Ma ezen a két képen sikerült vonyítva röhögnöm. Tudom, tudom ez csúnya náci dolog, meg izé, de akkor is baromi vicces.

Nickname

Positive

Tényleg nem működtek a linkek, úgyhogy javítottam őket.

Skypeon rendszeresen betámadnak mindenféle nőneműek azzal, hogy nézzem meg a mellüket webkamerán. Azonban engem nem érdekel az ilyesmi - fúj, nő! - úgyhogy meglehetősen idegesítenek, amikor küldözgetik a baromságaikat. Hiába magyaráztam, hogy havegirlfriend, notinterested, meg iamgay, nem értették. Erőlködtek tovább, hátha mégis meglesném a mellüket dolláré'. Most azonban rájöttem mi az amivel le lehet szerelni őket. Egy tökéletes mondat, és többet nem írnak!

[22:19:09] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: (puke)
[22:19:42] Fonix: hi
[22:19:44] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: u there?
[22:19:59] Fonix: yes
[22:20:08] Fonix: what you want?
[22:20:10] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: on http://www.SkySexLive.com you take control of my webcam and zoom on all the part of my body
[22:20:15] !    kristen sexy - sexy nude woman xxx: i prefer to talk about sex on http://www.SkySexLive.com it more secure
[22:20:35] Fonix: No thanks, I'm only interested in naked dwarves

Tran$poRTeR droidot fogott. Méghozzá jó nagyot:

Sziasztok!
Droidot fogtam, és ezúton szeretném megosztani a bájos kis történetem a gyárlakókkal.
Történt egy este, hogy helyes kis 9.es leányzóval(15 éves) beszélgettem MSN-en, miután nagyon unatkoztam ezért leírtam neki a következőt: "Svéd orvoscsoport maratoni, 17 órás műtéttel egy élő menyétcsaládot operált ki egy kínai kisfiú fejéből. A kisfiú szülei az állatokat az oslo-i állatkertnek adományozták." Nah most a kisjány értetlenül állt a dolog előtt és kérdzete tőlem, hogy ez mi?Én pedig azt válaszoltam, hogy ez egy hír, nem hallotad? Erre ő azt felelte, hogy nem hallotta és nem szeretne szegény kissrác helyében lenni. Gyorsan hozzáteszem, hogy a csaj nem valami kisegítőbe, hanem Debrecen egyik legjobb gimnáziumába jár...erről ennyit.
Üdv mindenkinek!

Haley ezt írja:

„Felhívtam Rockwellt a Virginiában, Arlingtonban található főhadiszállásán és közöltem vele, hogy a PLAYBOY felkérte őt egy exkluzív interjúra. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem vagyok zsidó, óvatosan bár, de belement. Nem mondtam meg neki, hogy néger vagyok. Öt nappal később, amint a taxim beállt Rockwell „Nemzetközi Főhadiszállása”, egy kilencszobás, fehér gerendázatú arlingtoni ház (amelyet azóta lelakatolt a Adójövedelmi Szolgálat [IRS, amerikai adóhatóság], amely jelenleg a nácik anyagi támogatásainak labirintusát vizsgálja) elé, a háztetőn egy hirdetőtábla-méretű feliratot láttam meg, amely így szólt: „FEHÉR EMBER HARCOLJ – ZÚZD SZÉT A FEKETE FORRADALMAT!” Nem tudtam másra gondolni, mint hogy vajon milyen fogadtatásban lesz részem, amikor megpillantják az én nem-árja fizimiskámat. Nem kellett soká várnom – a kekibe öltözött ügyeletes őr az ajtónál szinte kővé meredt, amint kiszálltam a taxiból és felmentem az bejárati lépcsőn. Amikor azonosítottam magam, bizonytalankodva betessékelt és mondta, hogy várjak abban a közeli helyiségben, amit ő „szentélyszobának” nevezett, egy kis, fekete falú kamrában, amit pislákoló piros gyertyák világítottak meg alig áthatva a homályt, amerikai és náci zászlókkal volt díszítve, valamint a falakon függtek Adolf Hitler és George Washington egymás mellé állított portréi, és Rockwellről magáról egy valamivel nagyobb és idealizált portré – egy önarckép. A székem melletti asztalon volt egy nem túl igényesen nyomtatott és kötött könyv – Rockwell saját kiadású önéletrajza, a This Time the World; épp lapozgattam benne, amikor két egyenruhás rohamosztagos „storm trooper” alakja feltűnt az ajtóban, náci-mód tisztelegtek, és hűvösen közölték velem, hogy Rockwell parancsnok parancsot adott nekik, hogy a Párt használatában lévő autók egyikében vigyenek engem az új személyes főhadiszállására.

„Tizenöt perccel később velem és a magnómmal hátul, két kísérővel elöl a kocsi befordult egy szűk, fákkal szegélyezett útra, lelassított, amint maga mögött hagyott egy – halálfejjel megpecsételt – „TILOS AZ ÁTJÁRÁS” táblát és egy pórázon tartott dobermann őrkutyát, és végül megállt egy fehér, 16 szobás tanyaház előtt, amely a földszinten és a második emelet magasságában négy láb magas, vörös horogkeresztekkel volt ékesítve. Úgy egy tucat náci bámult rám jeges tekintettel, mialatt az őrök elvezettek mellettük, fel Rockwell ajtajáig, ahol egy rohamosztagos fegyverrel az oldalán nagy szakértelemmel a fejem búbjától a talpamig átmotozott. Karnyújtásnyi távolságon belül ott volt egy fából készült tároló alkalmatosság, amely közelharcra alkalmas hosszúságúra fűrészelt vascsöveket tartott. Engem „tisztának” találva az őr ünnepélyesen kinyitotta az ajtót, belépett, tisztelgett, „Sieg Heil!”-t kiáltott – ami nyersen visszhangzott belülről – aztán arrébb lépett az ajtóból és egy bólintással megadta nekem az engedélyt, hogy belépjek. Úgy is tettem.

Mintha csak a drámai hatás kedvéért tette volna, Rockwell ott állt a szoba túloldalán kezében a kukoricacső pipájával, egy Adolf Hitler arckép alatt. Figyelmeztetve lévén a négerségemről, nem mutatott meglepettséget, ahogy nem is mosolyodott el, nem beszélt, és nem nyújtott kezet. Ehelyett, miután tetőtől talpig végigmért egy hosszú pillanat erejéig, egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal egy ülőhelyhez intett, aztán leült ő maga is egy közeli könnyed székbe és csöndesen nézett, amíg beállítottam a magnómat. Rockwellnek ott volt már egy sajátja is, észrevettem, ahogy egy közeli asztalon járt benne a szalag. Aztán, míg egy tagbaszakadt őr állt vigyázban köztünk kb. félúton, Rockwell elővett egy gyöngyberakásos revolvert, nyomatékosan a széke karfájára helyezte, majd hátradőlt, és – mióta találkoztunk, most először – megszólalt: „Én felkészültem, hogy ha maga is.” Minden további udvariaskodás nélkül bekapcsoltam a magnómat.

PLAYBOY: Mielőtt elkezdenénk, parancsnok, esetleg elmondaná nekem, hogy miért tartja azt a pisztolyt ott a könyöke mellett és ezt a fegyveres testőrt közöttünk?

ROCKWELL: Csak elővigyázatosság. Talán nincs tudatában ennek, de én szó szerint több ezer, az életem ellen irányuló fenyegetést kaptam. Ezeknek a legtöbbje futóbolondoktól származik, de néhány közülük nem az volt; ennek az épületnek a külsején mindenhol golyónyomok vannak. Épp a múlt héten két gallonos lángoló benzinesüveget dobtak a házra, pont az én ablakom alá. Interjúk közben itt tartom ezt a pisztolyt elérhető távolságban, és ezt az őrt magam mellett, mert már túl sokszor támadtak meg ahhoz, hogy bármennyire is kockáztassak. Még sosem rettentett meg egy semmirekellő sem, de nemrégiben történt, hogy 17 fickó azt állítva, hogy a helyi egyetemről vannak, idejött, hogy „meginterjúvoljon”; semmiféle kellemetlenség nem történt, de később rájöttünk, hogy fel voltak fegyverkezve és azt tervezték, hogy letépik a zászlót, felgyújtják az egész kócerájt és összevernek engem. Csak az a tény, hogy mi fel voltunk készülve az efféle durva dolgokra, akadályozta meg, hogy ez megtörténjen. Még sosem kellett senkit se megsebesítenünk, de csak azért, mert gondolom mind tudják, hogy akármikor készek vagyunk harcolni. Ha ön az, akinek mondja magát, nincs mitől félnie.

PLAYBOY: Nem félek.

ROCKWELL: Remek. De csak hogy mindketten tudjuk, hogy hol is a helyünk, valami mást is kristálytisztán érthetővé szeretnék tenni, mielőtt elkezdjük.

Őszinte és nyílt leszek magához. Ön az ön hivatásabeli minőségében van itt; Én az én hivatásombeli minőségemben vagyok itt. Amíg itt vagyunk, jól fogunk bánni magával – de látom, hogy ön egy fekete riporter.

Ez nem személyes dolog, de azt akarom, hogy megértse, hogy én nem keveredek az ön fajtájával, és mi az ön faját „niggereknek” nevezzük.

PLAYBOY: Sokszor neveztek már „niggernek”, parancsnok, de ez az első eset, hogy fizetnek is érte. Szóval mondja csak nyugodtan: mi baja velünk, „niggerekkel”?

ROCKWELL: Semmi bajom magukkal. Csak úgy gondolom, hogy maguk, emberek, boldogabbak lennének ott Afrikában, ahonnan jöttek. Amikor az első bevándorlóinkat Európában üldözték, ők nem tartottak ülősztrájkot vagy efféle nyavalygást; ők kivándoroltak, bementek a vadonba és felépítettek egy nagy civilizációt.

PLAYBOY: Azt a négerek segítségével építették fel.

ROCKWELL: Segítség ide vagy oda, a fehér emberek Amerikában egyszerűen sohase fogják engedni maguknak, hogy teljesen elkeveredjenek velük, akár tetszik, akár nem.

PLAYBOY: A polgárjogi mozgalom célja a jogok és a lehetőségek egyenlősítése, parancsnok – nem pedig a faji keveredés, ahogy azt ön próbálja sejtetni.

ROCKWELL: Lehet, hogy az egyenlőség a meghirdetett cél, de a faji keveredés az, ami a gyakorlatban megvalósul belőle; és minél durvábban erőltetik ezt maguk, annál dühösebbek lesznek a fehér emberek.

PLAYBOY: Úgy gondolja, ön fel van jogosítva arra, hogy a fehér emberek nevében beszéljen?

ROCKWELL: Malcolm X ugyanazt mondta, amit én mondok.

PLAYBOY: Ő egészen biztosan nem volt abban a helyzetben, hogy a fehér emberek nevében beszéljen.

ROCKWELL: Nos, azt hiszem, a fehérek többségének nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy a faji keveredés egyszerűen nem fog működni. Éppezért úgy gondolom, hogy fognunk kéne a dollármilliárdokat, amit most elpazarlunk külföldi segélyekre kommunista országoknak, amelyek utálnak minket, és oda kéne adnunk azt a pénzt a mi saját niggereinknek, hogy megépítsék a saját civilizált nemzetüket Afrikában.

PLAYBOY: Attól a ténytől eltekintve, hogy Afrika területileg már fel van osztva szuverén országok között, keveseket leszámítva majd mind a 20.000.000 néger ebben az országban itt született amerikai, akiknek pont annyi joguk van ahhoz, hogy itt maradjanak, mint Önnek, parancsnok.

ROCKWELL: Én nem így gondolom. Ha két ember összeférhetetlennek bizonyul a házasságban, és nem tudnak együtt élni, akkor elválnak; és az átlag-niggerek tömege egyszerűen nem „illik bele” a modern amerikai társadalomba. Egy leopárd nem változtatja meg a foltjait csak azért, mert behozzák a dzsungelből és megpróbálják betörni és háziállattá változtatni. Megtanulhatja, hogy behúzza a karmait, hogy egy kevés maradékot lekunyerálhasson az ebédlőasztalról; megtaníthatják neki, hogy egy szánalmas, meghúzódó állat legyen, de ettől még nem lehet elfelejteni, hogy mindig az lesz, aminek született: egy vadállat.

PLAYBOY: Mi emberi lényekről beszélgetünk, nem állatokról.

ROCKWELL: Mi niggerekről beszélünk, és nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy ők alapjában véve állatiasak.

PLAYBOY: Milyen értelemben?

ROCKWELL: Spirituálisan. A mi fehér gyerekeinket megrontják, akár Pavlov kutyáit: külső feltétel-reflex alapú idomítással. Példának okáért, minden alkalommal amikor egy fehér gyerek kefél egy jót, az autórádió nigger bebopot harsog. Ilyen erős ingerek hatása alatt nem tart soká, amíg egy fehér gyerek elkezdi tudat alatt összekötni a primitív hangokat az intenzív örömérzettel, és így átalakítja a természetes örömöt a szexben egy természetellenes rajongássá a kaotikus és állatias nigger zenéért, ami elpusztítja gyermekeinkben a rend és az igazi szépség szeretetét. Ez az, ahogy ti niggerek megrontjátok a mi fehér gyerekeinket – anélkül, hogy akár csak rájuk tennétek a mocskos kezeiteket. Na nem mintha azt nem akarnátok.

PLAYBOY: Néha azért ez épp ellenkezőleg történik, parancsnok.

ROCKWELL: Nos, be kell vallanom, a sajátjaimnak is van egy nagy hibája: a fehér ember lassan túlságosan elpuhányodik. A niggerek kemény kétkezi munka elvégzésére vannak kényszerülve, és ennek eredményeképp a legtöbb kannigger akár az egészséges állat: szilaj és kemény, olyan, amilyennek a természet a férfit szánta. Ha megfigyeljük, hogy egy fehér férfi átlagpolgár hogyan tölti az idejét: az íróasztal fölé görnyedve, balettezve, elektromos fűnyírón furikázva, prémmel bevont vécéülőkéjén guggolva, nem lehet nem észrevenni, hogy sok fehér férfi mennyire puhánnyá és löttyedté engedi magát válni; főleg azok a csontos, tésztaképű, fehér békeimádók a hosszú hajukkal, tündéri ruhájukkal, nagy sárga csíkokkal a gerinctelen hátukon. Melyik normális nőnek kellene ilyen anyámasszonykatonája? Sajnálatos módon néhányat a mi fehér nőink közül, főleg az őrült baloldali állapotok között, amik az egyetemeinken uralkodnak, olyannyira eltérít a zsidó propaganda, hogy saját ösztöneiket elárulva inkább egy egészséges fekete kant választanak ezek helyett a csontos, nyámnyila fehér békeőrültek helyett, akik hemzsegnek az egyetemeinken.

PLAYBOY: Azt akarja mondani, hogy a néger férfiak szexuálisan felsőbbrendűek a fehér férfiakhoz képest?

ROCKWELL: Távolról sem. Az átlagos fehér munkásember, a fehér férfiak nagytöbbsége, épp olyan tökös és kemény, mint bármelyik nigger, aki valaha is élt. A fehér értelmiségiek azok, akik engedték magukat elcsökevényesedni fizikailag, szellemileg, és főként spirituálisan olyannyira, hogy már kénytelen vagyok elismerni, hogy egy egészséges nigger szemétszállító szexuálisan és fizikailag bizonyosan felsőbbrendű egy tésztaképű, csontos, fehér békeőrülthöz képest.

PLAYBOY: Másban is felsőbbrendűnek tartja a négereket a fehér férfiakhoz képest?

ROCKWELL: Épp ellenkezőleg – minden másban alsóbbrendűnek tartom őket a fehér férfiakhoz képest.

PLAYBOY: Ez egy eléggé elnagyolt általánosítás. Alá tudná támasztani konkrét adatokkal?

ROCKWELL: Amikor egyetemeken tartok beszédet, gyakran felteszik nekem ugyanezt a kérdést. Erre mindig egy saját kérdésemmel felelek: hogy döntik el az egyetemek, hogy kik a jó és kik a rossz tanulók? Hát a teljesítmény alapján! Nézzük csak a történelmet, vizsgáljuk meg a különböző fajokat: a kínaiak jól teljesítenek – hatalmas civilizációt teremtettek. Ugyebár az összes fehér faj is jól teljesít. Ellenben a nigger faj az egészen szoros közelmúltig abszolúte semmit nem alkotott.

PLAYBOY: Mennyire szoros közelmúltra gondol?

ROCKWELL: Az elmúlt 20-30 évre.

PLAYBOY: És mi van annak a több millió afrikai négernek és leszármazottaiknak – valamint az egész világról jött mindenféle színű bevándorlóknak – a segítségével, azokéval, akik segítettek megalapítani és felépíteni ezt az országot?

ROCKWELL: Nem akarom ezt semmibe venni, de az az igazság, hogy a niggerek minden segítsége majdnem teljes egészében szolgai és kétkezi munka volt. A legnagyobb részét lovak is elvégezhették volna, vagy jól beidomított majmok ugyanazokról a fákról, amelyekről őket szedtük le még Afrikában. Azóta néhány új trükköt is megtanultak – de csak olyanokat, amelyeket a fehér embertől lestek el.

PLAYBOY: Egyes nemrégiben feltárt régészeti leletek alapján kimutatták fejlett fekete afrikai civilizációk létezését, melyek századokkal az ehhez fogható európai kultúrák hajnala előtt álltak fenn.

ROCKWELL: Hogy ha akkor annyival előrébb jártak nálunk, miért lövöldözgetnek egymásra még mindig köpőcsövekből kis nyilakat, mialatt mi rakétákat lövünk fel a Holdra?

PLAYBOY: Az amerikai űrprogram nem szegregált projekt, parancsnok. Sok néger dolgozik a NASA-nak és az űriparban.

ROCKWELL: Ez csak az én igazamat bizonyítja. Néhány niggert, akár az idomított csimpánzokat, a mi faji-keveredés-párti elnökeink és a szövetségi kormányunk felprotezsált és beleerőszakolt olyan dolgokba, mint az űrprogram; de a niggerektől nem származik egy olyan ötlet se, ill. nem ők hozták létre az olyan fantaszikus szervezeteket, amelyek révén embereket tudunk az űrbe juttatni. A niggerek a NASA-ban olyanok, mint a csimpánzok, amelyek megtanultak biciklizni. Néhány beidomított bicikliző majom nem bizonyítja, hogy a csimpánzok fel tudnák találni, meg tudnák építeni, vagy akár csak gondolkodni tudnának a bicikliről. A tény az, hogy az átlag nigger nem olyan intelligens, mint az átlag fehér ember.

PLAYBOY: Nincs genetikai vagy antropológiai bizonyíték, ami ezt megalapozná.

ROCKWELL: Tudom, most azt fogja mondani, hogy tud nekem mutatni többezer intelligens niggert és hülye fehér embert. Nagyonis tudatában vagyok annak, hogy mindkét oldalon vannak kivételek. Én csak azt mondom, hogy az ön népe átlaga az én népem átlaga alatt áll; és a tiszta feketék még lejjebb vannak alattunk. Az élő bizonyítékom erre épp itt ül előttem.

PLAYBOY: Hogyha rám céloz, én távol állok a tiszta feketéktől – ahogy ön is láthatja.

ROCKWELL: Hát épp ez az: ön egy intelligens ember; öröm magával beszélgetni. Maga azonban nem tiszta fekete, mint az ősei Kongóban. Szóval, ezzel talán megsértem magát, de nem bájcsevegni jöttünk ide: bizonyára kellett lennie egy fehér embernek valahol a családjában, különben maga nem lenne fekete helyett barna. Igaz?

PLAYBOY: Igaz.

ROCKWELL: Nos, én azt mondom, hogy a maga intelligenciája az én fajtám véréből fakad. Akárhányszor körbemutogatnak egy okos niggert és azt mondják: „Látjátok? Nézzétek, milyen zseniálisak a niggerek!”, akit ilyenkor mutatnak, az általában egy részben fehér ember egy kis nigger vérrel az ereiben. Ez nem bizonyítja, hogy a niggerek olyan nagyszerűek lennének. Ellenkezőleg; azt bizonyítja, hogy a fehér vér egy rész-niggert intelligensebbé tehet.

PLAYBOY: Ez nem bizonyíték, parancsnok! Tud mutatni bármilyen hiteles iratot, amivel alátámaszthatja nézeteit?

ROCKWELL: Egy pszichológus, G.O. Ferguson, készített egy tanulmányt a négerekben a fehér vér mennyisége és az intelligencia összefüggéséről. Tesztelte az összes virginiai néger iskolás gyereket és bizonyította, hogy a teszteken a tisztán fekete négerek körülbelül 70 %-át, az egy fehér nagyszülővel rendelkező négerek 75%-át érték el a fehérek eredményének. A két fehér nagyszülővel rendelkezők még jobban teljesítettek, akiknek pedig három fehér nagyszülőjük volt, majdnem olyan eredményesek voltak, mint fehér társaik. Mivel ezen néger gyerekek mindegyike hasonló körülmények között élt, mint a többi néger a tesztek eredményeiben látható jelentős különbséget nem foghatjuk a környezeti körülményekre.

PLAYBOY: Könyvében - A Profile of the Negro American – a világhírű szociológus, T.F. Pettigrew egyértelműen kijelenti, hogy a fehér elődök mennyisége semmilyen módon nem függ össze a négerek I.Q. eredményével. Pettigrew szerint a valaha dokumentált legokosabb néger – 200-as I.Q. eredménnyel – egyáltalán nem rendelkezett fehér ősökkel.

ROCKWELL: A tény, hogy tud mutatni egyetlen teljesen feketét, aki különb nálam, nem győz meg arról, hogy az átlag nigger is különb lenne. A megdöbbentő tény az, hogy minél „világosabbak”, annál okosabbak és minél feketébbek, annál butábbak.

PLAYBOY: Ez egy vélemény, Parancsnok, nem tény. Alá tudja támasztani bármiféle konkrét bizonyítékkal?

ROCKWELL: Egy élet tapasztalata a bizonyíték. Sosem találkoztam olyan fekete négerrel - igazán feketére gondolok, aki már lilának tűnik -, aki úgy tud beszélni, gondolkozni, ahogy mondjuk, ön tud. Ha majd egyszer találkozom, talán a véleményem is megváltozik. Az összes igazán fekete néger olyan, mint amilyeneket Tamás bátyáknak neveznek, vagy felforgatók, vagy csak csavargók, fosztogatók, erőszakolók.

PLAYBOY: A szociológusok egyetértenének abban, hogy a négerek nagy többsége – sötét bőrüek avagy sem – nem illik egyik kategóriába sem.

ROCKWELL: Mint mondtam, mindig vannak kivételek, de mindenki tudja, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Az evolúcióból következik, hogy ha a felsőbbrendű keveredik az alsóbbrendűvel, az eredmény hosszú távon a kettő között lesz, tehát alacsonyabb rendű, mint az eredeti felsőbbrendű csoport – más szóval elkorcsosult.

PLAYBOY: A „felsőbbrendű” és „alacsonyabb rendű” szavaknak semmi köze a genetikához, Parancsnok, csakúgy, mint az elkorcsosulásnak. Minden szakértő álláspontja, hogy a világ különböző embercsoportjai genetikailag nem különíthetőek el egymástól. Más szóval mindenki, a különböző rasszokhoz tarozó szülők leszármazottjai is, egyenlőnek születik.

ROCKWELL: Ne nevettessen, kérem! Nem tudja, hogy ezt az egész egyenlőség-marhaságot egy zsidó antropológus, Franz Boas találta ki a Columbia Egyetemen? Boas-t egy másik zsidó, Gene Weltfish követte, szintén a Columbiáról.  Jelenünk zsidó szakértője, aki az egyenlőséget prédikálja, egy szintén zsidó, Ashley Montagu. Bármely antropológust, aki ki meri mondani az igazságot, amit akármelyik egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott ember is tud, hogy a fajok minőségben különböznek, egyszerűen ellehetetlenítik, nem publikálhat, nem dolgozhat az egyetemeken, és egyszerűen nem tud megélni. Nem is hallani semmit arról az oldalról.  Carleton Putnam írt egy csodálatos könyvet „Race and Reason” címmel, amiben rengeteg tudományos bizonyítékot mutat be, amelyek alátámasztják az álláspontomat, miszerint a néger faj intellektuálisan eredendően alacsonyabb rendű a fehér fajnál.

Ez az egyenlősdi-marhaság egyenesen a Szovjetunióból származik, a liszenko-i biológiából, ami a kommunista Liszenko nevéhez fűződik, aki azt állította, hogy a környezetet megváltoztatva egyik növény magjából másik növényt termeszthetünk. Ez az a tan, ami elpusztítja a társadalmunkat - mert hamis. Nem lehet kukoricából búzát termeszteni a környezet megváltoztatásával.

PLAYBOY: Nem lehet kukoricából búzát termeszteni, bármit is változtassunk meg. Mindenesetre itt most emberi lényekről van szó, nem élelmiszerekről.

ROCKWELL: Nem akarom tovább csűrni-csavarni. A lényeg, hogy úgy gondolom, a zsidók tudatosan ferdítették el az antropológia, a biológia és a genetika tudományát, hogy eljussanak ehhez a hamis következtetéshez – és ezáltal elpusztítsák a kiváló fehér fajt.

PLAYBOY: Milyen hamis következtetéshez?

ROCKWELL: Ahhoz a teljes mértékben téves elképzeléshez, hogy az öröklésnek semmi köze például ahhoz, hogy a négereknek alacsonyabb az átlagos iskolai végzettségük és nagyobb arányban kerülnek ki közülük bűnözők, mint a fehérek esetében? 

PLAYBOY: A genetika szerint nincs is. Mindenesetre, eme feltételezés elfogadása miért vezetne a fehér faj pusztulásához?

ROCKWELL: Azért mert abba a téves hitbe ringatja az embereket, hogy a niggerek inkább csak „hátrányos helyzetűek”, mint születetten alacsonyabb rendűek; és hogy fel tudnak zárkózni, ha beengedjük őket az éttermeinkbe, tanulhatnak az iskoláinkban, beköltözhetnek a szomszédainkba. Ez elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy keveredünk velük, ami pedig a korcsosuláshoz, majd a fehér faj megsemmisüléséhez vezet.

PLAYBOY: Azt mondta, hogy az egész összeesküvés mögött a zsidók állnak. Ők maguk is fehérek, mi előnyük származhat hát a saját fajtájuk tönkretételéből?

ROCKWELL: Ők nem fognak keveredni, ahogy azt mi tesszük. Úgy hiszik, ők túl tiszták, kiválasztottaknak tartják magukat – a világ irányítására választottaknak. De nem képesek, csak alacsonyabb rendű lények lakta világot uralni. Mindaddig, amíg a fehér ember tiszta, nem érhetnek célt. De mihelyst a fehér ember elfogadja a keveredést a feketékkel, a zsidók feléjük kerekedhetnek.

PLAYBOY: Hogyan?

ROCKWELL: Már ők irányítják a négereket. A Fekete Muszlimokat kivéve gyakorlatilag a zsidók irányítják az összes nagyobb emberjogi szervezetet.

PLAYBOY: Önt tévesen informálták, Parancsnok. Egyet kivéve – az NAACP-t – az összes emberjogi csoportnál négerek vannak a kulcspozíciókban.

ROCKWELL: Ők csak a kirakat emberek. A zsidók mozgatják a szálakat a háttérben és ők tartják kezükben a pénzeszsákokat is.

 PLAYBOY: A zsidók, akik ezekhez a csoportokhoz tartoznak, illetve közreműködnek, kizárólag tanácsadói minőségben vannak jelen.

 ROCKWELL: Önt tévesen tájékoztatták. Mint már kezdtem mondani, a zsidók a fehér embereket is irányítani akarják, csakúgy, mint ahogy a négereket is irányítják. Miután a fehérek keveredtek a feketékkel, a fehérek is könnyen irányíthatóvá válnak, a négerekhez hasonlóan.

PLAYBOY: Miért?

ROCKWELL: Mert ha a felsőbbrendűt keverjük az alsóbbrendűvel, ahogy már mondtam, az eredmény alacsonyabb rendű lesz – félúton a kettő között. A zsidók túljárnának az eszén, kijátszanák, ezáltal manipulálhatnák az elkorcsosult fehér embert, ahogy azt már teszik a négerekkel. Erről szól ez az egész, úgymond emberjogi mozgalom; és hajlamosak megúszni, ha országunk jó fehér keresztényei nem ébrednek fel időben és nem fogunk össze, hogy helyre állítsuk a dolgok természetes rendjét, mielőtt még túl késő lenne.

PLAYBOY: És mi a dolgok természetes rendje?

ROCKWELL: Elkülönülés. A természetben is az egy fajhoz tartozó lények alkotnak csoportokat. A csimpánzok nem páviánokkal élnek együtt, hanem csimpánzokkal. Ez a rend az emberekre is érvényes. Még a teljesen integrált főiskolákon is azt tapasztaltam, hogy a négerek más négerekkel ülnek egy asztalhoz, és a fehérek is fehérekkel. Úgy gondolom, ez a természetes, és bármely próbálkozás, mely ezt a tendenciát akarja eltéríteni, a természet ellen történik.

PLAYBOY: Ön nem vette figyelembe az erkölcsi és alkotmányos értelemben is nagyon fontos különbséget aközött, hogy valaki saját döntése alapján él együtt saját rasszához tartozóval, vagy azért, mert kényszerítik rá. Ha hagyjuk az embereket dönteni, lennének, akik keverednének, lennének, akik nem; és az amerikaiak nagy része szerint ennek így kell lennie.

ROCKWELL: Ez így nagyon szépen hangzik, meg is hatódtam. De hogy néz ki a dolog a gyakorlatban? Minden esetben, amikor az ön által védett emberek költöznek a környékünkre, fehér emberek költöznek el; egyre gyakoribbak az erőszakos megnyilvánulások, amiket békés, jól szituált fehér férfiak követnek el - akik még sosem tettek ilyet - felháborodva a négerek beözönlésén.

PLAYBOY: Ez erős túlzás, Parancsnok. A felmérések azt mutatják, hogy mind-mind kevesebb fehér ember költözik el, amikor négerek költöznek a fehérek lakta környékekre; és valójában nagyon ritkán történnek olyan erőszakos cselekmények, amelyek okai visszavezethetőek lennének a négerek beköltözésére. A legtöbb esetben a kezdeti feszültségek után az új lakókat szép lassan elfogadják.

ROCKWELL: Nem tudom milyen környékeken nézett körül, de az erőszak és ellenségeskedés általánosságban tapasztalható, nem csak kirívó esetekben. És az egész kétszeresen jelentkezik, ha az én embereim közül költözik valaki a Watts-hoz hasonló helyekre. Az ön emberei nem csak lázonganak, hanem megpróbálják megölni. Ez természetes. Az ösztöneik jönnek elő, ahogy mindig is fognak. Bármely arra irányuló próbálkozás, hogy elnyomjuk, elfedjük eme ösztönöket, vagy tagadjuk létüket, hiábavaló, és sikertelenségre van ítélve. A természet nem változik.

PLAYBOY: A négerek ellenséges érzülete a nácik irányában nem igazán tekinthető bizonyítéknak az integráció természetellenes voltára. A náciellenes erőszak különben sem csak a négerekre jellemző.

ROCKWELL: Igaza van, a zsidókra sokkal inkább.

PLAYBOY: Ön azt állította, hogy a többek között Watts-i, Harlem-i és Rochester-i zavargások hátterében zsidók állnak. Van erre bármiféle bizonyítéka, amivel alátámaszthatja a vádakat?

ROCKWELL: Azt nem mondtam, hogy ők kezdték; annyit mondtam, hogy ők tervezték meg. Először is, ők mondták a niggereknek, hogy „Nektek nem kell engedelmeskednetek a törvényeknek, amelyek nem tetszenek nektek”, ahogy Martin Luther Nigger is hirdeti. Ha egy zsaru letartóztat egy négert, az „rendőri brutalitás”. És azt mondják nekik, vágjanak vissza. Ha a rendőr el akarja látni a feladatát, a zsidók által megvezetett niggereknek ki kell szabadítani a letartóztatottat a brutális rendőr kezei közül. A zsidók pszichológiai bombává szították őket – és ha jön a zsaru és teszi, amit tennie kell, az olyan, mintha égő gyufát tartana a gyújtózsinórhoz. Bumm – felrobban az egész! Ahogy az történt Watts-ban és Harlemben is.

PLAYBOY: Watts-ban és Harlemben is az anyagi károk nagy részét zsidó tulajdonban lévő üzletek, boltok szenvedték el. Miért szítanának a zsidók erőszakot, melynek eredményeképpen a saját vagyonuk semmisül meg?

ROCKWELL: Az csak véletlen, hogy a gettóban levő négerekből élő üzletemberek nagy része zsidó. A befolyásos, nagy zsidók hajlandóak feláldozni a kisebbeket, ahogy a hadvezér is feláldozza a seregének egy részét, hogy megnyerje a háborút.

PLAYBOY: De mit nyerhetnek a zsidók azzal, hogy felkeléseket szítanak?

ROCKWELL: Ők született bajkeverők. Egyszerűen nem tudnak nem megjelenni és felkavarni mindent és végül mindig ők szenvednek miatta. Mindig! De egyszerűen nem tudják abbahagyni. Teljes mértékben irracionálisak. Az egész liberalizmusukkal és a prédikációikkal, amikben egyenlő jogokat hirdetnek a niggereknek, csak zűrzavart és káoszt idéznek elő, ami végül elemészti őket. Az alkoholforgalmazók már most kapják. A múlt nyáron az összes zsidó boltos visított, „Elég! Hallgassatok meg! A barátaitok vagyunk!” – miközben a niggerek agyba-főbe verték őket. És ez csak a kezdet, csak ízelítő abból, ami még jönni fog. Erre a nyárra a Watts-inál jóval szörnyűbb rasszista erőszak megjelenését jósolom – mindezt a két bajkeverő alacsonyabb rendű rassz miatt.

PLAYBOY: A négerek alacsonyabb rendűségét – amint azt nemrég kifejtette – a mentális teljesítményükre alapozza. A zsidókat is ugyanezért tartja alacsonyabb rendűnek?

ROCKWELL: Sosem vádoltam a zsidókat azzal, hogy értelmileg ne tudnának teljesíteni. Sőt, úgy gondolom, nagy esély van arra, hogy mentális képességeiket illetően mindenki másnál jobbak. Véleményem szerint egy átlag zsidó élesebb eszű, mint az átlag nem zsidó, mert hosszú évekig az ügyeskedésből élt. Következésképpen egy olyan zsidó faj alakult ki, amely mentálisan jobb képességű, mint mi.

PLAYBOY: Akkor milyen értelemben tartja a zsidókat alacsonyabb rendűnek?

ROCKWELL: Lelki értelemben. Úgy gondolom, hogy egy emberi lénynek, ahhoz, hogy sikeres legyen, egyúttal nagy dolgokat vigyen véghez – feltaláljon egy rakétát, vagy bármit -, kell lennie valaminek, amiben hihet, ami több mint a saját túlélése, ami több mint saját maga. A zsidóknak nincs ilyenjük. Már olyan rabbijuk is van, aki nyíltan bevallja, hogy ateista. Ő Rabbi Sherwin Wine, a Michigan-i Birminghamből.

PLAYBOY: Talán ön nem tudta, hogy az Egyház jelenlegi, Istentől elforduló irányvonala a protestáns papságban gyökeredzik. Mindenesetre Wine rabbi személyes meggyőződése nem elég meghatározó ahhoz, hogy a zsidók hitét általánosan jellemezze. A zsidók nagy része továbbra is hisz Istenben, ahogy azt a Tóra tanítja.

ROCKWELL: A zsidók sokat beszélnek Istenről. De valójában az ő istenük, ahogy Marx is mondta, a pénz. Készpénz! Ez az, ahol a zsidók elbuknak, az idealizmus hiánya. Többségük meggyőződéses materialista. Bárhova is mentek a zsidók, gyanútlan, barátságos vidékekre költöztek, és azonnal elkezdték kizsákmányolni az embereket és az erőforrásokat. Azt hitték, üzlettel foglalkoznak, de valójában elevenen emésztették fel az országot. Aztán amikor az emberek megelégelték a gonoszságukat, kapzsiságukat és elzavarták, vagy megölték őket, mindig azt kiabálták, hogy őket „üldözik”. De ez nem üldöztetés. Ez önvédelem.

PLAYBOY: Arra utal, hogy Hitler igazoltan pusztított el 6 000 000 európai zsidót?

ROCKWELL: Egy percig sem hiszem, hogy a 6 000 000 zsidóból akár egyet is Hitler irtott volna ki. Sosem történt meg. Akarja, hogy bebizonyítsam?

PLAYBOY: Tessék.

ROCKWELL: Rendelkezésünkre állnak a számok a zsidók létszámát illetően 1939-ből, a második világháború előtti időből: 15 688 259; valamint a második világháborút követően élő zsidók létszáma: 18 000 000. Ha a második világháború utáni számot vesszük és hozzáadjuk az állítólag elgázosított hatmilliót, összesen 24 milliót kapunk eredményül, ami azt jelentené, hogy ötven százalékos népességnövekedés történt a zsidók körében egy körülbelül ötéves időszak alatt. A szexben mégoly jó zsidók sem tudnak ilyen gyorsan sokasodni. Látja, így a saját számadataik árulják el a zsidók hazugságait.

PLAYBOY: Megnevezné az említett statisztikák forrását?

ROCKWELL: A háború előtti számok az 1947-es Világalmanach 219. oldaláról, a háborút követő időszak adatai pedig az 1948. február 22-i The New York Times-beli Hanson Baldwin cikkből.

PLAYBOY: A népességre vonatkozó adatokat félretéve, tagadja a dokumentációs fényképes bizonyítékok érvényességét, melyek a gázkamrákat és a koncentrációs táborok árkaiban, halmokban álló több ezer testet mutatják?

ROCKWELL: Nyomatékosan tagadom, hogy létezik bármilyen érvényes bizonyítéka annak, hogy a nácik módszeresen gyilkolták a zsidókat. A fényképek, amelyeket halott zsidók képeként mutattak be, tulajdonképpen német civilek holttestei – többnyire asszonyoké és gyermekeké valamint menekülteké, akik a szövetségesek egyéjszakás drezdai bombázása alatt haltak meg – itt 350 000 ártatlan embert mészároltak le.

PLAYBOY: Ki azonosította ily módon e képeket?

ROCKWELL: Matt Koehl, a kutatási vezetőm, aki azt mondja, hogy az úgynevezett náci atrocitás-fényképek háttérépületei drezdai épületek.

PLAYBOY: Nem ismerjük el hitelesnek a kutatási vezetőjének megállapításait.

ROCKWELL: Meggyőző bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy a „dokumentum” erejű fényképek némelyike egész egyszerűen tiszta csalás. Egy zsidók által kiadott folyóiratban, mely szerte Amerikában kapható, mutatnak egy üveget, melyben a németek által, feltehetően szegény halott, elgázosított zsidókból főzött szappan található.

PLAYBOY: Milyen bizonyítéka van arra, hogy állítja, ez hamis?

ROCKWELL: A józanész. Az a szappan bármiből készülhetett, akár egy tucat olvasztott Lifebuoy szappanból. De itt van a végső érvem, hogy igazából mennyire nevetséges az egész náciellenes irodalom melyet olvasott: egy, 1958 márciusában, a Sir magazinban megjelent cikk, mely azt taglalja, hogyan gázosítottak el, égettek meg és gyilkoltak meg mindenkit a nácik. Egy „volt SS tizedes” elbeszélése alapján, a magát „Lew Cor”-ként jegyző amerikai hadsereg alhadnagyának. Nos, „Lew Cor” egyszerűen Rockwell visszafele olvasva. Én írtam – tesztként. Az eszembe jutó, lehető elrugaszkodottabb hazugságokat írtam le! És tessék: mind itt vannak kinyomtatva ebben a folyóiratban. Nézze a fényképeket! Állítólag mind a cikkben szereplő náci áldozatok fényképei – áldozatok, akiket én találtam ki!

PLAYBOY: Parancsnok, az Ön - náci kegyetlenkedéseket illető - hazudozási hajlama nem bizonyítja azt, hogy a zsidók ugyanezt tették volna. A több száz börtöntábort túlélő szemtanú náci atrocitásokat igazoló vallomását is elutasítja?

ROCKWELL: Eskü alatt tett írásbeli okiratom van egy zsidó orvostól, egy Auschwitz-i rabtól, aki azt mondja, hogy ott nem voltak gázkamrák.

PLAYBOY: Az Ön birtokában van ez az okirat?

ROCKWELL: Elküldöm a fénymásolatát. Úgy hiszem, a gázkamrákat a második világháború után építették zsidó katonatisztek. Azt biztosan tudjuk, hogy többnyire zsidó katonatisztek szabadították fel a táborokat. Ezek közül többen kémelhárításnak dolgozó zsidó katonatisztek voltak, akiket a nürnbergi perrel bíztak meg. Ők kínoztak meg ártatlan nácikat a lehető legaljasabb módszereket használva, hogy bárminemű koholt bizonyítékokra tegyenek szert.

PLAYBOY: Bizonyítani tudja e vádakat?

ROCKWELL: Sok olyan esetről van tudomásom, amikor az amerikai személyzet visszavonult a használt módszerek gusztustalansága miatt.

PLAYBOY: Ez nem bizonyítja azt, hogy kínzást használtak volna hamis tanúvallomás elérésére. Különben még nem mondta el, hogy elutasítja-e a szemtanúk náci atrocitásokról szóló vallomásait.

ROCKWELL: Természetesen elutasítom. Már számlálni sem tudom, hányszor jártam bíróságon miután zsidó bandák rámtámadtak és megvertek, azért, hogy azután ugyanezek a zsidók ott álljanak a tanúk padján, azt mesélve könnyekkel az arcukon, hogy én hogyan támadtam meg őket. A zsidók a világ mesterfokozatú hazudozói! Ebben zseniálisak. Miért van az, hogy ha egy zsidrák ül a tanúk padján, akkor még hagymára sincs szüksége a síráshoz?

PLAYBOY: Azt beszélik, van egy modell gázkamrája a főhadiszállásán. Igaz ez?

ROCKWELL: Nem, de van egy villamosszékünk a Sing Sing-ben, mely már nagy szolgálatot tett nekünk a Rosenbergek kivégzésében. Több százezer hasonló Rosenberg szaladgál Amerikaszerte, akiknek sütögetésre, vagy elgázosításra lenne szükségük.

PLAYBOY: A „több Rosenberg” alatt több zsidót vagy több kommunista kémet ért?

ROCKWELL: Több kommunista zsidót. Gyakorlatilag egy és ugyanaz a két dolog.

PLAYBOY: Azt akarja mondani, hogy sok zsidó kommunista, vagy azt, hogy sok kommunista zsidó?

ROCKWELL: A „kommunista zsidó” kifejezést pontosan ugyanúgy használom, mintha azt mondanám “olasz gengszter”. A legtöbb olasz nem gengszter, de mindenki tudja, hogy a maffia javarészt olasz. Nos, az én tapasztalatom, hogy a kommunizmus legalább annyira zsidó, mint amennyire a maffia olasz. Tény, hogy szinte az összes elítélt kommunista kém ateista zsidó volt a Rosenbergekhez hasonlóan. A nemzetközi kommunizmust egy Karl Marx nevű zsidó találta ki, és azóta is javarészt zsidók vezetik a mozgalmat, például Trockij.

PLAYBOY: Sztálin, Hruszcsov, Brezsnyev, Kosigin és Mao Ce-tung többek között, biztosan nem voltak zsidók.

ROCKWELL: A zsidók manapság többnyire a vörösök kémei és agitátoraiként működnek. Vigyázzon, nem azt akarom mondani, hogy nincsenek nagyszámban zsidók, akik megvetik a kommunizmust.

PLAYBOY: De mégis állítja, hogy többszázezer kommunista zsidó van Amerikában?

ROCKWELL: Talán ennél is több.

PLAYBOY: Milyen bizonyítéka van a számadat alátámasztására?

ROCKWELL: Egyszerű statisztika. 14 fő az Egyesült Államok bíróságain elítélt 16 főből zsidó fajú volt, egy további pedig nigger. A Medina bíró törvényszékén elítélt 21 kommunista vezetőből 19 zsidó fajú volt.  Az úgynevezett „másodhegedűs politbüro-hoz” tartozó vezetők több mint 90%-a zsidó volt.

PLAYBOY: Az elítélt zsidó kémek összlétszáma 33. Ez még nagyon messze van a többszázezertől.

ROCKWELL: Van még további fekete-fehér bizonyíték is. A zsidók még saját kiadványaikban sem tagadják a kommunizmus zsidóságát. Ezt bárki megtekintheti. Például, a legnagyobb példányszámú kommunista újság Amerikában nem a The Worker, hanem egy jiddis lap, a The Morning Freiheit. Bármely amerikai hozzájuthat e lap példányaihoz, és az angol részekben elolvashatja a nyílt kommunista hazaárulást, melyről prédikálnak. 

PLAYBOY: Parancsnok, a The Morning Freiheit nézeteiről természetesen nem mondható el, hogy az amerikai zsidók többségének nézeteit tükröznék. Tudna-e egy kimondott példát adni, az amerikai zsidók bármely szóvivőjétől elhangzott pro-marxista nyilatkozatra?

ROCKWELL: Csak egyet? Könnyű lesz. Vegyünk egy nyilatkozatot, melyet Stephen Wise rabbi adott. Ő az amerikai zsidóság egyik vezető szóvivője.

PLAYBOY: 1949-ben meghalt.

ROCKWELL: Nos, halála előtt azt írta: „Néhányan kommunizmusnak nevezik, én pedig judaizmusnak”. Ez egy közvetlen idézet. Azt mondanám, ez elég egyértelmű, nem?

PLAYBOY: Tudja-e igazolni ezen állítását?

ROCKWELL: Természetesen. Elküldöm majd Önöknek.

PLAYBOY: Van-e bármilyen kézzelfogható bizonyítéka a vád megalapozására?

ROCKWELL: Statisztikai mintát elfogad bizonyítékként?

PLAYBOY: Hadd halljuk.

ROCKWELL: Az általam ismert zsidók nagy hányada, legalább 50, de akár 85 vagy 90 százalékuk is vöröspárti – akár párttagsággal rendelkező kommunista vagy szimpatizáns, a kommunizmust nyíltan és szánt szándékkal segítő, arra felbujtó - a jelenlegi kormányzat kommunisták általi megbuktatását támogatják. Segédkeznek a kommunista ellenségeinknek, amerikaiak meggyilkolásában, vagy tudatosan tüntetik el azon jogi bizonyítékokat, melyek a hazaárulók bűnösségét igazolnák.

PLAYBOY: Következtetéseit az Ön által személyesen ismert zsidók politikai szimpátiájáról aligha fogadhatjuk el állításainak bizonyítékaként, parancsnok. Vegyük csak például a „többszázezer” zsidót, akik Ön szerint vöröspártiak. Mindenesetre azt mondja, hogy „meg kellene sütni vagy gázosítani kellene” őket. Milyen alapon?

ROCKWELL: Árulás. Mindenkit - nemcsak a zsidókat - akinél kommunizmus pártolás, hazaáruló cionizmus gyanúja merül fel vagy bármi más bomlasztó támadás országunk és népünk ellen, azt ki kell hallgatni, le kell tartóztatni és a bizonyítékokat a bíróság elé kell tárni. Ha vád emelhető ellenük, bíróság elé kell állítani őket, ha pedig bűnösnek találtatnak, meg kell őket ölni.

PLAYBOY: Hogyan?

ROCKWELL: Nos, ne feledje, hogy több százezer zsidó árulót kell majd kivégezni. Nem látom, hogyan tudna ennyi embert elektromos székbe ültetni, mielőtt még megöregszenek és meghalnak, ezért számomra úgy tűnik, hogy a tömeges gázkamrák lesznek az amerikai kommunista árulók problémájának egyedüli megoldása. 

PLAYBOY: Az Ön gázkamrás javaslata, mint „megoldás a kommunista áruló problémára” emlékeztet a nácik által Németországban intézményesített „zsidókérdés végső megoldására”. Újabb antiszemita keresztes hadjáratot tervez a Hitler által lefektetett irányelvek mentén?

ROCKWELL: A keresztes hadjárat, amit én tervezek sokkal nagyobb horderejű, mint az előbbi. Németországban, Hitler egy helyi „laborkísérletet” végzett mely ideológiát szolgáltat nekem, éppúgy ahogyan Marx tette azt Leninnek. Az én feladatom, hogy ezt az ideológiát világmozgalommá tegyem. Ezt sosem fogom elérni pusztán a tiszta árja elmélet hirdetésével, ahogyan Hitler tette; az észak-germán népek felsőbbrendű fajjá dicsőítésével. Bár van egy nagyon könnyen azonosítható felsőbbrendű faj: a fehér faj. Világszerte megtalálható. Ezért harcolok, a fehér keresztény szolidaritásért, nem pedig az árja eszméért. Hosszútávon pedig győzedelmeskedni szeretnék Görögország, Németország, Olaszország, Anglia, Kanada, Franciaország, Spanyolország, Latin Amerika, Rodézia, Dél-Afrika és a Föld összes fehér keresztény országának népei felett. Megpróbálnám összeolvasztani a világ összes fehér, keresztény országát egy faji, vallási és politikai alapú katonai egységbe. Szeretném, ha esetleg ez a szerveződés hatalmi fölényre tenne szert.

PLAYBOY: A nem fehér, nem keresztény népek felett?

ROCKWELL: Az afro-ázsiai tömb felett, mely számomra az alapvető veszélyt testesíti meg a bolygónk számára. Rosszabb, mint egy bomba! Ezek az emberek valami olyasmivel rendelkeznek, amit mind a kommunizmus, mind pedig a demokrácia elvesztett. Fanatikusak! Tele vannak ezzel a vad tekintetű hittel és életerővel, amit a fehér ember fokozatosan elvesztett. Ha valaha is összefognak, majdnem egy milliárd áll majd szemben a fehér emberrel – hét az egyhez arányban. Oly gyorsan szaporodnak, hogy az esélyek nemsokára tíz vagy akár tizenöt az egyhez lesz. Amikor ez a milliárd színesbőrű rendelkezni fog majd az atom- vagy hidrogénbombával, amit a Vörös Kína hamarosan el is ér, eltörölhetünk majd a föld színéről néhány százmilliót belőlük, de még mindig rengeteg lenne az utánpótlás. A fehér faj nem tudna sokáig ellenállni ennek az erőnek. Eltörölnének! A félig-állat színesbőrűek hatalmas tömegei végigsöpörnének rajtunk, és mi semmit sem tehetnénk ez ellen.  Ez, a mennyiség végső győzelme lenne a minőség felett, hacsak a fehér emberek hamarabb össze nem fognak. Hatalmas bajban leszünk, ha ők egyesülnek előbb. De vésse az eszébe: lesz majd egy armaggedoni csata, és ez nem a kommunizmus és demokrácia ütközete lesz, hanem a színesbőrű milliók és a kis létszámú, de elit fehér csapatok között dől majd el. Ideológiai, gazdasági és filozófiai nézetek egyáltalán nem vagy csak nagyon kismértékben játszanak majd szerepet. Amikor elérkezik majd az idő, ami távolabb van, mint gondolnánk, tervezem, hogy készen állok majd – nemcsak saját magam megvédésére – hanem a fehérek millióinak vezetésére, azokéra, akik ma esztelenül állítják, hogy nem tudják, mi történik.

PLAYBOY: Országos létszámára vonatkozó becslések szerint 25 és 100 közötti tagja van. Ezzel a maroknyi követővel tervezi a fehér keresztény nemzetek irányítását?

ROCKWELL: Elsősorban, mi egy világmozgalom vagyunk éppen úgy, mint ahogy a kommunizmus is egy világmozgalom, nem pedig egy helyi vagy nemzeti szerveződés. Beindítottuk a nemzetiszocialisták világegyesületét, melynek én vagyok a parancsnoka. Másodsorban, az Ön számadatai hibásak. Csak ebben az országban 500 rohamosztagosunk – ezek utcai harcra kész férfiak – valamint 1500 párttagunk van. Továbbá van még körülbelül 1500 levelezőnk – emberek, akik ügyünkkel szimpatizálnak, írnak nekünk és adakoznak. A külföldi taglétszámunk pedig ezrekben mérhető.

PLAYBOY: Külföldön hol?

ROCKWELL: Hadd nevezzek meg egy pár országot Önnek: Argentína. Ott Horst Eichmann, Adolf Eichmann fia a vezetőnk. Jelenleg vagy börtönben van, vagy eltűnt, de a mozgalom növekszik ott. Ausztráliában a mozgalmunk jelenleg tönkrement, de az ottani vezetőm – egy amerikai – titokban szervezkedik, hogy újra összerakja a csoportját. Spanyolországban egy nagyon jó kis földalatti szervezetünk van, de Franco-nak ez nem nagyon tetszik, ezért titokban kell maradnunk. Angliában Colin Jordan nyíltan tevékenykedik, és nagyon jól végzi dolgát. Franciaországban egy átkozottul jó csoportunk van, nemrégiben tartóztatták le őket. Belgiumban van egy megbízott, ex-SS ejtőernyősöm; ő nagyon jól végzi dolgát. Svédországban óriási csoportunk van, éppen most tartoztatták le mindnyájukat. Az emberünk Ausztriából börtönben van, így az ottani dolgok eléggé megszakadtak. Kanadában pedig John Beattie vezeti a hatalmas és sikeres mozgalmat. A chilei vezetőnket bebörtönözték, Németországban illegalitásba vonultunk, az ottani vezetőnk hamarosan börtönbe vonul. Hollandiában, rendben mennek a dolgok. Írországban felgyorsultak az események. Olaszországban egy igazán nagyszerű mozgalmunk van. Japánban egyik emberünk leszúrta a szocialista képviselőt. Emlékszik erre? Új-Zéland szépen gyarapszik. De Norvégiában nem mennek túl jól a dolgok. Egy nagyon jó kis csapatunk van Dél-Afrikában és mostanra Rodéziában is ott vagyunk. Ahogy látja, világszerte vannak csoportjaink. Még kicsik, de végül is csak 20 év telt el Hitler halála óta. Krisztus keresztre feszítése után 20 évvel alig voltak keresztények. Jelenleg a horogkereszt követői katakombákban vannak, pont úgy, mint a kereszt követői egykoron. Mondhatnám, hogy egy keresztény mozgalom vagyunk hétköznapi értelemben, valójában én személyesen pedig egy szabadgondolkodó. De mélyen bent hiszem, hogy létezik egy nálunknál nagyobb erő, amely segít minket abban, hogy a világot megtartsuk természetesnek és fajilag tisztának a perverz és elkorcsosult ellenében. Van egy ideológiánk, elkötelezettségünk és vitalitásunk hogy szembeszállhassunk az afro-ázsiai tömb vakbuzgó fanatizmusával. Ezért tudunk majd gyarapodni és feltehetően ezért fogunk majd győzedelmeskedni.

PLAYBOY: Elmesélné, pontosan hogyan tervezi sorsát beteljesíteni akár isteni segítséggel, akár anélkül?

ROCKWELL: Van egy négy fázisból álló tervem. Az első fázis, hogy megszólítsam a tömeget. Semmit sem tehetsz addig, amíg nem éred el a tömeget. Ahhoz, hogy eljuss hozzájuk pénz, státusz és nyilvánosság nélkül, drámai hőssé kell válnod. Hogy ezt elérjem, egy csomó szemetet le kellett nyeljek: azt, hogy bolondnak és szörnyetegnek vagy valami hasonlónak tartsanak. De a horogkeresztet feltéve elérem a tömegeket. A második fázisban kiábrándítom őket a hamis képből, amit rólam alkottak, megtanítom nekik az igazi programomat. A harmadik fázisban az általam nevelt embereket politikai entitássá szervezem. Végezetül a negyedik fázisban az entitást fegyverként használom majd a politikai hatalom elérésére. Ez a terv. A fázisok, természetesen egymásra csúsznak. Jelenleg körülbelül 50 százalék a második fázisban vesz részt, tulajdonképpen elkezdtük nevelni az embereket, ehhez hasonló interjúkban, főiskolai beszédek vagy hasonló események alkalmával. A másik 50 százalék még az első fázisban van – balhézunk is állandóan, hogy tudatosíthassuk az emberekben, hogy létezik egy Amerikai Náci Párt. Egyáltalán nem érdekel, mit mondanak rólunk, mindaddig, míg beszédtéma vagyunk.

Eddig tartott a Playboy magazin, George Lincoln Rockwell-lel készített interjújának első része. A második részét jövő hét vasárnap rakom fel.

A fordítást cacodaemon, Gróf Krisztina, FireFox, Papp István, és Dörgő végezték, akiknek ezúton is köszönöm munkájukat. Az ellenőrzést és javítást, pedig én végeztem.

 

Főnix: Üdvözöllek! Igazán örülök, hogy megkerestél, ugyanis a videóból nem sok derül ki.

Torpedo: Üdv! Igen, azért is kerestelek meg, hogy tisztázzuk a részleteket.

Főnix: Rendben, akkor térjünk a tárgyra. Láttuk hogy az akció kissé félrecsúszott, mi volt az eredeti terv?

Torpedo: Az első ötletünk az volt, hogy még az előadás közben berontunk, és szétverjük azt a mocskot.

Főnix: Mocskot? De hát ez művészet! Legalábbis a zsidók szerint. (A művet a Sirály nevezetű, köztudottan zsidó étteremben játszották, és a Budapesti Zsidó Színház mutatta be.)

Torpedo: Igen, szerintük, és még jópár aberrált szerint, akik a „művészet” szót afféle Jolly Jokerként használják undorítóságaikra. Bármiféle undorító, erkölcstelen, gusztustalan dolgot művelhetnek, csak rá kell mondaniuk, hogy művészet. A művészet nem ez. Nem művészet megölni egy védtelen állatot, nem művészet a Húgyba mártott Krisztus és a Véres ondó, és nem művészet a folyamatos trágárkodás sem. Persze nekünk nincs róla papírunk, hogy értünk a művészethez, és ezért meg is fogják magyarázni, hogy mi – hülye magyarok – nem értjük az ő művészetüket, mert primitívek vagyunk. Rendben, akkor primitívek vagyunk, és nem vagyunk méltóak az ő művészetükre. Csinálják ott ahol ezt eltűrik!

Főnix: Tehát az akció nem csupán a „művészeti céllal” kismacskát vízbe fojtó Toepler ellen irányult.

Torpedo: Nem, az eredeti cél az előadás megakadályozása volt. Erre több ötlet is felmerült, amiket most stratégiai szempontból nem osztok meg veled. Annyi a lényeg, hogy ha szét akartuk volna verni az előadást, akkor lehet, hogy a közönséget is szét kellett volna vernünk. Márpedig mi nem akartunk olyanokat is bántani, akik nem biztos, hogy megérdemlik.

Főnix: És gondolom kifejezetten veszélyes is lett volna az akció.

Torpedo: Igen, számukra. Ha úgy döntöttünk volna, hogy szétverjük az előadást, nem csak öten jövünk. A nehézfiúk most nem jöttek, egy étteremnyi zsidóra elegen vagyunk öten is.

Főnix: Nem is tudtam, hogy az állatvédők ilyen kemény srácok.

Torpedo: Az az igazság, hogy mi elsősorban nem állatvédők vagyunk.

Főnix: Akkor mik vagytok?

Torpedo: Nehéz lenne pontosan definiálni. Nevezhetsz minket fajvédőnek, nacionalistának, nemzeti radikálisnak, de mi jobb szeretünk szerényen úgy fogalmazni, hogy mi csupán az értékeket védjük. És ilyen érték egy ártatlan állat élete is, és a kultúra is. Azontúl hazafiak is vagyunk, és úgy vélem hazafinak lenni ugyanolyan természetes, mint állatvédőnek lenni. Tisztelni a hazádat, és sorsközösséget vállalni a nemzeteddel ugyanolyan természetes, mint tisztelni az állatokat. Egyszerűen ez a helyes. A baj csak az, hogy nem ez az általános. Köszönhetően a liberalizmus agymosásának.

Főnix: Ó, tehát egy oldalon állunk! Gondolom ez erősen közrejátszott abban, hogy a Bombagyár szerkesztőit kértétek fel arra, hogy rögzítsék az akciótokat.

Torpedo: Természetesen. Egyrészt szimpatizálunk a Bombagyár tevékenységével, nézeteivel, másrészt nagyjából ők az egyetlen olyan közösség, amelyik tudja mit kell tennie, és meg is meri tenni. Túl sok a szájhős sajnos. De ti fasza gyerekek vagytok. Most sem csalódtunk bennetek. Egyébként akartunk vinni Árpád-sávos zászlót is, de azt elfelejtettük.

Főnix: Köszönjük, igyekszünk. Mint azt már elmondtad, volt beépített emberetek, aki előző nap végignézte az előadást.

Torpedo: Igen, sajnos egyikünknek meg kellett hoznia azt az áldozatot, hogy végignézi azt a mocskot, hiszen akkor még az volt a tervünk, hogy akkor csapunk le rájuk, és tudnunk kellett mikor ki van a színpadon, hogy néz ki a hely, merre vannak a kijáratok.

Főnix: Ez okos dolog, de mi lett volna, ha egy másik hazafias társaság akkor csap le az előadásra, és összeverik a beépített embereteket is?

Torpedo: Tisztában voltunk vele, hogy ez megtörténhet. De vállaltuk.

Főnix: Értem. És milyen volt az előadás?

Torpedo: Undorító. Ennyi elég lesz?

Főnix: Az olvasók kedvéért kicsit bővebben is elmondhatnád.

Torpedo: Rendben. Nos, a „mű”-nek nincs semmiféle tanulsága, nem közvetít semmiféle értéket, nincs értelme sem. Entartete Kunst a javából. Másfél órányi tömény undorítóskodás. Szexmániás pszichológussal, aki a betege véres tamponját hordja a nyakában és szagolgatja, néger Ádámmal, megállás nélkül undorító hangon beszélő pornórendezővel, transzvesztitákkal, és minden olyannal amitől egy egészséges ember gyomra felfordul.

Főnix: Tehát a rendezők és a színészek is megérdemelték volna a pofont.

Torpedo: Meg bizony!

Főnix: Rendben. Térjünk rá az akcióra. Ki tervezte?

Torpedo: Ez a kérdés nem tetszik, erre nem válaszolok.

Főnix: Ismeritek egymást? Mármint a tagok?

Torpedo: Ugyan dehogyis, sosem láttam őket, csak símaszkban. És a nevüket sem tudom. Tényleg.

Főnix: Rendben, honnan tudtátok hogy mikor lesznek a színészek és a rendező az ajtó előtt?

Torpedo: Volt informátorunk. Egyébként csak arra vártunk, hogy elődugják a képüket. Ha nem jönnek ki, az étterembe is bementünk volna értük.

Főnix: Az sem lett volna veszélytelen. Tudtommal tele volt zsidóval.

Torpedo: Igen, ez nekünk is eszünkbe jutott, de erre azzal válaszolnék, amit a bajtársam mondott, mikor felmerült ez a téma: „Mit számít az? Nem győzhetnek! Nincs hitük!” És meg kell, hogy mondjam, nagyon is igaza van. Egy maréknyi elszánt harcos többet ér a világ legnagyobb hadseregénél. Rockwell tábornok egymaga szállt szembe tízezer zsidóval, őt sem tudták legyőzni. Mi öten voltunk harminc emberre. Egész jól álltunk.

Főnix: Igen, Geroge Lincoln Rockwell nagy ember volt.

Torpedo: Bizony. Ha a mieink feleannyira bátrak lennének, egészen más lenne ez a világ.

Főnix: Az biztos. Tehát az informátorotok jelzett, és a ti a helyszínre siettetek.

Torpedo: Igen, felkaptuk a símaszkokat, sálakat, és a helyszínre rohantunk.

Főnix: Símaszkok. Pár baloldali féreg gyávának nevezett titeket, amiért nem vállaltátok az arcotokat. Mit szólsz ehhez?

Torpedo: Hm. Bizonyára a kommandósok is gyávák, azért takarják az arcukat. Nekünk sajnos azért kellett eltakarnunk az arcunkat, mert tisztában vagyunk vele, hogy ma, ebben az országban, a rendőrség nem a rendet védi, és nem az igazság pártján áll. És mi nem akartuk, hogy elkapjanak.

Főnix: Ez érthető. A másik hazugságuk az, hogy ti kezdtétek a bunyót.

Torpedo: És most meg vagy lepve? Ezek a férgek állandóan hazudnak. A videón is tisztán látszik, hogy nem mi kezdtük a balhét. Mi csupán vajsavval locsoltuk őket – amitől egyébként semmi baja nem lesz az embernek, azt leszámítva, hogy kicsit büdös lesz – amikor ennek az undorító darabnak a rendezője egy borosüveget vágott a bajtársam fejéhez.

Főnix: Igen, ez tisztán látható a videón. És hallható is. Jó nagyot koppant.

Torpedo: Ráadásul, ha nincsenek ilyen kiváló reflexei, az üveg arcon találja, és akkor sokkal nagyobb baj is lehetett volna.

Főnix: Hol találta el az üveg?

Torpedo: A tarkóján. Fel is repedt rendesen. Dőlt belőle a vér. De sebaj, van orvosunk, majd az megfoltozza.

Főnix: És te mit csináltál ekkor?

Torpedo: Én? Én hibáztam. Nem ismertem fel elég hamar, hogy mire készül az a féreg. Nem hittem, hogy egy kis locsolásra ezzel válaszol. Ráadásul lent tartotta az üveget, azt hittem csak le akar locsolni minket. De tanultam a hibámból. Legközelebb akinél üveget látok, egyből pofánverem, aztán eltöröm a fején. Ha komolyabb sérülést okozott volna a bajtársamnak, akkor nagyon szarul járt volna.

Főnix: Mennyire?

Torpedo: Nagyon.

Főnix: Azért így se úszta meg szárazon.

Torpedo: Még szép hogy nem! A fejbedobott társam egyből berontott utána az étterembe, és ha nem szedem le róla, pépessé verte volna a fejét. Személy szerint ezt boldogan végignéztem volna, de nem akartam, hogy a társamat esetleg elkapják. Azt az üveget bőven megbosszulta.

Főnix: Te voltál az, aki bement utána és kirángatta?

Torpedo: Igen.

Főnix: Téged nem támadtak meg?

Torpedo: Ha jól emlékszem ütöttek felém, de nem találtak el. Amikor pedig a társamat nyomtam kifelé az ajtón, megpróbáltak visszarángatni. Nem ment nekik. Úgy löktem félre őket, mint pár kampós orrú lufit. Igen, az adrenalin csodákra képes.

Főnix: A videón látszik, ahogy egy másik társatokat fölre rántják.

Torpedo: Igen, ő köszöni, jól van, de a rátámadó zsidó nem hinném.

Főnix: Ő is szarul járt?

Torpedo: Hm. Nekem a térdem fáj, neki szerintem a feje. Kérdezd meg.

Főnix: Tomcat és Blogin harcoltak?

Torpedo: Nem nyilatkozom. Sőt, el is felejtettem. Fasza gyerekek ők, az a lényeg.

Főnix: A többi társatok mit csinált?

Torpedo: Nem tudom, nem láttam őket. Ilyen helyzetben teljesen csőlátása lesz az embernek. Én is alig emlékszem pár képkockára.

Főnix: Mi történt ezután?

Torpedo: Valakire aztán mégis ráborult az a vödör szar, azt hiszem a rendezőre. Biztos örült. Nem elég hogy szarrá verték, amiért emberkedett, még egy vödör szarral is leöntötték. De hisz aki belül hordja a mocskot, az kívül is biztos ugyanolyan büszkén hordja.

Főnix: Tehát végülis sikeres volt az akció.

Torpedo: Abszolút. Jobban sikerült, mint terveztük. Toeplert pedig elkapjuk később.

Főnix: Jé, most olvasom, hogy a rendőrség is hazudik. Meg sem említik, hogy a balhé az eldobott üveggel kezdődött.

Torpedo: Mit mondjak, nem vagyok meglepve. Úgy látszik üveget dobálni szabad. Rendben, legközelebb mi is azt csináljuk.

Főnix: Féltek hogy elkapnak?

Torpedo: Nem, mi nem félünk.

Főnix: Azt hiszem, ezt már bizonyítottátok.

Torpedo: És fogjuk is még a jövőben!

Főnix: Mit vártok ettől az akicótól?

Torpedo: Egyrészt reméljük, hogy elég egyértelműen kifejeztük, hogy nem toleráljuk sem az állatkínzást, sem a kultúrarombolást, sem a nemzetgyalázást, másrészt reméljük, hogy a jövőben nem kell lecsapnunk. Bár tudjuk, ez hiú ábránd, azért reménykedünk benne, hogy megértették.

Főnix: És hosszú távon mit vártok az akciótól?

Torpedo: Reméljük, hogy ezzel az akcióval elindítottunk valamit. Bízom benne, hogy látva az akciónkat, megértik majd a magyarok, hogy a harchoz nem kell nagynak, erősnek, vagy gazdagnak lenni. Egyedül a hit számít! Bízom benne, hogy majd a különféle hazafias csoportok, szervezetek, megpróbálnak „túllicitálni” bennünket, és még eredményesebb, még hatásosabb akciókat fognak végrehajtani. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk mi, akik felkelünk kényelmes fotelünkből, és harcolunk. Nem kérünk támogatást, nem kérünk pénzt, eddig sem kaptunk, és ezután sem szeretnénk. Csak azt kérjük tőletek, cselekedjetek ti is!

Főnix: Ó tényleg, biztos megmagyarázzák majd pár fórumon, hogy ti igazából biztos fizetett ügynökök, vagy provokátorok vagytok.

Torpedo: Ezt is tudjuk. Ebben az országban csak az nem ügynök, aki nem csinál semmit. Egyesek elképzelhetetlennek tartják, hogy a pénzen kívül más is tud motiválni valakit, és más miatt is vállal kockázatot. Ők csak az anyagi dolgokat becsülik meg. Sosem lennének képesek harcolni a hitükért, főleg nem meghalni érte.

Főnix: Mit üzensz a hazafiaknak?

Torpedo: Eddzétek meg testeteket és lelketeket! Készítsétek fel magatokat a harcra! Aztán csatlakozzatok hozzánk! Vagy szervezzetek magatok csapatokat! Tervezzetek akciókat! CSELEKEDJETEK! Túl sok az olyan „hazafi”, aki más sem csinál, csak eldugott fórumokban gyűlölködik, és füstös kocsmák sötétjében mesél rasszista vicceket. Az ilyenekkel semmit sem érünk. Ne csak akard a jót, tegyél is érte! Kelj fel és harcolj! A nemzetednek szüksége van rád!

Főnix: Azt hiszem tökéletes lezárása ez az interjúnak. Köszönöm hogy elmondtad ezeket.

Torpedo: Nagyon szívesen testvérem! Még fogtok hallani rólunk.

Főnix: Szebb Jövőt!

Torpedo: Küzdjünk érte!
 

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

Kötve hinném, hogy bárki is lenne itt, aki nem ismerné, e szívet melengető, kiemelkedő művészi értékű darabját a zsidó költészetnek. Fontos azonban mégis leközölnöm e művet, hogy mindenki érezze a zsidók végtelen szeretetét és toleranciáját népünk iránt. Következzék tehát a vers:

Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltűnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja őket,
Magyar férfiakat, s nőket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.

Írta: Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke.

Népirtás vagy Lakatos Attilák?


Lakatos Attila cigány vajda

Mostanra bizonyára már mindenki hallott Lakatos Attila cigányvajdáról, a bizonyítékról, hogy lehet valaki becsületes és igaz ember, hiába született cigánynak. Itt most sokakat ki kell ábrándítanom, de nem vagyok fajgyűlölő. Hihetetlen vád az ellenségeinktől, hogy mi bárkit is a származása miatt gyűlölünk. Nálam a következő a fontossági sorrend, mely alapján az embereket megkülönböztetem.

1. Világnézet
2. Faj
3. Nemzet

És szentül meg vagyok győződve róla, hogy ez a helyes. Ha mégsem, hát majd az idő bizonyítja tévedésem. Bizony, első a világnézet, tehát hiába született valaki külföldön, egy másik faj leszármazottjaként, ha osztja az én világnézetem, egyet ért velem és támogat, többre tartom, mint egy fehér magyart, aki engem ellenségnek tekint. Mert az anyag sosem lehet a szellemnél feljebb való. És a nemzet sem lehet feljebb való a fajnál, mert az csupán értelmetlen testvérháborúk sokaságát szüli.

Lakatos Attila ezen rövid beszéde alapján cigánykérdésben az enyémhez hasonló nézeteket vall, ezért úgy gondolom nem kell a legkisebb mértékben sem megvetnem őt származása miatt.

Mert bátran kimondja az igazat, saját fajtájáról. Mert van hozzá mersze, hogy kimondja az igazságot. Ehhez pedig nagy bátorság kell, hisz ellenségeink semmitől sem félnek annyira, mint az igazságtól, hiszen ők a hazugság nagymesterei. Mert a hazugság csak addig életképes, míg szembe nem állítják az igazsággal. Lakatos Attila kimondta azt, amit mi már évek óta mondunk, és amiért évek óta elmebeteg gyűlölködőknek neveznek minket.

Pedig mi jót akarunk. Bizony, jót akarunk a cigányságnak is. Mert hiszem, hogy az Úr nem teremt népeket azért, hogy elpusztítsák őket. Mert a mi ellenségünk nem az anyag, hanem a szellem. Az a szellem, ami megfertőzte ellenségeinket, és amit csakis a mi szellemünk erejével győzhetünk le. Ha sikerült legyőznünk a hazugságot, a téveszméket, a gonoszt, akkor megtisztul az anyag, és újra a jó birtokába kerülhet.

Lakatos Attila egyike azoknak, aki ezért küzd. Cigánykérdés van, mégpedig egyre súlyosbodó. Mert minden nappal, minden kirabolt, megalázott, meggyilkolt magyarral, egyre csökken az esély a békés megoldásra. Az idő ellenünk dolgozik. Magyarok és cigányok ellen egyaránt. És ha lejár az idő, mindkét oldalon rengeteg vér fog folyni. Minden férfi keze vértől lesz mocskos, és rengeteg anya fog fia holttestére borulni. És akkor, bizony én is mindent meg fogok tenni, hogy ne a mi anyáink sírjanak. És ha ezt el akarjátok kerülni, a vért, a halált, a népirtást, akkor olyan cigányokra van szükségetek, mint Lakatos Attila!

Én Lakatos Attilát választom. Hát te cigány, te mit választasz?

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

Meg úgy az egész nappal, és az összes többi tüntetéssel kapcsolatban is.

Ez most egy színvonalon aluli írás, de nem baj, olyan volt a szombat is.

1. Kellene egy listát készítenünk azokról az idiótákról, akiket ezentúl az index munkatársaival együtt, azonnal elzavarunk a rendezvényeinkről. Hogy kik tartoznak ide, azt majd a többi pontban kifejtem.

2. Ha egy politikai rendezvényen kívánunk beszédet tartani, azt ennek tudatában is írjuk meg. Egy komoly dolgot nem illő, és nem is hasznos ostoba szóviccekkel tarkítani. Gyurcsányt is lehet nyugodtan Gyurcsánynak nevezni, nem kell olyan rémesen szellemes álneveket kitalálni, mint a Furcsány Nyerenc, Lopcsány, Gyurcsányina, stb.. Az óvodás gyerekek csúfolódásainak színvonala nem való egy komoly beszédbe. Interneten megfér, bár engem ott is idegesít, de egy nyilvános beszédből feltétlenül hagyjuk ki az ilyet.

3. Ha beszédet mondunk, ne nyújtsuk olyan hosszúra, hogy ásítozzon a tömeg, és ne is olyan hangsúllyal mondjuk, mintha esti mesét olvasnánk. Kérem.

4. Én ezt már rengetegszer felvetettem, de a jövőben tényleg ki fogjuk tiltani az öregasszonyokat a rendezvényeinkről. Hihetetlen, hogy azok hogy tudnak viselkedni. Ordítoznak össze vissza, válogatott baromságokat. Folyamatosan beszélnek a beszédet tartóval párhuzamosan, és nagy bölcsen helyeselnek minden egyes mondatra, néha úgy, hogy az egészet megismétlik. Egymással beszélgetnek, motyognak, mocorognak. De ami a legrémesebb. KEREPLŐZNEK, SÍPOLNAK, DUDÁLNAK! Hát ezt nem hiszem el! Nem szilveszter van! Nem születésnapi zsúr! Nem focimeccs! Mostmár tényleg elég legyen ebből! Jólvan, tudom én, hogy ledolgoztak 50 évet, esetleg harcoltak ötvenhatban, vagy akármit tettek, de egy ilyen rendezvényen mindenki viselkedjen már rendesen. Akár ötvenhatos, akár nemzetvezető.

5. „Kossuth tér, vissza tér!” és az egyéb ehhez hasonló teljesen értelmetlen mondatok kántálását kérem a jövőben mindenki mellőzze.

6. Ezt kérném a fociszurkolóktól is. Felőlem ordibálhatnak, meg énekelhetnek is, de akkor legalább valami olyat, aminek van értelme. Példának okáért a „Fehér Magyarország” kántálása tapsikolás nélkül egész jó lenne. Ellenben a „CIGÁNYOK! CIGÁNYOK!” bármiféle apropó nélküli dallamos üvöltözése nem nevezető éppen értelmes dolognak. Az egyéb focimeccseken gyakran felcsendülő szólamokról nem is beszélve. Tegyünk már különbséget a focimeccs és a politikai rendezvény között.

7. Kedves skinheadek! Vagy tanuljatok meg ti is viselkedni, vagy maradjatok otthon. Kurvára nem oké az, hogy a kilencven százalékotok csak balhézni jön ki. Bevágtok két sört, üvöltöztök, megcsináljátok a balhét, (sokszor teljesen feleslegesen) aztán húztok egyből kocsmába vagy koncertre. Sokszor a teljesen jó rendezvényeket is szétkúrjátok. Igen, sok fasza gyerek van köztetek amikor harcról van szó, rengeteg bátor ember, de értsétek meg, nem mindig van erre szükség. És nem mindig úgy, ahogy csináljátok. Az olyan skinheadek akik pedig azért jönnek ki mert, idézem: „Szeretem az ilyen tüntetéseket, ilyenkor lehet balhézni, üvöltözni, betörni a kirakatokat, verekedni.” az bizony takarodjon innen, semmi szükség rá a jobboldalon! Sőt, semmi szüksége rá a nemzetnek! Továbbá szedjétek le magatokról a magyar címert, a horogkeresztet, a nyilaskeresztet, az Árpád-sávot, mert csak lejáratjátok ezeket a jelképeket azzal, hogy felveszitek őket.

8. Ha két nemzetiszocialista egymásnak esik, mert más focicsapatnak drukkolnak, akkor azok nem nemzetiszocialisták. Egyszerű huligánok.

9. Használhatók a focihuligánok és a skinheadek is, de vezető kell nekik. Olyan aki okos, és tudja mi az a taktika. Ezt oldjátok meg házon belül, engem úgy sem fogadnátok el vezetőnek, és nem is akarok az lenni.

10. Gyerekek, a rendőröket fegyverek nélkül nem tudjuk legyőzni. Abszolút semmi értelme rájuk támadni. Egy-kettőt elverünk, aztán szétzavarnak minket. Továbbá ha elkapnak, igen sokat ülhetsz érte. Ami pedig nem kellemes, tekintve, hogy a börtönökben 80% cigány. (Egy látogató becslése és a nevelőnő elmondása alapján).

11. A „vörös fasiszta”, "liberálnáci" , "nyilaskommunista" és ehhez hasonló kifejezések használata önmagában tarkólövést érdemel. Ezt hangosbemondóba ordibálni, vagy könyvbe írni, pedig már több mint idiótaság.

12. Ha valaki beszól, fenyeget, arcoskodik, azt pofán lehet vágni. Annak viszont nincs semmi értelme, sem értéke, ha egy ezerfős tömeg seggberúg egy magányosan ácsorgó békés zsidót vagy cigányt, amennyiben az ártatlan. Itt hozzátenném, hogy ilyen nem is történt, pedig jópár cigányt megnyúzhattunk volna az úton. Szóval ezt csak a jövőre nézve mondtam el.

13. Indexesek ti mégis mit vártok? Folyton hazudtok rólunk, de mi engedjük, hogy újra kijöjjetek a rendezvényeinkre, hogy manipulatívan összevágott lejárató videókat és cikkeket írjatok rólunk? Majd ha korrektül tájékoztattok, akkor nem lesztek elzavarva és seggberúgva. Ugyanezt üzenem a többi baloldali médiapatkánynak is.

14. Elmondom nektek, hogy az a szovjet emlékművet teljesen felesleges üveggel vagy kavicsokkal dobálni. Így nem tudtok kárt tenni benne. Viszont egy vörös festékkel megtöltött sörösüveg hozzávágásának lenne értelme. Persze én nem kívánok erre ösztönözni senkit, csak gondoltam, ha ezek vörösök, akkor már az emlékművűk is szebb lenne vörösben.

15. Öregasszonyokat kifőzdébe, kereplőket Dunába! Áléáléó!

16. Toroczkai magasan a legjobb beszédet mondta, gratulálok neki. Jól megírt szöveg volt, tökéletesen előadva. Hangosan, tisztán, érthetően, és jól beszélt, nem elaltatta a közönséget, hanem felkorbácsolta (bár minek?). Tessék róla példát venni. Vagy Adolf Hitlerről. Ő is jó beszédeket tudott mondani.

17. Menetelés közben ne lógassuk a zászlót a mögöttünk vonulók arcába, mert lehet, hogy olyan kis nyuszik hogy nem mernek szólni, hogy ez zavarja őket.

18. Ki az a legalja barom, aki részegen jön el egy ilyen rendezvényre, megmozdulásra, tüntetésre?

19. Utcai harcoknál segítsünk a nőknek, öregeknek, gyerekeknek, gyorsan biztonságos helyre jutni. Hasznosabb egy fiatal nőt kimenekíteni a rendőrállatok közül, mint kordont rázni. Pláne ha csinos.

20. Majd ha a már említett huligánok megtanulják mikor van ideje és helye a harcnak, akkor ki lehet majd hozni a rendezvényeinkre kisgyereket is, megmutatni neki kik a magyarok. De addig inkább ne, ugyanis a fejlődésben lévő szervezetre nincs jó hatással sem a könnygáz, sem a gumibot.

21. Nem minden rendőr rohadék, akivel ilyenkor találkozhatunk, de bizony egy jelentős részük az. Ezért vigyázni kell velük, de nem arcbarúgni mindet. Van köztük is igaz magyar ember, nem is kevés. De egyenruhában nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Ugyanígy talán mi is elvárhatnánk a rendőröktől, hogy ne legyenek mindannyiunkkal talajbunkók, mert nem mindannyian dobáltuk őket. Ha mind a háromezer ember valóban rendőrt akarna ölni, még fegyvertelenül is legyilkolhatnánk az összeset. Szóval erre jó lenne, ha emlékeznének, amikor nekiállnak erősködni 10 felfegyverzett rendőr vs 1 fegyvertelen magyar felállásban.

22. Hagyjuk már a rendőrökkel való hadakozást. Úgysincs értelme. Nekik direkt úgy van kitalálva a felszerelésük, hogy utcai eszközökkel ne tudj bennük kárt tenni. Harmic odabaszott kő hatása lesz talán annyi, hogy egy rendőrnek megfájdul a lába. Ellenben harminc buzifelvonulás közepébe vágott kő, harminc csordogáló agyvelejű buzeránst jelent. Azonkívül a pávatollas ruci sokkal jobban ég mint az egyenruha.

23. A nyugdíjasok tök jó táblákat tudnak csinálni.

24. Kolompár vegye le a mocskos kezeit az Árpád-sávosról, mert nem lesz jó neki. Esetleg fejbelövi az Árpád-sávos zászló szellemisége. Vagy a fejére esik egy öntöttvas turul. Félelmet keltve.

25. Az MSZP rendezvényein a résztvevők 90%-a vén kommunista, úgyhogy nagyon kell hajtania a pártnak, mert ezek bizony nemsokára megdöglenek, kifőzdéből a halálba bizony (gy.k.: a kommunista nem meghal, hanem megdöglik) és akkor ki veszi át a helyüket? Az a párszáz csegevara pólós punk, aki a kannásborpusztításon kívül semmihez sem ért.

26. A Magyar Charta minden támogatóját megkérem, hogy költözzenek le egy hétre egy olyan faluba ahol a lakosság több mint 50%-a cigány. Aztán eldönthetik, hogy akarnak-e maradni. Ha nem, akkor pedig fejezzék be a képmutatást. Férgek.

27. Lakatos Cshapó Csabi, Matisz nagypapa, és Gino vajon kint voltak tüntetni?

28. Vajon a kínaiaknak miért nem kell a rasszizmus ellen tüntetniük, és miért nem alakul ellenük gárda? Pedig ők sem magyarok és ők sem fehérek.

29. Talán mert a kínaiak munkát és kenyeret kérnek, nem segélyt és cigit.

30. Miért fog az történni, hogy ezen bejegyzés olvasása közben mindenki hevesen bólogat, de a következő tüntetésre elfelejti az egészet?

Egyébként most speciel én is érzem, hogy ennek semmi értelme nem volt, de legalább ti nem unatkoztatok tíz percig.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)

A kvalitás és a differenciáltság a tökéletesség felé, a kvantitás és a forma nélküliség a tökéletlenség felé mutat. Ebből a premisszából kiindulva máris bizonyítást nyer az a tény, miszerint a felmagasztalt nyugati kultúra nem evolúcióként, hanem visszafejlődésként és involúcióként fogható fel.

Mára végre a különböző tragikus események az olcsó optimizmus mítoszainak legtöbbjét lerombolták, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy ennek a látszólagos paradoxonnak az igazságát feltárhassuk. A nyugati világ már évszázadok óta a nivelláció szörnyű elhatalmasodásának van alávetve. A politikában megjelenő formák, a liberalizmustól a demokratizmuson át a bolsevik tömegkultúráig - különálló és már csupán külsőséges jelenségek. Nem csak a kasztok különbségei és a benső minőségek - melyeknek antik tradícióink nagyságukat köszönhetik - lettek aláásva, hanem a jövő ideáljaként is hasonló visszafejlődési folyamat kerül előtérbe: az ember és ember közötti teljes nivellációt a nemek közötti nivelláció követi. A modern világ hanyatlásának oly sok jelensége, és erőteljesen antiarisztokratikus és antihierarchikus törekvései között kialakul a feminizmus, amelynek akut kifejeződése leginkább abban a két országban található, amelyek, mint egy harapófogó két ollója, keletről és nyugatról a mi Európánkat akarják összeroppantani: Oroszországban és Amerikában. A nő bolsevista egyenjogúsítása a férfival szemben - minden szociális, jogi és politikai szempontból - valóban tökéletesen megegyezik azzal az emancipációval, amelyet a nő a feminizmus által, az óceán túlpartján már kivívott magának.

Segítségünkre siet a következő szembeállítás. Hogy világossá tegyük e modern elhajlást, és egyszersmind meghatározzuk azokat az értékeket is, amelyek ismét vissza vezethetnek a normalitáshoz, ahhoz a létszemlélethez fordulunk, amely minden nagy árja kultúrára, főképpen a klasszikus, görög-római, továbbá északi-római világra volt jellemző.
A forma kultusza - a formáé, mint rendező és megkülönböztető törvényé: ez volt ennek a létszemléletnek a középpontja. A világ kozmosz és nem káosz, amennyiben egy tökéletes organizmussal megegyező módon, számos jól differenciált és felcserélhetetlen részből és funkcióból épül fel. Valójában e részek végcélja nem az, hogy az individualitásukat feloldva abba az állapotba kerüljenek vissza, ahol még egyek voltak. A végcél sokkal inkább az, hogy önmaguk legyenek, minél inkább a saját természetüket fejezzék ki, amíg az abszolút individualitást el nem érik, amelyet úgy fogtak fel, mint a mindenség legteljesebb sokféleségének és meghatározottságának előfeltétele. Ezen az úton formálódtak ki a hierarchikus rend alapjai, ami a családban, a 'gens'-ben (nemzetség), a városban és végül magában a birodalomban is jelen volt; a hierarchiáé, amely nem kényszer és elnyomás hatására, hanem spontán módon jött létre, az emberek, nemek és rasszok közötti természetes különbségek elismerése révén.

Magától értetődően egyetlen lény sem csupán az, aminek empirikus közvetlenségében látszik. Ellentétes természetek merülnek fel, és ütköznek össze benne. A keveredettségnek ezt az állapotát tökéletlenségnek tartották; ezen állapot felülmúlása volt az etika, sőt az aszkétika tradícionális célja, egészen azon típusok megvalósításáig, amelyek kizárólag és tökéletesen "ők maguk": körülbelül úgy, mint egy művész által a formátlan anyagból készített élő szobrok. Nos, ami főképpen a nemeket illeti, a férfi és a nő két típusként jelenik meg, és aki férfinak születik, az férfiként, aki nőnek, az nőként kell, hogy tökéletesítse önmagát teljes egészében, testileg és lelkileg, minden összekeveredettség felülmúlásával. Még szellemi téren is külön utat kell járnia a férfinak és a nőnek, amit csupán minden összezavarodottság és ellentmondásosság nélkül szabad elhagyni.

Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta benső bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a benső szerénység és uralom, az "önmagában létezés" és az erőből létrejövő tisztaság is - nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélődés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hősben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság. Ezekkel a típusokkal szimmetrikusan a nőiség is kétféle lehet. A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át. A heroizmusnak éppen ez a kettőssége határozza meg azt a különbséget, ami a férfi és a nő tökéletesedésének útja között van. A harcos és az aszkéta önuralmának - amelyek közül az előbbi a tiszta tett által, az utóbbi a férfias elvonultság által határoz meg a maga számára egy az életen túlmutató életet - megfelel a nőben annak a folyamatnak a heroizmusa, ami által magát valakinek teljesen odaadja és ami által valaki más számára létezik, legyen az a férje (ekkor beszélhetünk a szerető-típusról, amely a harcos női megfelelője), vagy a fia (az anya típusa, amely az aszkéta megfelelője). Egy ilyen kapcsolatban a nő saját életének magasabb értelmét, boldogságát és - határhelyzetben - megszabadulását találja meg. A heroizmus e két különválasztott és felcserélhetetlen irányzatának egyre eltökéltebben gyakorolt megvalósítása vagyis a nemek tradícionális és normális törvénye: minden olyasminek az eltávolítása, ami a férfiban nőies és a nőben férfias, egészen addig, amíg tökéletesen meg nem valósul az abszolút nő és az abszolút férfi.

Szükségtelen arra utalnunk, mennyire ellentétben állnak ezek a nézetek azokkal a nivelláló és humanitárius alapelvekkel, amelyek az utóbbi időben a morál, a jog, a társadalmi rend, sőt a nyugati ember megismerésének és munkálkodásának ideálját is uralták. Ezen alapelvek segítségével határozhatjuk meg a modern feminizmus szellemiségét és arculatát.
Valóban nem gondolható el, hogy az a világ, amely a kasztokat "túlhaladta" és - hogy jakobinus zsargonban fejezzük ki magunkat - minden embernek visszaadta "méltóságát" és "jogait", éppen a nemek közötti helyes viszonyokra vonatkozó érzéket őrizte volna meg. A nő eman-ci-pációjának sorsszerűen követnie kellett a szolgák felszabadítását, és a rend és tradíció nélküliek - azaz az antik párják - dicsőítését. És a lemondást hódításnak tartották.
A szolgaság évszázadai után a nő szabaddá, önállóvá akart válni. A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nőnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerű utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nő önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nő és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nő önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi előjogait is igénybe veszi. Ezért a feminizmus a legrosszabb értelemben vett elfajzás szimptómája. És míg a tradicionális etika megkövetelte, hogy a férfi és a nő egyre inkább önmaga legyen, és egyre merészebb képekkel fejezték ki, hogy mitől lesz az egyik férfi, a másik nő, - addig láthatjuk, hogy a "modern" mozgalmak a nivellációra törekednek, egy olyan állapot felé, ami a nemi individuáción és differenciáción valójában nem túl, hanem innen van.

Más oldalról: amit a feminizmus a prakticitás síkján szem előtt tartott, az a bankok, hivatalok, piacok és a modern élet más irányadó centrumai által kitermelt homunkulusz. Épp ezért a feminizmus könnyen bizonyíthatja, hogy a nő is többé-kevésbé ugyanazokkal az intellektuális és praktikus képességekkel rendelkezik, mint amelyekkel az új, önnön árnyékává vált férfi jogait, autonómiáját és "fensőbbségét" indokolja. Más szempontból viszont a férfi nem avatkozott bele a dolgok menetébe, sőt még elő is segítette azokat: a nőt a nyilvános életbe, a hivatalba, az iskolába, a műhelybe és a modern társadalom és kultúra egyéb kártékony területeire kényszerítette. Ezáltal megadta az utolsó nivelláló lökést is.

Abban a világban, ahol a bokszoló, a cowboy és a zsidó bankár a legmagasabb férfiasság megtestesítőjeként tölti be az aszkéta és a harcos helyét, ott a modern materializált ember szellemi elférfiatlanodásában megelevenedni látszik az afroditéi nő ősi fensőbbsége az érte értelmetlen módon dolgozó és az érzékiség által elállatiasodott férfi felett. A másik oldalon: a nemi korrupció és elkeseredés válfajai állnak, amelyeket felületesség kísér, vagy a női típus akár a fizikai jellemzőkig elmenő elfajzása, a nő természetes lehetőségeinek elsorvadása, benső lényének megfulladása. Innen a garçonne típusa: az elférfiasított, sportos, üres, bármilyen önmagán túli benső folyamatra alkalmatlan lány, aki végül alkalmatlan magára a nemiségre is. Hiszen a modern nőben nem csak az anyaság lehetősége, hanem maga a szerelem lehetősége sem ébreszt fel végső soron lényegi érdeklődést, míg ezzel szemben vonzza a szépítkezés, a ruhákkal - vagy a lehető legkevesebb ruhával - való öndíszítgetés, a fizikai tréning, a tánc a tánc kedvéért, és így tovább.

Így aztán könnyű előre látni, hogy ezen az alapon - akár csak materiális szempontból - hová vezet a két nem kapcsolata. A szerelemben, ugyanúgy, mint a mágnesességben és elektromosságban, a teremtő szikra annál nagyobb és élőbb, minél erőteljesebb a polaritás, azaz minél nagyobb a nemek közötti differencia: tehát minél inkább valóban férfi a férfi és valóban nő a nő. Az evolúción átesett és "emancipált" nő világában ezt az erőt a kétszínű pajtáskodás promiszkuitása a sápadt "intellektuális" szimpátiától, vagy az új banális kommunista naturizmustól kaphatja; ez viszont többé már nem az a mély és elementáris értelemben felfogott szerelem, amelyben a régiek kozmikus őserőt ismertek fel.
Ahogyan a szociális egalitarizmus a korábbi férfias és élő - harcos és harcos, vezető és alárendelt közötti - viszonyokat eltörölte, hasonlóképpen fog a feminista egalitarizmus egy egyre inkább ízléstelenül eltorzult világhoz vezetni. Egy effajta világ élcsapata - Oroszország és Amerika - már tanulmányozható, és közvetíti számunkra a legfontosabb figyelmeztető jeleket.

Minden összefügg egymással a hanyatlásban éppúgy, mint az újraszületésben. Ha a modern nő dekadenciájáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy végül is a férfi az, aki ezért a dekadenciáért felelős. Ahogyan a plebsz sohasem tudott volna a szociális és kultúrális élet minden területére betörni, ha a királyok és az arisztokraták valóban alkalmasak lettek volna kezükben tartani a kardot és a jogart, úgy egy valódi férfiak által vezetett társadalomban sem tudta és nem is akarta volna a nő a mai feminista elfajzás útját választani. Ezért a valódi reakciónak kevéssé a nő mint inkább a férfi ellen kellene irányulnia. Nem lehet elvárni, hogy a nő ismét hű legyen a természetéhez, amíg a férfi csupán önnön torzképét ismeri és magasztalja. Minden külső látszat ellenére, a nemiség csak a szellemi síkokon valódi és feltétlen. A modern ember tradicionális értelemben vett reintegrációja - az arisztokratikus fensőbbség, az aszkétai és harcosi méltóság és a dór-árja tisztaság értelmében - egyet jelent a férfi önmagával létesített reintegrációjával. Ha mindezt csupán egy elit réteg hajtja végre, ez a reintegráció akkor is elengedhetetlen feltétele lesz a politikai újraépítésnek, - de nem csupán ennek, hanem a nemek közötti helyes viszonyok helyreállításának, a feminista tévtanok egy új heroikus stílus nevében történő elhárításának, és a nő természetes lehetőségeihez: a tűzhöz, a fényhez és a megszabadító odaadáshoz történő visszatérésnek is.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

Aki aggódott volna az elmúlt időben, hogy hova tűntem, miért nem írok, azt most megnyugtatom. Minden a legnagyobb rendben, csak sok dolgom volt mostanában, írni meg nem nagyon volt kedvem. A Fordítóbrigádnak viszont kiadtam az első feladatot, szóval ha jól dolgoznak a fiúk (és természetesen a lányok) akkor szeptember végére kaptok egy igen hasznos könyvet. Egyébként nagy dolgok vannak még itt készülőben, nagyon nagy dolgok.

Amúgy olvasóim közül aki jönne a Bombagyár közösségi találkozóra, az dobjon már egy kommentet.

 

Több megbecsülést a Magyar Gárdának! Több tiszteletet a Gárdistáknak!

Ők tesznek a Szebb Jövőért!

És Te, teszel?

 ( Az írás a Bombagyáron is olvasható )

Tegnap éjjel beszélgettem Tomcattel, amikor egyszercsak bejelentette hogy felhívta őt a nácivadász. Tűkön ülve vártam micsoda halálos fenyegetéseket kaptunk a rettegett nácivadászoktól, de csalódnom kellett.

Ez a nácivadász! Erre a szellemi fogyatékos kis gyökérre volt olyan büszke az egész baloldal, és tőle várták a nácik feletti végleges győzelmet. Mekkora öngól!

Újból láthattuk mifélék a mi ellenségeink.

Rengeteg hozzászólás érkezett arra a levélre, amit egy tizennégy éves lánytól kaptam, akit évek óta terrorizálnak a cigányok. Ő már meg is bánta hogy felraktam a cikket, mert fél, és szégyelli is egy kicsit ezt az egészet. Nem szeretne nyilvánosságot, és azt sem igazán szeretné, hogy más oldja meg az ő problémáját. Mivel egy ideje már abbamaradtak a sorozatos verések, abban bízik, hogy talán vége van, ezért nem akarja hogy mi most közbelépjünk. De elmondtam neki, hogy ha meggondolná magát, ránk számíthat.

Mivel rengeteg komment érkezett, és még érkezni is fog, ezért itt válaszolnék azokra a kérdésekre amiket sokan feltettek. Jópáran mondták hogy a történet kamu, és emellett több érvet is hoztak.

”Hogyhogy nem vették észre a lány szülei a verések nyomait?”

Megkérdeztem a lányt:
 

Egyébként grr is jól rámutatott a lényegre:

”Miért nem tett feljelentést?”

Talán mert halálosan megfenyegették, hogy megölik ha feljelentést tesz. Persze a fotelből okoskodó felnőtt férfiak nem igazán értik mit érez egy tizenéves lánygyermek ha azzal fenyegeti egy csapat cigány, hogy elvágják a torkát.

”A szúrt sebet azt már biztos észrevették volna a szülők, azt nem lehet eltakarni!”

Mellesleg mint azt már a kommentek közt elmondtam, nem egy olyan esetről tudok ahol sokkal durvább dolgokat titkoltak el szülők elől. Ismerek pár lányt, aki az egész testét borító vágásokat évekig titokban tudta tartani a szülei előtt. Hogy? Hosszujjúban járt, és nem öltözött át a szülei előtt. Ilyen egyszerű.

”Miért nem tett semmit a testvére, akinek elmesélte ezt az egészet?”

”Egy tizennégy éves lány nem tud így fogalmazni, tehát kamu.”

Szép kis általánosítás ez. Az kérlek, hogy te retardált voltál tizennégy évesen (és sajnos az is maradtál) az nem jelenti azt, hogy minden magyar ilyen. A lány még szólni is akart, hogy nem túl választékosan fogalmazta meg ezt a levelet, ezért átírná, de erre már nem került sor. Az elgépeléseket (amikből egyébként volt összesen kettő) én javítottam. A bekezdéseket is én raktam bele, hogy ne legyen annyira egybefüggő a szöveg, mert úgy nehéz olvasni.

” most beszélgettél vagy levelet kaptál?”

Beszélgettünk, aztán megkértem rá hogy fejtse ki nekem részletesebben ezt a történetet. Ezt megtette, aztán elküldte a dokumentumot.

”Ez egyszerűen kamu, ilyen nincs”

Az ilyen kommentekre egyszerűen kár válaszolni. Ezeket tipikusan azok a jó környéken lakó idióták írják, akik még egy pofont nem kaptak életükben, cigányt pedig csak tévében láttak. Szerintük bizonyára Olaszliszka is kamu, és Galgagyörk is. A cigányok soha nem bántottak senkit. Ezt csak a rasszisták terjesztik. Minden ilyen hír színtiszta provokáció.

Egyébként a lány már sajnálja hogy nyilvánosságra hoztam ezt a történetet, mert ő nem akar felhajtást. És nagyon elkeseríti hogy sokan hazugnak nevezik és azt mondják kitalálta. De hát nem kell ezen meglepődni, ilyenek ezek a magyarok. Birkák és férgek sokasága.

Szerencsére azonban akadt pár oroszlán is a sok birka és féreg között. Azokra gondolok, akik felajánlották, hogy eljönnének „beszélgetni” egyet ezzel a pár cigánnyal. Köszönöm nekik, a lány nevében is. Öröm látni, hogy maradt még igaz magyar, hazafi, fenegyerek, ebben az elkorcsosult magyar társadalomban. Büszke vagyok rátok, megjegyeztem a neveteket.

Még egy nyomozó is felajánlotta segítségét a cigányok adatainak kiderítéséhez, amit külön köszönünk.

Egyelőre azonban nem lesz dolgunk. Mivel egy ideje már nem történtek verések, a lány bízik benne, hogy vége. Nem szeretné újra felkorbácsolni az indulatokat, és fél tőle, hogy ha összeverjük a cigányokat, egyszer majd bosszút állnak rajta.

Egyébként ne higgyétek, hogy körlevélben küldtem volna szét a cigányverés helyszínét és időpontját. Sajnos vannak besúgók és patkányok köztünk, (ez a kommentekből is látszik) ezért sajnos nem lehetek őszinte, még azzal sem akiben szívem szerint megbíznék. Ilyen akcióra csak leellenőrzött, tagok jöhetnek majd. Szomorú hogy ilyen elővigyázatosnak kell lennünk, de nemzetünk ellenségei nem válogatnak az eszközökben. Az aljasság az ő stílusuk.

De higgyétek el, megvannak az eszközeink, és pár perc alatt 10-20 embert simán összegyűjtünk. Olyanokat, akik számára egy sebhely nem takargatni való, hanem dicsőség. Akik nem félnek a sérüléstől, hanem büszkék arra, hogy az igazságért hullajtják vérüket. Bizony vannak ilyen emberek. És vannak olyanok is, akik a földdel egyenlővé tesznek egy egész szórakozóhelyet, ha sérelem éri őket. Akiktől a rendőrök is félnek. Bizony, van a mi oldalunkon is ilyen. Vannak még fenegyerekek.

Nemrég történt meg az eset, hogy egy nagydarab skinhead, az a fajta, aki egyedül összever tíz másik embert, és akitől mindenki fél, kikezdett a nemzetiszocialistákkal. Rábaszott, mert pár napra rá elvitték kicsit kocsikázni. Pár perccel később sírva mászott ki az ajtón, és esküdözött hogy nem kerül többet az útjukba. Én tudom mivel érték ezt el, de ez most nem tartozik mindenkire. Aki mozog ilyen körökben, az kérdezzen csak utána a történetnek. Nem annyira titkos.

A kommentek közt pedig nem akarok több mocskolódást látni. Ha valami még nem tiszta, akkor rákérdezhettek, és ha elérhető a lány beszélek vele. De aki hazugnak nevezi őt, azt többet nem látom szívesen. Sem a bejegyzéseimnél, sem a mi oldalunkon.

update: A bejegyzés publikálása óta folyamatosan kapom a leveleket a tettrekész magyar harcosokról. Bíztató. Talán még nincs veszve minden.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

    
Ezt még megbánjátok cigányok! Esküszöm!

(Az írás a Bombagyáron is olvasható)

Utólag is boldog névnapot kívánok Péter barátomnak. Küldöm neki ezt a kedves kis dalt szeretettel:

Akiknek nincs kedvük végignézni a videót azoknak összefoglalom pár szóban miről szól.

Egy fiatal galgagyörki házaspár kutyáját brutálisan megcsonkította egy helyi cigány, majd a férfit is súlyosan bántalmazta. Végül addig fajult a dolog, hogy a cigányok életveszélyesen megfenyegették őket, ezért nekik menekülniük kellett. A rendőrség természetesen nem tett semmit az ügyben, ezért a család a Magyar Gárdától kért segítséget a költöztetésben és a kimenekítésben. A rendőrség jogtalanul akadályozta a Magyar Gárda feladatát, miközben a felfegyverzett fenyegetőző cigányokkal nem tett semmit. Az eset után a házaspárról különféle undorító rágalmakat kezdtek terjeszteni a cigányfajvédők, Bayer Zsoltot pedig gyűlöletkeltésért bepanaszolták.

Ennyi a történet nagy vonalakban, de mindenkinek ajánlom a videó megtekintését. (Az esetről egyébként részletes beszámolót küldött el nekünk az Echo TV egyik munkatársa, azonban mivel írása magánjellegű üzenetként volt megjelölve, azt nem tehetem itt közzé.)

És hogy mi történik eközben Magyarországon? Mit tesznek a „magyarok” miközben számos településen, rengeteg tisztességes magyar család szenved a megszálló cigányság terrorjától?
 

• A magyar rendőrség nem tesz semmit. Ha pedig a magyarok megpróbálnak összefogni, mindent elkövet annak érdekében, hogy ez ne sikerüljön.

• A politikusok sietve határolódnak el a rasszista, szélsőséges magyaroktól, és az azokat védő „náci eszméket terjesztő, gyűlöletkeltő Magyar Gárdától”, és egyéb magyarvédő szervezetektől.

• A „magyar” fiatalok pedig antifasiszta, Magyar Gárda ellenes, náciellenes klubokat, blogokat, és közösségeket hoznak létre, melyekben felszólítanak „a nácizmus és a kirekesztés elleni” harcra.

Én pedig már csak sóhajtani tudok. Ez már a végső fázis, ez már a halálhörgés. Ha ezt a magyar nép hagyja, akkor a magyar nép nem életképes. Akkor a magyar nép pusztulni fog. Itt már csak két lehetőség áll előttünk:

...Győzelem vagy halál!

(az írás a Bombagyáron is olvasható)

Az utóbbi időben, köreinkben újra napirendre került a drogprobléma, és annak lehetséges megoldásai. A számos lehetséges megoldás közül én egyet szeretnék felvázolni, pusztán nagy vonalakban, ami más problémák megoldására is célravezető módszer lehet.

Az én megoldásom a piac működésének alapelvén nyugszik. A piac működésének alapelve a kereslet és a kínálat kölcsönhatása. Ez garantálja a piaci körforgást. Amíg valamiből van kínálat (amihez természetesen „reklám” is társul) addig lesz rá kereslet is, és amíg valamire van kereslet, addig lesz rá kínálat. Ezt az alapelvet szem előtt tartva láthatjuk, hogy csakis úgy állíthatjuk meg ezt a körforgást, ha mindkét tényezőt kiiktatjuk. Mind a keresletet, mind a kínálatot.

A kereslet és kínálat kiiktatásának legbiztosabb módja annak elpusztítása. A bebörtönzött ember kiszabadulhat, a leszoktatott visszaszokhat, a betiltott anyagot pedig újra engedélyezhetik. Embereket feltámasztani viszont senki sem tud. Hangsúlyozni szeretném hogy az általam felvázolt megoldás véleményem szerint is brutális, de itt elsősorban a hatékonyságot tartom szem előtt.

A drogprobléma megoldásának egyik lehetséges módja tehát mind a droghasználók, mint a drogkészítőkterjesztők kiirtása. Miért olyan tökéletes ez a módszer Mert visszafordíthatatlan, és mert végleges.

Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kábítószer kínálók és fogyasztók leölése önmagában még nem nyújt végleges megoldást. Létre kell hozni olyan szervezeteket melyek a jövőbeli kábítószer készítőket és fogyasztókat is felderítik, és megsemmisítik. Az anyag feletti győzelem nem elég a végleges győzelemhez, győzedelmeskednünk kell a szellem felett is. A társadalomból ki kell ölnünk még a hajlamot is a kábítószer használatra, melynek egyik eszköze a média feletti uralom átvétele. Soha többet nem szabad semmilyen médiában a kábítószereket illetve kábítószer élvezőket pozitív színben feltüntetni. El kell érni, hogy a társadalom széles körben elítélje és megvesse a drogosokat.

Tisztában vagyok vele, hogy a kábítószer használók egy jelentős hányada nem kizárólag önhibájából lett az, ami. Ilyen esetben felelősségre kell vonni a szülőket és a közeli barátokat is. Ha pedig megállapítódik, hogy az illető csak nagyon kis mértékben felelős önmaga pusztításáért, támogatom a leszoktatást, amit a társadalomba való visszaengedés után természetesen gyakori ellenőrzés követ. Második esély nincs.

A kereslet és kínálat kiiktatása más problémákat illetően is célravezető lehet.

Vegyük például a gyermekprostitúciót. Ha maradéktalanul kiirtjuk az ilyen szolgáltatásokat kínálókat, és az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevőket, azzal 99%-osan megoldottuk a problémát. Jelen esetben természetesen az „árut” azaz a prostitúcióra kényszerített gyermekeket nem pusztítjuk el, hiszen ők önhibájukon kívül kizárólag szenvedő alanyai mások kegyetlenségének.

A jövő érdekében a halálbüntetések végrehajtása nem minden esetben történne azonnal. Bizonyos elítéltek életben hagyása, és a rajtuk elvégzett kísérletek, illetve vizsgálatok segíthetnek jobban megérteni a problémát, és így növelni annak esélyét, hogy a hasonló problémákat a jövőben MEGELŐZHESSÜK így megkímélve rengeteg emberi életet.

Tisztában vagyok vele, hogy az általam felvázolt megoldás nem humánus, szélsőséges, és bizonyára elmebeteg is vagyok, hogy ilyen egyáltalán eszembe jut, de ez egy megoldás olyan problémákra, amiket évek, sőt évszázadok óta képtelenek vagyunk megoldani.

És ti mit gondoltok Szeretném ha ezen bejegyzés kapcsán a kommentekben megosztanátok velem az írással kapcsolatos véleményeteket, illetve ha van, a saját alternatív megoldásotokat. Beszélgessünk!

(az írás a Bombagyáron is olvasható)

Na ne, ez azért tényleg durva. Most úgy mégis ezt hogy gondolták? És csodálkozunk-e ilyenek után hogy a MIÉP-ből már szinte semmi sem maradt? Akinek volt esze, és tenni is akart valamit a hazáért az áthúzott a Jobbikba, a maradék meg maradt sámándobolni.

Találtam egy érdekes könyvet a neten, ebből fordítottam le nektek egy kis részt:

1.

Az utcai harc nem játék.

2.

Nincsenek szabályok.

3.

A harcnak jogi következményei lehetnek, tehát börtönbe kerülhetsz, ha nem tanulsz némi önkontrollt.

4.

Egy utcai harc könnyen a kórházban érhet véget, főleg ha a küzdő felek nem tudják kontrollálni magukat.

5.

Azok a harcok melyek magukba foglalják a 3-as és 4-es pontot, különösen komolyak, és elveszítheted miattuk a szabadságod. Ha úgy ítélik meg veszélyes vagy a társadalomra, el fognak zárni tőle.

6.

Védekezésed midig úgy kell formálnod, hogy az elhárítsa a támadást.

7.

A valódi utcai harcok ritkán tartanak tovább húsz másodpercnél.

8.

Az önvédelem a te személyes felelősséged, saját magad, és a családod érdekében.

9.

A legtöbb harc elkerülhető.

10.

A visszaütés néha hatásosabb mint egy sima ütés.

11.

A támadók 90%-a a jobb kezével fog először nyitni és támadni. Ha ezt tudod, azt is tudod hogyan reagálj rá.

12.

Soha, de soha ne fordíts hátat az ellenfélnek. (Kivéve, ha villámgyorsan elfutsz).

13.

Egy valódi harcban, nem tanácsos a deréknál feljebb rúgni, mert így elvesztheted az egyensúlyod és könnyen ellentámadhatnak.

14.

A leghülyébb harci hibák, amelyeket tapasztalatlan harcosok követnek el, a következők:

Ha bármelyik rossz szokást felismered magadon, nagyon gyorsan változtass rajta.

15.

Egy veszélyes szituációban akkor teljesítesz a legjobban, ha nyugodt maradsz és a pánikot kontroll alatt tartod szabályos légzéssel.

16.

Legyél felkészült, az éberséged megmentheti az életed. Ha nagyon éber vagy, az a harc hevében is megmenthet.

17.

Harc közben adj ki hangot – ez megfélemlíti az ellenséged, segít helyesen lélegezni, és a támadásaidnak extra erőt ad.

18.

Az irányított agresszió segít győzni.

A tudás alapvető az utcai harcban, és segíti a túlélésed, de normális esetben ezt a tudást idővel tapasztalatok útján szerzi meg az ember. Hogy megkíméljelek pár zúzódástól és fájdalomtól, itt van pár személyes tapasztalatom, amiket az évek során magam tanultam meg, miután annyi „bajba” kerültem.

19.

Sose állj az ellenfeleddel szemben párhuzamos lábakkal (négyzetes állás). Ez a pozíció védtelenül hagyja a fő célpontokat rajtad.

20.

Egy jó beállás az erősebb oldalad mutatja az ellenfél felé.

[Ezzel itt nem értek egyet. A legtöbb embernek úgy kényelmes, ha az a keze és lába van hátul, amelyik az ügyesebb és erősebb. Ráadásul hátsó kézzel és lábbal sokkal erősebb támadásokat lehet bevinni - Főnix]

21.

Van egy vonal a testeden, amely az orrodtól egyenesen lefelé végigfut, egészen a lágyékodig. Ezen a vonalon vannak a legfontosabb célpontok, tehát ezt kell védened és támadnod.

22.

Emlékezz rá, hogy támadásaiddal céloznod kell, nem csupán hadonászni az ökleiddel. A középvonalon kívül is van néhány lényeges célpont. Egy erőteljes támadás a vállra vagy a térdre, időlegesen tönkreteheti azt az ízületet.

[Én olyanról még nem hallottam hogy valakinek egy ütéstől vagy rúgástól kiugrott a válla, ellenben egy térdre mért taposó rúgás könnyen véget vethet a küzdelemnek - Főnix]

A sérült ízületek nehezebben mozognak, és kevesebb terhelést bírnak, így az ellenfeled veszíteni fog hatékonyságából. Ezért nem kell az együtéses győzelemre hajtanod. Egy olyan ütés, amibe minden(!) erődet és lendületed beleviszed nyitottan hagyja a védelmed és kibillent az egyensúlyból, tehát egy ellentámadással könnyen leteríthetnek.

Ne legyél túl izgatott, és ne dőlj bele az ütéseidbe. Bármelyik bokszoló megmondhatja hogy jobb ellentámadni mint támadni.

23.

Erővel kell megütnöd az ellenfeled. Egy üvöltés ahogy megütöd az ellenfeled megnöveli a támadásod erejét.

Ha sikerül bekapnod egy kábító ütést, amitől csillagokat látsz, álló céltábla vagy. Ha nem öleled át azonnal az ellenfeled szorosan, nagyon meg fog verni. Az ellenfél lefogásának lényege hogy mindkét kezét leszorítsd, és a fejed a mellkasába nyomd. Ha nem így teszel komoly további sérüléseket fogsz szenvedni, szóval tényleg öleld át erősen.

Ahogy elmúlnak a csillagok, fejeld meg felfelé az ellenfeled állát. Ez akár teljesen megfordíthatja a harc állását.

24.

Ha megtámadnak az utcán, vagy a tömegközlekedésen zaklatnak, ne legyél félénk. Üvölts rá a támadóra! Bármit is mondasz, legyen elég határozott és hangos ahhoz hogy mások is meghallják!

25.

A húgyhólyag népszerű középtáji célpont. Ha van rá lehetőség, ürítsd ki harc előtt, így kisebb az esély rá hogy egy oda érkező kemény ütés komoly károsodást okozzon, például toxikus sokk szindrómát (toxic shock syndrome).

26.

Mikor elkezdődik a harc, olyan érzelmek törnek elő amiknek hatására a húgyhólyag ellazul. Tehát az ember ilyen esetben nem a félelemtől vizel be. Ez teljesen más.

27.

Az izmok elernyesztése, ami a kulcs a húgyhólyag szivárgásának meggátolásához, szintén fontos a sebesség szempontjából. Ütés közben az izmok elernyednek, ütközésnél kinyúlnak, visszahúzásnál megint elernyednek. Ez a titka az ostorozó ütéseknek.

28.

Ha az ellenfeled két kézzel megragad, ne pazarold az időd és az erőd, hogy megpróbálj szabadulni a fogásából. Helyette sorozd meg pár ütéssel. Sose próbáld az ellenfelet két kézzel megragadni, mint ahogy ne is próbálj két kézzel blokkolni.

Bár ez csupán néhány alapvetés az utcai harccal kapcsolatban, és nagy részük teljesen magától értetődő, mégis fontos ezeket megjegyezni. Ha megfigyeljük, az utcai harcok többsége nem azért ér véget, mert az egyik harcos jobb, erősebb, gyorsabb a másiknál, hanem azért mert egyikük egy alapvető és végzetes hibát ejt.

Magyarország helyzete ebből a szempontból is speciális. A közbiztonság hihetetlenül rossz, az újfajta liberális nevelés, illetve a nevelés hiánya pedig kitermelt egy olyan generációt melyben a bűnözés nem szégyen, hanem sokszor dicsőség. Dicsőség lopni, rabolni, kötekedni, és járókelőket összeverni. És kitermelte azt a generációt is, ami pedig ezt hagyja. Így hát az önvédelem rendkívül fontos. Ennek alapjait pedig a szerencsések zúzódások és horzsolások tömege nélkül is megtanulhatják.

Magam is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem különféle harcosoktól, mesterektől, könyvekből, és videókból. Tudásom nem kimagasló, de mégis jóval többet tudok, mint az átlag. Ismerek néhány piszkos trükköt, és pár olyan szabályt, ami segít a harcban. Ezért is tervezem már egy jó ideje, hogy könyvet írok az önvédelemről. Azt a tudást, amivel én rendelkezem, bárki megszerezheti, ha elég időt áldoz rá. A tudás ott kering az interneten, de szétszórva, vegyesen a tévhitek és az igazságok, és ezeket a tapasztalatlan ember nem tudja szétválogatni. Szinte minden ember került már olyan helyzetbe, amikor meg kellett védenie magát. Tisztességes, igaz magyar emberek ezreit lehetett volna megmenteni, pár egyszerű szabály alkalmazásával. Ezer és ezer kiskapu és trükk van, melyek segítségével egy tapasztaltabb és erősebb harcossal szemben is megvédhetjük magunkat. Ezt a tudást szeretném majd megosztani veletek egyszer.

És végül hadd mutassak nektek egy videót, egy nagyszerű harcosról és nagyszerű emberről, akitől rengeteget tanultam:

Emberevő fesztivál 2010-ben!

Az írást a Bombagyáron lehet csak elolvasni, mert nem akartam ide is egyenként berakosgatni azt a sok képet.

Ja és kommentálni itt sem lehet! Ha mondani akarsz valamit akkor küldj mailt.

Ez a levél érkezett ma a Bombagyárra:

"Merjetek csak kijönni az ellenbuzi tüntetésre szemét heterók!!! Meg fogunk benneteket erőszakolni!!!! Minden szemét magyar heteroszexuálist, aki ki mer jönni kajakra veszünk, két meleg srác fogja szopatni és seggbe kúrni!! A csajokat ugyanigy meleg csajok fogják nyelvelni és műfasszal megbaszni!!! Ha pedig a rendőrség be mer avatkozni, telefonálunk az izraeli követségnek, hogy lépjen közbe!!"

De aranyos. És ezeket még védi valaki. Hát egészségére, lesz is őket kiktől védeni.

Mit kell csinálni ha az ember egy fecskendőt talál az utcán? Tűvel együtt persze.

Tényleg érdekelne mit a legcélszerűbb ilyenkor tenni, mert már sokadszorra látok az utcán szétszórt injekciós tűket, és mindig eszembe jut milyen szép lesz az amikor röhögve lőjük tarkón az összes kábítószer készítőt és fogyasztót. Igen a fogyasztót is, hogy miért, azt majd egyszer elmagyarázom.

Nemrég a városban jártam egy kedves barátnőmmel, egyrészt azért mert már régen találkoztam vele, másrészt pedig azért mert egy kedves ns ismerőssel is megbeszéltem találkozót, aki hozott nekem jó könyvet. Szóval ezért. Nem járok ám én csak úgy a városba.

A Ferenciek terén vártunk az úrra, és mivel tíz perccel korábban értünk oda, gondoltuk leülünk, de erre végülis nem kerítettünk sort, ugyanis a kút körül minden négyzetméternyi ülhető területre (szép új kifejezés ez) jutott egy tetves csöves, vagy egy tetves cigány. Ha egyszer hatalomra jutunk, ezeknek lesz munkatábor, és ott senkit nem fognak zavarni. Tehát jobb híján ott álldigálunk, mikor odatántorog hozzánk egy büdös csöves, valamiféle újságot lobogtatva.

- Kösznemérdekel. - próbálkoztam a beszélgetés udvarias rövidre zárásával, de ez nem bizonyult hatásosnak.
- Mér van a pólódon orosz betűű? - Bámult a lény a pólómra, melyen egyébként egy AK47-es is díszelgett. - és miért van rajta ezaa... fegyver?
- Azért mert ezzel a fegyverrel minden évben zsidók ezreit lövik le, és ez jó. - próbálkoztam, hátha valami vicces is kisül a dologból.
- Akkor te ilyen náci ellenes, rasszistaellenes vagy ugye? - morfondírozott a csöves.
- Najó hagyjuk. - mondtam, mert ez sajnos túl ostobának bizonyult bármiféle kommunikációhoz.

Aztán a nap folyamán láttunk még mezítláb rohangáló néger nőt a belvárosban. Íj és gazella nem volt nála, biztos otthon hagyta.

De hogy teljes legyen a napom, láttam villamoson tuc-tuc zenét bömböltető füves picsákat is, és egy szintén mezítlábas fehér lányt. Legalábbis gondolom lány volt, mert volt neki melle. Másban nem hasonlított arra amit én lánynak nevezek.

Nem értem, mi ez az új hülyeség, hogy mezítláb járkálunk a belvárosban? Biztos nagyon egészséges dolog abban a mocsokban gázolni, különös tekintettel az aluljárókra. Nomeg ha esik az eső akkor is jó lehet.