették zsidó katonatisztek. Azt biztosan tudjuk, hogy többnyire zsidó katonatisztek szabadították fel a táborokat. Ezek közül többen kémelhárításnak dolgozó zsidó katonatisztek voltak, akiket a nürnbergi perrel bíztak meg. Ők kínoztak meg ártatlan nácikat a lehető legaljasabb módszereket használva, hogy bárminemű koholt bizonyítékokra tegyenek szert.



PLAYBOY: Bizonyítani tudja e vádakat?

ROCKWELL: Sok olyan esetről van tudomásom, amikor az amerikai személyzet visszavonult a használt módszerek gusztustalansága miatt.



PLAYBOY: Ez nem bizonyítja azt, hogy kínzást használtak volna hamis tanúvallomás elérésére. Különben még nem mondta el, hogy elutasítja-e a szemtanúk náci atrocitásokról szóló vallomásait.

ROCKWELL: Természetesen elutasítom. Már számlálni sem tudom, hányszor jártam bíróságon miután zsidó bandák rámtámadtak és megvertek, azért, hogy azután ugyanezek a zsidók ott álljanak a tanúk padján, azt mesélve könnyekkel az arcukon, hogy én hogyan támadtam meg őket. A zsidók a világ mesterfokozatú hazudozói! Ebben zseniálisak. Miért van az, hogy ha egy zsidrák ül a tanúk padján, akkor még hagymára sincs szüksége a síráshoz?



PLAYBOY: Azt beszélik, van egy modell gázkamrája a főhadiszállásán. Igaz ez?

ROCKWELL: Nem, de van egy villamosszékünk a Sing Sing-ben, mely már nagy szolgálatot tett nekünk a Rosenbergek kivégzésében. Több százezer hasonló Rosenberg szaladgál Amerikaszerte, akiknek sütögetésre, vagy elgázosításra lenne szükségük.



PLAYBOY: A „több Rosenberg” alatt több zsidót vagy több kommunista kémet ért?

ROCKWELL: Több kommunista zsidót. Gyakorlatilag egy és ugyanaz a két dolog.



PLAYBOY: Azt akarja mondani, hogy sok zsidó kommunista, vagy azt, hogy sok kommunista zsidó?

ROCKWELL: A „kommunista zsidó” kifejezést pontosan ugyanúgy használom, mintha azt mondanám “olasz gengszter”. A legtöbb olasz nem gengszter, de mindenki tudja, hogy a maffia javarészt olasz. Nos, az én tapasztalatom, hogy a kommunizmus legalább annyira zsidó, mint amennyire a maffia olasz. Tény, hogy szinte az összes elítélt kommunista kém ateista zsidó volt a Rosenbergekhez hasonlóan. A nemzetközi kommunizmust egy Karl Marx nevű zsidó találta ki, és azóta is javarészt zsidók vezetik a mozgalmat, például Trockij.



PLAYBOY: Sztálin, Hruszcsov, Brezsnyev, Kosigin és Mao Ce-tung többek között, biztosan nem voltak zsidók.

ROCKWELL: A zsidók manapság többnyire a vörösök kémei és agitátoraiként működnek. Vigyázzon, nem azt akarom mondani, hogy nincsenek nagyszámban zsidók, akik megvetik a kommunizmust.



PLAYBOY: De mégis állítja, hogy többszázezer kommunista zsidó van Amerikában?

ROCKWELL: Talán ennél is több.



PLAYBOY: Milyen bizonyítéka van a számadat alátámasztására?

ROCKWELL: Egyszerű statisztika. 14 fő az Egyesült Államok bíróságain elítélt 16 főből zsidó fajú volt, egy további pedig nigger. A Medina bíró törvényszékén elítélt 21 kommunista vezetőből 19 zsidó fajú volt.  Az úgynevezett „másodhegedűs politbüro-hoz” tartozó vezetők több mint 90%-a zsidó volt.



PLAYBOY: Az elítélt zsidó kémek összlétszáma 33. Ez még nagyon messze van a többszázezertől.

ROCKWELL: Van még további fekete-fehér bizonyíték is. A zsidók még saját kiadványaikban sem tagadják a kommunizmus zsidóságát. Ezt bárki megtekintheti. Például, a legnagyobb példányszámú kommunista újság Amerikában nem a The Worker, hanem egy jiddis lap, a The Morning Freiheit. Bármely amerikai hozzájuthat e lap példányaihoz, és az angol részekben elolvashatja a nyílt kommunista hazaárulást, melyről prédikálnak. 



PLAYBOY: Parancsnok, a The Morning Freiheit nézeteiről természetesen nem mondható el, hogy az amerikai zsidók többségének nézeteit tükröznék. Tudna-e egy kimondott példát adni, az amerikai zsidók bármely szóvivőjétől elhangzott pro-marxista nyilatkozatra?

ROCKWELL: Csak egyet? Könnyű lesz. Vegyünk egy nyilatkozatot, melyet Stephen Wise rabbi adott. Ő az amerikai zsidóság egyik vezető szóvivője.



PLAYBOY: 1949-ben meghalt.

ROCKWELL: Nos, halála előtt azt írta: „Néhányan kommunizmusnak nevezik, én pedig judaizmusnak”. Ez egy közvetlen idézet. Azt mondanám, ez elég egyértelmű, nem?



PLAYBOY: Tudja-e igazolni ezen állítását?

ROCKWELL: Természetesen. Elküldöm majd Önöknek.

 

 


PLAYBOY: Van-e bármilyen kézzelfogható bizonyítéka a vád megalapozására?

ROCKWELL: Statisztikai mintát elfogad bizonyítékként?



PLAYBOY: Hadd halljuk.

ROCKWELL: Az általam ismert zsidók nagy hányada, legalább 50, de akár 85 vagy 90 százalékuk is vöröspárti – akár párttagsággal rendelkező kommunista vagy szimpatizáns, a kommunizmust nyíltan és szánt szándékkal segítő, arra felbujtó - a jelenlegi kormányzat kommunisták általi megbuktatását támogatják. Segédkeznek a kommunista ellenségeinknek, amerikaiak meggyilkolásában, vagy tudatosan tüntetik el azon jogi bizonyítékokat, melyek a hazaárulók bűnösségét igazolnák.



PLAYBOY: Következtetéseit az Ön által személyesen ismert zsidók politikai szimpátiájáról aligha fogadhatjuk el állításainak bizonyítékaként, parancsnok. Vegyük csak például a „többszázezer” zsidót, akik Ön szerint vöröspártiak. Mindenesetre azt mondja, hogy „meg kellene sütni vagy gázosítani kellene” őket. Milyen alapon?

ROCKWELL: Árulás. Mindenkit - nemcsak a zsidókat - akinél kommunizmus pártolás, hazaáruló cionizmus gyanúja merül fel vagy bármi más bomlasztó támadás országunk és népünk ellen, azt ki kell hallgatni, le kell tartóztatni és a bizonyítékokat a bíróság elé kell tárni. Ha vád emelhető ellenük, bíróság elé kell állítani őket, ha pedig bűnösnek találtatnak, meg kell őket ölni.



PLAYBOY: Hogyan?

ROCKWELL: Nos, ne feledje, hogy több százezer zsidó árulót kell majd kivégezni. Nem látom, hogyan tudna ennyi embert elektromos székbe ültetni, mielőtt még megöregszenek és meghalnak, ezért számomra úgy tűnik, hogy a tömeges gázkamrák lesznek az amerikai kommunista árulók problémájának egyedüli megoldása. 



PLAYBOY: Az Ön gázkamrás javaslata, mint „megoldás a kommunista áruló problémára” emlékeztet a nácik által Németországban intézményesített „zsidókérdés végső megoldására”. Újabb antiszemita keresztes hadjáratot tervez a Hitler által lefektetett irányelvek mentén?

ROCKWELL: A keresztes hadjárat, amit én tervezek sokkal nagyobb horderejű, mint az előbbi. Németországban, Hitler egy helyi „laborkísérletet” végzett mely ideológiát szolgáltat nekem, éppúgy ahogyan Marx tette azt Leninnek. Az én feladatom, hogy ezt az ideológiát világmozgalommá tegyem. Ezt sosem fogom elérni pusztán a tiszta árja elmélet hirdetésével, ahogyan Hitler tette; az észak-germán népek felsőbbrendű fajjá dicsőítésével. Bár van egy nagyon könnyen azonosítható felsőbbrendű faj: a fehér faj. Világszerte megtalálható. Ezért harcolok, a fehér keresztény szolidaritásért, nem pedig az árja eszméért. Hosszútávon pedig győzedelmeskedni szeretnék Görögország, Németország, Olaszország, Anglia, Kanada, Franciaország, Spanyolország, Latin Amerika, Rodézia, Dél-Afrika és a Föld összes fehér keresztény országának népei felett. Megpróbálnám összeolvasztani a világ összes fehér, keresztény országát egy faji, vallási és politikai alapú katonai egységbe. Szeretném, ha esetleg ez a szerveződés hatalmi fölényre tenne szert.



PLAYBOY: A nem fehér, nem keresztény népek felett?

ROCKWELL: Az afro-ázsiai tömb felett, mely számomra az alapvető veszélyt testesíti meg a bolygónk számára. Rosszabb, mint egy bomba! Ezek az emberek valami olyasmivel rendelkeznek, amit mind a kommunizmus, mind pedig a demokrácia elvesztett. Fanatikusak! Tele vannak ezzel a vad tekintetű hittel és életerővel, amit a fehér ember fokozatosan elvesztett. Ha valaha is összefognak, majdnem egy milliárd áll majd szemben a fehér emberrel – hét az egyhez arányban. Oly gyorsan szaporodnak, hogy az esélyek nemsokára tíz vagy akár tizenöt az egyhez lesz. Amikor ez a milliárd színesbőrű rendelkezni fog majd az atom- vagy hidrogénbombával, amit a Vörös Kína hamarosan el is ér, eltörölhetünk majd a föld színéről néhány százmilliót belőlük, de még mindig rengeteg lenne az utánpótlás. A fehér faj nem tudna sokáig ellenállni ennek az erőnek. Eltörölnének! A félig-állat színesbőrűek hatalmas tömegei végigsöpörnének rajtunk, és mi semmit sem tehetnénk ez ellen.  Ez, a mennyiség végső győzelme lenne a minőség felett, hacsak a fehér emberek hamarabb össze nem fognak. Hatalmas bajban leszünk, ha ők egyesülnek előbb. De vésse az eszébe: lesz majd egy armaggedoni csata, és ez nem a kommunizmus és demokrácia ütközete lesz, hanem a színesbőrű milliók és a kis létszámú, de elit fehér csapatok között dől majd el. Ideológiai, gazdasági és filozófiai nézetek egyáltalán nem vagy csak nagyon kismértékben játszanak majd szerepet. Amikor elérkezik majd az idő, ami távolabb van, mint gondolnánk, tervezem, hogy készen állok majd – nemcsak saját magam megvédésére – hanem a fehérek millióinak vezetésére, azokéra, akik ma esztelenül állítják, hogy nem tudják, mi történik.



PLAYBOY: Országos létszámára vonatkozó becslések szerint 25 és 100 közötti tagja van. Ezzel a maroknyi követővel tervezi a fehér keresztény nemzetek irányítását?

ROCKWELL: Elsősorban, mi egy világmozgalom vagyunk éppen úgy, mint ahogy a kommunizmus is egy világmozgalom, nem pedig egy helyi vagy nemzeti szerveződés. Beindítottuk a nemzetiszocialisták világegyesületét, melynek én vagyok a parancsnoka. Másodsorban, az Ön számadatai hibásak. Csak ebben az országban 500 rohamosztagosunk – ezek utcai harcra kész férfiak – valamint 1500 párttagunk van. Továbbá van még körülbelül 1500 levelezőnk – emberek, akik ügyünkkel szimpatizálnak, írnak nekünk és adakoznak. A külföldi taglétszámunk pedig ezrekben mérhető.



PLAYBOY: Külföldön hol?

ROCKWELL: Hadd nevezzek meg egy pár országot Önnek: Argentína. Ott Horst Eichmann, Adolf Eichmann fia a vezetőnk. Jelenleg vagy börtönben van, vagy eltűnt, de a mozgalom növekszik ott. Ausztráliában a mozgalmunk jelenleg tönkrement, de az ottani vezetőm – egy amerikai – titokban szervezkedik, hogy újra összerakja a csoportját. Spanyolországban egy nagyon jó kis földalatti szervezetünk van, de Franco-nak ez nem nagyon tetszik, ezért titokban kell maradnunk. Angliában Colin Jordan nyíltan tevékenykedik, és nagyon jól végzi dolgát. Franciaországban egy átkozottul jó csoportunk van, nemrégiben tartóztatták le őket. Belgiumban van egy megbízott, ex-SS ejtőernyősöm; ő nagyon jól végzi dolgát. Svédországban óriási csoportunk van, éppen most tartoztatták le mindnyájukat. Az emberünk Ausztriából börtönben van, így az ottani dolgok eléggé megszakadtak. Kanadában pedig John Beattie vezeti a hatalmas és sikeres mozgalmat. A chilei vezetőnket bebörtönözték, Németországban illegalitásba vonultunk, az ottani vezetőnk hamarosan börtönbe vonul. Hollandiában, rendben mennek a dolgok. Írországban felgyorsultak az események. Olaszországban egy igazán nagyszerű mozgalmunk van. Japánban egyik emberünk leszúrta a szocialista képviselőt. Emlékszik erre? Új-Zéland szépen gyarapszik. De Norvégiában nem mennek túl jól a dolgok. Egy nagyon jó kis csapatunk van Dél-Afrikában és mostanra Rodéziában is ott vagyunk. Ahogy látja, világszerte vannak csoportjaink. Még kicsik, de végül is csak 20 év telt el Hitler halála óta. Krisztus keresztre feszítése után 20 évvel alig voltak keresztények. Jelenleg a horogkereszt követői katakombákban vannak, pont úgy, mint a kereszt követői egykoron. Mondhatnám, hogy egy keresztény mozgalom vagyunk hétköznapi értelemben, valójában én személyesen pedig egy szabadgondolkodó. De mélyen bent hiszem, hogy létezik egy nálunknál nagyobb erő, amely segít minket abban, hogy a világot megtartsuk természetesnek és fajilag tisztának a perverz és elkorcsosult ellenében. Van egy ideológiánk, elkötelezettségünk és vitalitásunk hogy szembeszállhassunk az afro-ázsiai tömb vakbuzgó fanatizmusával. Ezért tudunk majd gyarapodni és feltehetően ezért fogunk majd győzedelmeskedni.



PLAYBOY: Elmesélné, pontosan hogyan tervezi sorsát beteljesíteni akár isteni segítséggel, akár anélkül?

ROCKWELL: Van egy négy fázisból álló tervem. Az első fázis, hogy megszólítsam a tömeget. Semmit sem tehetsz addig, amíg nem éred el a tömeget. Ahhoz, hogy eljuss hozzájuk pénz, státusz és nyilvánosság nélkül, drámai hőssé kell válnod. Hogy ezt elérjem, egy csomó szemetet le kellett nyeljek: azt, hogy bolondnak és szörnyetegnek vagy valami hasonlónak tartsanak. De a horogkeresztet feltéve elérem a tömegeket. A második fázisban kiábrándítom őket a hamis képből, amit rólam alkottak, megtanítom nekik az igazi programomat. A harmadik fázisban az általam nevelt embereket politikai entitássá szervezem. Végezetül a negyedik fázisban az entitást fegyverként használom majd a politikai hatalom elérésére. Ez a terv. A fázisok, természetesen egymásra csúsznak. Jelenleg körülbelül 50 százalék a második fázisban vesz részt, tulajdonképpen elkezdtük nevelni az embereket, ehhez hasonló interjúkban, főiskolai beszédek vagy hasonló események alkalmával. A másik 50 százalék még az első fázisban van – balhézunk is állandóan, hogy tudatosíthassuk az emberekben, hogy létezik egy Amerikai Náci Párt. Egyáltalán nem érdekel, mit mondanak rólunk, mindaddig, míg beszédtéma vagyunk.

 

*

 

Eddig tartott a Playboy magazin, George Lincoln Rockwell-lel készített interjújának első része. A második részét jövő hét vasárnap rakom fel.

A fordítást cacodaemon, Gróf Krisztina, FireFox, Papp István, és Dörgő végezték, akiknek ezúton is köszönöm munkájukat. Az ellenőrzést és javítást, pedig én végeztem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika fordítás amerika történelem harc náci nemzetiszocializmus nigger bombagyár cikk rockwell

Interjú az állatkínzó aberrált zsidók elleni akció vezetőjével

2008.09.29. 18:55 :: Főnix

Aki nem tudja miről van szó, az előbb olvassa el ezeket a cikkeket:

Gyorshír: egy vödör szar ömlött a Gecy című "színdarab" rendezőjére

 

 


 

Főnix: Üdvözöllek! Igazán örülök, hogy megkerestél, ugyanis a videóból nem sok derül ki.

Torpedo: Üdv! Igen, azért is kerestelek meg, hogy tisztázzuk a részleteket.



Főnix: Rendben, akkor térjünk a tárgyra. Láttuk hogy az akció kissé félrecsúszott, mi volt az eredeti terv?

Torpedo: Az első ötletünk az volt, hogy még az előadás közben berontunk, és szétverjük azt a mocskot.



Főnix: Mocskot? De hát ez művészet! Legalábbis a zsidók szerint. (A művet a Sirály nevezetű, köztudottan zsidó étteremben játszották, és a Budapesti Zsidó Színház mutatta be.)

Torpedo: Igen, szerintük, és még jópár aberrált szerint, akik a „művészet” szót afféle Jolly Jokerként használják undorítóságaikra. Bármiféle undorító, erkölcstelen, gusztustalan dolgot művelhetnek, csak rá kell mondaniuk, hogy művészet. A művészet nem ez. Nem művészet megölni egy védtelen állatot, nem művészet a Húgyba mártott Krisztus és a Véres ondó, és nem művészet a folyamatos trágárkodás sem. Persze nekünk nincs róla papírunk, hogy értünk a művészethez, és ezért meg is fogják magyarázni, hogy mi – hülye magyarok – nem értjük az ő művészetüket, mert primitívek vagyunk. Rendben, akkor primitívek vagyunk, és nem vagyunk méltóak az ő művészetükre. Csinálják ott ahol ezt eltűrik!



Főnix: Tehát az akció nem csupán a „művészeti céllal” kismacskát vízbe fojtó Toepler ellen irányult.

Torpedo: Nem, az eredeti cél az előadás megakadályozása volt. Erre több ötlet is felmerült, amiket most stratégiai szempontból nem osztok meg veled. Annyi a lényeg, hogy ha szét akartuk volna verni az előadást, akkor lehet, hogy a közönséget is szét kellett volna vernünk. Márpedig mi nem akartunk olyanokat is bántani, akik nem biztos, hogy megérdemlik.



Főnix: És gondolom kifejezetten veszélyes is lett volna az akció.

Torpedo: Igen, számukra. Ha úgy döntöttünk volna, hogy szétverjük az előadást, nem csak öten jövünk. A nehézfiúk most nem jöttek, egy étteremnyi zsidóra elegen vagyunk öten is.



Főnix: Nem is tudtam, hogy az állatvédők ilyen kemény srácok.

Torpedo: Az az igazság, hogy mi elsősorban nem állatvédők vagyunk.



Főnix: Akkor mik vagytok?

Torpedo: Nehéz lenne pontosan definiálni. Nevezhetsz minket fajvédőnek, nacionalistának, nemzeti radikálisnak, de mi jobb szeretünk szerényen úgy fogalmazni, hogy mi csupán az értékeket védjük. És ilyen érték egy ártatlan állat élete is, és a kultúra is. Azontúl hazafiak is vagyunk, és úgy vélem hazafinak lenni ugyanolyan természetes, mint állatvédőnek lenni. Tisztelni a hazádat, és sorsközösséget vállalni a nemzeteddel ugyanolyan természetes, mint tisztelni az állatokat. Egyszerűen ez a helyes. A baj csak az, hogy nem ez az általános. Köszönhetően a liberalizmus agymosásának.



Főnix: Ó, tehát egy oldalon állunk! Gondolom ez erősen közrejátszott abban, hogy a Bombagyár szerkesztőit kértétek fel arra, hogy rögzítsék az akciótokat.

Torpedo: Természetesen. Egyrészt szimpatizálunk a Bombagyár tevékenységével, nézeteivel, másrészt nagyjából ők az egyetlen olyan közösség, amelyik tudja mit kell tennie, és meg is meri tenni. Túl sok a szájhős sajnos. De ti fasza gyerekek vagytok. Most sem csalódtunk bennetek. Egyébként akartunk vinni Árpád-sávos zászlót is, de azt elfelejtettük.



Főnix: Köszönjük, igyekszünk. Mint azt már elmondtad, volt beépített emberetek, aki előző nap végignézte az előadást.

Torpedo: Igen, sajnos egyikünknek meg kellett hoznia azt az áldozatot, hogy végignézi azt a mocskot, hiszen akkor még az volt a tervünk, hogy akkor csapunk le rájuk, és tudnunk kellett mikor ki van a színpadon, hogy néz ki a hely, merre vannak a kijáratok.



Főnix: Ez okos dolog, de mi lett volna, ha egy másik hazafias társaság akkor csap le az előadásra, és összeverik a beépített embereteket is?

Torpedo: Tisztában voltunk vele, hogy ez megtörténhet. De vállaltuk.



Főnix: Értem. És milyen volt az előadás?

Torpedo: Undorító. Ennyi elég lesz?



Főnix: Az olvasók kedvéért kicsit bővebben is elmondhatnád.

Torpedo: Rendben. Nos, a „mű”-nek nincs semmiféle tanulsága, nem közvetít semmiféle értéket, nincs értelme sem. Entartete Kunst a javából. Másfél órányi tömény undorítóskodás. Szexmániás pszichológussal, aki a betege véres tamponját hordja a nyakában és szagolgatja, néger Ádámmal, megállás nélkül undorító hangon beszélő pornórendezővel, transzvesztitákkal, és minden olyannal amitől egy egészséges ember gyomra felfordul.



Főnix: Tehát a rendezők és a színészek is megérdemelték volna a pofont.

Torpedo: Meg bizony!



Főnix: Rendben. Térjünk rá az akcióra. Ki tervezte?

Torpedo: Ez a kérdés nem tetszik, erre nem válaszolok.



Főnix: Ismeritek egymást? Mármint a tagok?

Torpedo: Ugyan dehogyis, sosem láttam őket, csak símaszkban. És a nevüket sem tudom. Tényleg.



Főnix: Rendben, honnan tudtátok hogy mikor lesznek a színészek és a rendező az ajtó előtt?

Torpedo: Volt informátorunk. Egyébként csak arra vártunk, hogy elődugják a képüket. Ha nem jönnek ki, az étterembe is bementünk volna értük.



Főnix: Az sem lett volna veszélytelen. Tudtommal tele volt zsidóval.

Torpedo: Igen, ez nekünk is eszünkbe jutott, de erre azzal válaszolnék, amit a bajtársam mondott, mikor felmerült ez a téma: „Mit számít az? Nem győzhetnek! Nincs hitük!” És meg kell, hogy mondjam, nagyon is igaza van. Egy maréknyi elszánt harcos többet ér a világ legnagyobb hadseregénél. Rockwell tábornok egymaga szállt szembe tízezer zsidóval, őt sem tudták legyőzni. Mi öten voltunk harminc emberre. Egész jól álltunk.



Főnix: Igen, Geroge Lincoln Rockwell nagy ember volt.

Torpedo: Bizony. Ha a mieink feleannyira bátrak lennének, egészen más lenne ez a világ.



Főnix: Az biztos. Tehát az informátorotok jelzett, és a ti a helyszínre siettetek.

Torpedo: Igen, felkaptuk a símaszkokat, sálakat, és a helyszínre rohantunk.



Főnix: Símaszkok. Pár baloldali féreg gyávának nevezett titeket, amiért nem vállaltátok az arcotokat. Mit szólsz ehhez?

Torpedo: Hm. Bizonyára a kommandósok is gyávák, azért takarják az arcukat. Nekünk sajnos azért kellett eltakarnunk az arcunkat, mert tisztában vagyunk vele, hogy ma, ebben az országban, a rendőrség nem a rendet védi, és nem az igazság pártján áll. És mi nem akartuk, hogy elkapjanak.



Főnix: Ez érthető. A másik hazugságuk az, hogy ti kezdtétek a bunyót.

Torpedo: És most meg vagy lepve? Ezek a férgek állandóan hazudnak. A videón is tisztán látszik, hogy nem mi kezdtük a balhét. Mi csupán vajsavval locsoltuk őket – amitől egyébként semmi baja nem lesz az embernek, azt leszámítva, hogy kicsit büdös lesz – amikor ennek az undorító darabnak a rendezője egy borosüveget vágott a bajtársam fejéhez.



Főnix: Igen, ez tisztán látható a videón. És hallható is. Jó nagyot koppant.

Torpedo: Ráadásul, ha nincsenek ilyen kiváló reflexei, az üveg arcon találja, és akkor sokkal nagyobb baj is lehetett volna.



Főnix: Hol találta el az üveg?

Torpedo: A tarkóján. Fel is repedt rendesen. Dőlt belőle a vér. De sebaj, van orvosunk, majd az megfoltozza.



Főnix: És te mit csináltál ekkor?

Torpedo: Én? Én hibáztam. Nem ismertem fel elég hamar, hogy mire készül az a féreg. Nem hittem, hogy egy kis locsolásra ezzel válaszol. Ráadásul lent tartotta az üveget, azt hittem csak le akar locsolni minket. De tanultam a hibámból. Legközelebb akinél üveget látok, egyből pofánverem, aztán eltöröm a fején. Ha komolyabb sérülést okozott volna a bajtársamnak, akkor nagyon szarul járt volna.



Főnix: Mennyire?

Torpedo: Nagyon.



Főnix: Azért így se úszta meg szárazon.

Torpedo: Még szép hogy nem! A fejbedobott társam egyből berontott utána az étterembe, és ha nem szedem le róla, pépessé verte volna a fejét. Személy szerint ezt boldogan végignéztem volna, de nem akartam, hogy a társamat esetleg elkapják. Azt az üveget bőven megbosszulta.



Főnix: Te voltál az, aki bement utána és kirángatta?

Torpedo: Igen.



Főnix: Téged nem támadtak meg?

Torpedo: Ha jól emlékszem ütöttek felém, de nem találtak el. Amikor pedig a társamat nyomtam kifelé az ajtón, megpróbáltak visszarángatni. Nem ment nekik. Úgy löktem félre őket, mint pár kampós orrú lufit. Igen, az adrenalin csodákra képes.



Főnix: A videón látszik, ahogy egy másik társatokat fölre rántják.

Torpedo: Igen, ő köszöni, jól van, de a rátámadó zsidó nem hinném.



Főnix: Ő is szarul járt?

Torpedo: Hm. Nekem a térdem fáj, neki szerintem a feje. Kérdezd meg.



Főnix: Tomcat és Blogin harcoltak?

Torpedo: Nem nyilatkozom. Sőt, el is felejtettem. Fasza gyerekek ők, az a lényeg.



Főnix: A többi társatok mit csinált?

Torpedo: Nem tudom, nem láttam őket. Ilyen helyzetben teljesen csőlátása lesz az embernek. Én is alig emlékszem pár képkockára.



Főnix: Mi történt ezután?

Torpedo: Valakire aztán mégis ráborult az a vödör szar, azt hiszem a rendezőre. Biztos örült. Nem elég hogy szarrá verték, amiért emberkedett, még egy vödör szarral is leöntötték. De hisz aki belül hordja a mocskot, az kívül is biztos ugyanolyan büszkén hordja.



Főnix: Tehát végülis sikeres volt az akció.

Torpedo: Abszolút. Jobban sikerült, mint terveztük. Toeplert pedig elkapjuk később.



Főnix: Jé, most olvasom, hogy a rendőrség is hazudik. Meg sem említik, hogy a balhé az eldobott üveggel kezdődött.

Torpedo: Mit mondjak, nem vagyok meglepve. Úgy látszik üveget dobálni szabad. Rendben, legközelebb mi is azt csináljuk.



Főnix: Féltek hogy elkapnak?

Torpedo: Nem, mi nem félünk.



Főnix: Azt hiszem, ezt már bizonyítottátok.

Torpedo: És fogjuk is még a jövőben!



Főnix: Mit vártok ettől az akicótól?

Torpedo: Egyrészt reméljük, hogy elég egyértelműen kifejeztük, hogy nem toleráljuk sem az állatkínzást, sem a kultúrarombolást, sem a nemzetgyalázást, másrészt reméljük, hogy a jövőben nem kell lecsapnunk. Bár tudjuk, ez hiú ábránd, azért reménykedünk benne, hogy megértették.



Főnix: És hosszú távon mit vártok az akciótól?

Torpedo: Reméljük, hogy ezzel az akcióval elindítottunk valamit. Bízom benne, hogy látva az akciónkat, megértik majd a magyarok, hogy a harchoz nem kell nagynak, erősnek, vagy gazdagnak lenni. Egyedül a hit számít! Bízom benne, hogy majd a különféle hazafias csoportok, szervezetek, megpróbálnak „túllicitálni” bennünket, és még eredményesebb, még hatásosabb akciókat fognak végrehajtani. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk mi, akik felkelünk kényelmes fotelünkből, és harcolunk. Nem kérünk támogatást, nem kérünk pénzt, eddig sem kaptunk, és ezután sem szeretnénk. Csak azt kérjük tőletek, cselekedjetek ti is!



Főnix: Ó tényleg, biztos megmagyarázzák majd pár fórumon, hogy ti igazából biztos fizetett ügynökök, vagy provokátorok vagytok.

Torpedo: Ezt is tudjuk. Ebben az országban csak az nem ügynök, aki nem csinál semmit. Egyesek elképzelhetetlennek tartják, hogy a pénzen kívül más is tud motiválni valakit, és más miatt is vállal kockázatot. Ők csak az anyagi dolgokat becsülik meg. Sosem lennének képesek harcolni a hitükért, főleg nem meghalni érte.



Főnix: Mit üzensz a hazafiaknak?

Torpedo: Eddzétek meg testeteket és lelketeket! Készítsétek fel magatokat a harcra! Aztán csatlakozzatok hozzánk! Vagy szervezzetek magatok csapatokat! Tervezzetek akciókat! CSELEKEDJETEK! Túl sok az olyan „hazafi”, aki más sem csinál, csak eldugott fórumokban gyűlölködik, és füstös kocsmák sötétjében mesél rasszista vicceket. Az ilyenekkel semmit sem érünk. Ne csak akard a jót, tegyél is érte! Kelj fel és harcolj! A nemzetednek szüksége van rád!



Főnix: Azt hiszem tökéletes lezárása ez az interjúnak. Köszönöm hogy elmondtad ezeket.

Torpedo: Nagyon szívesen testvérem! Még fogtok hallani rólunk.



Főnix: Szebb Jövőt!

Torpedo: Küzdjünk érte!
 


(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

1 komment

Címkék: budapest pornó harc zsidó művészet fiatalok tomcat pogrom magyar önvédelem nemzetgyalázás bombagyár entartete kunst bombagyár cikk kultúrarombolás

Regös Péter verse a magyarokról

2008.09.26. 14:47 :: Főnix

Kötve hinném, hogy bárki is lenne itt, aki nem ismerné, e szívet melengető, kiemelkedő művészi értékű darabját a zsidó költészetnek. Fontos azonban mégis leközölnöm e művet, hogy mindenki érezze a zsidók végtelen szeretetét és toleranciáját népünk iránt. Következzék tehát a vers:

Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltűnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja őket,
Magyar férfiakat, s nőket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.

Írta: Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke.

13 komment

Címkék: vers zsidó

Népirtás vagy Lakatos Attilák?

2008.09.23. 20:58 :: Főnix

Népirtás vagy Lakatos Attilák?


Lakatos Attila cigány vajda

 

Mostanra bizonyára már mindenki hallott Lakatos Attila cigányvajdáról, a bizonyítékról, hogy lehet valaki becsületes és igaz ember, hiába született cigánynak. Itt most sokakat ki kell ábrándítanom, de nem vagyok fajgyűlölő. Hihetetlen vád az ellenségeinktől, hogy mi bárkit is a származása miatt gyűlölünk. Nálam a következő a fontossági sorrend, mely alapján az embereket megkülönböztetem.

1. Világnézet
2. Faj
3. Nemzet

És szentül meg vagyok győződve róla, hogy ez a helyes. Ha mégsem, hát majd az idő bizonyítja tévedésem. Bizony, első a világnézet, tehát hiába született valaki külföldön, egy másik faj leszármazottjaként, ha osztja az én világnézetem, egyet ért velem és támogat, többre tartom, mint egy fehér magyart, aki engem ellenségnek tekint. Mert az anyag sosem lehet a szellemnél feljebb való. És a nemzet sem lehet feljebb való a fajnál, mert az csupán értelmetlen testvérháborúk sokaságát szüli.

Lakatos Attila ezen rövid beszéde alapján cigánykérdésben az enyémhez hasonló nézeteket vall, ezért úgy gondolom nem kell a legkisebb mértékben sem megvetnem őt származása miatt.

Mert bátran kimondja az igazat, saját fajtájáról. Mert van hozzá mersze, hogy kimondja az igazságot. Ehhez pedig nagy bátorság kell, hisz ellenségeink semmitől sem félnek annyira, mint az igazságtól, hiszen ők a hazugság nagymesterei. Mert a hazugság csak addig életképes, míg szembe nem állítják az igazsággal. Lakatos Attila kimondta azt, amit mi már évek óta mondunk, és amiért évek óta elmebeteg gyűlölködőknek neveznek minket.

Pedig mi jót akarunk. Bizony, jót akarunk a cigányságnak is. Mert hiszem, hogy az Úr nem teremt népeket azért, hogy elpusztítsák őket. Mert a mi ellenségünk nem az anyag, hanem a szellem. Az a szellem, ami megfertőzte ellenségeinket, és amit csakis a mi szellemünk erejével győzhetünk le. Ha sikerült legyőznünk a hazugságot, a téveszméket, a gonoszt, akkor megtisztul az anyag, és újra a jó birtokába kerülhet.

Lakatos Attila egyike azoknak, aki ezért küzd. Cigánykérdés van, mégpedig egyre súlyosbodó. Mert minden nappal, minden kirabolt, megalázott, meggyilkolt magyarral, egyre csökken az esély a békés megoldásra. Az idő ellenünk dolgozik. Magyarok és cigányok ellen egyaránt. És ha lejár az idő, mindkét oldalon rengeteg vér fog folyni. Minden férfi keze vértől lesz mocskos, és rengeteg anya fog fia holttestére borulni. És akkor, bizony én is mindent meg fogok tenni, hogy ne a mi anyáink sírjanak. És ha ezt el akarjátok kerülni, a vért, a halált, a népirtást, akkor olyan cigányokra van szükségetek, mint Lakatos Attila!

 

Vegyen hát róla példát a világ összes cigánya!

Mert a származásod le nem tagadhatod, de ha az igaz utat járod, azt elfogadtathatod.
 

Én Lakatos Attilát választom. Hát te cigány, te mit választasz?

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

3 komment

Címkék: politika magyar bűnözés harc cigány elmélkedés javaslat magyar önvédelem cigánybűnözés bombagyár cikk

Pár észrevétel a szombati tüntetéssel kapcsolatban

2008.09.22. 20:45 :: Főnix

Meg úgy az egész nappal, és az összes többi tüntetéssel kapcsolatban is.

Ez most egy színvonalon aluli írás, de nem baj, olyan volt a szombat is.

1. Kellene egy listát készítenünk azokról az idiótákról, akiket ezentúl az index munkatársaival együtt, azonnal elzavarunk a rendezvényeinkről. Hogy kik tartoznak ide, azt majd a többi pontban kifejtem.

2. Ha egy politikai rendezvényen kívánunk beszédet tartani, azt ennek tudatában is írjuk meg. Egy komoly dolgot nem illő, és nem is hasznos ostoba szóviccekkel tarkítani. Gyurcsányt is lehet nyugodtan Gyurcsánynak nevezni, nem kell olyan rémesen szellemes álneveket kitalálni, mint a Furcsány Nyerenc, Lopcsány, Gyurcsányina, stb.. Az óvodás gyerekek csúfolódásainak színvonala nem való egy komoly beszédbe. Interneten megfér, bár engem ott is idegesít, de egy nyilvános beszédből feltétlenül hagyjuk ki az ilyet.

3. Ha beszédet mondunk, ne nyújtsuk olyan hosszúra, hogy ásítozzon a tömeg, és ne is olyan hangsúllyal mondjuk, mintha esti mesét olvasnánk. Kérem.

4. Én ezt már rengetegszer felvetettem, de a jövőben tényleg ki fogjuk tiltani az öregasszonyokat a rendezvényeinkről. Hihetetlen, hogy azok hogy tudnak viselkedni. Ordítoznak össze vissza, válogatott baromságokat. Folyamatosan beszélnek a beszédet tartóval párhuzamosan, és nagy bölcsen helyeselnek minden egyes mondatra, néha úgy, hogy az egészet megismétlik. Egymással beszélgetnek, motyognak, mocorognak. De ami a legrémesebb. KEREPLŐZNEK, SÍPOLNAK, DUDÁLNAK! Hát ezt nem hiszem el! Nem szilveszter van! Nem születésnapi zsúr! Nem focimeccs! Mostmár tényleg elég legyen ebből! Jólvan, tudom én, hogy ledolgoztak 50 évet, esetleg harcoltak ötvenhatban, vagy akármit tettek, de egy ilyen rendezvényen mindenki viselkedjen már rendesen. Akár ötvenhatos, akár nemzetvezető.

5. „Kossuth tér, vissza tér!” és az egyéb ehhez hasonló teljesen értelmetlen mondatok kántálását kérem a jövőben mindenki mellőzze.

6. Ezt kérném a fociszurkolóktól is. Felőlem ordibálhatnak, meg énekelhetnek is, de akkor legalább valami olyat, aminek van értelme. Példának okáért a „Fehér Magyarország” kántálása tapsikolás nélkül egész jó lenne. Ellenben a „CIGÁNYOK! CIGÁNYOK!” bármiféle apropó nélküli dallamos üvöltözése nem nevezető éppen értelmes dolognak. Az egyéb focimeccseken gyakran felcsendülő szólamokról nem is beszélve. Tegyünk már különbséget a focimeccs és a politikai rendezvény között.

7. Kedves skinheadek! Vagy tanuljatok meg ti is viselkedni, vagy maradjatok otthon. Kurvára nem oké az, hogy a kilencven százalékotok csak balhézni jön ki. Bevágtok két sört, üvöltöztök, megcsináljátok a balhét, (sokszor teljesen feleslegesen) aztán húztok egyből kocsmába vagy koncertre. Sokszor a teljesen jó rendezvényeket is szétkúrjátok. Igen, sok fasza gyerek van köztetek amikor harcról van szó, rengeteg bátor ember, de értsétek meg, nem mindig van erre szükség. És nem mindig úgy, ahogy csináljátok. Az olyan skinheadek akik pedig azért jönnek ki mert, idézem: „Szeretem az ilyen tüntetéseket, ilyenkor lehet balhézni, üvöltözni, betörni a kirakatokat, verekedni.” az bizony takarodjon innen, semmi szükség rá a jobboldalon! Sőt, semmi szüksége rá a nemzetnek! Továbbá szedjétek le magatokról a magyar címert, a horogkeresztet, a nyilaskeresztet, az Árpád-sávot, mert csak lejáratjátok ezeket a jelképeket azzal, hogy felveszitek őket.

8. Ha két nemzetiszocialista egymásnak esik, mert más focicsapatnak drukkolnak, akkor azok nem nemzetiszocialisták. Egyszerű huligánok.

9. Használhatók a focihuligánok és a skinheadek is, de vezető kell nekik. Olyan aki okos, és tudja mi az a taktika. Ezt oldjátok meg házon belül, engem úgy sem fogadnátok el vezetőnek, és nem is akarok az lenni.

10. Gyerekek, a rendőröket fegyverek nélkül nem tudjuk legyőzni. Abszolút semmi értelme rájuk támadni. Egy-kettőt elverünk, aztán szétzavarnak minket. Továbbá ha elkapnak, igen sokat ülhetsz érte. Ami pedig nem kellemes, tekintve, hogy a börtönökben 80% cigány. (Egy látogató becslése és a nevelőnő elmondása alapján).

11. A „vörös fasiszta”, "liberálnáci" , "nyilaskommunista" és ehhez hasonló kifejezések használata önmagában tarkólövést érdemel. Ezt hangosbemondóba ordibálni, vagy könyvbe írni, pedig már több mint idiótaság.

12. Ha valaki beszól, fenyeget, arcoskodik, azt pofán lehet vágni. Annak viszont nincs semmi értelme, sem értéke, ha egy ezerfős tömeg seggberúg egy magányosan ácsorgó békés zsidót vagy cigányt, amennyiben az ártatlan. Itt hozzátenném, hogy ilyen nem is történt, pedig jópár cigányt megnyúzhattunk volna az úton. Szóval ezt csak a jövőre nézve mondtam el.

13. Indexesek ti mégis mit vártok? Folyton hazudtok rólunk, de mi engedjük, hogy újra kijöjjetek a rendezvényeinkre, hogy manipulatívan összevágott lejárató videókat és cikkeket írjatok rólunk? Majd ha korrektül tájékoztattok, akkor nem lesztek elzavarva és seggberúgva. Ugyanezt üzenem a többi baloldali médiapatkánynak is.

14. Elmondom nektek, hogy az a szovjet emlékművet teljesen felesleges üveggel vagy kavicsokkal dobálni. Így nem tudtok kárt tenni benne. Viszont egy vörös festékkel megtöltött sörösüveg hozzávágásának lenne értelme. Persze én nem kívánok erre ösztönözni senkit, csak gondoltam, ha ezek vörösök, akkor már az emlékművűk is szebb lenne vörösben.

15. Öregasszonyokat kifőzdébe, kereplőket Dunába! Áléáléó!

16. Toroczkai magasan a legjobb beszédet mondta, gratulálok neki. Jól megírt szöveg volt, tökéletesen előadva. Hangosan, tisztán, érthetően, és jól beszélt, nem elaltatta a közönséget, hanem felkorbácsolta (bár minek?). Tessék róla példát venni. Vagy Adolf Hitlerről. Ő is jó beszédeket tudott mondani.

17. Menetelés közben ne lógassuk a zászlót a mögöttünk vonulók arcába, mert lehet, hogy olyan kis nyuszik hogy nem mernek szólni, hogy ez zavarja őket.

18. Ki az a legalja barom, aki részegen jön el egy ilyen rendezvényre, megmozdulásra, tüntetésre?

19. Utcai harcoknál segítsünk a nőknek, öregeknek, gyerekeknek, gyorsan biztonságos helyre jutni. Hasznosabb egy fiatal nőt kimenekíteni a rendőrállatok közül, mint kordont rázni. Pláne ha csinos.

20. Majd ha a már említett huligánok megtanulják mikor van ideje és helye a harcnak, akkor ki lehet majd hozni a rendezvényeinkre kisgyereket is, megmutatni neki kik a magyarok. De addig inkább ne, ugyanis a fejlődésben lévő szervezetre nincs jó hatással sem a könnygáz, sem a gumibot.

21. Nem minden rendőr rohadék, akivel ilyenkor találkozhatunk, de bizony egy jelentős részük az. Ezért vigyázni kell velük, de nem arcbarúgni mindet. Van köztük is igaz magyar ember, nem is kevés. De egyenruhában nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Ugyanígy talán mi is elvárhatnánk a rendőröktől, hogy ne legyenek mindannyiunkkal talajbunkók, mert nem mindannyian dobáltuk őket. Ha mind a háromezer ember valóban rendőrt akarna ölni, még fegyvertelenül is legyilkolhatnánk az összeset. Szóval erre jó lenne, ha emlékeznének, amikor nekiállnak erősködni 10 felfegyverzett rendőr vs 1 fegyvertelen magyar felállásban.

22. Hagyjuk már a rendőrökkel való hadakozást. Úgysincs értelme. Nekik direkt úgy van kitalálva a felszerelésük, hogy utcai eszközökkel ne tudj bennük kárt tenni. Harmic odabaszott kő hatása lesz talán annyi, hogy egy rendőrnek megfájdul a lába. Ellenben harminc buzifelvonulás közepébe vágott kő, harminc csordogáló agyvelejű buzeránst jelent. Azonkívül a pávatollas ruci sokkal jobban ég mint az egyenruha.

23. A nyugdíjasok tök jó táblákat tudnak csinálni.

24. Kolompár vegye le a mocskos kezeit az Árpád-sávosról, mert nem lesz jó neki. Esetleg fejbelövi az Árpád-sávos zászló szellemisége. Vagy a fejére esik egy öntöttvas turul. Félelmet keltve.

25. Az MSZP rendezvényein a résztvevők 90%-a vén kommunista, úgyhogy nagyon kell hajtania a pártnak, mert ezek bizony nemsokára megdöglenek, kifőzdéből a halálba bizony (gy.k.: a kommunista nem meghal, hanem megdöglik) és akkor ki veszi át a helyüket? Az a párszáz csegevara pólós punk, aki a kannásborpusztításon kívül semmihez sem ért.

26. A Magyar Charta minden támogatóját megkérem, hogy költözzenek le egy hétre egy olyan faluba ahol a lakosság több mint 50%-a cigány. Aztán eldönthetik, hogy akarnak-e maradni. Ha nem, akkor pedig fejezzék be a képmutatást. Férgek.

27. Lakatos Cshapó Csabi, Matisz nagypapa, és Gino vajon kint voltak tüntetni?

28. Vajon a kínaiaknak miért nem kell a rasszizmus ellen tüntetniük, és miért nem alakul ellenük gárda? Pedig ők sem magyarok és ők sem fehérek.

29. Talán mert a kínaiak munkát és kenyeret kérnek, nem segélyt és cigit.

30. Miért fog az történni, hogy ezen bejegyzés olvasása közben mindenki hevesen bólogat, de a következő tüntetésre elfelejti az egészet?

Egyébként most speciel én is érzem, hogy ennek semmi értelme nem volt, de legalább ti nem unatkoztatok tíz percig.


(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

2 komment

Címkék: média budapest politika magyar mszp harc tüntetés rendőr náci cigány elmélkedés buzi javaslat bombagyár cikk

Julius Evola: Feminizmus és heroikus tradíció

2008.09.07. 19:09 :: Főnix

A kvalitás és a differenciáltság a tökéletesség felé, a kvantitás és a forma nélküliség a tökéletlenség felé mutat. Ebből a premisszából kiindulva máris bizonyítást nyer az a tény, miszerint a felmagasztalt nyugati kultúra nem evolúcióként, hanem visszafejlődésként és involúcióként fogható fel.

Mára végre a különböző tragikus események az olcsó optimizmus mítoszainak legtöbbjét lerombolták, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy ennek a látszólagos paradoxonnak az igazságát feltárhassuk. A nyugati világ már évszázadok óta a nivelláció szörnyű elhatalmasodásának van alávetve. A politikában megjelenő formák, a liberalizmustól a demokratizmuson át a bolsevik tömegkultúráig - különálló és már csupán külsőséges jelenségek. Nem csak a kasztok különbségei és a benső minőségek - melyeknek antik tradícióink nagyságukat köszönhetik - lettek aláásva, hanem a jövő ideáljaként is hasonló visszafejlődési folyamat kerül előtérbe: az ember és ember közötti teljes nivellációt a nemek közötti nivelláció követi. A modern világ hanyatlásának oly sok jelensége, és erőteljesen antiarisztokratikus és antihierarchikus törekvései között kialakul a feminizmus, amelynek akut kifejeződése leginkább abban a két országban található, amelyek, mint egy harapófogó két ollója, keletről és nyugatról a mi Európánkat akarják összeroppantani: Oroszországban és Amerikában. A nő bolsevista egyenjogúsítása a férfival szemben - minden szociális, jogi és politikai szempontból - valóban tökéletesen megegyezik azzal az emancipációval, amelyet a nő a feminizmus által, az óceán túlpartján már kivívott magának.

Segítségünkre siet a következő szembeállítás. Hogy világossá tegyük e modern elhajlást, és egyszersmind meghatározzuk azokat az értékeket is, amelyek ismét vissza vezethetnek a normalitáshoz, ahhoz a létszemlélethez fordulunk, amely minden nagy árja kultúrára, főképpen a klasszikus, görög-római, továbbá északi-római világra volt jellemző.
A forma kultusza - a formáé, mint rendező és megkülönböztető törvényé: ez volt ennek a létszemléletnek a középpontja. A világ kozmosz és nem káosz, amennyiben egy tökéletes organizmussal megegyező módon, számos jól differenciált és felcserélhetetlen részből és funkcióból épül fel. Valójában e részek végcélja nem az, hogy az individualitásukat feloldva abba az állapotba kerüljenek vissza, ahol még egyek voltak. A végcél sokkal inkább az, hogy önmaguk legyenek, minél inkább a saját természetüket fejezzék ki, amíg az abszolút individualitást el nem érik, amelyet úgy fogtak fel, mint a mindenség legteljesebb sokféleségének és meghatározottságának előfeltétele. Ezen az úton formálódtak ki a hierarchikus rend alapjai, ami a családban, a 'gens'-ben (nemzetség), a városban és végül magában a birodalomban is jelen volt; a hierarchiáé, amely nem kényszer és elnyomás hatására, hanem spontán módon jött létre, az emberek, nemek és rasszok közötti természetes különbségek elismerése révén.

Magától értetődően egyetlen lény sem csupán az, aminek empirikus közvetlenségében látszik. Ellentétes természetek merülnek fel, és ütköznek össze benne. A keveredettségnek ezt az állapotát tökéletlenségnek tartották; ezen állapot felülmúlása volt az etika, sőt az aszkétika tradícionális célja, egészen azon típusok megvalósításáig, amelyek kizárólag és tökéletesen "ők maguk": körülbelül úgy, mint egy művész által a formátlan anyagból készített élő szobrok. Nos, ami főképpen a nemeket illeti, a férfi és a nő két típusként jelenik meg, és aki férfinak születik, az férfiként, aki nőnek, az nőként kell, hogy tökéletesítse önmagát teljes egészében, testileg és lelkileg, minden összekeveredettség felülmúlásával. Még szellemi téren is külön utat kell járnia a férfinak és a nőnek, amit csupán minden összezavarodottság és ellentmondásosság nélkül szabad elhagyni.

Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta benső bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a benső szerénység és uralom, az "önmagában létezés" és az erőből létrejövő tisztaság is - nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélődés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hősben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság. Ezekkel a típusokkal szimmetrikusan a nőiség is kétféle lehet. A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át. A heroizmusnak éppen ez a kettőssége határozza meg azt a különbséget, ami a férfi és a nő tökéletesedésének útja között van. A harcos és az aszkéta önuralmának - amelyek közül az előbbi a tiszta tett által, az utóbbi a férfias elvonultság által határoz meg a maga számára egy az életen túlmutató életet - megfelel a nőben annak a folyamatnak a heroizmusa, ami által magát valakinek teljesen odaadja és ami által valaki más számára létezik, legyen az a férje (ekkor beszélhetünk a szerető-típusról, amely a harcos női megfelelője), vagy a fia (az anya típusa, amely az aszkéta megfelelője). Egy ilyen kapcsolatban a nő saját életének magasabb értelmét, boldogságát és - határhelyzetben - megszabadulását találja meg. A heroizmus e két különválasztott és felcserélhetetlen irányzatának egyre eltökéltebben gyakorolt megvalósítása vagyis a nemek tradícionális és normális törvénye: minden olyasminek az eltávolítása, ami a férfiban nőies és a nőben férfias, egészen addig, amíg tökéletesen meg nem valósul az abszolút nő és az abszolút férfi.

Szükségtelen arra utalnunk, mennyire ellentétben állnak ezek a nézetek azokkal a nivelláló és humanitárius alapelvekkel, amelyek az utóbbi időben a morál, a jog, a társadalmi rend, sőt a nyugati ember megismerésének és munkálkodásának ideálját is uralták. Ezen alapelvek segítségével határozhatjuk meg a modern feminizmus szellemiségét és arculatát.
Valóban nem gondolható el, hogy az a világ, amely a kasztokat "túlhaladta" és - hogy jakobinus zsargonban fejezzük ki magunkat - minden embernek visszaadta "méltóságát" és "jogait", éppen a nemek közötti helyes viszonyokra vonatkozó érzéket őrizte volna meg. A nő eman-ci-pációjának sorsszerűen követnie kellett a szolgák felszabadítását, és a rend és tradíció nélküliek - azaz az antik párják - dicsőítését. És a lemondást hódításnak tartották.
A szolgaság évszázadai után a nő szabaddá, önállóvá akart válni. A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nőnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerű utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nő önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nő és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nő önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi előjogait is igénybe veszi. Ezért a feminizmus a legrosszabb értelemben vett elfajzás szimptómája. És míg a tradicionális etika megkövetelte, hogy a férfi és a nő egyre inkább önmaga legyen, és egyre merészebb képekkel fejezték ki, hogy mitől lesz az egyik férfi, a másik nő, - addig láthatjuk, hogy a "modern" mozgalmak a nivellációra törekednek, egy olyan állapot felé, ami a nemi individuáción és differenciáción valójában nem túl, hanem innen van.

Más oldalról: amit a feminizmus a prakticitás síkján szem előtt tartott, az a bankok, hivatalok, piacok és a modern élet más irányadó centrumai által kitermelt homunkulusz. Épp ezért a feminizmus könnyen bizonyíthatja, hogy a nő is többé-kevésbé ugyanazokkal az intellektuális és praktikus képességekkel rendelkezik, mint amelyekkel az új, önnön árnyékává vált férfi jogait, autonómiáját és "fensőbbségét" indokolja. Más szempontból viszont a férfi nem avatkozott bele a dolgok menetébe, sőt még elő is segítette azokat: a nőt a nyilvános életbe, a hivatalba, az iskolába, a műhelybe és a modern társadalom és kultúra egyéb kártékony területeire kényszerítette. Ezáltal megadta az utolsó nivelláló lökést is.

Abban a világban, ahol a bokszoló, a cowboy és a zsidó bankár a legmagasabb férfiasság megtestesítőjeként tölti be az aszkéta és a harcos helyét, ott a modern materializált ember szellemi elférfiatlanodásában megelevenedni látszik az afroditéi nő ősi fensőbbsége az érte értelmetlen módon dolgozó és az érzékiség által elállatiasodott férfi felett. A másik oldalon: a nemi korrupció és elkeseredés válfajai állnak, amelyeket felületesség kísér, vagy a női típus akár a fizikai jellemzőkig elmenő elfajzása, a nő természetes lehetőségeinek elsorvadása, benső lényének megfulladása. Innen a garçonne típusa: az elférfiasított, sportos, üres, bármilyen önmagán túli benső folyamatra alkalmatlan lány, aki végül alkalmatlan magára a nemiségre is. Hiszen a modern nőben nem csak az anyaság lehetősége, hanem maga a szerelem lehetősége sem ébreszt fel végső soron lényegi érdeklődést, míg ezzel szemben vonzza a szépítkezés, a ruhákkal - vagy a lehető legkevesebb ruhával - való öndíszítgetés, a fizikai tréning, a tánc a tánc kedvéért, és így tovább.

Így aztán könnyű előre látni, hogy ezen az alapon - akár csak materiális szempontból - hová vezet a két nem kapcsolata. A szerelemben, ugyanúgy, mint a mágnesességben és elektromosságban, a teremtő szikra annál nagyobb és élőbb, minél erőteljesebb a polaritás, azaz minél nagyobb a nemek közötti differencia: tehát minél inkább valóban férfi a férfi és valóban nő a nő. Az evolúción átesett és "emancipált" nő világában ezt az erőt a kétszínű pajtáskodás promiszkuitása a sápadt "intellektuális" szimpátiától, vagy az új banális kommunista naturizmustól kaphatja; ez viszont többé már nem az a mély és elementáris értelemben felfogott szerelem, amelyben a régiek kozmikus őserőt ismertek fel.
Ahogyan a szociális egalitarizmus a korábbi férfias és élő - harcos és harcos, vezető és alárendelt közötti - viszonyokat eltörölte, hasonlóképpen fog a feminista egalitarizmus egy egyre inkább ízléstelenül eltorzult világhoz vezetni. Egy effajta világ élcsapata - Oroszország és Amerika - már tanulmányozható, és közvetíti számunkra a legfontosabb figyelmeztető jeleket.

Minden összefügg egymással a hanyatlásban éppúgy, mint az újraszületésben. Ha a modern nő dekadenciájáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy végül is a férfi az, aki ezért a dekadenciáért felelős. Ahogyan a plebsz sohasem tudott volna a szociális és kultúrális élet minden területére betörni, ha a királyok és az arisztokraták valóban alkalmasak lettek volna kezükben tartani a kardot és a jogart, úgy egy valódi férfiak által vezetett társadalomban sem tudta és nem is akarta volna a nő a mai feminista elfajzás útját választani. Ezért a valódi reakciónak kevéssé a nő mint inkább a férfi ellen kellene irányulnia. Nem lehet elvárni, hogy a nő ismét hű legyen a természetéhez, amíg a férfi csupán önnön torzképét ismeri és magasztalja. Minden külső látszat ellenére, a nemiség csak a szellemi síkokon valódi és feltétlen. A modern ember tradicionális értelemben vett reintegrációja - az arisztokratikus fensőbbség, az aszkétai és harcosi méltóság és a dór-árja tisztaság értelmében - egyet jelent a férfi önmagával létesített reintegrációjával. Ha mindezt csupán egy elit réteg hajtja végre, ez a reintegráció akkor is elengedhetetlen feltétele lesz a politikai újraépítésnek, - de nem csupán ennek, hanem a nemek közötti helyes viszonyok helyreállításának, a feminista tévtanok egy új heroikus stílus nevében történő elhárításának, és a nő természetes lehetőségeihez: a tűzhöz, a fényhez és a megszabadító odaadáshoz történő visszatérésnek is.

 

5 komment

Címkék: feminizmus

A Magyar Nemzeti Front irodájában jártam

2008.09.02. 23:26 :: Főnix



Pár héttel ezelőtt, egy barátom hívta fel rá figyelmem, hogy az „Egy szó sem igaz a holokausztmemoárból” című írásom, nyomtatásban is megjelent, méghozzá a jónevű Front magazin hasábjain. Mivel ez az első komoly cikkem mely nyomtatásban is megjelent, úgy döntöttem beszerzek egy példányt ebből a lapból. Azonban augusztus végén nemigen lehet az újságosoknál júniusi újságot kapni, ezért felvettem a kapcsolatot az MNF főszerkesztőjével, akivel aztán váltottunk pár baráti hangvételű levelet, melyből megtudtam, hogy az MNF irodáját a Magyarok Házában ( Semmelweis u. 1-3 1052) megtalálom, és ott biztos hozzájutok az említett újsághoz.

De mivel túl korán mentem, úgy döntöttem benézek még az Emese Álma nevezetű nemzeti könyvesboltba, ami az Örsön található. Találtam is rengeteg érdekes könyvet, de mivel jelenleg nincs erre költhető pénzem, üres kézzel, és fájó szívvel indultam vissza a Magyarok Házába. A földszinten segítőkészen útbaigazítottak. III. emelet, 336. Beléptem, és kértem két példányt a Front magazin júniusi számából, majd odaadtam a pénzt. Már mehettem is volna kifelé, de a hölgy olyan kedvesen kínált hellyel, hogy leültem. Ekkor tűnt csak fel, hogy a helyiség melyben voltam, telis-tele volt könyvekkel.

- Régebben rengeteg tagja volt a könyvtárunknak, de mostanában alig vannak.
- Ó, szóval ez könyvtár is? – kérdeztem csodálkozva.
- Igen, az.
- Hm, és mennyi a tagdíj? – morfondíroztam a rengeteg érdekes könyvet szemlélve.
- 350 Forint.

Gondoltam, ha a havidíj 350 Forint, akkor én bizony most azonnal kérek egy tagságit. De rosszul gondoltam, mert nem a havidíj volt 350 Forint, hanem az éves díj. Ezek után gondolhatjátok hogy azonnal kértem egy tagsági kártyát.

Míg a tagsági kártyámat készítették, megkérdezték milyen könyv érdekelne. Mivel már évek óta vadászom a Ku Klux Klan története c. könyvre, gondoltam hátha itt szerencsével járok. Hát nem jártam, de a hölgyek már ebből kitalálták miféle könyvek érdekelnének engem. És TÉNYLEG tudták mi érdekel! Ezután temérdek könyvet ajánlottak, de mivel jelenleg is olvasok egy könyvet (Prohászka Ottokár Püspök: Az én antiszemitizmusom) úgy döntöttem inkább néhány dvd-t viszek. Le is csaptam az Örök zsidóra – mármint a filmre – magyar feliratos formában. Az eredeti címe egyébként: Der ewige Jude. Ezenkívül kivettem még a Miért vérzik a Közel-Kelet c. dvd-t, és Tudós Takács János: A Hungarizmus szellemi alapjai című előadássorozatának első két részét. Miután elpakoltam a dvd-ket, tovább beszélgettem a hölgyekkel, akik elpanaszolták milyen kevés lány jár a könyvtárukba. Szinte nincsenek is. Majd azt is megállapítottuk, hogy úgy egészében a nemzeti oldalon jóval kevesebb a nő mint a férfi. De ezt most hagyjuk, erről majd valamikor máskor írok nektek.

Miközben beszélgettünk, betoppant Szilágyi Mihály úr, aki azonnal be is kapcsolódott a beszélgetésbe. A nevét onnan tudom, hogy mikor belépett kezet rázott velem, és bemutatkozott. Rendkívül jól esett ez, nem szoktam meg, hogy ilyen kedvesek és közvetlenek legyenek velem nálam jóval idősebb emberek.

Egyáltalán ahhoz sem szoktam hozzá, hogy ha bemegyek egy boltba vagy könyvtárba, magáznak és kedvesek velem. Míg az egyszerű könyvesboltokban az eladó unott pofával vánszorog ki a pult mögül, ha kérsz valamit, a nemzeti boltokban (és nem csak a könyvesboltokban) az eladó, vagy alkalmazott hangosan mosolyogva köszönt mikor belépsz. Ha kérdésed van, készséggel válaszol. Ha kérésed van, mindent megtesz, hogy segíthessen. Emlékszem mennyire meglepett, mikor még nem ismertük egymást Tomcattel, hogy kezet rázott velem, mikor beléptem a boltjába, és kedvesen üdvözölt. Ilyen dolgok csakis nemzeti boltokban történnek az emberrel. Teljesen más világ, mint az egyéb boltok. Össze sem lehet hasonlítani. És ami igazán meglepő, az az, hogy nemzeti boltokban akkor is kedvesek az emberrel, ha nem vesz semmit, míg a nem-nemzeti boltokban, csak akkor leszünk fontos emberek, ha drágán vásárolunk. Nem így a nemzeti boltokban! Ott minden magyar fontos! A könyvtáros hölgyek segítőkészségétől is szinte már zavarba jöttem. Összesen 750 Forintot hagytam ott, mégis úgy bántak ott velem, ahogy más könyvtárakban talán csak valami nagyon gazdag ország nagykövetével bánhatnak.

Apropó más könyvtár. Szóba került a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár. Elmeséltem, hogy ugyan ott sokkal több könyv van, de ilyen témájú egy darab sincs. Történelmi, politikai könyvekből, ott kizárólag polkorrektet kapunk, azt viszont minden mennyiségben. Szilágyi Mihály úr pedig elmondta nekünk, hogy ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis nemcsak a főnök ballib, de szinte az egész személyzet is. Ezek után nem is csodálkozom a talajbunkó raszta alkalmazottjukon. Egyszer valamelyik hazafias magazin, jófejségből felajánlott egy teljes évadot a könyvtár számára, azonban a főnök megtiltotta, hogy azokat az újságokat kitegyék. A szólásszabadság nevében persze.

Ezután még kedélyesen beszélgettünk a fiatalságról, arról hogy milyen jó volt a Magyar Sziget, és hogy milyen pocsék egy magyarellenes baromság ez a Sass kabaré. Szilágyi Mihály úr pedig még jódarabig mesélt arról, milyen érdekes előadások szoktak itt lenni a Magyarok Házában. Meg minden másról is.

Szóval teljesen elégedetten távoztam a Magyar Nemzeti Front irodájából, és könyvtárából. Ezúton szeretném ajánlani a beiratkozást mindenkinek, akinek nincs pénze arra hogy megvásárolja a számára fontos könyveket. Évi 350 Forintból hatalmas tudásanyaghoz juthatunk. Temérdek könyv, dvd, cd, segítőkész és végtelenül kedves könyvtáros hölgyek, mi kell még? Semmi kérem, ez már így is túl jó ajánlat.

Mivel azonban jó kapcsolatot ápolunk több nemzeti könyvkiadóval, és könyvesbolttal is, szeretném valami fontosra felhívni a figyelmeteket. A Magyar Nemzeti Front könyvtára nagyszerű lehetőség, de ne éljünk vissza ezzel, a nemzeti könyvkiadók, és könyvesboltok kárára. Akinek van rá pénze, hogy megvegye az őt érdeklő könyveket, az vegye meg! Ne feledd, ilyen könyvek vásárlásával mindig tisztességes, a mi oldalunkon álló AKTÍV embereket támogatsz. Ráadásul a könyv – ha vigyáznak rá – örök érték. Ahogy az évek során eltűnt a VHS kazetta, úgy el fog tűnni a CD és a DVD is. De a könyv örök! És azt se feledjétek, hogy a nemzeti könyvkiadók tulajdonosai a befolyt pénzből nem egzotikus utakra mennek és koktélt iszogatnak, hanem újabb könyveket adnak ki, és gyártanak le. Ne sajnáljátok ezért a pénzt könyvre! Ráadásul nekik is meg kell élni valamiből, és azoknak is akik azokat a könyveket írják, és lefordítják. Ha nem veszitek az ilyen könyveket, idővel nem lesz több. Támogassátok tehát a nemzeti könyvkiadókat, és könyvesboltokat!

Mikor kifelé tartottam, a könyvtáros hölgy utánamszólt:

”Fiatalember! Kérem, majd azért szóljon pár barátjának a mi könyvtárunkról! Segítenünk kell a fiataloknak, hogy ráleljenek az igazságra.”

Nos, azt hiszem megtettem, amit a hölgy kért. Most pedig megyek olvasni.


update:

1. A kölcsönzésért nem kell pluszban fizetni. Egy hónapra lehet kikölcsönözni könyvet, dvd-t, de ha nem tudod vagy nem akarod még visszavinni, elég betelefonálni.

2. Az irodában polgári nevemen mutatkoztam be, tehát fogalmuk sem volt róla hogy én vagyok Főnix. Tehát ez a bánásmód náluk alap, nem kivételeztek velem.

3. Az MNF irodája és könyvtára keddenként és csütörtökönként délután 3 órától este 7-ig látogatható. (Ennek majd utánajárok, mert nem biztos hogy így van.)

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

1 komment

Címkék: média budapest politika film könyv magyar dvd programajánló történelem fiatalok igazság javaslat bombagyár cikk nemzeti bolt mnf

A szent inkvizíció: mítosz és valóság

2008.08.27. 23:09 :: Főnix

Mikor vallásról vitázunk, a keresztényellenesek első „ellenérve” hogy Isten léte tudományosan nem bizonyított, tehát nem létezik. Elfelejtik azonban hogy Isten nemléte sem bizonyított tudományosan. Továbbá azt sem veszik figyelembe, hogy egy pusztán szellemi síkon létező lény (legyen az akár Isten, szellem, démon, vagy angyal) létének bizonyítása anyagi síkon lehetetlen, legfeljebb filozófiával magyarázható.

A vitát azonban többnyire mindig ugyanaz zárja le, a végső érv, az inkvizíció. Mert hogy az inkvizíció milyen volt, és mit tett, azt mindenki tudja. Tudjuk hogy emberek ezreit, kínozták meg a legbrutálisabb, legkegyetlenebb módon, hogy félőrült papok sokszor kitépték a kínmester kezéből eszközeit, és az Úr nevében, ők maguk folytatták a kínzást. Spanyolcsizma, madzagnyeletés, élve megfőzés, elevenen elégetés, és rengeteg más szárad még a szörnyűséges inkvizíció lelkén. Ezeket tudjuk.

Ugyanúgy tudjuk, mint hogy a nácik hatmillió zsidót megöltek, hogy szappant készítettek belőlük és lámpabúrát, hogy elgázosították és harci kutyákkal tépették szét őket, és hogy vérgejzír tört fel a földből ahol zsidók százezerit gyilkolták le különös kegyetlenséggel. Ezeket is tudjuk. És talán pont annyira igazak ezek a már megdőlt hazugságok, mint az inkvizícióról terjesztett szörnyűségek.

Mindannyian tudjuk hogy a történelemhamisítás általános, és értjük is ennek indokait. Azonban mégis sokan úgy hisszük, vannak dolgok, amiket teljes mértékben elhihetünk az iskolai történelemkönyveknek, a párszáz forintos szennylapoknak, vagy a multik polcairól figyelő ismeretlen szerzőjű akciós könyveknek.

Öntsünk hát tiszta vizet a kehelybe, és lássuk mi is volt az a szent inkvizíció.

A szent inkvizíció: mítosz és valóság

A XX. századi gondolkodásmód számára ellentmondásnak tűnik a szentet és az inkvizíciót egy napon említeni. Nincs még egy ilyen téma, amiről ennyit írtak volna, vagy amit ennyiszer próbáltak volna tisztára mosni, mint a szent inkvizíciót. A modern mentalitás nehezen tud megérteni egy olyan intézményt, mint az inkvizíció, mivel az inkvizitórikus eljárás nem a XVIII. század folyamán, a nyugati kultúrában elterjedt liberális tanokon, pl. a gondolat szabadságán alapult. A mai gondolkodásmód számára nehéz a vallási meggyőződést objektívnek, a szabad, egyéni döntésen kívülállónak tekintenie. Mint ahogy a Katolikus Egyházat sem egy tökéletes, független társadalomnak látja, ahol az igaz hitet minden áron fenn kellene tartani.
A vallási intolerancia nem a középkor egyedülálló terméke: a múltban mindenütt, és mindig is úgy gondolták az emberek, hogy semmi sem háborítja jobban a közjót és a békét, mint a vallási széthúzás és a viszály. A középkorra a legnagyobb válságnak azt tekintették, ami a Latin Egyház egységét és biztonságát veszélyeztette, és ezért, ha a keresztény társadalom nem lép fel az eretnekek ellen minden rendelkezésére álló eszközzel, az nemcsak ostobaságnak, de Krisztus elárulásának is tűnt volna. A mai modern felfogás a világi államról, amely mindenfajta vallással szemben semleges, megbotránkoztatta volna a középkori elmét.
A mai ember nehezen érti meg az inkvizíció intézményét, mert elfeledkezett három tényről. Először is: a vallási meggyőződést már nem tekinti objektívnek, Isten ajándékának, s így a szabad, egyéni döntésen kívülállónak. Másodszor számára az Egyház már nem a tökéletes és független állam, amely szilárdan a tiszta és hiteles kinyilatkoztatáson alapul, s amelynek első és legfőbb feladata természetesen ennek az eredeti hitnek a makulátlan megtartása kell legyen. Az igaz hit megtartása úgy tűnik, magától értetődő volt a középkori ember számára. Az eretnekség, mivel a lelket támadta, veszélyesebb bűn volt, mint a gyilkosság, hiszen a lélek örök élete sokkal többet ért, mint a test halandó volta.
Végül: a mai ember már nem képes olyan társadalmat elképzelni, amely az Egyház és az állam szoros kapcsolatán alapul. Az egyházi hatalom elválaszthatatlanul egybefonódott a világival, nagyjából úgy, mint ahogy a lélek egybe van fonódva a testtel. Elképzelhetetlen lett volna két teljesen különálló részre szétválasztani őket. Az állam nem lehetett közömbös alattvalói lelki boldogulása iránt anélkül, hogy ne követne el árulást legfőbb uralkodója, a mi Urunk, Jézus Krisztus ellen. A XVI. századi vallási forradalom előtt ezek a nézetek minden keresztény számára magától értetődőek voltak.1
Mint ahogy William Thomas Walsh a Characters of the Inquisition (Az Inkvizíció sajátosságai) című művében írja: a keresztény társadalomban az eretnekség elfojtása mind az egyházi, mind a világi hatalom részéről olyan régi, mint az egyistenhit. (A vallás nevében Mózes több embert öletett meg, mint Torquemada.)2  Az inkvizíció, mint különálló egyházi törvényszék, jóval későbbről származik. Történelmileg a római jog néhány elemét átvevő egyházi törvénykezés fejlődésének egy időszakában működött. A maga idejében semmiképpen sem úgy tekintettek rá, mint ahogy azt ma gondolják.3 Edward Peters mérföldkőnek számító írásában, az Inquisition-ben (Inkvizíció) rámutat arra, hogy az „inkvizíció” a XVI. század vallási és politikai vitáinak és konfliktusainak „kitalálmánya”. Csak később alkalmazták a XVII-XVIII. századi vallási tolerancia, valamint a filozófiai és politikai felvilágosodás indítékainak szolgálatára. Ez a folyamat, amely mindig is katolikus-ellenes, és általában spanyolellenes volt, egyetemessé vált. Így az inkvizíció végül minden olyan elnyomó vallás jelképe lett, amely ellenzi a szellem szabadságát, a politikai szabadságot és a filozófiai felvilágosodást.

1. Mítosz

Mítosz: A középkori inkvizíció a Katolikus Egyház által fenntartott, centralizált, mindent behálózó, teljhatalmú elnyomó szervezet volt.
Valóság: Az inkvizíció, mint egyedüli, teljhatalmú, félelmetes törvényszék, „amelynek ügynökei mindenütt a vallási igazság, az intellektuális és a politikai szabadság útjában álltak, mindaddig, míg a felvilágosult XIX. században meg nem döntötték”, a képzeleten kívül nem létezett. Az inkvizíció mítoszát „a XVI. századi spanyolellenes vallási reformerek”4  teremtették. Ez az elképzelés, amely mítoszok és legendák sokaságából állt össze, a XVI. századi nagyfokú vallásüldözés kontextusában öltött alakot. A propaganda célpontja, amely az inkvizíciót a protestantizmus elleni legjellegzetesebb és legveszélyesebb katolikus fegyvernek állította be, a legnagyobb európai hatalom, Spanyolország volt, amely magára vette a katolicizmus védelmezője szerepet. A későbbiekben - bármilyen vallásüldözés bírálatáról legyen is szó - ezt a terminust használták.
Valójában nem egy, monolitikus, hanem három különböző inkvizíció volt.
A középkori inkvizíció 1184-ben Dél-Franciaországban kezdődött válaszul a katharok eretnekségére, s a XIV. század végén, a szekta kihalásával szűnt meg. A modern kutatások meggyőzően mutatják, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a középkori Európában az emberek az inkvizíciót a kormányzat centralizált intézményének tekintették volna. A kor pápáinak nem állt szándékában egy állandó törvényszéket felállítaniuk.5  Példának okáért, 1367-ig, amikor a domonkos Albericet Lombardiába küldték, a titulus inquisitor hereticae pravitatis meg sem jelenik.
IX. Gergely pápa az inkvizíciót nem egy különálló, független törvényszékként állította fel, hanem bírákat jelölt ki, akik a pápa nevében tanítóhivatali funkciókat láttak el. Ahol ők üléseztek, ott volt az inkvizíció. Az egyik legkárosabb, századokon át szőtt legenda a mindentudó és mindenható törvényszék képe, amelynek ujjai a föld minden sarkára elértek. Az inkvizítorok kis száma, s korlátozott hatáskörük messze megcáfolja az eltúlzott retorikát. A XIII. század végén egész Languedoc-ra (az albigens eretnekség egyik melegágya) kettő, Provence-ra kettő, s Franciaország többi részére négy-hat inkvizítor jutott.6
Ami azt a vádat illeti, hogy az inkvizíció a keresztény világban mindenütt jelenlevő testület volt, az inkvizíció nem is létezett Észak-Európában, Kelet-Európában, Skandináviában, vagy Angliában, Walesben, Írországban illetve Skóciában. A XIII. században a legtöbb eset a dél-franciaországi albigensek ellen irányult. Velencében 1289-ig létre sem jött, s a város levéltári iratai azt mutatják, hogy a szekuláris hatalom mindössze hatszor szabott ki halálos büntetést annak teljességében („in totu”).7
El Santo Oficio de la Santa Inquisition, ismertebb nevén a spanyol inkvizíció, 1478-ban állami intézményként alakult, hogy feltárja az igaz hit elleni eretnekséget és devianciát. Ferdinánd és Izabella azért is alapította, hogy megvédjék a megtérteket (conversos), az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek.8 Fontos megjegyeznünk, hogy az inkvizíciónak csak a megkereszteltek felett volt hatalma, a nem megkereszteltek - hacsak nem a természet törvényeit szegték meg - nem estek a fegyelmi intézkedések hatálya alá.
Végezetül: a római Szent Hivatal (Sacrum Officium) 1542-ben alakult, s a három változat közül a legkevésbé aktív, ugyanakkor a legemberségesebb volt.9  John Tedeschi nemrég megjelentetett tanulmánya, The Prosecution of Heresy (Az eretnekség vádja), a római inkvizícióval, s annak XVI. század közepi újraszervezése után alkalmazott eljárásokkal foglalkozik; azt vizsgálja hogyan küzdött a hit megtartásáért, s az eretnekség gyökeres kiirtásáért. Tedeschi tanulmányának jelentősége abban áll, hogy olyan, a reneszánsz óta fennálló feltételezéseket dönt meg, mint pl. a római inkvizíció korrupciós volta, embertelen erőszakossága, igazságtalansága - feltételezések, amelyekkel Tedeschi terjedelmes munkája kezdetén maga is foglalkozott, azonban lassan rájött, hogy az inkvizíció nem volt „rögtönzött bíróság, kínzókamra, vagy olyan jogi labirintus, amelyből nincs menekvés”. Tedeschi rámutat arra, hogy az inkvizíciós eljárás védőügyvédet is biztosított. Továbbá a vádlottnak joga volt jogi tanácsot kérni, sőt hitelesített másolatot kapott az egész tárgyalás menetéről (a vád tanúinak feltűntetése nélkül), hogy felkészülhessen a válaszra. Ezzel szemben a kor világi törvényszékein a védőügyvédnek csak szertartásos szerepe volt, a bűnösnek nem volt joga jogi tanácshoz (1836-ig), az ellene felhozott bizonyítékokat csak a tárgyaláson ismertették, s védelmét ott helyben kellett ellátnia. Tedeschi arra a következtetésre jutott, hogy a római inkvizíció a korai modern európai jogtudomány szempontjából törvényes igazságot szolgáltatott, sőt „nem túlzás azt állítani, hogy több szempontból a Szent Hivatal a jogi reformok úttörője volt.”10

2. Mítosz

Mítosz: Az inkvizíció a katolikus Egyház által uralt középkori világ bigottságából, kegyetlenségéből, intoleranciájából fakadt.
Valóság: Az inkvizíció egy nyugodt, megfontolt, körültekintő kísérletből ered, amelynek célja az összhangnak, az egységnek olyan jogi eszközét létrehozni, amely kiküszöbölné a tömeg önfejűségét, indulatát, bigottságát. A középkori inkvizítorok nemcsak a teológiai, hanem a társadalmi veszélyek ellen is küzdöttek. Az inkvizíciót a XII. század végén Dél-Franciaországban alapították, válaszul az albigensek eretnekségére; ez a szekta különösen erős volt Lombardiában és Languedocban. Fontos kihangsúlyoznunk azt a társadalmi veszélyt, amelyet ez a csoport jelentett az egész társadalom számára, s amely nem pusztán a mai korban népszerű protestáns fundamentalizmus prototípusa volt. Az albigens elnevezés a kathar szekta központjának számító dél-franciaországi Albi városából ered. A katharok (a név a szekta követőinek görög elnevezésére utal: cathaaroi = tiszták) úgy tartották, hogy két istenség, egy materiális és gonosz, s egy immateriális és jó harcol az emberek lelkéért. Minden anyagi teremtmény gonosz, az ember kötelessége az, hogy ezt elkerülje, s elutasítsa azokat, akik ezt jónak tartják. Az Ószövetség Istenét, aki a gonosz világot teremtette, elutasították. A katharok által értelmezett Újszövetség11  szolgált útmutatóként ahhoz, hogy az ember megszabadítsa lelkét az anyagi dologtól, a testtől. Egy XIII. századi szaktekintély, Rainer Sacconi, így összegezte a katharok hitét:
„Minden kathar közös hite a következő:
Az ördög alkotta a világot, s mindazt, ami benne található. Valamint az Egyház minden szentsége, nevezetesen a vízzel való keresztség, s más szentségek, nem szolgálják az üdvösséget, nem Krisztus és az Ő Egyházának valódi szentségei, hanem hamisak, ördögiek a gonosz Egyházához tartoznak. A katharok általánosan elfogadott hite szerint a testi házasság mindig is halálos bűn volt, s az elkövetkezendő életben a törvényes házasság nem kisebb büntetést von maga után, mint a házasságtörés, vagy a vérfertőzés, sőt egyikért sem kaphat az elkövető szigorúbb büntetést. A katharok tagadják továbbá a test feltámadását. Úgy tartják, hogy húst, tojást vagy sajtot enni, még a legnagyobb szükség esetén is halálos bűn, mivel coitus útján nemződtek. Esküt tenni semmi esetben sem engedélyezett, következésképpen halálos bűn. Továbbá a világi hatóságok az eretnek gonosztevő megbüntetésével halálos bűnt követnek el. Valamint senki sem nyerheti el az üdvösséget, csak a felekezetén belül.”12
A katharok tehát a szentmisét bálványimádásnak, az Eucharisztiát ámításnak, a megváltást képtelenségnek tartották. Haláluk előtt a követők vigasztalásban (consolamentum) részesültek, az egyetlen engedélyezett szentségben, amely lehetővé tette a lélek számára, hogy megszabaduljon az anyagtól, s visszatérjen Istenhez. Éppen ezért fulladás, vagy koplalás általi öngyilkosság nem csak megengedett, de egyenesen dicséretre méltó is volt.
Azt tanítani, hogy a házasság gonosz, hogy mindenféle eskü tilos, hogy a vallási öngyilkosság jó, hogy az embernek nincs saját akarata, tehát a tetteiért nem felelős, hogy a világi hatalomnak nincs joga a bűnösöket megbüntetni, az országot fegyverrel megvédeni, a középkori társadalom gyökerét ért támadás volt. Példának okáért, az eskütétel egyszerű viszszautasítása aláásta volna az egész feudális rendszer jogrendszerét, amelyben a kimondott szónak éppen olyan, ha nem nagyobb súlya volt, mint az írottnak. Még Charles Henry Lea, egy, az inkvizícióval foglalkozó protestáns amatőr történész, aki keményen szemben áll a katolikus Egyházzal, is elismerte: „Ami az ortodoxiát okozta, okozta a haladást és a civilizációt. Ha a kathar szekta domináns lett volna, vagy egyenlő feltételekkel létezhetett volna, hatása végzetes lett volna.”13
Válaszul az északi franciák keménységére, gyakori brutalitására, amellyel az albigensek elleni keresztes hadjáratot folytatták, melyben sok eretneket szabályos tárgyalás vagy meghallgatás nélkül öltek meg, III. Ince olyan nyomozati eljárást hozott létre, amelynek célja a titkos szekták feltárása volt. A másik probléma, amivel a pápaságnak szembe kellett néznie, a laikusok azon hajlandósága volt, hogy az eretnekek ellen a legkomolyabban fellépjenek, nem törődve azok megtérésével, üdvösségével. A középkori intézmény igazi atyjának IX. Gergely pápát tartják, Szt. Ferenc és Szt. Domonkos barátját, aki az újonnan alapított kolduló szerzetesrendekhez fordult, hogy vállalják el az inkvizítorok veszélyes, fáradságos, s nem kívánt feladatát.
IX. Gergely pápa olyan rendkívüli törvényszéket hozott létre, amelynek az eretnekséggel vádolt személyek leleplezése és elítélése volt a feladata. Az albigensek előre nem látható dél-franciaországi térhódítása nyilván közrejátszott ebben. Az Egyháznak Észak-Franciaországban is szembe kellett néznie a szórványosan előforduló tömeges erőszakkal, amelynek gyakran ártatlanok estek áldozatul. Az eretnekek máglyán való elégetése is feltételezhetően egy meghonosodott szokás erejének volt köszönhető. A pápát szintén nyugtalanították a Németországból jövő hírek, egy titkos társaságról, a luciferániusokról szóló jelentések, melynek meghatározott szertartásai profanizálták a Szent Ostyát. 14
Világi síkon a pápa félelmetes erővel állt szemben; II Frigyes császárral, az állítólag „modern” és „liberális” Hohen-staufen uralkodóval, aki teljesen nyilvánvalóan közömbös volt az Egyház lelki gazdagsága iránt, s állandóan szemben állt a pápasággal. A csak nevében keresztény uralkodót, II. Frigyest, erősen befolyásolták az asztrológusok s a muzulmán szokások (háremet tartott); két keresztes háborút vezetett, s kétszer közösítették ki. Már 1224 márciusában elrendelte, hogy a Lombardiában bűnösnek talált eretnekeket elevenen égessék el (az ókori Római Birodalomban felségsértésért járt ez a büntetés), vagy kisebb büntetésként a nyelvüket tépjék ki. Gergely pápa attól tartva, hogy Frigyes nemcsak eretnekeket, hanem személyes ellenségeit is elégetteti, megpróbált a probléma kezelésére megfontoltabb módszert keresni.
1233-ban IX. Gergely pápa megtalálta a maga megoldását: a lincselő törvényt a kolduló ferencesek és domonkosok által vezetett szabályos jogi eljárás váltotta fel. Speciálisan az eretnekek leleplezésére, illetve megtérítésére képzett vizsgálók és bírók voltak, akik szegénységi fogadalmuk folytán védelmet élveztek az irigységtől, a megvesztegetéstől, és elkötelezték magukat az igazság szolgálatára.
Az első dolog tehát, amit a kolduló inkvizícióról meg kell jegyeznünk, hogy létrejötte egy határozott szükségre adandó válasz volt. Az eretnekség esetében jogot, rendszert vezetett be, sőt pártatlanságot ott, ahol a politikai féltékenység elégtételének, a személyes rosszindulatnak, a közutálatnak határtalan tere volt. Ha olyan történésszel találkozunk, aki az inkvizíció bevezetését a „jogelmélet előrelépésének” tartja, ebben az értelemben kell értenünk.15  Az Inquisitio szó nyomozást jelent, s ez volt a pápa érdeke is: valódi nyomozás, törvényes eljárás a nyílt lincselés, a tömeg irracionális érzelmei és a személyes bosszú által fűtött tettek helyett.
A második dolog, amit meg kell jegyeznünk, hogy a kolduló szerzetesrendeknek a hit integritásának megőrzése éppúgy feladata volt, mint a társadalom biztonságának megvédése. Ha az eretnekség eme áradatával nem tudtak volna szembeszállni, az a nyugati kereszténység összeomlásához vezetett volna. Az egész történelem folyamán az egyik legsikeresebb törvényszék volt, amelynek sikerült az albigensek társadalom-ellenes mérgét teljesen kiirtania, s így Európa morális egységét további háromszáz évig megőriznie.

3. Mítosz

Mítosz: Az inkvizíció borzalmas eljárásai igazságtalanok, kegyetlenek, embertelenek és barbárok voltak. Az inkvizíció tűz fölött megsütötte áldozatainak lábát, befalazta őket, hogy az örökkévalóság után sóvárogjanak, kalapáccsal törte össze csontjaikat, kerékbe törve megnyúzta őket.
Valóság: Az ellenállhatatlan gótikus fikció ellenére a bizonyítékok egészen más következtetés levonására késztetnek bennünket. Az inkvizíció folyamatáról pápai bullák egész sorozata és más hiteles okmányok számolnak be, de legfőképpen olyan formulárékon és kézikönyveken keresztül ismerhetjük meg, mint amilyeneket Szt. Raymond Penaforte (c.1180-1275), a nagy spanyol kánonjogász, és Bernard Gui (1261-1331), a XIV. század elejének legünnepeltebb inkvizítora készített. Az inkvizítorok természetesen vallatók voltak, de mindemellett teológiai szakértők is, akik lelkiismeretesen betartották a szabályokat és követték az utasításokat, s akiket elbocsátottak és megbüntettek, ha nem viseltettek tisztelettel az igazság iránt. Amikor például 1223-ban Bourger-i Robert ujjongva bejelentette, hogy célja az eretnekek megégetése és nem azok megtérítése, IX. Gergely pápa azonnal felfüggesztette és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.16
Az inkvizíciós eljárások meglepően igazságosak, sőt elnézőek voltak. A kor más európai törvényszékeivel ellentétben egész felvilágosultnak tűnnek. A folyamat az Egyház híveinek egybehívásával kezdődött, az inkvizítor fennkölt prédikációt mondott, az Edit de foi-t. Minden eretneknek előre kellett mennie bevallania a bűnét. Ez az idő a „kegyelem ideje” volt, amely 15-30 napon át tartott, s amely idő alatt a vétkesnek nem volt mitől tartania, hiszen ígéretet kapott arra, hogy bűne bevallása és a megfelelő büntetés után újra bebocsáttatik a hívők közösségébe. Bernard Gui szerint a kegyelemnek ez az ideje a legüdvösebb és legértékesebb intézmény volt, mely által sokan megbékéltek,17 hiszen az eljárás elsődleges célja az eretnek Isten kegyelmébe való visszavezetése volt, csak kitartó konokság esetén lettek az Egyházból kitagadva, s a kevésbé irgalmas állam gondjaira bízva. Az inkvizíció elsődlegesen és legfőképpen bűnbánati és térítő hivatal, nem pedig büntető törvényszék volt. Ha ezt nem látjuk tisztán, az inkvizíció értelmetlen, céltalan borzalomnak tűnhet. Elméletben a bűnös, és nem a bűnöző állt az inkvizítor előtt. Ha az elveszett bárány visszatért a nyájba, az inkvizítor sikeres volt, ha nem, és az eretnek Isten elleni nyílt lázadásban halt meg, az inkvizítor küldetése kudarcba fulladt.
A kegyelemnek ezen ideje alatt a hívőket kötelezték, hogy teljes körű információt nyújtsanak az inkvizítornak minden általuk ismert eretnekről. Amennyiben az inkvizítor úgy találta, hogy kellő alapja van az illető elleni eljárás megindításához, idézést küldtek neki, hogy egy megadott napon jelenjen meg az inkvizítor előtt, mindig mellékelve az inkvizítor által ellene felhozott bizonyítékok írásos ismertetését. Végezetül hivatalos elfogatóparancs kiadására került sor. Ha a vádlott nem jelent meg, ami csak ritkán fordult elő, kiközösítetté, száműzötté vált, azaz csak kiátkozás terhe mellett nyújthatott neki bárki menedéket, adhatott neki élelmet.
Habár a tanúk nevét a vádlott előtt titokban tartották, hogy a hamis vádaktól megvédhesse magát, személyes ellenfeleiről részletes listát adhatott. Ezáltal bizonyos ellene tett vallomásokat meggyőzően megsemmisíthetett. Joga volt felsőbb hatóságokhoz, ha kellett a pápához fellebbeznie.18 A vádlott utolsó előnye az volt, hogy a hamis tanúkat könyörtelenül megbüntették. Bernard Gui például leír egy olyan esetet, amelyben egy apa hamisan eretnekséggel vádolta a fiát. A fiú ártatlanságára hamar fény derült, az apát letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték.
1264-ben IV. Orbán további intézkedése folytán az inkvizítornak be kellett mutatnia a vádlott ellen felhozott bizonyítékokat a periti vagy bona viri testületnek, s meg kellett várnia annak véleményét, mielőtt ítéletét meghozta volna. Többé-kevésbé esküdtszéki minőségében a csoport 30, 50, sőt, akár 80 tagból is állhatott, s az inkvizítor személyes felelősségének enyhítését szolgálta. Fontos ismételten hangsúlyoznunk, hogy ez egy egyházi bíróság volt, amely nem formált és nem is gyakorolt jogot a hívőkön kívül, azaz a meggyőződéses hitetleneken és a zsidókon. Csak azok estek a középkori inkvizíció igazságszolgáltatása alá, akik előbb keresztény hitre tértek, majd ezt követően tértek vissza korábbi vallásukhoz.19
A kínzást IV. Ince pápa engedélyezte először az 1252. május 15-én kiadott Ad exstirpanda bullájában azzal a megszorítással, hogy az nem veszélyeztetheti a vádlott életét, nem okozhatja végtagjának elvesztését, s csak egyszer és abban az esetben alkalmazható, ha a vádlottat sokrétű, kétségtelen bizonyítékok alapján gyakorlatilag már elítélték. Mai tudósok által írt némely objektív tanulmány amellett érvel, hogy a középkori inkvizíciós eljárásban a kínzás gyakorlatilag ismeretlen volt. Bernard Gui, Toulouse 6 éven át működő inkvizítorának naplója szerint, aki több, mint 600 eretneket hallgatott ki, kínzást egyetlen egy esetben alkalmaztak. Az 1307. és 1323. között lejegyzett 930 ítélet esetében (és érdemes megjegyeznünk, hogy a feljegyzéseket civil bíróságoktól választott, fizetett írnokok lelkiismeretesen készítették), a vádlottak többségét börtönbüntetésre, a kereszt viselésére, és vezeklésre ítélték. Mindössze 42 esetben lettek a világi hatalomra bízva, s elégetve.20
Az inkvizíció brutalitásáról szóló legendákat, a börtönbüntetésre ítéltek, s a világi hatalom által máglyán elégetettek számát figyelembe véve, az évek során erősen eltúlozták.
Professzor Yves Dossat a fennmaradt nyilvántartások és az elérhető dokumentumok tanulmányozása után úgy becsülte, hogy 1245-1246. között a toulouse-i egyházmegyében 5000 embert hallgattak ki, ezek közül 945 esetben találták a vádlottat eretnekségben, vagy abban való érintettség okán bűnösnek. Habár 105 embert börtönbüntetésre ítéltek, a többi 840 kisebb büntetést kapott. Az összes elérhető adat alapos elemzése után Dossat arra a következtetésre jutott, hogy a XIII. század közepén az inkvizíció által elítéltek mindössze 1 százalékát adták át kivégzésre a világi hatalom kezébe, s csak 10-12 százalékukat küldték börtönbe. Sőt, az inkvizítor gyakran csökkentette a büntetés mértékét, vagy átváltoztatta azokat.21  A különböző történetek által részletezett égetések nagy száma okmányokkal nem igazolható, a későbbi századok katolikusellenes propagandájának szándékos kitalációja. Az egyre gyarapodó bizonyítékok alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Szent Hivatal egyedülállóan magas szinten - jóval magasabb szinten, mint a kortárs világi törvényszékek - őrizte meg mindenre kiterjedő feddhetetlenségét.

4. Mítosz

Mítosz: A spanyol inkvizíció volt az, amely felülmúlt minden barbárságot, zsarnoki és kegyetlen gyakorlatával az egész társadalmat terrorizálta.
Valóság: 1994. november 6-án a londoni BBC adásában, „A spanyol inkvizíció mítosza” című dokumentumfilmjében hihetetlen tanúvallomás hangzott el ezen állítások cáfolatára. Történészek ismerték el, hogy „ez a kép hamis. Ez egy 400 évvel ezelőtt elterjesztett ferdítés, amelyet mind a mai napig elfogadnak. A spanyol inkvizíció 300 éves történelmében minden egyes esetnek saját dossziéja volt.” Ezeket a dossziékat most összegyűjtötték, s végre először alaposan áttanulmányozták. Professzor Henry Kamen, aki szakértője a témának, nyíltan elismerte, hogy ezek az iratok részletesek, kimerítőek, és a spanyol inkvizícióról egészen más képet mutatnak.
Ezt a propagandát a protestáns ellenszenv táplálta a Katolikus Egyház és a Habsburg dinasztia hatalmas vezetője, V. Károly szent római császár ellen, aki Európa legerősebb hadserege felett rendelkezett. Félelmeik különösen az 1547-es mülburgi csata után erősödtek, ahol Károly gyakorlatilag megsemmisítette ellenfeleit.22  II. Fülöp spanyol trónra lépése, s elszánt protestánsellenessége csak felszította ezeket a félelmeket. Amint azt Fülöp római nagykövetének írt 1566-os levelében olvashatjuk:
„Biztosíthatja Őszentségét, hogy inkább elvesztem minden birodalmamat, s ha volna, száz életemet, mintsem a vallás, vagy Isten szolgálata kárt szenvedjen. Mert nem tervezem, s nem is vágyom eretnekek vezetője lenni.”23
Míg azonban a spanyolok a csatatéren gyakran diadalmaskodtak, a propagandaháborúban inkább megalázott vesztesek voltak. Nem védekeztek a spanyol kegyetlenség és barbárság legendája ellen, amelyet azért találtak ki, hogy Európa a holland protestáns felkeléssel szimpatizáljon. A cél elérése érdekében az inkvizíció bemocskolása tűnt a legtermészetesebb eszköznek.
A XVI. század óta rengeteg pamfletet és brosúrát írtak - túl sokat és borzalmast, hogy itt most felsoroljuk őket. Elég csak néhányat megemlíteni: Orániai Vilmos bocsánatkérése, amelyet 1581-ben a francia hugenotta Pierre Loyseleur de Villiers írt, az elmúlt negyven év összes inkvizíció-ellenes propagandáját egy olyan politikai iratba zárta, amely „szentesítette” a holland felkelést. 1567-ben Renaldo González Montano kiadta Sanctae Inquisitionis Hispanicae Artes aliquot detectae ac palam traductae című művét, amelyet hamarosan Nyugat-Európa főbb nyelveire lefordítottak és széles körben terjesztettek. Ez döntően hozzájárult ahhoz, ami később „Fekete Legendaként” vált ismertté, amely az inkvizíciót a kínzókamrák szörnyűségével társította.24  Hasonló leírásokat más protestáns írók is hosszasan taglaltak, mint például a XIX. században Ingram Cobain tiszteletes, aki a kínzás egyik képzelt eszközét a következőképpen ábrázolta: egy gyönyörű ember nagyságú baba, amely ezer késsel vágta fel áldozatát, ha azt arra kényszerítették, hogy megölelje. A mítoszt megteremtették és hatalmas méreteket öltött, az irodalmi képtelenségektől kezdve útleírásokon, szabadkőműves elbeszéléseken, szatírákon (Voltaire, Zaupser), színdarabokon és operákon (Schiller, Verdi), valamint történelmi regényeken (Victor Hugo) át a későbbi századok rémregényeivel bezárólag.25
Ami a kínzást illeti, Professzor Kamen nemrégiben azt állította, hogy „valójában az inkvizíció nagyon ritkán alkalmazott kínzást. Valenciában az általam vizsgált 7000 eset mindössze két százalékánál fordult elő a kínzás bármiféle formája, s az sem tartott 15 percnél tovább. Egyetlenegy esetben sem találtam jelét annak, hogy valakit kettőnél többször kínoztak volna.” Professzor Jaime Conterras egyetértett: „A spanyol inkvizíciót a többi törvényszékkel összehasonlítva úgy találtuk, hogy a spanyol inkvizíció lényegesen kevesebbszer alkalmazott kínzást. Ha a spanyol inkvizíciót más országok törvényszékeivel hasonlítjuk össze, a kínzás terén a spanyol inkvizíció gyakorlatilag tiszta.”26
Ugyanezen időszak alatt Európa többi részén a borzalmas fizikai kegyetlenség megszokott dolog volt. Angliában köztéri bokrok megrongálásáért, vadorzásért, egy nő zsebkendőjének ellopásáért, vagy öngyilkossági kísérletért halálbüntetés járt. Franciaországban, aki bárányt lopott, kibelezték. VIII. Henrik uralkodása alatt a mérgező bevett büntetése katlanban való megfőzése volt. Még 1837-ben is Angliában egy év alatt 437 személyt végeztek ki különböző bűnökért, s a Reform Bill elfogadásáig hamisításért, pénzhamisításért, lótolvajlásért, rablásért, a postával való összeütközésért és szentségtörésért halál járt.27 Világos, hogy nagy körültekintéssel kell eljárnunk, ha a spanyol inkvizíciót a fizikai kegyetlenség és az érzéketlen durvaság sajátos vádjaival illetjük.
A spanyol inkvizíció határtalan hatalmáról és felügyeletéről szóló mítosz szintén alaptalannak bizonyult. A XIV. századi Spanyolországban az inkvizíciót húsz törvényszékre osztották, melyek mindegyikének a hatásköre többezer négyzetmérföld volt. Mégis csak egy-két inkvizítor és néhány adminisztrátor dolgozott az egyes bíróságokon. Professzor Kamen megjegyezte: „Ezeknek az inkvizítoroknak nem volt erejük a társadalmat úgy ellenőrizni, ahogy azt a történészek elképzelték. Nem volt hatalmuk, nem ez volt a feladatuk, s nem volt semmiféle eszközük hozzá. Ennek a képnek az erőltetésével olyan eszközt adtunk a kezükbe, ami sohasem létezett.”28
Valójában részben az inkvizíciónak a néppel való korlátozott kapcsolata volt az egyik oka annak, hogy a spanyolok nem viselkedtek ellenségesen velük szemben. A nagyobb városokat kivéve a többi település tíz, sőt volt hogy csak százévente egyszer látott inkvizítort. Az egyik ok, amiért az emberek az inkvizíciót támogatták, az pont az volt, hogy nagyon ritkán találkoztak vele, s még kevesebbszer hallottak róla. Kamen megjegyzi, hogy a történelem minden periódusában erős kritikai és ellenzéki feljegyzéseket találhatunk. Mégis, az inkvizíciós iratok először Llorente, majd Henry Charles Lea általi kivizsgálását alapul véve a tudósok elkövették azt a hibát, hogy az inkvizíciót a spanyol kultúrától és társadalomtól elszigetelten tanulmányozták, mintha az a vallásban, a politikában, a kultúrában és a gazdaságban központi szerepet játszott volna, s bárminemű szembenállás vagy kritika tilos lett volna.29  Ezt a nézetet támasztja alá Menendez y Pelayo szatírája azokról, akik Spanyolország minden bajáért a törvényszéket okolták:
„Miért nem volt Spanyolországban ipar? Az inkvizíció miatt. Miért lusták a spanyolok? Az inkvizíció miatt. Miért vannak bikaviadalok Spanyolországban? Az inkvizíció miatt. Miért sziesztáznak a spanyolok? Az inkvizíció miatt.”30
Az inkvizíció nem tehető felelőssé „a spanyol műveltség és irodalom dekadenciájáért” jelenti ki Peters ünnepelt, objektív tanulmányában, az Inkvizícióban, a protestáns történész Charles Lea és a katolikus Lord Acton állításai ellenére. „Az 1559-es Index váratlan csapása után, amely elsősorban a népies jámborság ellen irányult”, állítja Peters „a spanyol irodalom ellen nem indult több támadás, s száz spanyol íróból egynek sem volt konfliktusa az inkvizícióval. Sőt, az 1558-59-es intézkedések után Spanyolországban, egy minden más európai nemzetnél kiterjedtebb világi ismereteken alapuló, továbbra is aktív intellektuális élet folyt.”31
Egy utolsó és legfontosabb mítoszt kell még megvizsgálnunk.

5. Mítosz

Mítosz: Az ember szabadabb és boldogabb, ha az állam vagy a nemzet nem tesz hivatalos nyilatkozatot egyetlen igaz vallás érdekében sem. Ezért tehát az igazi haladás az állam és Egyház szétválasztásában áll.
Valóság: Ez a kérdés kritikus pontja. Ennek legdinamikusabb eleme, leglényegesebb pontja az emberi léleknek a valláshoz és a filozófiához való hozzáállása. Hogy ezt a választ teljesen megértsük, szükséges néhány feltevést tennünk.
A katolikus történelemfelfogás azon a tényen alapul, hogy a Tízparancsolat az emberi viselkedés alapvető normája, amely a természeti törvényekkel összhangban van. Azért, hogy az embert gyengeségében megsegítse, irányítsa, vezesse, saját rosszra való hajlamától és az eredendő bűnből származó hibáktól megőrizze, Jézus Krisztus tévedhetetlen Tanítóhivatalt (Magisterium) adott az Egyháznak, hogy a nemzeteket tanítsa és vezesse. Az Egyház eme Tanítóhivatalának elfogadása a hit gyümölcse. Hit nélkül az ember nem lenne képes kitartóan ismerni és teljes egészében gyakorolni a Tízparancsolatot.
Következésképpen, amint az ember a kegyelem sugalmazására, az erények gyakorlásával a kegyelem rendjébe emeli magát, a természeti törvények alapvető és változatlan elveivel összhangban álló kultúrát, politikai, társadalmi és gazdasági rendet alakít ki. Az így kialakult szokásokat és ezt a kultúrát együttesen keresztény civilizációnak nevezhetjük. Továbbá, a nemzetek és a népek csak a keresztény civilizáció keretén belül, a kegyelemmel való kapcsolat által és a hit igazságain keresztül valósíthatják meg a tökéletes civilizációt, a civilizációt, amely a természeti törvényekkel tökéletes harmóniában áll.
Az embernek tehát szilárd meggyőződése kell legyen, hogy a Katolikus Egyház Isten egyetlen igaz Egyháza, és annak valódi egyetemes Tanítóhivatala tévedhetetlen. Ezért a katolikus hitet ismernie, megvallania és gyakorolnia kell.
Felmerül a kérdés, történelmileg ez a keresztény civilizáció mikor létezett. A válasz lehet, hogy megdöbbentő, sőt sokak számára talán irritáló is. Volt idő, amikor az emberiség nagy része ismerte a tökéletesség eme ideálját, ismerte, és őszintén, odaadóan haladt felé. Ez a korszak, amelyet a kereszténység aranykorának is neveznek, a XII-XIII. század időszaka, amikor Európában az Egyház befolyása csúcsán volt. A keresztény alapelvek sem előtte, sem azóta nem látott módon uralták a társadalmi viszonyokat, s a keresztény állam ekkor állt a legközelebb teljes kibontakozásához. XIII. Leó a következőképpen utalt erre a korszakra Immortale Dei (1885) enciklikájában:
„Volt idő, amikor az evangélium filozófiája vezérelte az államokat. Ebben a korszakban a keresztény bölcsesség befolyása és annak isteni bölcsessége átjárta az emberek törvényeit, intézményeit, szokásait, a civil társadalom minden osztályát és viszonyát. A Jézus Krisztus által alapított vallás szilárdan állt minden őt megillető méltóságában, virágzott mindenütt, hála az uralkodók pártfogásának és az elöljárók legitim védelmének. Ezen időszakban a papság és a birodalom boldog egyetértésben és a jó hivatalok baráti kölcsönösségében kapcsolódott össze. Az így szerveződött civil társadalom minden várakozást felülmúló gyümölcsöt termett, emléke megmarad és tovább él, s ellenségének semmiféle mesterkedése sem tudja azt elrontani és elhomályosítani.”
A katolikus társadalom leírása mindenekelőtt egy helyes elképzelést foglal magában arról, hogy az Egyház és a világi társadalom közti kapcsolatnak milyennek kell lennie. Az államnak elvben kötelessége a katolikus hit igazságát hivatalosan megvallania, és ennek következtében az eretnekek működését és térítő tevékenységét megakadályoznia. Mert nemcsak az Egyház, de az egész társadalom lelkünk üdvösségére teremtetett, amint azt Aquinói Szt. Tamás meggyőzően állítja De Regimine Principum című művében. Ebben Szt. Tamás megmutatja, hogy minden Isten által teremtett dolog feltétlenül lelkünk üdvösségére teremtetett és kétségtelenül megszentelésünk eszköze kell, hogy legyen. Az emberek maguk is egymás üdvösségére teremtettek, ezért élnek társadalomban. Ennélfogva mind az egyházi, mind a világi társadalomnak elő kell segítenie az ember létének elsődleges célját, örökkévaló lelkének üdvösségét.
A társadalom eme magyarázata magában foglalja az értékek hierarchiáját, ahol is a szellemi értékek értékesebbek, mint az anyagiak. A Summa Theologica-ban (II, II, ii, 3), például, Szt. Tamás megjegyzi, ha igazságos egy hamisítót halálra ítélni, akkor egyenesen szükségszerű halálra ítélni azokat, akik egy még nagyobb bűnt, a hit meghamisítását követték el. Hiszen az örök üdvösség fontosabb, mint a világi tulajdon, s a közösség jóléte fontosabb, mint az egyéné.
Napjaink liberális szelleme számára ezek az állítások fájdalmas következményekkel járnak. Hiszen ha az állam kijelenti, hogy egyetlen vallás az igaz vallás, akkor elvben köteles az eretnek szekták elterjedését megakadályozni. Magától értetődő, hogy a katolikus társadalomban az állam legmagasabb rendeltetése a katolikus Egyház elismerése, annak védelme, szolgálata, törvényeinek alkalmazása. Egy katolikus társadalomban a pápának minden, az Egyházat érintő dolog felett indirekt hatalma van. Ily módon a pápa minden világi hatalom fölé emelkedik. Ha az állam feje eretnek, a pápának joga van megfosztani őt trónjától, mint ahogy azt a franciaországi IV. Henrik, a jogos francia trónkövetelő esetében tette. Más szavakkal, eretneknek nincs joga katolikus országot vezetni.
Főtisztelendő Denis Fahey írja The Kingship of Christ (Krisztus királysága) című művében: a középkorban az állam eleget tett azon kötelezettségének, hogy az Isten által alapított vallást, a katolikus vallást, amelyen keresztül Őt akarata szerint csodáljuk és imádjuk, megvallja. Amikor a katolikusok a nem katolikusok inkvizícióval kapcsolatos kifogásaira válaszolnak, úgy tűnik, megfeledkeznek a rend korábbi alapelvéről, amely a középkori társadalmat vezérelte. Ha az állam kijelenti egy vallásról, hogy az az igaz vallás, akkor elvi kötelessége az eretnekség és az eretnek szekták elterjedésének a megakadályozása. A liberális mentalitásnak ezen kötelezettséget a legnehezebb elfogadnia. Az eretnekség azért volt bűn, mert az állam a katolikus vallást annak ismerte el, ami objektíven az: az egyetlen Isten által alapított igaz vallás, és nem egy egyszerű, ideiglenes, ma létező, holnapra elenyésző rendelkezés.
Krisztus királyságának társadalmi alapelveiről Denis Fahey tisztelendő a következőket mondja: „Az igazság az, hogy az állam akkoriban megértette a fennálló világban elrendelt társadalmi szerkezet alapelveit, és hogy az inkvizíciót pont azért hozták létre, hogy megvédje a világ befolyását a rend felett, a rendetlenségre uszítók ellen. Isten szándéka szerint ugyanezen elv szolgál mintául az elkövetkezendő korok új dolgaihoz, körülményeihez. A társadalmilag szerveződött, Urunk által megváltott világi ember nem lesz olyan, mint amilyennek Isten szánta, hacsak nem fogadja el a természetfeletti, a nemzetek felett álló katolikus Egyházat. A modern világ elfordult a rendtől, és most bűnhődik hitehagyásáért és zűrzavaráért. Ezt a nagy igazságot egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy elmélyülhessen benső életünk, amellyel Krisztus királyságát ünnepeljük. Határtalanul jobb a teljes igazságért megküzdeni, mintsem látszólagos győzelmet aratni annak lefarigcsálásával.”32
A szent inkvizíció nevének befeketítése nyilvánvalóan gyökereket talált ebben a széles körben elterjedt irányzatban, a katolikus társadalmi rend ezen alapelveinek „lefarigcsálásában”, még az Egyház elöljárói körében is. Míg alapjában a szent inkvizíció problémáját filozófiai szinten kell megvizsgálnunk, nem fér kétség ahhoz, hogy évszázadokon keresztül az „inkvizíció” a tényekhez képest aránytalanul nagy méreteket öltött. A mítosz-készítő eljárást a reformáció alatt protestáns propagandisták tollforgatói kezdték el azáltal, hogy az inkvizíciót Róma gonoszságának egy újabb példájaként festették le. Munkáikban a törvényszéket az intolerancia legfőbb eszközének mutatták be. Azt állították, hogy bárhol, ahol a katolicizmus diadalmaskodott, nem csak a vallási, de a polgári szabadságot is elnyomták. Eme értelmezés szerint a reformáció szabadította ki az emberi szellemet a sötétség és a babona béklyójából. Az erre irányuló propaganda rendkívüli mértékben hatásosnak bizonyult.
Azonban, ahogy az elmúlt évtized tudósai elkezdték a levéltári iratok vizsgálatát, tanulmányaik azt mutatják, hogy az igazság érdekében az inkvizíciót valódi méreteire kell redukálnunk. Jelentőségét erősen el lehet túlozni, ha a felvilágosodás, a romantika és az azt követő liberalizmus propagandistái és filozófiái által bemutatott, jórészt alaptalan elképzelésekre támaszkodunk. Ezek az írók, még Lord Acton is, hamisan azt feltételezték, hogy az inkvizíció része volt a nyilvánvaló intolerancia és kegyetlenség egy speciális filozófiájának. Valójában a társadalomnak volt a terméke, amelyet szolgált. Összegezve, mindazon objektív katolikus gondolkodó, aki a liberalizmus és korunk modernizmusának hibái ellen küzd, és aki csodálattal tekint a Hit korának szellemére és szokásaira, egészséges csodálattal nézhet a szent inkvizícióra.


1.    A lutheránus eszmény, amelyet az 1648-as westphaliai békében fogadtak el, minden protestáns állam számára engedélyezte, hogy az állam egy minisztériumaként maga szervezze meg saját vallási formáját. Denis Fahey tisztelendő szerint ez a „béke a világ katolikus rendjének a temetését jelentette. A Keresztény és a Polgár Luther általi különválasztása előkészítette az utat az állam istenítéséhez, mely a modern időkben valósult meg, és a protestáns társadalom szociális befolyása megkönnyítette a modern közéleti ember megjelenését, aki magánemberként lehet katolikus, ugyanakkor közéleti emberként protestáns istentiszteleten képviselteti magát, sőt alkalmanként rész is vesz rajtuk.” The Kingship of Christ, 3. kiadás, (Palmdale, Ca: 1990), 40-41.
2.    (Rockford, III: 1987), x-xi.
3.    1230-ra gyökeres változás állt be a jogi gondolkodás és eljárás terén Nyugat-Európa nagy részén, amely magában foglalta a római jog által ösztönzött inquisitio (nyomozati) eljárás bevezetését, s amelyet több szempontból is a kor joggyakorlatának modernizációjának tekinthetünk. Edward Peters, Inquisition, (New York, London: 1988) 52-57.
4.    Peters, Inquisition 231,3
5.    Kieckhefer rámutatott arra, hogy középkori szövegösszefüggésben helytelen lenne az inkvizícióról még akár csak beszélni is. A források maguk azt mutatják, hogy az inkvizítorikus eljárás regionális és helyi intézmé-nyesítése részleges és igen gyenge volt, attól függően, hogy az adott inkvizítornak milyen ajánlása és szervezői hatalma volt, és hogy az adott időben és helyen milyen konkrét lépésekre volt szükség. Richard Kieckhefer, „The Office of Inquisition and Medieval Heresy: The Transition from Personal to Institutional Jurisdiction,” in Journal of Ecclesiastical History, 46 (1995. Január), 59; Kieckhefer, Repression of Heresy in Medieval Germany, Philadelphia-Liverpool: 1979, 5.
6.    A. L. Maycock, The Inquisition from its Establishment to the Great Schism (New York: 1969), 117.
7.    Ibid, 100
8.    Történtek incidensek a csőcselék erőszakossága folytán 1449-ben Toledóban, polgárfelkelés 1470-ben Valladolidban, és három évvel később három conversost gyilkoltak meg Jaénban és Cordobában. Minden esetben az erőszak közvetlen eszköze a csőcselék volt. Henry Kamen, Inquisition and Society in Spain, (Bloomington, Ind.: 1985) 30-31.
9.    A XVIII. századra a Szent Hivatal Kongregációjának a pápai államon kívül gyakorlatilag nem volt hatalma, befolyása. Legfőbb feladata a klérus és a könyvek cenzúrázása volt, amely részben fedte az Index Kongregációjá-nak feladatkörét. 1809-1814 a pápa Itáliából való száműzetése alatt, a működését szüneteltették, azt követően hatalmát csökkentve indították újra. 1965-ben VI. Pál pápa a nevét Hittani Szent Kongregációra változtatta, 1966-ban pedig megszüntette az Indexet.
10.    The Prosecution of Heresy: Collected Studies on The Inquisition in Early Modern Italy, Medieval and Renaissance Texts and Studies Vol. 78, (Binghampton, NY: 1991), XI-XIV, 7-9.
11.    Albert Clement Shannon részletes magyarázattal szolgál a katharok hitét és a század vége felé írott albigens tanulmányok egyikéből vett bibliai bizonyítékaikat illetően. Például annak bizonyítására, hogy az ember a gonosztól származik, a katharok János 8,44-et idézték: „A te apád a gonosz” és 1János 3,8-at: „Az ember, aki bűnt követ el, a gonosz gyermeke.” in The Medieval Inquisition, (Washington D.C.: 1983) 2-19.
12.    Rainerius Sacconi, Summa, fordította Walter L. Wakefield és Austin P. Evans, Heresies of the High Middle Ages, (New York: 1969), 330.
13.    H. C. Lea, A History of The Inquisition in the Middle Ages, Vol. I, (New York: 1906-08), 1064.
14.    Maycock, The Inquisition. 77, 52-53; Walsh, Characters of the Inquisition, 41-3.
15.    Gustav Schnürer, Kirche und Kultur in Mittelalter, (Paderborn, 1926), II, 434
16.    Maycock, The Inquisition, 128-29.
17.    1323-ban az inkvizítor Bernard Gui (igazságtalanul becsmérelve Umberto Eco: A rózsa neve című regényében) megalkotta a Practica officii inquisitionis heretice pravitatis-t, egy kidolgozott és kiegyensúlyozott inkvizi-tórikus kézikönyvet. Az inkvizítorok doktrínája és eljárása éppúgy a teológiából és a kánonjogból ered, mint az egyházatyák, a zsinat és a pápák korai munkái. Peters, Inquisition, 60-64.
18.    A fellebbvitel nyilvánvaló tilalma ellenére IX. Gergely, és utóda IV. Ince is ismételten foglalkoztak a panasztevők fellebbezésével, s az igazságtalan döntéseket érvénytelenítették. Úgy tűnik, az egész időszakon át a jogorvoslatért való folyamodás megtalálta az útját Rómáig. Valójában a rég elfelejtett Jusztinianus-féle kódex rendelkezéseit mintául véve, az inkvizíciós folyamaton keresztül az Egyház a fellebbviteli eljárást a középkori törvényszéki eljárás körébe hozta, minthogy a helyi, feudális, földesúri bíróságokon a fellebbezés egyáltalán nem volt jellemző. Az egyházi igazságszolgáltatási rendszer sikere a világi uralkodókra is hatott, akik végül a maguk által újjászervezett, központosított törvényszéki rendsze-rükben a fellebbvitelt általános eljárásként alkalmazták. Shannon, The Medieval Inquisition, 139-40.
19.    Hamilton, Inquisition, 150-51, 130-33, 140-41.
20.    Ibid., 160
21.    Ives Dossat, Les Crises de l'inquisition toulousaine au XIIIe siecle (1233-1273), Bordeaux: Impriimerie Biere, 1959, 247-268.
22.    Kamen, The Spanish Inquisition, 252-54
23.    Peters, Inquisition, 131.
24.    Foxe, The Book of Martyrs, London: 1863, 1060; Peters, Inquisition, 133; Kamen, The Spanish Inquisition, 254; Peters, Inquisition, 152-4.
25.    Részletesebben arról, hogy a mítosz miként alakult az irodalomban l. Peters, Inquisition, 152-262.
26.    „The Myth of the Spanish Inquisition,” a BBC dokumentumfilmje, 1994. nov. 6,
27.    Maycock, The Inquisition 41, 259.
28.    „The Myth of the Spanish Inquisition,” a BBC dokumentumfilmje, 1994. nov. 6,
29.    Kamen, The Spanish Inquisition, 257-58.
30.    La Ciencia Espanola, Madrid 1953, 102-3.
31.    Peters, 260-61.
32.    Kingship of Christ according to the Principles of St. Thomas Aquinas, (Palmdale, Ca: 1931, 1990 rep.)


(A tanulmány eredeti címe: Marian T. HORVAT, „The Holy Inquisition: Myth and Reality”, in Catholic Family News, vol. 5, no. 3, (March 1998) p. 1, 21-26.)

Fordította: Rochlitz Andrea
 
Marian T. Horvat a középkori történelem doktora.
 

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

1 komment

Címkék: történelem vallás isten kereszténység igazság inkvizíció bombagyár cikk történelemhamisítás

Re

2008.08.24. 23:49 :: Főnix

Aki aggódott volna az elmúlt időben, hogy hova tűntem, miért nem írok, azt most megnyugtatom. Minden a legnagyobb rendben, csak sok dolgom volt mostanában, írni meg nem nagyon volt kedvem. A Fordítóbrigádnak viszont kiadtam az első feladatot, szóval ha jól dolgoznak a fiúk (és természetesen a lányok) akkor szeptember végére kaptok egy igen hasznos könyvet. Egyébként nagy dolgok vannak még itt készülőben, nagyon nagy dolgok.

Amúgy olvasóim közül aki jönne a Bombagyár közösségi találkozóra, az dobjon már egy kommentet.

2 komment

Címkék: budapest programajánló tomcat bombagyár blogin

Mi értelme a Magyar Gárdának?

2008.08.14. 02:44 :: Főnix


 
Mi értelme a Magyar Gárdának? – kérdezik tőlem egyre gyakrabban, én pedig nem győzöm magyarázni. Ezért írtam ezt a cikket.

A Magyar Gárda megalakulása óta rengeteg pofont kapott, jobbról, balról, gyakorlatilag mindenhonnan támadások érték, és nemrég Orbán Viktor is beígért párat.

A Magyar Gárdát kritizálóknak két népes tábora van. Az egyik a magyarellenesek tábora, mely szerint a Magyar Gárda félelemkeltő, szélsőséges, erőszakos. A másik pedig a „szélsőségesek” tábora (hungaristák, nemzetiszocialisták, skinheadek, stb..) akik szerint pedig a Magyar Gárda értelmetlen, mert nem elég szélsőséges.

Szélsőséges helyzetben szélsőséges megoldás szükségeltetik, s ők úgy látják, a Magyar Gárda nem elég erős, és nem elég határozott ahhoz, hogy valódi megoldást nyújtson.

Tehát mi értelme a Magyar Gárdának?

Ahogy Tomcat nagyszerűen megfogalmazta, a Magyar Gárda egy súlyos betegség tünete. Azé a betegségé, ami évek, évtizedek óta kínozza országunkat. A Magyar Gárda egy nyilvánvaló jele annak, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Nagyon nincs rendben, hogy a MAGYAR rendőrség nem képes ellátni alapvető feladatait, azaz megvédeni a MAGYAR lakosságot, az egyre erősödő cigánybűnözéstől. A Magyar Gárda reakció is egyben, a nemzeti összetartás tudatos rombolására, a nemzeti értékek (és érdekek) sárba tiprására. A Magyar Gárda felhúzott egy zászlót, mely alatt a magyarok összegyűlhetnek, és megmutathatják, össze tudnak még fogni.

A Magyar Gárda CÉLPONT is egyben.

Ügyes csapda volt ez, hogy leleplezhessük nemzetünk ellenségeit. Felhúztuk a zászlót – méghozzá nemzetünk zászlaját – és tisztán láttuk kik azok, akik megpróbálják letépni. És míg ők veszettük rágták, rúgták, hajlították a zászlórudat, mi megmutattuk a népnek, - látjátok, ők a mi ellenségeink.

Az MSZP-ről és az SZDSZ-ről nyilvánvaló volt, hogy ellenség, azonban így még a magát nemzetinek mondó FIDESZ-ről is kiderült mifélék ők valójában. Ők maguk bizonyították be azt, amit mi már régóta mondogatunk a narancsságra birkáknak.

Lebuktak ezek az úgynevezett antifasiszták is, akikről bebizonyosodott az, amit mi nyitott szemmel élő emberek már régen tudtunk, hogy ők nem a fasizmus, vagy a nemzetiszocializmus, hanem az egészséges nemzettudat és a REND ellenségei.

Velük együtt lelepleződött az összes többi féreg is, mely alantas módon azt hirdette, ő csupán a rasszizmust, fajgyűlöletet, kirekesztést ellenzi. Aki eddig gyanús volt, az mostantól fogva minden tisztességes magyar ember számára egyértelműen ellenség.

Mint mondottam, a „szélsőjobbról” is számos támadás érte a Gárdát, mert az nem elég hatékony. Ránéz az ostoba skinhead a Magyar Gárdára, és azt mondja: „Hát ezek nem akasztottak fel még egy cigányt se, ráadásul horogkeresztjük sincsen. Akkor mi értelme?”. Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy képtelenek öt percnél tovább gondolkodni, és fogalmuk sincs mit jelent a taktika. Fehér Magyarországról és akasztásokról álmodoznak, de fogalmuk sincs, hogyan érhetnénk ezt el. Arról álmodoznak, hogy egyszer csak, bármiféle  előzmény nélkül, hirtelen lesz százezer igazmagyar fenegyerek, akik mind fegyvert fognak (honnan?) és lelövöldöznek mindenkit, aki nem velük van. Álomnak szép, én is szoktam ilyenekről fantáziálni, de ez nem fog csak úgy bekövetkezni. Ezért tenni kell. És ezek a magukat „nácinak” nevező ostoba bőrfejűek azok, akik ezért a legkevesebbet sem tesznek. (Tisztelet a kivételnek természetesen.)

Hogy miért nem nemzetiszocialista a Magyar Gárda? Mert úgy elveszne a lényege. Nekünk Árpád-sávos és Piros-fehér-zöld céltábla kellett, nem horogkeresztes. Mi a magyar nemzet ellenségeit akartuk leleplezni, nem a horogkereszt ellenségeit (azokat ugyanis már rég ismerjük).

Tökéletes példája a magyar nemzet ellenségeinek taktikájára, harcmodorára, céljára, ahogy mind nekiestek a Gárdának, mikor az még meg sem alakult, és céljairól semmit sem tudtak. Láthattuk, hogy ők valójában nem FÉLNEK, hanem GYŰLÖLNEK. Mindent, ami magyar. Ezért kellett a Gárdának elhatárolódnia a nemzetiszocialistáktól, mert ez csak így működött. A Gárda többször is világosan kifejtette hogy sem a fasizmushoz, sem a nemzetiszocializmushoz nincs köze, és erőszakot sem kíván alkalmazni a jövőben. Ellenségeink mégis ezekkel támadták, ezzel bebizonyítva a nagy nyilvánosságnak is, hogy ők mindenre ezeket a „szitokszavakat” kiáltják, amit gyűlölnek. Az antiszemitizmus (és természtesen a fasizmus, nemzetiszocializmus, rasszizmus, etc.) vádja a leghatékonyabb politikai fegyver, és ennek a fegyvernek a hatástalanításáért tett sokat a Magyar Gárda.

De az efféle taktikai lépéseket sajnos rengetegen nem értik az NS oldalon, és egyszerűen elkönyvelik az egész nemzeti radikális oldalt mérsékelt birkáknak, aztán jól el is határolódnak, pedig nem hinném, hogy valaha is elküldtek volna bárkit nemzeti radikális, jobbikos, vagy bombagyáros rendezvényről, azért mert nemzetiszocialista. Értsétek meg, hogy az efféle taktikázásra sajnos szükség van. Rendet kell tenni a fejekben is, ehhez pedig nyilvánosság kell. Nekünk pedig nincsenek saját TV adóink, saját milliós példányszámban gyártott újságaink. Gondolkozzatok egy kicsit, hány nemzetiszocialistát láttatok az elmúlt időben, a tv-ben? Hány nemzetiszocialista fejthette ki nézeteit milliók előtt? Egy sem. Sokszor teljesen egyetértünk, csak mi karlengetés nélkül mondjuk el, és így milliók hallhatják, nem csupán pár száz ember. Értitek már? Túlzás lenne azt mondanom, hogy céljaink azonosak, de mindannyian sokat tettünk már az igazságért, és mindannyian rengeteg áldozatot hoztunk. Az igazság győzelme pedig mindannyiunk érdeke. És ehhez a győzelemhez nem minden osztagnak ugyanazon az úton kell haladnia. Most még nem. Ahogy változnak majd az idők, változni fognak az eszközök is, mindig azt használjuk, ami hatásos. Így működik ez.

Nemzetiszocialistáktól gyakran hallani még, hogy azért káros a Magyar Gárda, mert elvonja az emberanyagot a komolyabb szervezetektől. Érdekes ez, ugyanis egy nemzetiszocialistának illene tudnia, hogy van Magyarországon valódi nemzetiszocialista félkatonai szervezet, de oda nem kerülhet be akárki. A Magyar Gárdából talán pár tucat ember lenne csak alkalmas arra, hogy ennek a szervezetnek tagja legyen, tehát nem igaz, hogy a Magyar Gárda elvonja az erőt a komolyabb szervezetektől.

Itt megemlíteném, mennyire vicces az, hogy nemzetünk ellenségei a Magyar Gárdára, mint náci, félkatonai szervezetre hivatkoznak. Ilyenkor kedvem lenne megmutatni nekik, hogy milyen egy igazi nemzetiszocialista félkatonai szervezet, tudjátok, ahol elit katonai kiképzést kapnak, és fegyvereket, de a felsőbb körök tudják nagyon jól, hogy létezik ilyen. Hogy miért nem riogatnak akkor azzal? Mert attól valóban félnek. Mocskosul rettegnek tőle, hogy ha egyszer is bemutatják tv-ben, több százan, vagy akár több ezren akarnak majd csatlakozni. És ez bizony nem egy békés zászlólengető alakulat. Ők mást csinálnak. Szükség van rájuk is, és a Magyar Gárdára is. Ez a két szervezet teljesen más feladatokat lát el. De már így is túl sokat mondtam, pedig semmiféle felhatalmazásom nincsen rá.

A Gárda egyben egy jelzés is, az egyre nagyobb problémát jelentő cigányság számára. Megmutatja, hogy bizony össze tudnak fogni a magyarok is, és bár egyelőre csak menetelnek, az a majdnem ezer ember le is tud csapni keményen, ha eljön az ideje.

A Gárda egyben egy jelzés is, a még mindig középen támolygó magyarság számára. Dönteni kell, hamarosan itt az idő. Velünk vagy ellenünk. Jobb vagy bal. Vége a tétovázásnak!

Nem szabadna tehát a Gárdistákat olyan keményen bírálni. Ők – ha nem is sokat – de tesznek a hazáért, ellenben számos kritizálójukkal, kiknek „tevékenysége” a koncertre járásban és a részegen karlengetésben merül ki.

És idővel, ahogy változik a helyzet, úgy változik majd a Gárda is. Én ebben biztos vagyok. Mert a Magyar Gárda egy válasz. Ha változik a helyzet, változni fog a rá adott válasz is.

A Magyar Gárda tehát egy ügyes kis csapda, mellyel leleplezhettük, kik a magyarság ellenségei.

A Magyar Gárda tehát egy eszköz, ahhoz hogy nagy tömegeket szólíthassunk meg.

A Magyar Gárda tehát egy jelzés, mely világosan jelzi, hogy itt semmi sincs rendben.

A Magyar Gárda tehát egy fegyver, mely még nincs csőre töltve.

A Magyar Gárdára tehát szükség van. Fontos állomás ez a győzelemhez vezető úton.
 


Több megbecsülést a Magyar Gárdának! Több tiszteletet a Gárdistáknak!

Ők tesznek a Szebb Jövőért!

És Te, teszel?
 

 

 

 ( Az írás a Bombagyáron is olvasható )

1 komment

Címkék: politika mszp orbán fidesz bűnözés harc szdsz náci zsidó cigány jobbik skinhead antifasiszta magyar gárda bombagyár cikk

Telefonált a nácivadász!

2008.07.24. 13:09 :: Főnix

Tegnap éjjel beszélgettem Tomcattel, amikor egyszercsak bejelentette hogy felhívta őt a nácivadász. Tűkön ülve vártam micsoda halálos fenyegetéseket kaptunk a rettegett nácivadászoktól, de csalódnom kellett.

Ez a nácivadász! Erre a szellemi fogyatékos kis gyökérre volt olyan büszke az egész baloldal, és tőle várták a nácik feletti végleges győzelmet. Mekkora öngól!

Újból láthattuk mifélék a mi ellenségeink.

6 komment

Címkék: mp3 politika mszp szdsz náci cigány droid buzi bombagyár antifa nácivadász

Férgek és fenegyerekek - válasz a kommentekre

2008.07.22. 00:21 :: Főnix

Rengeteg hozzászólás érkezett arra a levélre, amit egy tizennégy éves lánytól kaptam, akit évek óta terrorizálnak a cigányok. Ő már meg is bánta hogy felraktam a cikket, mert fél, és szégyelli is egy kicsit ezt az egészet. Nem szeretne nyilvánosságot, és azt sem igazán szeretné, hogy más oldja meg az ő problémáját. Mivel egy ideje már abbamaradtak a sorozatos verések, abban bízik, hogy talán vége van, ezért nem akarja hogy mi most közbelépjünk. De elmondtam neki, hogy ha meggondolná magát, ránk számíthat.

Mivel rengeteg komment érkezett, és még érkezni is fog, ezért itt válaszolnék azokra a kérdésekre amiket sokan feltettek. Jópáran mondták hogy a történet kamu, és emellett több érvet is hoztak.

”Hogyhogy nem vették észre a lány szülei a verések nyomait?”

Megkérdeztem a lányt:
 

" Akkoriban nagy bicajos meg gördeszkás lány voltam, rengeteget estem, és mindig kéken lilán mentem haza. Most is kék-lila foltos voltam, nem volt nekik semmi új. Ráadásul a foltok nagy részét takarták ruháim. Elmondani nem akartam nekik, mert féltem, ahogy most is."


Egyébként grr is jól rámutatott a lényegre:

" Mielőtt megszavazzátok, hogy a szülők nem törődnek a gyerekükkel, abba azért bele kéne gondolni, hogy egy 12-13 éves gyerek nem a jóság mintaképe. Játszanak, elesnek. Másrészről pedig ennyi idősen már egyedül szokás fürdeni, így a ruha alatti sérüléseket nem is feltétlenül lehet észrevenni. 1-2 sebet pedig könnyű kimagyarázni... Azt meg lentebb kifejtettem, hogy miért nem mond el ilyet a többség."


”Miért nem tett feljelentést?”

Talán mert halálosan megfenyegették, hogy megölik ha feljelentést tesz. Persze a fotelből okoskodó felnőtt férfiak nem igazán értik mit érez egy tizenéves lánygyermek ha azzal fenyegeti egy csapat cigány, hogy elvágják a torkát.

”A szúrt sebet azt már biztos észrevették volna a szülők, azt nem lehet eltakarni!”

"A seb nem volt olyan mély, inkább hosszú. Egyszerűen lefertőtlenítettem, és szorosan átkötöttem a karom gézzel. Amúgy most néztem a heget, tökszépen begyógyult már majdnem... meg "ráfutott" az ekcéma is, így nehezen észrevehető."


Mellesleg mint azt már a kommentek közt elmondtam, nem egy olyan esetről tudok ahol sokkal durvább dolgokat titkoltak el szülők elől. Ismerek pár lányt, aki az egész testét borító vágásokat évekig titokban tudta tartani a szülei előtt. Hogy? Hosszujjúban járt, és nem öltözött át a szülei előtt. Ilyen egyszerű.

”Miért nem tett semmit a testvére, akinek elmesélte ezt az egészet?”

"Megkértem rá, hogy ne tegyen semmit, nagyon sokat veszekedtünk emiatt, de sikerült rávennem, hogy maradjon csöndben. Ráadásul neki az utolsó napokban mondtam el (abban a bizonyos másfél hónapban) így egy hét múlva már tudtam nyugtatgatni, hogy úgy tűnik: békén hagytak."


”Egy tizennégy éves lány nem tud így fogalmazni, tehát kamu.”

Szép kis általánosítás ez. Az kérlek, hogy te retardált voltál tizennégy évesen (és sajnos az is maradtál) az nem jelenti azt, hogy minden magyar ilyen. A lány még szólni is akart, hogy nem túl választékosan fogalmazta meg ezt a levelet, ezért átírná, de erre már nem került sor. Az elgépeléseket (amikből egyébként volt összesen kettő) én javítottam. A bekezdéseket is én raktam bele, hogy ne legyen annyira egybefüggő a szöveg, mert úgy nehéz olvasni.

” most beszélgettél vagy levelet kaptál?”

Beszélgettünk, aztán megkértem rá hogy fejtse ki nekem részletesebben ezt a történetet. Ezt megtette, aztán elküldte a dokumentumot.

”Ez egyszerűen kamu, ilyen nincs”

Az ilyen kommentekre egyszerűen kár válaszolni. Ezeket tipikusan azok a jó környéken lakó idióták írják, akik még egy pofont nem kaptak életükben, cigányt pedig csak tévében láttak. Szerintük bizonyára Olaszliszka is kamu, és Galgagyörk is. A cigányok soha nem bántottak senkit. Ezt csak a rasszisták terjesztik. Minden ilyen hír színtiszta provokáció.

Egyébként a lány már sajnálja hogy nyilvánosságra hoztam ezt a történetet, mert ő nem akar felhajtást. És nagyon elkeseríti hogy sokan hazugnak nevezik és azt mondják kitalálta. De hát nem kell ezen meglepődni, ilyenek ezek a magyarok. Birkák és férgek sokasága.



Szerencsére azonban akadt pár oroszlán is a sok birka és féreg között. Azokra gondolok, akik felajánlották, hogy eljönnének „beszélgetni” egyet ezzel a pár cigánnyal. Köszönöm nekik, a lány nevében is. Öröm látni, hogy maradt még igaz magyar, hazafi, fenegyerek, ebben az elkorcsosult magyar társadalomban. Büszke vagyok rátok, megjegyeztem a neveteket.

Még egy nyomozó is felajánlotta segítségét a cigányok adatainak kiderítéséhez, amit külön köszönünk.

Egyelőre azonban nem lesz dolgunk. Mivel egy ideje már nem történtek verések, a lány bízik benne, hogy vége. Nem szeretné újra felkorbácsolni az indulatokat, és fél tőle, hogy ha összeverjük a cigányokat, egyszer majd bosszút állnak rajta.

Egyébként ne higgyétek, hogy körlevélben küldtem volna szét a cigányverés helyszínét és időpontját. Sajnos vannak besúgók és patkányok köztünk, (ez a kommentekből is látszik) ezért sajnos nem lehetek őszinte, még azzal sem akiben szívem szerint megbíznék. Ilyen akcióra csak leellenőrzött, tagok jöhetnek majd. Szomorú hogy ilyen elővigyázatosnak kell lennünk, de nemzetünk ellenségei nem válogatnak az eszközökben. Az aljasság az ő stílusuk.

De higgyétek el, megvannak az eszközeink, és pár perc alatt 10-20 embert simán összegyűjtünk. Olyanokat, akik számára egy sebhely nem takargatni való, hanem dicsőség. Akik nem félnek a sérüléstől, hanem büszkék arra, hogy az igazságért hullajtják vérüket. Bizony vannak ilyen emberek. És vannak olyanok is, akik a földdel egyenlővé tesznek egy egész szórakozóhelyet, ha sérelem éri őket. Akiktől a rendőrök is félnek. Bizony, van a mi oldalunkon is ilyen. Vannak még fenegyerekek.

Nemrég történt meg az eset, hogy egy nagydarab skinhead, az a fajta, aki egyedül összever tíz másik embert, és akitől mindenki fél, kikezdett a nemzetiszocialistákkal. Rábaszott, mert pár napra rá elvitték kicsit kocsikázni. Pár perccel később sírva mászott ki az ajtón, és esküdözött hogy nem kerül többet az útjukba. Én tudom mivel érték ezt el, de ez most nem tartozik mindenkire. Aki mozog ilyen körökben, az kérdezzen csak utána a történetnek. Nem annyira titkos.

A kommentek közt pedig nem akarok több mocskolódást látni. Ha valami még nem tiszta, akkor rákérdezhettek, és ha elérhető a lány beszélek vele. De aki hazugnak nevezi őt, azt többet nem látom szívesen. Sem a bejegyzéseimnél, sem a mi oldalunkon.

update: A bejegyzés publikálása óta folyamatosan kapom a leveleket a tettrekész magyar harcosokról. Bíztató. Talán még nincs veszve minden.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

2 komment

Címkék: budapest bűnözés harc rendőr náci cigány skinhead fiatalok bombagyár bombagyár cikk

Ezt még megbánjátok cigányok!

2008.07.21. 03:15 :: Főnix

Egyszerűen nincsenek szavak arra a pokoli dühre, amit most érzek. Betelt a pohár. Én többé már nem leszek mérsékelt, és nem leszek toleráns. És nem érdekel, hogy az ostoba tömeg, és ellenségeink minek neveznek eztán. Hogy mitől lettem ilyen dühös?

Most beszélgettem egy végtelenül kedves és szép, igaz, tisztaszívű, tizennégy esztendős budapesti magyar lánnyal, és ő elmesélt nekem valamit, amit eddig csak a testvérének mondott el. Ehhez egyszerűen nem lehet, és nem is kell semmit hozzáfűzni. Akiben a levél elolvasása után nem lángol ugyanaz a pokoli gyűlölet, ami most bennem, az nincs velünk, az nem magyar, az nem ember.

 

"Általános iskola 5. osztályába jártam, amikor egy cigányfiú szemet vetett rám. De 11 évesen nem tudtam még semmit a kapcsolatokról, az egész témáról (én ezt tartom a normálisnak), így akárhányszor kért meg, hogy járjunk, mindig visszautasítottam. Többször elhordott mindennek, én pedig csak néztem. Nem tudtam, hogy ennek ekkora jelentősége lesz.

Akkoriban nagy rajzoló voltam, és imádtam kiülni a természetbe, zenét hallgatva rajzolgatni, ami csak eszembe jut. Iskola mellett minden nap volt időm egy-két órát ezt a tevékenységet élvezni. Egy nap, amikor így elmélyülten firkálgattam, felnéztem és öt cigányfiú állt körülöttem. Értetlenül néztem rájuk és kérdeztem, hogy mit akarnak tőlem. Szó nélkül nekem ugrottak, megfogtak és bevonszoltak egy közeli erdőbe, ahol agyba-főbe vertek. A végén elmagyarázták, hogy ez most egy ideig így fog menni, amíg össze nem jövök azzal a cigánnyal, akit feljebb megemlítettem. Nevezzük Ricsinek. Nem gondoltam volna, hogy igazat beszéltek, de utána több mint másfél hónapig minden napom így folytatódott. Természetesen már nem ültem ki délutánonként sehova, egyszerűen iskolából hazafele menet elkaptak és behuzigáltak valahova. Pár hétvégi nap kimaradt, mert akkor nem mertem kimozdulni a házból.

A szüleim akkoriban este öt-hat óráig dolgoztak, így egy ”akció” után volt időm kimosni a ruháimat, vagy leápolni egy-egy sebet, satöbbi. Megfenyegettek, hogy ha elmondom a történetet bárkinek is, és feljelentés tesz bárki is ellenük, akkor meg fognak ölni. Egy idő után hittem nekik, kinéztem belőlük, hogy szemrebbenés nélkül megtennék, így csöndben maradtam.

A szüleimnek olyan kifogásokat mondtam, hogy bicikli balesetem volt és hasonlók. Más nem jutott az eszembe, de szerencsére hittek nekem. Miután letelt az a másfél hónap, hirtelen minden elcsendesedett, és ugyan úgy folytatódott tovább az élet, ahogy a verések előtt. Viszont egyszer, amikor a testvéremnél aludtam, esti átöltözésnél minden foltot meglátott, ami a felsőtestemet „tarkította” és többször rákérdezett, hogy mitől lettek ezek a sérülések. Egy idő után elcsicseregtem neki ez egész történetet. Azóta is egyedül ő tud róla.

Ezek után most majdnem egy év telt el. Viszont két hónapja heti két-három levél érkezik mind a két e-mail fiókomra egy-egy találka időponttal és helyszínnel. Az első levélben csak úgy említésként megírták, hogy szeretnének eltenni láb alól. Kimentem egy kitűzött időpontra, a megbeszélt helyre. Négyen vártak rám, köztük ott volt a Ricsi is. Csak álltam előttük, várva, hogy mi lesz. A Ricsi csak annyit mondott: most meg fogsz halni.

Teljesen tönkrementem abban a pillanatban, megbántam, hogy kimentem, de a zavarodottság leplezésére csak mosolyogtam, és közöltem velük, hogy nem merik meg tenni, azt, amivel fenyegetőznek. Erre elkezdtek közeledni hozzám, egyre közelebb jöttek, amikor kirántottam a zsebemből egy pillangókést, amit még induláskor raktam el védőeszközként. Egyre közelebb jöttek, miközben tartottam a kést és a következő pillanatban egy mozdulattal kikapták a kezemből. Elkezdtem vihar gyorsan futni, amit csak egy ideig bírtam, az asztmám miatt, így elég hamar utolértek. Mikor már nagyon közel voltak, a Ricsi belevágta a vállamba a pillangót. A fájdalomtól elestem, úgy éreztem, hogy nem tudok mozdulni. Ezt kihasználva megfogtak, bevonszoltak egy nagyobb bokorba és addig rúgtak, amíg el nem ájultam. Nem tudom, hogy mennyi ideig feküdtem ott, egy óránál alig lehetett több.

Ez közel egy hónapja volt, azóta nem mozdultam ki a házból. Várom, hogy elmúljon ez a rémálom. "

    
Ezt még megbánjátok cigányok! Esküszöm!


(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

1 komment

Címkék: budapest magyar bűnözés harc rendőr cigány levél fiatalok bombagyár cikk

Boldog névnapot Peti!

2008.07.21. 01:12 :: Főnix

Utólag is boldog névnapot kívánok Péter barátomnak. Küldöm neki ezt a kedves kis dalt szeretettel:

2 komment

Címkék: zene videó poén

46 percnyi halálhörgés

2008.07.19. 14:49 :: Főnix

Akiknek nincs kedvük végignézni a videót azoknak összefoglalom pár szóban miről szól.

Egy fiatal galgagyörki házaspár kutyáját brutálisan megcsonkította egy helyi cigány, majd a férfit is súlyosan bántalmazta. Végül addig fajult a dolog, hogy a cigányok életveszélyesen megfenyegették őket, ezért nekik menekülniük kellett. A rendőrség természetesen nem tett semmit az ügyben, ezért a család a Magyar Gárdától kért segítséget a költöztetésben és a kimenekítésben. A rendőrség jogtalanul akadályozta a Magyar Gárda feladatát, miközben a felfegyverzett fenyegetőző cigányokkal nem tett semmit. Az eset után a házaspárról különféle undorító rágalmakat kezdtek terjeszteni a cigányfajvédők, Bayer Zsoltot pedig gyűlöletkeltésért bepanaszolták.

Ennyi a történet nagy vonalakban, de mindenkinek ajánlom a videó megtekintését. (Az esetről egyébként részletes beszámolót küldött el nekünk az Echo TV egyik munkatársa, azonban mivel írása magánjellegű üzenetként volt megjelölve, azt nem tehetem itt közzé.)

És hogy mi történik eközben Magyarországon? Mit tesznek a „magyarok” miközben számos településen, rengeteg tisztességes magyar család szenved a megszálló cigányság terrorjától?
 

  • A magyar rendőrség nem tesz semmit. Ha pedig a magyarok megpróbálnak összefogni, mindent elkövet annak érdekében, hogy ez ne sikerüljön.

 

  • A politikusok sietve határolódnak el a rasszista, szélsőséges magyaroktól, és az azokat védő „náci eszméket terjesztő, gyűlöletkeltő Magyar Gárdától”, és egyéb magyarvédő szervezetektől.

 

  • A „magyar” fiatalok pedig antifasiszta, Magyar Gárda ellenes, náciellenes klubokat, blogokat, és közösségeket hoznak létre, melyekben felszólítanak „a nácizmus és a kirekesztés elleni” harcra.


Én pedig már csak sóhajtani tudok. Ez már a végső fázis, ez már a halálhörgés. Ha ezt a magyar nép hagyja, akkor a magyar nép nem életképes. Akkor a magyar nép pusztulni fog. Itt már csak két lehetőség áll előttünk:

...Győzelem vagy halál!


(az írás a Bombagyáron is olvasható)

1 komment

Címkék: média politika videó bűnözés rendőr cigány jobbik antifasiszta magyar gárda bombagyár cikk

Egy lehetséges megoldás

2008.07.19. 02:27 :: Főnix

Az utóbbi időben, köreinkben újra napirendre került a drogprobléma, és annak lehetséges megoldásai. A számos lehetséges megoldás közül én egyet szeretnék felvázolni, pusztán nagy vonalakban, ami más problémák megoldására is célravezető módszer lehet.

Az én megoldásom a piac működésének alapelvén nyugszik. A piac működésének alapelve a kereslet és a kínálat kölcsönhatása. Ez garantálja a piaci körforgást. Amíg valamiből van kínálat (amihez természetesen „reklám” is társul) addig lesz rá kereslet is, és amíg valamire van kereslet, addig lesz rá kínálat. Ezt az alapelvet szem előtt tartva láthatjuk, hogy csakis úgy állíthatjuk meg ezt a körforgást, ha mindkét tényezőt kiiktatjuk. Mind a keresletet, mind a kínálatot.

A kereslet és kínálat kiiktatásának legbiztosabb módja annak elpusztítása. A bebörtönzött ember kiszabadulhat, a leszoktatott visszaszokhat, a betiltott anyagot pedig újra engedélyezhetik. Embereket feltámasztani viszont senki sem tud. Hangsúlyozni szeretném hogy az általam felvázolt megoldás véleményem szerint is brutális, de itt elsősorban a hatékonyságot tartom szem előtt.

A drogprobléma megoldásának egyik lehetséges módja tehát mind a droghasználók, mint a drogkészítőkterjesztők kiirtása. Miért olyan tökéletes ez a módszer Mert visszafordíthatatlan, és mert végleges.

Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kábítószer kínálók és fogyasztók leölése önmagában még nem nyújt végleges megoldást. Létre kell hozni olyan szervezeteket melyek a jövőbeli kábítószer készítőket és fogyasztókat is felderítik, és megsemmisítik. Az anyag feletti győzelem nem elég a végleges győzelemhez, győzedelmeskednünk kell a szellem felett is. A társadalomból ki kell ölnünk még a hajlamot is a kábítószer használatra, melynek egyik eszköze a média feletti uralom átvétele. Soha többet nem szabad semmilyen médiában a kábítószereket illetve kábítószer élvezőket pozitív színben feltüntetni. El kell érni, hogy a társadalom széles körben elítélje és megvesse a drogosokat.

Tisztában vagyok vele, hogy a kábítószer használók egy jelentős hányada nem kizárólag önhibájából lett az, ami. Ilyen esetben felelősségre kell vonni a szülőket és a közeli barátokat is. Ha pedig megállapítódik, hogy az illető csak nagyon kis mértékben felelős önmaga pusztításáért, támogatom a leszoktatást, amit a társadalomba való visszaengedés után természetesen gyakori ellenőrzés követ. Második esély nincs.

A kereslet és kínálat kiiktatása más problémákat illetően is célravezető lehet.

Vegyük például a gyermekprostitúciót. Ha maradéktalanul kiirtjuk az ilyen szolgáltatásokat kínálókat, és az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevőket, azzal 99%-osan megoldottuk a problémát. Jelen esetben természetesen az „árut” azaz a prostitúcióra kényszerített gyermekeket nem pusztítjuk el, hiszen ők önhibájukon kívül kizárólag szenvedő alanyai mások kegyetlenségének.

A jövő érdekében a halálbüntetések végrehajtása nem minden esetben történne azonnal. Bizonyos elítéltek életben hagyása, és a rajtuk elvégzett kísérletek, illetve vizsgálatok segíthetnek jobban megérteni a problémát, és így növelni annak esélyét, hogy a hasonló problémákat a jövőben MEGELŐZHESSÜK így megkímélve rengeteg emberi életet.

Tisztában vagyok vele, hogy az általam felvázolt megoldás nem humánus, szélsőséges, és bizonyára elmebeteg is vagyok, hogy ilyen egyáltalán eszembe jut, de ez egy megoldás olyan problémákra, amiket évek, sőt évszázadok óta képtelenek vagyunk megoldani.

És ti mit gondoltok Szeretném ha ezen bejegyzés kapcsán a kommentekben megosztanátok velem az írással kapcsolatos véleményeteket, illetve ha van, a saját alternatív megoldásotokat. Beszélgessünk!

(az írás a Bombagyáron is olvasható)

5 komment

Címkék: média politika drog bűnözés ötlet elmélkedés fiatalok javaslat életvitel bombagyár cikk

Lipótmezőről a MIÉP színpadára

2008.07.17. 00:11 :: Főnix

Na ne, ez azért tényleg durva. Most úgy mégis ezt hogy gondolták? És csodálkozunk-e ilyenek után hogy a MIÉP-ből már szinte semmi sem maradt? Akinek volt esze, és tenni is akart valamit a hazáért az áthúzott a Jobbikba, a maradék meg maradt sámándobolni.

2 komment

Címkék: politika videó poén miép

28 tény az utcai harcról

2008.07.07. 15:41 :: Főnix

Találtam egy érdekes könyvet a neten, ebből fordítottam le nektek egy kis részt:


 
28 tény az utcai harcról


1.

Az utcai harc nem játék.

2.

Nincsenek szabályok.

3.

A harcnak jogi következményei lehetnek, tehát börtönbe kerülhetsz, ha nem tanulsz némi önkontrollt.

4.

Egy utcai harc könnyen a kórházban érhet véget, főleg ha a küzdő felek nem tudják kontrollálni magukat.

5.

Azok a harcok melyek magukba foglalják a 3-as és 4-es pontot, különösen komolyak, és elveszítheted miattuk a szabadságod. Ha úgy ítélik meg veszélyes vagy a társadalomra, el fognak zárni tőle.

6.

Védekezésed midig úgy kell formálnod, hogy az elhárítsa a támadást.

7.

A valódi utcai harcok ritkán tartanak tovább húsz másodpercnél.

8.

Az önvédelem a te személyes felelősséged, saját magad, és a családod érdekében.

9.

A legtöbb harc elkerülhető.

10.

A visszaütés néha hatásosabb mint egy sima ütés.

11.

A támadók 90%-a a jobb kezével fog először nyitni és támadni. Ha ezt tudod, azt is tudod hogyan reagálj rá.

12.

Soha, de soha ne fordíts hátat az ellenfélnek. (Kivéve, ha villámgyorsan elfutsz).

13.

Egy valódi harcban, nem tanácsos a deréknál feljebb rúgni, mert így elvesztheted az egyensúlyod és könnyen ellentámadhatnak.

14.

A leghülyébb harci hibák, amelyeket tapasztalatlan harcosok követnek el, a következők:

(a). Becsukják a szemüket, amikor ütnek. Ne csukd be a szemed, szükséged lesz rá.

(b). Nyitott a védelmük. Például előrenyújtják az állukat, szinte kérve hogy kiüssék őket, (ahelyett hogy behúznák egészen a mellkasukhoz, védve azt).

(c). Oldalra „dobják” a könyöküket ütésnél, ami elveszi a támadás erejét (a könyöknek szorosan a test mellett kell maradnia, ütésnél csak előre mozduljon el, oldalra ne).

(d). Megpróbálják az ellenfél támadásait előre nyújtott kezekkel blokkolni (blokkolásnál a kezek mindig akkor biztosítják a leghatásosabb védelmet, ha közel vannak ahhoz a területhez, amit védenek).

(e). Nem lélegeznek szabályosan, ezért a támadásaik erőtlenek, és hamar ki is fáradnak.

(f). Nem céloznak támadásaikkal.

 

Ha bármelyik rossz szokást felismered magadon, nagyon gyorsan változtass rajta.

15.

Egy veszélyes szituációban akkor teljesítesz a legjobban, ha nyugodt maradsz és a pánikot kontroll alatt tartod szabályos légzéssel.

16.

Legyél felkészült, az éberséged megmentheti az életed. Ha nagyon éber vagy, az a harc hevében is megmenthet.

17.

Harc közben adj ki hangot – ez megfélemlíti az ellenséged, segít helyesen lélegezni, és a támadásaidnak extra erőt ad.

18.

Az irányított agresszió segít győzni.

A tudás alapvető az utcai harcban, és segíti a túlélésed, de normális esetben ezt a tudást idővel tapasztalatok útján szerzi meg az ember. Hogy megkíméljelek pár zúzódástól és fájdalomtól, itt van pár személyes tapasztalatom, amiket az évek során magam tanultam meg, miután annyi „bajba” kerültem.

19.

Sose állj az ellenfeleddel szemben párhuzamos lábakkal (négyzetes állás). Ez a pozíció védtelenül hagyja a fő célpontokat rajtad.

20.

Egy jó beállás az erősebb oldalad mutatja az ellenfél felé.

[Ezzel itt nem értek egyet. A legtöbb embernek úgy kényelmes, ha az a keze és lába van hátul, amelyik az ügyesebb és erősebb. Ráadásul hátsó kézzel és lábbal sokkal erősebb támadásokat lehet bevinni - Főnix]

21.

Van egy vonal a testeden, amely az orrodtól egyenesen lefelé végigfut, egészen a lágyékodig. Ezen a vonalon vannak a legfontosabb célpontok, tehát ezt kell védened és támadnod.

22.

Emlékezz rá, hogy támadásaiddal céloznod kell, nem csupán hadonászni az ökleiddel. A középvonalon kívül is van néhány lényeges célpont. Egy erőteljes támadás a vállra vagy a térdre, időlegesen tönkreteheti azt az ízületet.

[Én olyanról még nem hallottam hogy valakinek egy ütéstől vagy rúgástól kiugrott a válla, ellenben egy térdre mért taposó rúgás könnyen véget vethet a küzdelemnek - Főnix]

A sérült ízületek nehezebben mozognak, és kevesebb terhelést bírnak, így az ellenfeled veszíteni fog hatékonyságából. Ezért nem kell az együtéses győzelemre hajtanod. Egy olyan ütés, amibe minden(!) erődet és lendületed beleviszed nyitottan hagyja a védelmed és kibillent az egyensúlyból, tehát egy ellentámadással könnyen leteríthetnek.

Ne legyél túl izgatott, és ne dőlj bele az ütéseidbe. Bármelyik bokszoló megmondhatja hogy jobb ellentámadni mint támadni.

23.

Erővel kell megütnöd az ellenfeled. Egy üvöltés ahogy megütöd az ellenfeled megnöveli a támadásod erejét.

Ha sikerül bekapnod egy kábító ütést, amitől csillagokat látsz, álló céltábla vagy. Ha nem öleled át azonnal az ellenfeled szorosan, nagyon meg fog verni. Az ellenfél lefogásának lényege hogy mindkét kezét leszorítsd, és a fejed a mellkasába nyomd. Ha nem így teszel komoly további sérüléseket fogsz szenvedni, szóval tényleg öleld át erősen.

Ahogy elmúlnak a csillagok, fejeld meg felfelé az ellenfeled állát. Ez akár teljesen megfordíthatja a harc állását.

24.

Ha megtámadnak az utcán, vagy a tömegközlekedésen zaklatnak, ne legyél félénk. Üvölts rá a támadóra! Bármit is mondasz, legyen elég határozott és hangos ahhoz hogy mások is meghallják!

25.

A húgyhólyag népszerű középtáji célpont. Ha van rá lehetőség, ürítsd ki harc előtt, így kisebb az esély rá hogy egy oda érkező kemény ütés komoly károsodást okozzon, például toxikus sokk szindrómát (toxic shock syndrome).

26.

Mikor elkezdődik a harc, olyan érzelmek törnek elő amiknek hatására a húgyhólyag ellazul. Tehát az ember ilyen esetben nem a félelemtől vizel be. Ez teljesen más.

27.

Az izmok elernyesztése, ami a kulcs a húgyhólyag szivárgásának meggátolásához, szintén fontos a sebesség szempontjából. Ütés közben az izmok elernyednek, ütközésnél kinyúlnak, visszahúzásnál megint elernyednek. Ez a titka az ostorozó ütéseknek.

28.

Ha az ellenfeled két kézzel megragad, ne pazarold az időd és az erőd, hogy megpróbálj szabadulni a fogásából. Helyette sorozd meg pár ütéssel. Sose próbáld az ellenfelet két kézzel megragadni, mint ahogy ne is próbálj két kézzel blokkolni.


 

Bár ez csupán néhány alapvetés az utcai harccal kapcsolatban, és nagy részük teljesen magától értetődő, mégis fontos ezeket megjegyezni. Ha megfigyeljük, az utcai harcok többsége nem azért ér véget, mert az egyik harcos jobb, erősebb, gyorsabb a másiknál, hanem azért mert egyikük egy alapvető és végzetes hibát ejt.

Magyarország helyzete ebből a szempontból is speciális. A közbiztonság hihetetlenül rossz, az újfajta liberális nevelés, illetve a nevelés hiánya pedig kitermelt egy olyan generációt melyben a bűnözés nem szégyen, hanem sokszor dicsőség. Dicsőség lopni, rabolni, kötekedni, és járókelőket összeverni. És kitermelte azt a generációt is, ami pedig ezt hagyja. Így hát az önvédelem rendkívül fontos. Ennek alapjait pedig a szerencsések zúzódások és horzsolások tömege nélkül is megtanulhatják.

Magam is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem különféle harcosoktól, mesterektől, könyvekből, és videókból. Tudásom nem kimagasló, de mégis jóval többet tudok, mint az átlag. Ismerek néhány piszkos trükköt, és pár olyan szabályt, ami segít a harcban. Ezért is tervezem már egy jó ideje, hogy könyvet írok az önvédelemről. Azt a tudást, amivel én rendelkezem, bárki megszerezheti, ha elég időt áldoz rá. A tudás ott kering az interneten, de szétszórva, vegyesen a tévhitek és az igazságok, és ezeket a tapasztalatlan ember nem tudja szétválogatni. Szinte minden ember került már olyan helyzetbe, amikor meg kellett védenie magát. Tisztességes, igaz magyar emberek ezreit lehetett volna megmenteni, pár egyszerű szabály alkalmazásával. Ezer és ezer kiskapu és trükk van, melyek segítségével egy tapasztaltabb és erősebb harcossal szemben is megvédhetjük magunkat. Ezt a tudást szeretném majd megosztani veletek egyszer.

És végül hadd mutassak nektek egy videót, egy nagyszerű harcosról és nagyszerű emberről, akitől rengeteget tanultam:

6 komment

Címkék: harc önvédelem bombagyár cikk

Emberevő fesztivál 2010-ben!

2008.07.05. 01:13 :: Főnix

Emberevő fesztivál 2010-ben!

Az írást a Bombagyáron lehet csak elolvasni, mert nem akartam ide is egyenként berakosgatni azt a sok képet.

Ja és kommentálni itt sem lehet! Ha mondani akarsz valamit akkor küldj mailt.

1 komment

Címkék: politika elmélkedés

Fenyegetőznek a fartúrók

2008.07.02. 23:11 :: Főnix

Ez a levél érkezett ma a Bombagyárra:

"Merjetek csak kijönni az ellenbuzi tüntetésre szemét heterók!!! Meg fogunk benneteket erőszakolni!!!! Minden szemét magyar heteroszexuálist, aki ki mer jönni kajakra veszünk, két meleg srác fogja szopatni és seggbe kúrni!! A csajokat ugyanigy meleg csajok fogják nyelvelni és műfasszal megbaszni!!! Ha pedig a rendőrség be mer avatkozni, telefonálunk az izraeli követségnek, hogy lépjen közbe!!"

De aranyos. És ezeket még védi valaki. Hát egészségére, lesz is őket kiktől védeni.

1 komment

Címkék: buzi bombagyár

Körkérdés az olvasókhoz:

2008.07.02. 23:06 :: Főnix

Mit kell csinálni ha az ember egy fecskendőt talál az utcán? Tűvel együtt persze.

Tényleg érdekelne mit a legcélszerűbb ilyenkor tenni, mert már sokadszorra látok az utcán szétszórt injekciós tűket, és mindig eszembe jut milyen szép lesz az amikor röhögve lőjük tarkón az összes kábítószer készítőt és fogyasztót. Igen a fogyasztót is, hogy miért, azt majd egyszer elmagyarázom.

12 komment

Címkék: drog

Budapest, budapest be csodás...

2008.06.26. 02:05 :: Főnix

Nemrég a városban jártam egy kedves barátnőmmel, egyrészt azért mert már régen találkoztam vele, másrészt pedig azért mert egy kedves ns ismerőssel is megbeszéltem találkozót, aki hozott nekem jó könyvet. Szóval ezért. Nem járok ám én csak úgy a városba.

A Ferenciek terén vártunk az úrra, és mivel tíz perccel korábban értünk oda, gondoltuk leülünk, de erre végülis nem kerítettünk sort, ugyanis a kút körül minden négyzetméternyi ülhető területre (szép új kifejezés ez) jutott egy tetves csöves, vagy egy tetves cigány. Ha egyszer hatalomra jutunk, ezeknek lesz munkatábor, és ott senkit nem fognak zavarni. Tehát jobb híján ott álldigálunk, mikor odatántorog hozzánk egy büdös csöves, valamiféle újságot lobogtatva.

- Kösznemérdekel. - próbálkoztam a beszélgetés udvarias rövidre zárásával, de ez nem bizonyult hatásosnak.
- Mér van a pólódon orosz betűű? - Bámult a lény a pólómra, melyen egyébként egy AK47-es is díszelgett. - és miért van rajta ezaa... fegyver?
- Azért mert ezzel a fegyverrel minden évben zsidók ezreit lövik le, és ez jó. - próbálkoztam, hátha valami vicces is kisül a dologból.
- Akkor te ilyen náci ellenes, rasszistaellenes vagy ugye? - morfondírozott a csöves.
- Najó hagyjuk. - mondtam, mert ez sajnos túl ostobának bizonyult bármiféle kommunikációhoz.

Aztán a nap folyamán láttunk még mezítláb rohangáló néger nőt a belvárosban. Íj és gazella nem volt nála, biztos otthon hagyta.

De hogy teljes legyen a napom, láttam villamoson tuc-tuc zenét bömböltető füves picsákat is, és egy szintén mezítlábas fehér lányt. Legalábbis gondolom lány volt, mert volt neki melle. Másban nem hasonlított arra amit én lánynak nevezek.

Nem értem, mi ez az új hülyeség, hogy mezítláb járkálunk a belvárosban? Biztos nagyon egészséges dolog abban a mocsokban gázolni, különös tekintettel az aluljárókra. Nomeg ha esik az eső akkor is jó lehet.

6 komment

Címkék: budapest poén zsidó nigger

süti beállítások módosítása