Régóta pihen ez az írás a blogkonzerv.doc-ban, és mivel most lusta vagyok írni, berakom ide. Egyébként ezt nem én írtam, hanem mint az a címéből is kiderül, egy ex-feminista.

Egy ex-feminista vallomásai

Nagyon sokan hozzászóltak a cikkemhez ami arról szólt hogy a muszlim bandák csoportosan erőszakolják meg a svéd [magyar fordítás. -- A fordító] valamint a norvég nőket, és a cikket megmlítették az LGF és Dhimmi Watch, weblogokon is. Többen kérdezték hogy vajon mit csinálnak a skandináv férfiak? Egyáltalán, mi történt azokkal a vad vikingekkel? Annak ellenére hogy ma már misztikus romantika veszi körül őket, a vikingek végülis barbár vadállatok voltak. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy jó eséllyel nem hagyták hogy a muszlimok falkástul erőszakolják meg a lányaikat. Bizonyos szempontból nézve ezt úgy is lehet értelmezni hogy a mai skandinávok sokkal barbárabbak mint amennyire a vikingek valaha is voltak.

A férfiak ösztönösen megvédik a nőiket. Mi történt? Hol van ez a természetes védelem? A téhámoz hozzátartozik hogy nagyon sok ember egyszerűen nem tudja hogy mennyire nyomasztóak a statisztikák. Mint egy korábbi cikkemben megemlítettem, azokat a statisztikákat amik kimutatták hogy a nemi erőszakok elkövetői között rengeteg bevándorló van, rendszeresen eltussolják valószínűleg a kormány hallgatólagos hozzájárulásával, mivel tönkretennék a multikultúrális illúziót. De ennek ellenére a perdöntő ok az a skandináviában már évtizedek óta tomboló szélsőségesen férfi-ellenes feminizmus, ami teljesen átitatja a társadalmat. A férfiak ösztönös védekezőrendszere azért nem aktiválódik mivel a skandináv nők energiát nem kímélve mindent megtettek hogy kiirtsák, ugyanúgy mint minden mást ami a hagyományos férfiassághoz kapcsolódik. Emiatt a feminizmus nagyon legyengítette Skandináviát, és valószínűleg az egész nyugati civilizációt.

Norvégiában a jobboldali Haladás Párt az egyetlen jelentős párt amelyik kifejezte a nemtetszését a muszlim bevándorlás őrültségét illetően. A férfiak kétharmada, sőt, lehet hogy a 70%-a erre a pártra szavaz. A másik oldalon pedig ott van a szocialista Balpárt, amelyik a női szavazatok 70%-át kapja. Rendszerint a "férfi" pártok kritizálják leginkább a jelenlegi bevándorlást, míg azok a pártok amelyeket a feministák tartanak a kezükben, a multikultúrális társadalmat dicsőítik. Legjobb tudomásom szerint a Dán Néppárt, ami alapvetően felelős voltak a szigorúbb dán bevándorlási törvényekért, szintén elsősorban a férfiak pártja. És az Atlanti Óceán túlpartján, ha csak nők szavaztak volna, akkor 2001 Szeptember 11.-én Al Gore lett volna az elnök. Norvégiában erre a nemek közötti eltérésre a rendszeres válasz az az hogy a férfiak inkább "idegengyűlölők és önzők" mint a nők, akik viszont sokkal nyitottabb szemmel néznek a világra, és jobban ki tudják fejezni a szolidaritásukat a kívülállók felé. Természetesen ez minden további nélkül igaz lehet. De az is hogy hagyományosan a férfiak vállán nyugvott a "törzs" védelmének a felelőssége valamint az ellenség kiszimatolása. A nők naívabbak mint a férfiak. Nem a feministák szajkózták állandóan hogy a világ sokkal sokkal jobb lenne ha a nők vezetnének, mivel akkor nem áldoznánk fel a saját gyermekeinket? Nos, nem pontosan ezt csináljuk most? Hát nem mosolygunk és azokra a pártokra szavazunk akik továbbra is támogatják a muszlim bevándorlást, és ezek a muszlimok pedig holnap brutálisan meg fogják erőszakolni a lányainkat?

A feministák retorikája alapján arra a következtetésre juthatnánk hogy az egész világon csak a nyugati férfiak az elnyomók, akik elnyomják mind a nőket, mind a nem nyugati férfiakat. Ezen elv szerint a muszlim férfiak "szintén áldozatok". Lehet hogy patriárkális disznók, de nem rosszabbak a nyugati férfiaknál. Sok nyugati egyetem tele van férfigyűlölő tanfolyamokkal, viszont ennek az ellenkezőjét el se lehetne képzelni. Nem is csoda hogy a svéd feministák nem várják el a svéd férfiaktól a hagyományos férfiasságot ami megvédené őket a muszlim férfiak aggresszivitásától. Azt állítják hogy a svéd férfiak "olyanok mint a tálibok", azt akarják hogy különadót fizessenek, és keményen dolgoznak hogy létrehozzanak egy tiszta feminista pártot, azért hogy még több szocialista feminizmust vezessenek be. A legtöbb norvég feminista egy szót sem szól a groteszk muszlim csoportos nemi erőszakokról. Sőt, ellenkezőleg, azt akarják elérni hogy még nagyobb legyen a muszlim bevándorlás. A totalitáriánus feministák pedig azzal fenyegetőztek hogy bezárják azokat a magánvállalkozásokat amelyek nem érik el hogy a vezetőség legalább 40%-a nő legyen 2007-ig.

A feministák elősegítik a nők megerőszakolását

Sydney-ben, Ausztráliában, két pakisztáni születésű muszlim férfit bűnösnek találtak abban hogy tizenéves lányokat csoportosan megerőszakoltak. A muszlim férfiak csapatostul járták a várost, megerőszakolták a nem muszlim nőket, miközben "ausszi disznóknak" és "ribancnak" titulálták őket, akik csak azt kapják amit érdemelnek. [Sydneyről itt van egy rettenetesen nyomasztó cikk angolul. -- A fordító] De a feministák nem örültek az itéletnek, hanem a nemtetszésüket fejezték ki. Fel voltak háborodva hogy micsoda "fajgyűlöletről" tett tanúbizonyságot a muszlim nemi erőszakolókra kimért büntetés. A feministák sokáig emlegették az esetet. De nem azért mert törődtek az áldozatokkal, hanem azért mert ez segítette őket az osztályharc terjesztésében. Ez a megfélemlítési taktika lehetővé tette nekik hogy a nők "áldozatnak" érezzék magukat, és ez az "áldozat érzés" pedig előfeltétele a szocializmusnak. Annak ellenére hogy Shirin Ebadi ezt állítja, a közel keleti nők problémája nem a "pátriárkális társadalom" hanem az Iszlám. A muszlimok gyakorlatilag szabad kezet kaptak mindenhez -- beleértve a nők megerőszakolását.

Ha minden elnyomást a nyugati férfiak követnek el, akkor logikus hogy minél jobban el kell gyengíteni őket. És ha sikerrel járunk, akkor a szivárvány túloldalán ott vár minket a béke és a nemek közötti egyenlőség. Azt hiszem hogy gratulálhatunk a skandináv nőknek. Elértétek hogy addig zaklattátok és röhögtettétek ki a saját fiaitokat hogy azok teljesen elnyomták a férfias ösztöneiket. Ezek után ne legyetek meglepődve hogy nem a feminista nirvánában fogtok kikötni, hanem a pokolban amihez az utat az Iszlámmal kövezték ki. A feministáknak igazuk van abban hogy egy hiper-nőies társadalom kevésbé önromboló mint egy hiper-férfias. De sajnos ott van a probléma hogy egy túlságosan puha társadalmat nem lehet hosszú távon fenntartani. Egy aggresszívabb, hagyományosabb társadalom előbb utóbb el fogja taposni. Ahelyett hogy "mindent megkapnának", a nyugati nők megreszkírozzák hogy mindent elvesztenek. Mihez fognak a feministák kezdeni amikor egy aggresszív muszlim fiatalok csoportjával kell szembenézniük? Elégetik a melltartóikat és a lábuk elé dobják a "Vagina Monológok" zsebkiadását? [A "Vagina Monológok" az egy színházi darab. -- A fordító]

Utópisztikus és parókiális - miért nem fognak a nyugati feministák sikerrel járni
(Utopian and Parochial - Why Western Feminism Won't Do)

A feministák tönkretették a férfiak hajlandóságát hogy komolyan beszéljenek a katonaságról, hacsaknem arról van szó hogy minden férfi egy vérszomjas és erőszakos vadállat, és ha a nők diktálnának, akkor nem lenne több háború. Sajnos Mr. McCanlesnek igaza van. A feminista világnézet, ami határtalanul gyűlöli a férfiakat és mindent ami velük kapcsolatos, nagyon rosszindulatú és semmi köze a valósághoz. Sajnos már mindennapos hogy az amerikai feministák "Aliz Csodaországban" világában a "férfiasság" nem eltökéltséget, erősséget, vagy képességet jelent. Nem, a szótárukban a "férfias" szóra a gonosz a meghatározás. Továbbá a férfiak ostobák, alkalmatlanok mindenre, és ha nem lennének nők körülöttük, akkor már rég elvesztek volna. Ha a nők vezetnének az utópiába vezető úton, akkor nem lennének háborúk, mivel a nők alapvetően békés természetűek, és ahelyett hogy egy pátriárkális hierarchiába szerveznék magukat, inkább együtt dolgoznak.

Nyugaton a muszlimok által elkövetett nemi erőszakok a feminista utópia összeomlásának a tünetei. Ha a nők szabadságjogai nincsenek betartatva, akkor akár el is lehet felejteni őket. Mégha a nők tehetnek is lépéseket a saját védelmükben, akárhogy is nézzük, a nők védelme elsősorban mindig a férfiak dolga lesz. A nőknek csak annyi szabadságuk lesz amennyit a férfiak hagynak vagy képesek garantálni nekik. Ennek a ténynek a figyelmen kívülhagyása a feminista elméletek egyik legjelentősebb hibája. Ha nagyon akarják akkor el fogják érni hogy a férfiakat lábtörlőkké alakítsák át, de ne lepődjenek meg ha ugyanez fog történni az a hazájukkal és a civilizációjukkal is. Minden dinamikus kultúrát a férfiak energiája hajt meg.

A feministák azt állítják hogy azért nincsen elég nő a politikában és a tudományokban, mert a férfiak elnyomják őket. Lehet hogy ebben van némi igazság, de az éremnek van egy másik oldala is. A férfi létezés létalapjai közé tartozik a bizonyítási vágy, az hogy elérjenek valamit, és ez az ösztön erősebben jelen van a férfiakban mint a nőkben. Továbbá a gyereknevelés mindig is sokkal inkább a nők felelőssége lesz. Habár egy modern társadalom csökkentheti ezeket az ellentmondásokat, az eltüntetésük viszont sose fog sikerülni. Akárhogy is nézzük, nem valószínű hogy valaha is annyi nő legyen politikus vagy magas szintű üzletember mint férfi. Itt az ideje hogy eldobjuk ezt a lerágott csontot, és valami más után nézzünk.

Charlotte Allen: "Mártír vagy barom? Rá mert kérdezni a feminizmus nagy hazugságára"

Lawrence Summers, a Harvard Egyetem Elnöke, egy [2005] januárjában adott beszédében azon töprengett hogy valószínűleg a nemek közötti termeszétes különbség az oka hogy arányaiban kevesebb a vezető női tudósok száma. Mégha nem is vagyunk tisztában a tudományos kutatásokkal -- a cikk amire Mr. Summers utalt azt állította, hogy habár a nők átlagban ugyanolyan okosak mint a férfiak, a legmagasabb intelligencia hányadossal rendelkező emberek között messze több férfi van mint nő -- a józan paraszti ész azt mondja hogy Mr. Summersnek valahol mégicsak igaza van. Nemrégiben a Harvard Egyetem Művészetek és Tudományok Kara (Faculty of Arts and Sciences) Mr. Summers elleni bizalmatlansági szavazása sikerrel járt. De nem lenne jobb ehelyett a férfiak és a nők erős és gyenge oldalairól beszélni? Larry Summers esetének pedig az a tanúlsága hogy az akadémiai és intellektuális körök a mérgező feminista ideológia béklyójában vannak, ami nem tűr el semmiféle nyílt és racionális vitát vagy őszinte érdeklődést. [fél szemmel én is követtem ezt az esetet, és sajnos el kell ismernem hogy én is így látom az eseményeket. Mr. Summerset a porig alázták emiatt, és az ellenzői mindent elkövetnek hogy tönkretegyék. Mindez annak ellenére történt hogy Mr. Summers mindössze azt mondta hogy sok kutatás és hipotézis erre a következtetésre jutott, és nem a saját véleményét fejezte ki. -- A fordító]

A feminizmus az utóbbi időkben alapvetően kikezdte a családok szerkezetét a nyugati világban. Lehetetlen megemelni a születések számát [két, ezzel a témával foglalkozó cikk: Hová tüntek a gyerekek, és Mark Steyn Európa demográfiai jövőjéről. -- A fordító] ha a nők nem érzik hogy erre büszkék lehetnének, és ha mindenekelőtt a férfiak és a nők nem hajlandók házasságra lépni. Nincs semmi baj azzal ha valaki egyedül éli le az életét, de ezt sose lenne szabad úgy beállítani hogy ez az ideális. Az emberek társadalmi lények mint a farkasok, és nem magáznók mint a medvék. Isten azért teremtett bennünket hogy együtt éljünk a társunkkal. A házasság nem egy "összeesküvés a nők elnyomására", és nem is egy vallásos valami. Az ateista darwinizmus szigorú értelmezése szerint az élet értelme a fajfenntartás. Ha megnézzük hogy milyen magas a válások aránya, és hogy a férfiak milyen anyagi következményekkel néznek szembe,^** nem is meglepő hogy nagyszámú nyugati férfi vagy egyáltalán nem házasodik meg, vagy nagyon sokáig habozik. Egy férfi azt mondta hogy "nem hiszem hogy megint meg fogok házasodni. Egyszerűen találni fogok egy nőt akit nem szeretek, és oda fogom neki adni a házamat." A feminizmus elérte hogy a házasság sok rizikóval járjon a férfiak számára, de ugyanakkor könnyűvé tette a mindenféle elszántság nélküli viszonyokat.

Habár a feminizmus a szélsőségesség útjára lépett, ez nem jelenti azt hogy minden eszméje hibás lenne. A női mozgalom tartós változásokat hozott létre. Egy olyan korszakban amikor sok nyugati államban a nők teszik ki az egyetemi végzettségűek többségét, még a legelvetemültebb hímsoviniszta disznó se fogja tudni komolyan azt állítani hogy a nők nem alkalmasak a komoly tanulásra. A nők sok olyan szerepet töltenek be amire pár évtizeddel ezelőtt még csak gondolni se mertünk volna. Vannak dolgok amik visszafordíthatatlanok. Bizonyos dolgok még mindig kihozzák belőlem a feministát, mint pl. a Nők nélküli nemzet című indiai film. Feltételezések szerint kb. 50 millióval kevesebb nő van Indiában köszönhetően a nők elleni diszkriminációnak. A néha mulatságos, de alapjában véve nyomasztó film azzal foglalkozik hogy a nők hiánya milyen hatással van a férfiakra. A film arra következtetésre jut hogy a nők hiánya mindenképpen a férfiak lealacsonyításához fog vezetni.

Valahol nagyon mélyen minden férfi tudja hogy a nők bizonyos szempontból felsőbbrendű mint mi vagyunk. A családon belüli életet rendszerint a nők irányítják. A férfiaknak nagyobb szükségük van a nőkre mint fordítva, és az életűnk úgy kering a nők körül ahogy a föld kering a nap körül. A nap minden további nélkül elvan a föld nélkül, de a föld nem tud a nap nélkül létezni. Lehet hogy időnként emiatt félünk annyira tőlük. Régebben a házasság egy szerződés volt. A nők tartották életben lelket a családban, és a férfiak biztosították az anyagi megélhetést és a szociális biztonságot. Habár a modern világban a nőknek már nincs akkora szüksége a férfiak anyagi támogatására, a férfiak továbbra is ugyanúgy rá vannak utalva a nők érzelmi támogatására mint régebben. Az erőegyensúly elmozdult a nők irányába, és ez nem biztos hogy rosszat jelent. A nők továbbra is akarnak társat. De ez a változás azt is jelenti, hogy a férfiaknak több figyelmet kell fordítaniuk azokra a dolgokra amikben jártasak. Ezt a látszólagos ellentmondást a micro szinten lévő női és a macro szinten lévő férfi dominancia között nem lehet könnyedén megmagyarázni az "erősebb/gyengébb nem" összefüggésben. Véleményem szerint a férfiakat elsősorban valami "ideges energia" hajtja, az, hogy bizonyítaniuk kell. Ennek vannak pozitív és negatív hatásai. Pl. emiatt vannak a férfiak számszerint többségben a tudományokban és a politikában, ... valamint a börtönőkben és a csatatereken. A nőkben nincs meg ez a bizonyítási vágy. Bizonyos szemszögből nézve ez hasznos. Tehát szerintem a férfiak inkább a "nyugtalan nem" (The Restless Sex), míg a nők inkább az "önálló nem" (The Self-Contained Sex).

Daniel Pipes állandóan azt állítja hogy a radikális Iszlámra a mérsékelt Iszlám nyújtja a megoldást. Habár nem biztos hogy létezik olyan hogy mérsékelt Iszlám, de a mérsékelt feminizmusra bizonyosan több esély van, és az érett férfiasságra ami ennek méltó párja. Az Iszlámra még a mérsékelt feminizmus is halálos veszélyt jelent. Az Iszlámnak ugyanúgy szüksége van a nők szélsőséges elnyomására mint az embereknek az oxigénre. Ha ezt nem kapja meg, akkor meg fog fulladni. Habár igaz hogy a Nyugat még mindig nem találta meg a XXI. századi nők és férfiak közötti tökéletes egyensúlyt, de legalább próbálkozunk. Az Iszlám viszont még továbbra is a VII. században van. Vannak férfiak akik sajnálják hogy bizonyos szempontból eltünt a modern világból a férfiasság. De jó lenne ha elérnénk hogy a nővéreink és a lányaink egy olyan világban nőjenek fel ahol joguk van a tanuláshoz és a szabad élethez, és ahol védve vannak az iszlám barbárságától. Megfelelünk-e a kihívásnak? Vagy a nyugati világban az igazi férfiak már csak az olyan bevándorló nők mint Ayaan Hirsi Ali^**?

Írás és videó a bombagyáron.

Ma láttam egy fiatal zsidó srácot a metrón. Persze ha valakinek megemlítettem volna, hogy ni, az ott egy zsidó, biztos elkezdett volna puffogni, hogy honnan tudom, meg hogy merem egyáltalán ezt kimondani? Érdekes, de az emberek többsége nem érti, hogy lehet ránézésre megmondani valakiről, hogy zsidó. Miért, a négerről vagy a cigányról hogy mondod meg? – szoktam kérdezni, mire persze azt a választ kapom, hogy „jó hát az látszik”. A zsidón is látszik kérem. Nem mindig egyértelmű, de vannak bizonyos egyértelmű jelek. Mivel a zsidó egy külön faj (ezt ők mondják (kiválasztott faj ugyebár)) ezért akár a cigánynak vagy a négernek, a zsidónak is megvannak a maga rasszjegyei. Ezeknek egyikei a göndör haj és a „sasorr”, melyekre vicceskedve a judapest is utal. Szóval ülök a metrón, és ott áll ez az általam zsidónak titulált srác. Aztán egyszercsak előkap a táskájából egy füzetet. Találjátok ki milyen matrica volt az elején! Hát egy tenyérnyi izraeli zászló. Ugye mondtam én.

De ami még jobban tetszett, az a pólója volt. A következő felirat díszelgett rajta: „The whole world is mine!” azaz „Az egész világ az enyém!”. Kell-e ehhez bármit is hozzáfűzni?

Hajónapló 2008. június harmadika, kilenc óra harmincnégy perc

Mindenhol ott vannak. És egyre csak többen lesznek. A legénységnek megparancsoltam hogy szüntessenek meg minden világítást. A fény csalja ide őket. De sajnos, mint minden más, ez is hasztalannak bizonyult. Itt vannak a fedélzeten, szétszórva, elbújva. Nem mindig látni őket, de mind tudjuk, hogy itt vannak. Ezeket a sorokat teljes sötétségben gépelem, kérem tudják be ennek esetleges helyesírási hibáimat. Néha látunk egyet-egyet hirtelen elsuhanni a sötétben, de többnyire nem mozdulnak. Várnak. Az éjszakát várják, pontosabban azt, hogy a legénység nyugovóra térjen. Istentelen pokolfajzatok ezek. Mikor már mindenki alszik, csak akkor támadnak. VÉRT ISZNAK!

Néhányuk már teli gyomorral, lassan, hangtalanul mászkál a fedélzeten. Ezeket a legénység könnyűszerrel legyilkolja. De már minek? Azok már ettek. Már elejtették az áldozatot. Most ki kell mennem, az egyik matróz látott egy nagyobbat. Isten óvjon minket attól hogy ez is Vérszopó legyen.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra három perc.

Nem az volt. Ez mégcsak nem is támadott, könnyűszerrel elkergettük a fedélzetről. Nem tudom mit akarnak ezek itt, de már ilyenekből is egyre több van. Viszont a vérszopók eltűntek. Mintha a föld nyelte volna el őket. Talán végre nyugovóra térhetünk.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra harminchárom perc.

Megtámadtak. Itt voltak mindvégig, csak mi nem vettük észre őket. Vártak a rohadékok. Csendben kivárták hogy a legénység elaludjon, és akkor támadtak. Jackre három rontott rá egyszerre. Megpróbáltuk leölni őket, de elkéstünk. Én magam jól vagyok, nem kaptak el. Felriadtam ahogy az egyik a fülembe sziszegett. Azóta itt ülök a sarokban, fegyverrel a kezemben, és őket figyelem. És ők megint várnak. Rohadékok. Bizisten leölném én mindet, de elbújnak ezek a rohadékok amint felébredünk. De most kibaszunk velük. Lekapcsoljuk a lámpákat, és eljátsszuk hogy alszunk. Aztán jelt adok, és megpróbálunk minnél többet megölni közölük. Nincs más lehetőségünk.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra negyvenegy perc.

A rohadt életbe. A rohadt kurva életbe. Mind meghaltak. Teljesen egyedül vagyok ezen az átkozott hajón, az éjszaka közepén. Nem tudom hogy fogom megérni a reggelt. A rohadt életbe. Azt tettük amit leírtam. Lekapcsoltuk a lámpákat, és alvást színleltünk, hogy idecsaljuk a dögöket. De ezek a bolondok valóban elaludtak. Így már én egyedül vagyok ezen az istenverte hajón.

De legalább sikerült egy tucatot megölni közölük. Az egész hajót beborította mocskos fekete vérük. Egy még itt remeg a lábam előtt, de egy határozott rúgásra abbahagyja. A francba. A francba! Ezek jönnek! Megöltünk vagy tízet, de jött helyettük harminc. Tele van velük az egész hajó. Amíg ébren vagyok nem kell aggódnom, csak ügyelnem kell rá hogy egy se jöhessen túl közel. Gyenge és gyáva lények ezek, de ha elalszik az ember vége van. Ébren kell maradnom egészen reggelig, nincs más esélyem.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tizenegy óra harminchárom perc.

A helyzet változatlan. Én itt ülök a sötétben, csak egy lámpa ég, pont felettem, hogy lássam mit írok. A dögök pedig a sötétben várnak. Ha kicsit elhalkul a szél zúgása hallom is ahogy mozognak. És látom. Tétován, egymáson átbucskázva ugrálnak és szállanak. Folyton mozognak, változtatják a helyüket, nehogy csapdát állíthassak nekik. Néha egy-egy egészen közel merészkedik, ekkor odasújtok a kardommal és sziszegve visszakúszik a társaihoz. Kezdek elálmosodni. Fáradt vagyok, és rettentően álmos. Remélem kibírom reggelig ébren.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra kettő perc.

Miért miért miért?? Mik ezek és honnan jöttek? És miért nem tudtam erről én semmit? Tegnap még egyet se láttunk. Az egész évben nem láttunk egy darab ilyet sem. Most meg ezen az átkozott estén százak szállták meg a fedélzetet. Minden nyíláson másztak be a kabinokba és a szobákba. Mikor bezártuk az ablakokat és az ajtókat már tele volt velük a hajó. És mostmár egyedül vagyok az egész hajón. És ezek itt vannak a kabinomban. És figyelnek. És várnak.

Félek. Nem akarom így végezni. Nem akarom hogy álmomban rontsanak rám ezek a szörnyetegek. Nem halhatok meg most. Előbb még végre kell hajtalsdlfnasaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra huszonnyolc perc.

Teljesen belefeledkeztem a naplóírásba, mikor észrevettem hogy az egyik közelebb merészkedett, egészen az asztal alá. A lábamon kúszott felfelé, valószínűleg a combartériámba akart belemarni. Ó hál’ Istennek hogy időben észrevettem. Szanaszét vertem az undorító testét, egy kis kupac bűzös fekete massza maradt csak belőle. Bár a többit is ilyen egyszerűen megölhetném. De a rohadékok felmásztak a plafonra, az árbocra, és a fedélzet felett röpködnek. És csak akkor fognak majd leszállni, ha én már alszom. Nem akarok elaludni.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra negyvenhét perc

Mindenhol ott vannak. Körbenézek és mindenhol ott látom őket. Itt mászkálnak a falakon, a plafonon, és néha keresztülrepülnek a kabinon. A pislákoló lámpa fényében látom ahogy egyszer-egyszer közelebb ólálkodnak, majd mikor megemelem a kardom alattomosan visszasietnek. Sosem hittem volna hogy egyszermajd ily’ alattomos ellenség miatt kell majd végrendeletet írnom. De nem is akarok erre gondolni. Nem kaphatnak el. Nem fogok elalduni. Reggel felkel a nap, és a fény majd elűzi őket. Vissza egészen a pokol legmélyebb bugyrába, ahonnan jöttek ezek az átkozott férgek!

---

Hajónapló 2008. június negyedike, egy óra huszonhárom perc

Az előbb majdnem elaludtam. Ráfeküdtem az asztalra és behunytam a szemem. Csak egy pillanatra, de mégis elaludtam. Szerencsére valahogy lelökhettem a sisakom az asztalról, és erre felriadtam. A dögök mind ott voltak egy lépésnyire tőlem. Felsikoltottam és kirúgtam magam alól a széket, mire azok visszarepültek a kabin sarkaiba. Gyűlölöm őket. Undorítóak. Már gépelni is alig bírok. Remeg a kezem és a szemem minden pillanatban le akar csukódni. Nem fogom túlélni.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, egy óra negyvenkét perc

Nem bírom tovább. Aludnom kell. Halálosan rettegek de el fogok aludni. Napok óta nem aludtam, fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt. Ezeket az utolsó sorokat is alig bírom gépelni. Kérlek téged ha megtalálod ezt a naplót, mondd meg a kedvesemnek hogy örökké szeretni fogom, és mondd meg a Novara kapitányának hogy a napkerék a megoldás. Mondd meg nekik kérlek.

Az Úr kegyelmezzen lelkeinknek.

Elalszom.

Egy igen érdekes kiállításra szeretném felhívni a kedves olvasók figyelmét.

A BODIES nevezetű kiállítás arra hivatott hogy az egyszerű átlagembereknek is úgy mutassa be az emberi testet, ahogy azt eddig csak orvosok, tudósok, és boncmesterek láthatták.

BODIES – A Kiállítás preparátumai aprólékos műgonddal részekre bontott, valódi emberi testek, testrészek és szervek, melyeket egy újszerű eljárással tartósítottak és a gazdáikat megillető tisztelettel mutatnak be abból a célból, hogy a látogatóknak lehetőségük legyen megcsodálni saját szerveik és szervrendszereik szépségét és összetettségét.

BODIES – A Kiállítás valódi emberi testek gyűjteménye, így a látogatók életkortól függetlenül egészen különleges módon nézhetnek szembe önmagukkal. A kilenc galériában több mint kétszáz preparált szerv és egész test mutatja be, milyen hihetetlenül összetett rendszert alkotnak testünk csontjai, izmai, idegei, véredényei és szervei.

BODIES – A Kiállítás, ez a lélegzetelállító anatómiai tárlat hatalmas New York-i, londoni, washingtoni, Mexico City-i, amszterdami és prágai sikere után érkezik Budapestre. Eddig már több mint hétmillió embernek nyújtott lehetőséget megismerkedni az emberi test anatómiájával.

A BODIES - A KIÁLLÍTÁS megismerteti a látogatókat a saját testükkel és hasznos információkkal szolgál arról, hogyan őrizhetik meg az egészségüket és hogyan élhetnek egészségesebben. Egy eddig soha nem látott módszerrel – az egészségügyi problémák, például az elhízás, az emlőrák, a vastagbélrák, a májzsugorodás, a méhen kívüli terhesség, a csontritkulás, az ízületi gyulladás vagy a csonttörés láthatóvá tételével – kínál lehetőséget arra, hogy a látogatók megnézzék és megismerjék azokat a betegségeket vagy egészségügyi problémákat, melyekben esetleg családtagjaik, barátaik, ismerőseik szenvednek. Nagy hangsúlyt kapnak azok a károsodások is, melyeket a dohányzás vagy az egészségtelen étrend okozhat.

Az emberi testfelépítés alapjainak megtanítása minden gyermek oktatásának fontos része. Azt javasoljuk, hogy a gyermekek tanári, szülői vagy más felnőtt kísérettel látogassák a kiállítást. Az a tapasztalatunk, hogy a kiállítás igen tanulságos családi élményt nyújt, felnyitja a gyermekek szemét, és úgy mutatja be nekik az emberi test apró titkait, ahogyan egyetlen ismeretterjesztő könyv sem tudná, továbbá felhívja a figyelmüket az helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás és az egészséges életmód fontosságára, például a dohányzás és az alkohol káros hatásaira.

A jegyárak itt megtekinthetők. Minden további információt pedig a www.bodiesbudapest.hu oldalon találtok.

Kedves olvasóim, kedves barátaim.

Hát eljött ez a nap is. Tudtam, hogy el fog jönni, de nem hittem volna hogy ilyen korán. A Főnix még épphogycsak kibontotta szárnyait, de máris elhagyja a fészket.

Ti, akik most ezt a bejegyzést olvassátok, nektek köszönhetem ezt. Nektek, mert ha ti nem vagytok, sosem folytattam volna az írást. Nektek érdemes volt írni. Igen, rólatok van szó. Arról a pár tucat emberről. Szeretnék neveket mondani, nagyon szeretnék. De nem teszem. Nem teszem, mert úgyis kifelejtenék valakit. És én mindnyájatoknak nagyon köszönöm.

Tehát a Főnix most kirepül ebből a fészekből. Kirepül, és átköltözik egy másik, sokkal nagyobb fészekbe, ahol már nem lesz egyedül. Ahol olyanokkal lehet, akiktől ő is tanulta a repülést.

Ettől a pillanattól fogva, első számú otthonom a bombagyár.

Ezentúl ott is olvashatjátok majd fontosabb írásaim. Ez a blog persze továbbra is megmarad, és a legtöbb bejegyzés itt is olvasható lesz. Titeket, kedves olvasóim, pedig arra kérlek, hogy regisztráljatok a bombagyárra, hogy ott is hozzá tudjatok szólni írásaimhoz, azokhoz is, amik ezen az oldalon nem jelennek majd meg.

Köszönök nektek mindent barátaim, remélem a jövőben is megmaradtok hűséges olvasóim!

Most pedig olvassátok el első írásomat a bombagyáron:

A kertész

Programajánló magyaroknak. Most pénteken, 16:00-kor találkozunk a Jászai Mari téren. Hogy miért azt itt olvasd el. Erről írhatnék még, de minden lényegeset leírtak a bombagyáron. Ráadásul én még lusta is vagyok. Szóval akkor ott és akkor találkozunk. Mutassuk meg az agymosott hülyéknek, és a magyargyűlölő férgeknek, hogy többen vagyunk. Gyertek!

Azon olvasóim, akik személyesen is ismernek (pl: előző blogom olvasói) és jönnek, írjanak kommentet és adok privát elérhetőséget. (Ha úgy gondolod nem egyértelmű számomra, hogy ki vagy, tedd egyértelművé. Ha nem ismerlek, nem adom meg a számom.)

Utána pedig aki akar velünk tarthat Hungarica koncertre.

Azért jó néha éjszaka sokáig álldogálni a buszmegállóban, mert rengeteg érdekes dolgot láthat ilyenkor az ember. A kötekedő részegek, a stricijükkel veszekedő kurvák, a narkósok, azok megszokott dolgok kérem. De azért ilyet én se látok minden nap.

Éjjel van, már tizenegy óra is elmúlt, én pedig egy kihalt utcán állok a buszra várva. A fülemben dübörgő ipari zajt csak néha töri meg egy-egy elsuhanó autó motorjának zúgása. Hideg van, a szél fúj, és nem tudom, mikor jön a busz, ugyanis pár kedves ember ellopta a táblát. A korláton ülök, és azon gondolkozom, miért nem hoztam magammal legalább egy pulóvert. Hát azért mert mikor én ott ültem, már rég otthon kellett volna lennem. Míg ilyen egyszerű gondolatok kavarogtak a fejemben, a kihalt utcán két alak tűnik fel. Kilométerekre ellátni, de sehol senki. Csak ők. Két cigány. Az egyik elindul az utcán, a másik kicsit tétovázik, majd utánasiet. Néha-néha, meg-megáll egy kicsit. Dülöngél. Mutogat. Beszél. Valószínűleg részeg. A másik az ujjával mutatja neki. Csönd! Az út túloldalán sétálgatnak. Odaérnek ahol én állok, megállnak az út túloldalán, velem szemben. Egymáshoz közel hajolnak, sutyorognak, és engem néznek. Ebből még lesz valami – mondom magamban – és kikapcsolom a zenét. De hiába, így se hallom őket. Pedig csend van. Teljes csend. Csak kis szófoszlányok jutnak el a fülemig, de azokból nem sikerül megértenem mire készülnek.

A kis házikó előtt állnak, amivel szemben én is állok. Csak az út túloldalán. Még mindig sutyorognak. Az egyik megfordul, és engem néz. Néha-néha eltekint oldalra is. A másik eközben az ablakon bámul befelé. Fogadok, hogy ezek rabolni jöttek. – mondom magamban, de ez nem számít, mert én úgyis előítéletes vagyok. Állítólag túlságosan is, ráadásul indokolatlanul. Egy autó suhan át köztünk, hangosan bőgő motorral, de még így is hallani az üvegcsörömpölést. Igen. A cigány betörte az ablakot. Megint igazam lett, de ezt már megszoktam. Nem zavartatják magukat. Nem érdekli őket, hogy ott állok velük szemben. Mert tudják, hogy úgysem teszek semmit. Mert a magyarok azok ilyenek. Akkor sem tesznek semmit, amikor egyiküket kirabolják. Csak nézik. Sajnálják. De nem tesznek semmit. Tudják, hogy ezt nekik lehet. Tudják, hogy mi nem nézzük jó szemmel amit csinálnak, de úgysem akadályozzuk meg őket.

Most amelyik betörte az üveget, kabátjával kitördeli az ablakpárkányról bennragadt szilánkokat. Körülnéz. Mégegyszer rámnéz, majd feltérdel az ablakpárkányra, és bemászik. A társa még mindig engem bámul. Az én fejemben pedig pörögnek a gondolatok.

Ezek épp kirabolnak egy lakást a szemem láttára, és én itt állok. Mit kellene tennem? Menjek oda, és legyek én Chuck Norris? Fejberúgom őket, ők elájulnak, aztán kijön a rendőrség, és hős leszek? Ugyan. Ketten vannak egy ellen. Bűnözők. Ha a betörés nem gond nekik, a késelés sem lesz az. És ha el is verném őket? Önbíráskodás miatt még engem csuknak börtönbe. Netán Horváth Aladár még azt is megmagyarázza, hogy rasszista indíttatásból támadtam a két békésen rabolgató szegény cigányra, és egyébként is, a Magyar Gárda tehet erről az egészről.

Vagy kellene egy gázpisztoly. Azt is régóta akarok venni. A szándék az megvan, igazából a pénz is, csak hát valamiért még mindig nem vettem. Bizonyára úgy fog ez történni, mint minden más embernél. Addig fogom halasztgatni, amíg eljön az az eset, amikor nagyon szükségem lenne rá. Akkor nagyon-nagyon rosszul fogok járni, aztán fogom csak majd rászánni magam, hogy vegyek egyet. De persze itt mindjárt beugatja pár okostojás, hogy akinek fegyver kell, az gyáva, nem tudja megvédeni magát, és egyébként is biztos kicsi a fasza. Nos, ezek általában azok az emberek, akik egy hangos szótól elsírják magukat, és azt is lefogadom, hogy sosem szorítottak még kést a torkukhoz.

Szóval kellene egy gázpisztoly. Odamennék. Arcbalövöldözném őket, pár rúgás, aztán gyorsbilincs. Meg lehet ezt csinálni, nincs ebben semmi bonyolult. A gyorsbilincs – közismertebb nevén pedig kötegelő – pedig egyszerű és nagyszerű szerkezet. Teljesen legálisan vásárolható, ráadásul olcsó is. Általában fekete vagy átlátszó. A trükk az, hogy nem egy bilincset kell használni a két kézre, mert megcsavarva a kisebbek csatját könnyedén szétpattinthatja. Azonban ha mindkét kézre egy-egy kötegelőt használsz, és azokat csatolod egymásba, nem fogja tudni szétszedni. Tehát az elkövetőt a földre kell teríteni – általában csuklófeszítést vagy egyszerűbb földreviteleket alkalmaznak, de ha neked ez csak úgy megy, hogy addig ütöd míg eldől, hát az is jó – úgy hogy a hasán legyen, aztán az egyik kezét hátrafeszíteni, hogy a csuklója a derekánál legyen hátul. Eközben egyik lábaddal a derekán, másikkal a tarkóján térdelsz, ehhez természetesen nem árt, ha van egy kis testsúlyod. Tehát az egyik kezét fogod, mivel másik kezedben a gyorsbilincs, így nem használhatsz két kezet. Megkéred, hogy tegye hátra a másik kezét is. Ha nem akarja, csuklófeszítéssel nagyon hamar rá lehet ám venni. Mikor hátul van mindkét keze, megbilincseled és kész. Aztán hívhatod a rendőrséget. Fontos megjegyezni, hogy neked jogod van az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig akár erőszakkal is a helyszínen tartani. Ez törvényes. Természetesen nagy segítség, ha ilyenkor van egy társad, aki fedez, vagy segít téged. Lehet, hogy ez itt bonyolultan hangzik, de igazából nem nagy feladat. Csak meg kell törni az elkövető ellenállását. Ja és igen, a gázpisztolyos megoldással mindössze itt az a gond, hogy arrébb kell rángatni attól a helytől ahol meglőtted, különben te is kapsz a gázból.

Míg ilyeneken gondolkoztam, a másik cigány is bemászott az ablakon. Pár másodpercig még megállóban toporgok, aztán elindulok. Átmegyek az út túloldalára. Odamegyek a kis házhoz, és felnézek az ajtó fölé. Á, megvan a cím.

Halló, rendőrség? Egy folyamatban lévő rablást szeretnék bejelenteni.

Beletelt egy kis időbe, míg a rendőrség kapcsolta a hívást, de aztán minden rendben ment. Ha kivételesen nem voltak olyan lassúak, akkor elkaphatták a két cigányt, míg azok mohón tömték a zsákjukat, valaki más sokéves munkájának gyümölcseivel. Remélem tettenérték őket, és el is törtek pár gumibotot a hátukon.

Szóval ez az összefüggés.

Egyébként ettől én most nem lettem jó arc, és nem is tettem semmi különlegeset. Ez állampolgári kötelesség. Semmi több.

Hogy mi az összefüggés két cigány, a rendőrség, és a késői hazatérésem közt, arról majd holnap írok nektek.

Mindig is szerettem az ilyeneket olvasni. Remélem ti is. Hát akkor lássuk mostanság milyen keresőszavakkal találnak az emberek az én kis blogomra.

Mondanom sem kell, hogy még most is a legtöbb találatot a pornós rendőrnőről szóló bejegyzés miatt kapom. Tényleg ilyen bulvárhír szintű szarokról kell írogatnom, hogy az emberek rátaláljanak a blogomra? Úgy látszik tényleg.

all – Valaki rákeresett mindenre. Csodás.

Nagy faszu ferfiak – Az előző hónapban még „Nagy faszu fehér férfi”-t keresett valaki. Úgy látszik, azóta lejjebb adta az igényeit. update: Mivel MorbidVision nevű olvasóm mindig pattog ha nagy faszú férfiakról van szó, ezért most kiteszem ide az ő e-mail címét. Tehát  aki nagy faszú fehér férfit keres írjon erre a címre, vagy vegye fel msn-re: morbid.vision(kukac)hotmail(pont)com. Remélem örülsz.

All cops are bastards magyarul – Nemhogy a szótárat használná.

Cigány pornó – Mivaaaaan? Ki kíváncsi ilyenre?? Beteg egy világban élünk. És miért dobja ki erre a google az én blogom?

Cigányok verik – Remélem ennek semmi köze ahhoz, hogy az előző keresőszó a „cigány pornó”. Ugye ezt nem is úgy kell érteni? Ugye ilyenre se kíváncsi senki?

Miért van a zsidóknak német neve – Erről itt írtam.

Askenazi zsidok – Hopsz. Lebuktam.

Leszopja magát sex képek – Egyszer ír az ember a degenerált művészetek kapcsán ilyesmiről, és évekig az ilyen aberrált férgeket ide irányítja majd a kereső.

Polc vásárlás - He?

Leszopja saját magát – Szopogatna inkább egy Walther P22-est.

Nagy faszu emberek – JÓ DE A GOOGLE HONNAN TUDJA?!

Cigányokat vernek videó – Már megmondtam gyerekek, hogy ilyen nincs. Tessék magyarverőset nézni. Olyan van elég. Sőt. Azt élőben is rengetegszer lehet látni. Ja hogy az nem tetszik? Hát akkor csinálna kellene valamit.

Cigány politikusok névsora – Rendben. Utána pedig azt kell beírni a keresőbe: „m249-es gépkarabély használata”.

Skinhead ünnepek – Ilyenek is vannak?

Nagy faszu ember – Hagyjatok már békén.

Pákó kiveri – No comment. Uramisten, no comment.

Hires pinak.hu – Na ez is egy érdekes dolog.

Romantika néger nőkkel pornó videó – Ez már tényleg valami vicc ugye?

Pszichológiai rendőr tesztek letöltése – Hát én csak előző rendszerbeli rendőrségi teszttel szolgálhatok: Agresszív-e ön? Tud-e ön kicsit olvasni? Teljesít-e ön minden parancsot gondolkodás nélkül? Talál-e ön különös élvezetet fegyvertelen tizenévesek és nyugdíjasok csoportos megtaposásában. Ugye nem kíván ön valóban bűnüldözni? Amennyiben minden kérdésre igen a válasz, ön átment az alkalmassági teszten. (Egyesek szerint még ma is ezt a tesztet használják, de ez bizonyára nem igaz.)

Fergek – Parancsoljon, itt vannak.

Nos hát akkor ennyi. Amint láthatjuk az internetes közösséget főképpen a faszok, a pinák, és a pornó érdekli. Épp ezért elmondanám, hogy az én blogomon nem lesz videó a pornós rendőrnőről, és egyéb pornó se lesz. Sőt. Nagy faszú férfiakról sem lesz kép. A számom meg nem adom meg. Eltaláltad. Msn-t se. Aki pedig olyanokra keresett hogy: cigánypornó, cigányok verik, pákó kiveri, leszopja saját magát, az legyen szíves élénken nyalogatni a konnektort.

Jóéjszakát gyerekek.

Tisztelt Elnök Úr, Kedves János!

Mindenekelőtt a tegezésről. Soha, semmilyen körülmények között nem tegeznélek le, csak akkor, ha Te ezt kifejezetten kérnéd. Ugyanis gyűlölöm azt a világot, amelyben a boltok pultjában álló bakfisok "hellóval" és "sziával" köszöntik az ötven-hatvan esztendős vásárlókat is, akik aztán zavarukban kényszeredetten visszategezik őket. Én sportot űzök abból, hogy konzekvensen "jó napot kívánokkal" köszönök, és mosolyogva nézem a hatást. Most azért tegezlek le mégis, hogy érezd, ez a világ a ti művetek (is).

Kedves János, téged is gyűlöllek. Persze nem lenne túl nagy erőfeszítés ezt a tényt becsomagolni, politikailag korrekté tenni, de már nincs kedvem hozzá. Nincs kedvem a politikai korrektséghez, ugyanis az éppúgy elmebaj és hazugság, mint ti magatok. Mint a világ, amelyet ti képviseltek.

A világ, amelyet ti álmodtok, és amelynek megvalósításán fáradoztok, élhetetlen és rettenetes. A ti világotok fogja elhozni az új borzalmakat – de erről majd később. Most először erről a "nemet mondunk a szocializmusra" nevű kampányról. Tudod, János, ha lenne kedvem és időm, szívesen beszélnék most arról, hogyan lettetek ti gazdagok. Milliárdosok. Te és a volt főnököd, harcostársad, akit szintén gyűlölök. Beszélnék arról, hogy ti az állam – bizony, János, az ÁLLAM! – pénzén lettetek azok, amik. Állami pénzeket, ingatlanokat nyúltatok le, felhasználva a régi, pártállami kapcsolatokat. Te, aki egyházi középiskolában végeztél, végül a KISZ KB zsozsóján és tagjain lettél "nagy"… Illetve, hát ilyen kicsi. Ilyen morális törpe. Ilyen moral insanity. Állami pénzek, ingatlanok, kapcsolatok nélkül, az Apró-klán (ez a mi Cosa Nostránk!) segedelme nélkül ti semmik sem lennétek. Ugyanis tehetségetek, az egyetlen valódi tehetségetek csupán a gátlástalanság és az erkölcstelenség, valamint a lenyűgöző akaratosság. Bizony, kedves János, majd egyszer, csak egyetlenegyszer meséld el, legalább önmagadnak, milyen pénzek álltak informatikai céged mögött, amelyekből milliárdos lettél. Milyen pénzek, milyen megrendelések, milyen "tenderek" és milyen kapcsolatok. S azt is meséld el majd egyszer önmagadnak, hogy ezek nélkül mi lennél ma. Mert én tudom. Egy tehetségtelen, huszadrangú orvos lennél, akit mindig odébb rugdalnának a kollégák, hogy csak beteg közelébe ne kerüljön, az isten szerelmére! (Ahogy volt ez annak idején a János kórház traumatológiáján, ahol rezidens voltál, emlékszel, János?)

De nincs kedvem erről beszélni. Ezt is unom. Hiszen már annyiszor beszéltünk róla, és annyira nincs semmi értelme. Egyszerű ez, János: ti kifosztottátok az államot, gátlástalanul és aljasul, és amióta az állami vagyon a zsebetekben van, gyűlölitek az államot, és harcot folytattok ellene. S miközben behajtjátok az elképesztő mennyiségű adókat a lakosságon, arról pofáztok, hogy az állam nem azért van, hogy adjon, és "nincs ingyenleves". Ez undorító és elviselhetetlen, János, de mindegy. Tehetitek, hiszen a magyar társadalom tetszhalott állapotban van még mindig. De egyszer majd felébred… Iszonyatos nap lesz, János, de sajnos elkerülhetetlen… Én már várom.

Végezetül pedig arról szólok, hogy majdnem mindent el lehet venni egy nemzettől, János. El lehet venni a vagyonát, a pénzét, a javait, még a szabadságát is – az a kérdés, vajon el lehet-e venni végképp az önbecsülését is? Nem tudom, János. Ti ezen vagytok, és lehet, hogy nektek sikerülni fog. Ezen vagytok, ugyanis egy nemzet önbecsülését úgy lehet elvenni, hogy elveszed tőle a múltját, a kultúráját, a hagyományait, az őstörténetét, a mítoszait. Paul Johnson teszi fel a kérdést a 20. század történetéről szóló munkájában, hogy miért éppen a németek? Miért éppen Európa egyik legnagyobb kultúrnemzete, Goethe és Heine és Wagner hazája vetette magát a nácizmus karjaiba? Elegendő ehhez a világgazdasági válság, a nyomor, a vesztes világháború, és a Vezér eljövetele? Nem, nem elegendő. Az is kellett hozzá, hogy megpróbálják elvenni a kultúráját, a hagyományait, a mítoszait.

Tudod, János, hogyan függ össze a két dolog? A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték mindazt, ami a németeknek fontos volt és szent. A cinizmus és a múlttalanság tobzódott minden este Berlin fülledt lokáljaiban. Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén…

Nézd meg Bergman Kígyótojás című filmjét, kedves János. Sok-sok hasonlóságot fogsz felfedezni mai világunkkal. És olvass Paul Johnsont! És ne legyél olyan nagyon megelégedett és cinikus. Ugyanis az út végén majd együtt menetelünk valahová, kedves János, és akkor én rád jobban, sokkal jobban fogok haragudni. Alázat és csend és önvizsgálat, kedves János… Egy nemzettől nem lehet elvenni a kultúráját.

Március 29-én a Magyar Gárda újabb 900 taggal bővült. Ez nagyszerű. Lassan lesz elég ember, ahhoz hogy ne csak sétáltatni lehessen őket.

A gárdisták avatásán megjelent pár féreg is. Először egy rózsaszín pólós szőröspofájú alsóbbrendű szórakozott tojásdobálással, de Tomcat és pár társa hamar elvette ettől a kedvét egy ököl és egy bakancs segítségével (erről bővebben a bombagyárban). Már hallom is, ahogy egyesek felhördülnek hogy „há bezzeg nektek meg a tomketnek szabad tojást dobálni mi??”. Igen, nekünk szabad. Nem azzal van baj, hogy tojást dobált, hanem azzal hogy kikre. Nem mindegy hogy egy hazug, tolvaj, magyarellenes politikust dobunk meg tojással, vagy olyan embereket, akik önként csatlakoznak egy szervezethez, mely a magyarságért jött létre, és áldozzák ÉRTÜNK szabadidejüket, pénzüket, nyugalmukat. Amúgy meg én ezt az egész tojásdobálást hülyeségnek tartom. Nem tojással kellene dobálózni. De majd annak is eljön az ideje.

A gárdisták avatása után pedig megjelent egy csapat zsidó, kommunista, leszbikus, feminista, és egyéb szarok, akik úgy gondolták ők kurva fasza gyerekek lesznek, ha kimennek pár seprűvel meg porszívóval majomkodni, azzal a jelmondattal hogy „eltakarítják a fasiszta szemetet” (csak nehogy egyszer mi kezdjünk el takarítani meg tisztogatni). Ez is jellemző, hogy hány seggfejt tudnak összeszedni egy ilyenre. Összesen kb tízet. Olyan ez, mint a TGM féle antifasiszta békés többség(!) ami összesen harminc főt tudott összeszedni egy tüntetésre. Visszatérve erre a kis takarítóbrigádra, el lettek küldve szépen az anyjukba. Megtaposva sajnos egyik sem lett, de hát mi már csak ilyen erőszakos agresszív náciállatok vagyunk, a gárdával együtt, hogy az ilyen férgeket hagyjuk simán elsétálni, és nem állítjuk falhoz őket, hogy aztán egy marék acélmagvastól kapjanak nevelést.

Kíváncsi lettem volna, ha eléjük állok azzal, hogy: „én egy fasiszta szemét vagyok, takarítsatok el!” – mit tettek volna?

Legközelebb kimegyek pár haverral, akik szarnak a büntetésre, verekedni viszont nagyon szeretnek. Roppant mulatságos lesz. És ha a médiában lejön, hogy lám ilyen ágresszívak ezek a náciak? Horváth Aladár megmondta, hogy mi a gyilkosok leszármazottjai vagyunk. Akkor viselkedjünk is ahhoz méltóan.

Napi gyűlöletbeszédünket hallották.

Az éjszakai buszon szép számban voltak mindenféle emberek. Teljesen tömve volt a busz. Volt sok magyar, fiatal-idős, férfi-nő, néhány kínai, zsidók, és két cigány is.

Most pedig jön a találós kérdés:

- Kik voltak azok, akik a tömött buszon cigarettáztak, leszarva, hogy ezt tilos, és leszarva a többi embert, aki fuldoklott a füsttől?

- Kik voltak azok, akik néha-néha rádőltek egy-egy utasra, mert olyan seggrészegek voltak?

- Kik voltak azok, akik a megállóban elkezdtek ordibáli a biztonságiaknak, idézem: „Szájjá fel te geci! A faszom verjem a szádba, szájjá fel ha mersz te csicska!” és így tovább.

- Kik voltak azok, akik a cigarettacsikket a megállóban álló emberekre akarták pöckölni?

Na vajon kik lehettek azok? A helyes megfejtést beküldők között kisorsolunk viperát, azzal a feltétellel, hogy a következő egy hónapban sűrűn fogja használni éjszakai buszokon.

Nagyszerű hírrel szolgálhatok kedves olvasóim. Pontosabban nem én, hanem Tomcat.

Még február elején raktam ki a blogba azt a videót, amin pár cigány egy iskolai tanórán veri Könnyű Róbertet, EB bronzérmes bokszolónkat. Akkor még úgy tűnt az ügynek nem lesz semmilyen következménye. Feljelentés nem történt, a rendőrség nem vizsgálta az ügyet. Node figyeljetek csak:

„Emlékeztek a korábbi, nagy port felvert iskolai bűnügyre, Könnyű Róbert ifjúsági ökölvívó összeverésére? Aki nem emlékezne: a magyar ifjúsági sport egyik büszkeségére két aljadék cigány osztálytársa támadt rá a tanteremben, tanóra alatt, és agyba-főbe verték, miközben harmadik társuk röhögve kamerázta őket. Robi nem üthetett vissza, mert jogszerűség ide vagy oda, az sportkarrierje végét jelentette volna. (Hála az elbaszott magyar sportszabályoknak.) A két tetves ellen garázdaság miatt indult eljárás. Alig tíz perce kaptam azonban a hírt, hogy a rendőrség megváltoztatta a gyanúsítást, és a fejre mért ütések miatt most már életveszélyt okozó testi sértés kísérlete a gyanúsítás, halmazatban kényszerítés bűntettével. Jó hallani, hogy még mindig maradtak olyan rendőrtisztek ésvagy ügyészek, akik a bűnüldözést komolyan gondolják.”

Bombagyár.hu - Tomcat

Mit is mondhatnék még? Ez így helyes, ezt így kell. A tetves bűnözőknek rács mögött kell megrohadniuk. A szomorú csak az, hogy nagyszerű hírként kell újságolnunk, ha kis hazánkban kivételesen valódi igazságszolgáltatás működik, és egy rohadt bűnöző azt kapja, amit érdemel. Remélhetőleg a két cigány hosszú éveket fog rács mögött tölteni amiért ilyen raj csávók voltak.