Azért jó néha éjszaka sokáig álldogálni a buszmegállóban, mert rengeteg érdekes dolgot láthat ilyenkor az ember. A kötekedő részegek, a stricijükkel veszekedő kurvák, a narkósok, azok megszokott dolgok kérem. De azért ilyet én se látok minden nap.

Éjjel van, már tizenegy óra is elmúlt, én pedig egy kihalt utcán állok a buszra várva. A fülemben dübörgő ipari zajt csak néha töri meg egy-egy elsuhanó autó motorjának zúgása. Hideg van, a szél fúj, és nem tudom, mikor jön a busz, ugyanis pár kedves ember ellopta a táblát. A korláton ülök, és azon gondolkozom, miért nem hoztam magammal legalább egy pulóvert. Hát azért mert mikor én ott ültem, már rég otthon kellett volna lennem. Míg ilyen egyszerű gondolatok kavarogtak a fejemben, a kihalt utcán két alak tűnik fel. Kilométerekre ellátni, de sehol senki. Csak ők. Két cigány. Az egyik elindul az utcán, a másik kicsit tétovázik, majd utánasiet. Néha-néha, meg-megáll egy kicsit. Dülöngél. Mutogat. Beszél. Valószínűleg részeg. A másik az ujjával mutatja neki. Csönd! Az út túloldalán sétálgatnak. Odaérnek ahol én állok, megállnak az út túloldalán, velem szemben. Egymáshoz közel hajolnak, sutyorognak, és engem néznek. Ebből még lesz valami – mondom magamban – és kikapcsolom a zenét. De hiába, így se hallom őket. Pedig csend van. Teljes csend. Csak kis szófoszlányok jutnak el a fülemig, de azokból nem sikerül megértenem mire készülnek.

A kis házikó előtt állnak, amivel szemben én is állok. Csak az út túloldalán. Még mindig sutyorognak. Az egyik megfordul, és engem néz. Néha-néha eltekint oldalra is. A másik eközben az ablakon bámul befelé. Fogadok, hogy ezek rabolni jöttek. – mondom magamban, de ez nem számít, mert én úgyis előítéletes vagyok. Állítólag túlságosan is, ráadásul indokolatlanul. Egy autó suhan át köztünk, hangosan bőgő motorral, de még így is hallani az üvegcsörömpölést. Igen. A cigány betörte az ablakot. Megint igazam lett, de ezt már megszoktam. Nem zavartatják magukat. Nem érdekli őket, hogy ott állok velük szemben. Mert tudják, hogy úgysem teszek semmit. Mert a magyarok azok ilyenek. Akkor sem tesznek semmit, amikor egyiküket kirabolják. Csak nézik. Sajnálják. De nem tesznek semmit. Tudják, hogy ezt nekik lehet. Tudják, hogy mi nem nézzük jó szemmel amit csinálnak, de úgysem akadályozzuk meg őket.

Most amelyik betörte az üveget, kabátjával kitördeli az ablakpárkányról bennragadt szilánkokat. Körülnéz. Mégegyszer rámnéz, majd feltérdel az ablakpárkányra, és bemászik. A társa még mindig engem bámul. Az én fejemben pedig pörögnek a gondolatok.

Ezek épp kirabolnak egy lakást a szemem láttára, és én itt állok. Mit kellene tennem? Menjek oda, és legyek én Chuck Norris? Fejberúgom őket, ők elájulnak, aztán kijön a rendőrség, és hős leszek? Ugyan. Ketten vannak egy ellen. Bűnözők. Ha a betörés nem gond nekik, a késelés sem lesz az. És ha el is verném őket? Önbíráskodás miatt még engem csuknak börtönbe. Netán Horváth Aladár még azt is megmagyarázza, hogy rasszista indíttatásból támadtam a két békésen rabolgató szegény cigányra, és egyébként is, a Magyar Gárda tehet erről az egészről.

Vagy kellene egy gázpisztoly. Azt is régóta akarok venni. A szándék az megvan, igazából a pénz is, csak hát valamiért még mindig nem vettem. Bizonyára úgy fog ez történni, mint minden más embernél. Addig fogom halasztgatni, amíg eljön az az eset, amikor nagyon szükségem lenne rá. Akkor nagyon-nagyon rosszul fogok járni, aztán fogom csak majd rászánni magam, hogy vegyek egyet. De persze itt mindjárt beugatja pár okostojás, hogy akinek fegyver kell, az gyáva, nem tudja megvédeni magát, és egyébként is biztos kicsi a fasza. Nos, ezek általában azok az emberek, akik egy hangos szótól elsírják magukat, és azt is lefogadom, hogy sosem szorítottak még kést a torkukhoz.

Szóval kellene egy gázpisztoly. Odamennék. Arcbalövöldözném őket, pár rúgás, aztán gyorsbilincs. Meg lehet ezt csinálni, nincs ebben semmi bonyolult. A gyorsbilincs – közismertebb nevén pedig kötegelő – pedig egyszerű és nagyszerű szerkezet. Teljesen legálisan vásárolható, ráadásul olcsó is. Általában fekete vagy átlátszó. A trükk az, hogy nem egy bilincset kell használni a két kézre, mert megcsavarva a kisebbek csatját könnyedén szétpattinthatja. Azonban ha mindkét kézre egy-egy kötegelőt használsz, és azokat csatolod egymásba, nem fogja tudni szétszedni. Tehát az elkövetőt a földre kell teríteni – általában csuklófeszítést vagy egyszerűbb földreviteleket alkalmaznak, de ha neked ez csak úgy megy, hogy addig ütöd míg eldől, hát az is jó – úgy hogy a hasán legyen, aztán az egyik kezét hátrafeszíteni, hogy a csuklója a derekánál legyen hátul. Eközben egyik lábaddal a derekán, másikkal a tarkóján térdelsz, ehhez természetesen nem árt, ha van egy kis testsúlyod. Tehát az egyik kezét fogod, mivel másik kezedben a gyorsbilincs, így nem használhatsz két kezet. Megkéred, hogy tegye hátra a másik kezét is. Ha nem akarja, csuklófeszítéssel nagyon hamar rá lehet ám venni. Mikor hátul van mindkét keze, megbilincseled és kész. Aztán hívhatod a rendőrséget. Fontos megjegyezni, hogy neked jogod van az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig akár erőszakkal is a helyszínen tartani. Ez törvényes. Természetesen nagy segítség, ha ilyenkor van egy társad, aki fedez, vagy segít téged. Lehet, hogy ez itt bonyolultan hangzik, de igazából nem nagy feladat. Csak meg kell törni az elkövető ellenállását. Ja és igen, a gázpisztolyos megoldással mindössze itt az a gond, hogy arrébb kell rángatni attól a helytől ahol meglőtted, különben te is kapsz a gázból.

Míg ilyeneken gondolkoztam, a másik cigány is bemászott az ablakon. Pár másodpercig még megállóban toporgok, aztán elindulok. Átmegyek az út túloldalára. Odamegyek a kis házhoz, és felnézek az ajtó fölé. Á, megvan a cím.

Halló, rendőrség? Egy folyamatban lévő rablást szeretnék bejelenteni.

Beletelt egy kis időbe, míg a rendőrség kapcsolta a hívást, de aztán minden rendben ment. Ha kivételesen nem voltak olyan lassúak, akkor elkaphatták a két cigányt, míg azok mohón tömték a zsákjukat, valaki más sokéves munkájának gyümölcseivel. Remélem tettenérték őket, és el is törtek pár gumibotot a hátukon.

Szóval ez az összefüggés.

Egyébként ettől én most nem lettem jó arc, és nem is tettem semmi különlegeset. Ez állampolgári kötelesség. Semmi több.