Üdvözlet az Ellenkultúra olvasóinak!

Főnix vagyok. Sokaknak ismerős lehetek a Bombagyárról, vagy a saját blogomról. Bemutatkozásnak ennyi elég is lesz, elmesélem mi történt velem pár napja, mert eddig még nem volt időm rá.

Munkaügyi megbeszélésről tartottam hazafelé a 23-as busszal, vagyis igazából edzésre akartam menni, de ekkor már úgy fájt a fejem, hogy nem igazán vonzott a súlyzózás gondolata. Még zenehallgatásra vagy olvasásra is képtelen voltam, ezért aztán csak unottan bámultam magam elé, és próbáltam arra gondolni, hogy ne gondoljak semmire. Hátha akkor kevésbé fáj.

Habár ekkor már igen keveset érzékeltem a külvilágból, feltűnt, hogy a velem szemben ülő utasok nagyon néznek valamit. Oldalra fordultam, és egy középkorú cigány ült a másik széken, unott arckifejezéssel. No igen ám, de mit csinált ez a szép ember? A tőle alig egy méterre álló 16 év körüli lányok seggét fogdosta. Persze sunyin ám, mintha ő csak éppen ott akarna kapaszkodni. Mert az ülve is kell, méghozzá úgy hogy hátranyúlsz úgy félméternyit. Ahogy lassan csúsztatta kezét az ülés mellett a lányok felé, és az ujjai férgekként ficánkoltak, egyszerre volt undorító és szánalmas. Visszafordultam az utasok felé. Közömbös tekintetek. Mindenki a cigányt nézte. A velem szemben ülő, kisebb ogre méretű ember is, és a busz közepén álló nagydarab srác is. Visszanéztem, a - jelen esetben büdösnek nem mondható, de ugyanakkor módfelett perverz - cigány már a lányok fenekét fogdosta.

Odaléptem hozzá, megfogtam a kis kezét, szépen visszadtam az ölébe, és tengerészgyalogos hangon - már amennyire ez tőlem telik - közöltem vele, hogy ezt most azonnal befejezi, vagy lebaszom a buszról. Valószínűleg elfogadta az érvelésem, mert ezután nagy volt a kuss, és úgy ült ott mint egy megszeppent óvodás akire rászólt a tanítóbácsi. Talán még el is szégyellte magát. A lányok nem szóltak semmit, csak néztek, a többi utas pedig bizonyára annyit érzékelt ebből, hogy valaki üvöltözik egy cigánnyal. Biztos azért mert náci.

Kis idő múlva a cigány leszállt a buszról, de nem ment el, hanem megállt a megállóban. Szépen megvárta míg bezáródnak az ajtók, elindul a busz, és hirtelen a nyugodt, bárgyú arckifejezést a "megöllek" pofa váltotta fel, felemelt középső ujjal.

Akkor csak röhögtem, mert hát mit lehetne csinálni azzal aki ennyire kemény, de később persze eszembe jutott mit kellett volna tennem. Igen, a jó ötleteim mindig lassan születnek meg. Ha azonnal felugrottam volna és megnyomom a vészjelzőt, bizonyára kinyílnak az ajtók (így van nem?) és összerugdoshattam volna ennek a nyomoroncnak a fejét. Bár biztosra veszem, hogy ekkor már lett volna olyan aki ha nem is avatkozik közbe, legalább megszólal, hogy ne ugráljak már a fején, még megsérül.

Bezzeg amikor fiatal lányokat zaklatnak a buszon, akkor kuss van. De nem értem miért. Az ilyen figurák nem arról híresek hogy profi bokszolók lennének, illetve sajnálni se fogja őket senki, ha belelépnek az arcukba. Mégis, alig van olyan nőismerősöm, aki ne tudna hasonló - vagy ennél sokkal durvább - történettel szolgálni. És a zaklatásos sztorik SOHA nem azzal végződnek hogy: "és akkor felugrott a székről az az öltönyös figura, és keresztülrúgta a zaklató fejét a metró ablakán".

Ne legyünk már ennyire birkák! Nem fog ránkszólni se a rendőr, se a közerkölcs ha az ilyeneket ledobjuk a buszról. És egyébként is. A mindannyiunkban jelenlévő egészséges agressziót úgyis le kell vezetni, akkor pedig már kapja az aki megérdemli.

Ui: Egyébként szégyellem magam amiért nem vertem meg. Ígérem, többet nem fordul elő.