Búcsúzik a Bombagyár.

Hát vége lett. Minden, minek kezdete van, véget is ér egyszer. Ezt mind tudjuk. De bármikor is ér véget, mindig azt mondjuk "miért épp most? miért ilyen hamar?"

A Bombagyár rengeteget elért 3 éves működése alatt, de ehhez kellett az, hogy páran minden idejüket, minden energiájukat erre áldozzák. Én aki félig-meddig személyesen is tartom a kapcsolatot Tomcattel, én tudom, hogy valóban minden idejét felemésztette ez.

Most pihenni vágyik. Ő is. Talán jár neki.

Azon túl pedig, a Bombagyár valóban elért már mindent, amit egy blog elérhetett. Sőt! Többet is.

De mégis szomorú ez. Vége lett valaminek, ami jó volt. Aminek én a része voltam. Most ürességet érzek. Ti, akik olvastátok a Bombagyárat, ti vagytok elkeseredettek és dühösek amiért megszűnik? Mit mondjak én? Én a része voltam. Komoly terveim voltak, és most.. most nem tudom hogyan tovább.

De erről majd később. Ez most a Bombagyárról szól, nem rólam.

Szóval.

Búcsúzik a Bombagyár, búcsúzom tőle én is.

Hiányozni fog. Köszönök mindent.