Kedves olvasóim, kedves barátaim.

Hát eljött ez a nap is. Tudtam, hogy el fog jönni, de nem hittem volna hogy ilyen korán. A Főnix még épphogycsak kibontotta szárnyait, de máris elhagyja a fészket.

Ti, akik most ezt a bejegyzést olvassátok, nektek köszönhetem ezt. Nektek, mert ha ti nem vagytok, sosem folytattam volna az írást. Nektek érdemes volt írni. Igen, rólatok van szó. Arról a pár tucat emberről. Szeretnék neveket mondani, nagyon szeretnék. De nem teszem. Nem teszem, mert úgyis kifelejtenék valakit. És én mindnyájatoknak nagyon köszönöm.

Tehát a Főnix most kirepül ebből a fészekből. Kirepül, és átköltözik egy másik, sokkal nagyobb fészekbe, ahol már nem lesz egyedül. Ahol olyanokkal lehet, akiktől ő is tanulta a repülést.

Ettől a pillanattól fogva, első számú otthonom a bombagyár.

Ezentúl ott is olvashatjátok majd fontosabb írásaim. Ez a blog persze továbbra is megmarad, és a legtöbb bejegyzés itt is olvasható lesz. Titeket, kedves olvasóim, pedig arra kérlek, hogy regisztráljatok a bombagyárra, hogy ott is hozzá tudjatok szólni írásaimhoz, azokhoz is, amik ezen az oldalon nem jelennek majd meg.

Köszönök nektek mindent barátaim, remélem a jövőben is megmaradtok hűséges olvasóim!

Most pedig olvassátok el első írásomat a bombagyáron:

A kertész