*click* *click*
*tweeeeee… bipp!*

Működik.
Adásban vagyunk? Elnézést.
Izé.
Szóval ez az Ellenkultúra blog. A Bombagyár felrobbant, én meg ide estem le. Ha ki nem rúgnak, maradok. Üdvözlök mindenkit. Ha minden jól megy, a Bombahír hírportálon is előfordulok majd, már ha lesz ilyen hírportál. (Lesz.)

Mai történetünk a XII. kerületben játszódik, ami egy hegy. Azoknak mondom, akik még sosem jártak ott, mint például én. Vannak ugyanis olyan környékei Budapestnek, ahová csak az megy, aki ott lakik, mások jó eséllyel sohasem tévednek arra. Mint a címből kiderül, droidok sokaságát figyeltük meg akció közben Főnix barátommal (ja, ő is túlélte a Bombagyár felrobbantását), bár ezért kár volt felkelni fél ötkor.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy csóka telefloodolta a HunHír fórumát, hogy van a XII. kerületi Vas Gereben utcában egy öregúr, akit holnap, azaz ma reggel hét harminckor egy szemét (zs.) bank munkatársai (verőlegényei) kíméletlenül és kegyetlenül utcára fognak rakni. Kisvártatva a Kuruc.infó is átvette az értesülést, sőt, még egy felszólító levelet is bemutattak, miszerint Csillag Ervin a mai napon tényleg repülni fog, nesze neked kilakoltatási moratórium. A megnevezett behajtócég egyébként tényleg a leggátlástalanabbak egyike, gond nélkül megjátszotta például azt, hogy a kiköltözni nem hajlandó családra napi (!) húszezer forint kötbért terhelt, míg el nem menekültek, mielőtt az utolsó párnájukat is elszedik. Így megy ez Kelet-Európában, ahol a bankok akkora kamatokat szednek, ami Kanadában nemes egyszerűséggel bűncselekményt valósítana meg, pedig ott már elég előrehaladott a zsidó világösszeesküvés, nem úgy mint nálunk, ahol még mindig holmi gárdák menetelgetnek. Adott volt tehát a jó kis sztori: szegény magyar nyugdíjas bácsi, aki a szemét bankányok áldozatául esett. Nosza, kamerára fel.

Fél hatkor már ott fagyoskodtunk Főnixszel a Vas Gereben utca 7. szám előtt, konstatálva, hogy azért ez nem egészen az a környék, ahol egy kisnyugdíjas lakását elképzeli az ember. (Sashegy, villanegyed, megvan?) A kapun nem láttuk Csillag úr nevét, helyette egy pszichiáter rendelőjét hirdette tábla, de mi azért reménykedtünk, addig is felvettünk néhány felkonfot és vágóképet. Kisvártatva befutott egy fiatalember, megnyugtatva, hogy jó helyen vagyunk, nem írták el a kerületet, tényleg a XII. kerületi Vas Gereben utca az, nem a másik négy közül valamelyik. Egy rendőrautó is arra csorgott. Megkérdezték a pékek, mire várunk, majd mondták, hogy őket is azért küldték ide, hogy nézzék meg, nincs-e balhé, csak ők a hatos házszámot tudják. A társaság rövidesen gyarapodott egy kis kamerát szorongató asszonnyal, majd egy, a Kossuth téri tüntetésekről ismert házaspárral, akik hozták a helyesbítést: nem hetes, hanem huszonhetes házszám, az utca másik vége az!

Mi közben Főnixszel egy mókust próbáltunk lefilmezni, de vagy túl gyorsan szaladgált, vagy nem mozdult egyáltalán. Mikor már negyedórája gubbasztott megmerevedve, szóltam Főnixnek, hogy dobja meg valamivel. Talán egy centi híja volt, hogy szerencsétlen rágcsáló nem kapott a képébe egy kiló havat, de most már legalább megmozdult. A következő két dobás meggyőzött, hogy Főnix Crocodile Dundee-t megszégyenítően dob, ugyanis még ugrás közben is kis híján leverte a mókust, ám ez már állatkínzás lett volna, meg különben is, hogy nézett volna ki a riportban, ahogy a picike állat tompa cuffanással szétkenődik az aszfalton, miközben a háttérben kigyúrt, kopasz állatok hajítják ki az emeleti ablakon a hasonló hanggal földet érő kisnyugdíjast.

Autó fordult be a sarkon, palesztinkendős fiatalember szólt ki belőle. Ő a Jobbik kerületi szervezetének elnöke, és jött segíteni. Mire elértünk a 27-es házszámhoz, vagy egy tucatnyian verődtünk össze, feltűnően sok nagymagyarországos felvarróval és egyéb kiegészítőkkel. Önjelölt riporterben nem volt hiány, de lassan befutott néhány fényképezőgépet cipelő, komótos profi is a HVG-től, a Nemzettől, és állítólag a HírTV-t is látták a környéken.

A társasházban nem találtuk meg Csillag Ervint. A szomszédok elmondták, hogy már régebben kiköltözött, már december óta az új tulajdonos van a lakásban. Kiderült, hogy szó sincs itt kilakoltatásról, csupán egy kacatokkal teli garázst ürítenek ki ma. Az egyik szomszéd szerint, aki 1967-ben a ház egyik építtetője volt, ez a Csillag Ervin kiállhatatlan alak volt, utálta mindenki a házban, és valami adótartozás miatt árverezték el a lakását.

Lélekszakadva jött valaki a hírrel: itt van a sarkon ez a Csillag, menjünk, vegyük fel! Több se kellett az önjelölt dokumentátoroknak, mindenki előkapta a kamerás mobilt, és egymást taposva rohantak bácsit nézni. A sarkon tényleg ott állt egy alacsony öregúr kötött sapkában, és nagyban magyarázta az egymás szavába vágva faggatózó brigádnak a történetet. A lényeg: volt félmillió forint adótartozása, mire felvett hárommillió forint bankhitelt, és mivel a 24 ezer forintos nyugdíjából nem tudta fizetni, az a szemét bank lefoglalta a lakást…

A South Park egyik epizódjában Stan megkérdezi Jimbo bácsit, jó volt-e Vietnamban, mire ő azt feleli: igen, jó volt, de nem úgy, mint amikor elmész a vidámparkba és jót körhintázol, hanem mondjuk amikor belevernek egy törött üvegcserepet a seggedbe, és megsózzák. Valami ilyen érzés volt a sok fontoskodó droidot figyelni, ahogy izgatottan kérdezősködnek, kamerázgatnak, és teljesen lázba jönnek a gondolattól, hogy belekerültek a nemzet túléléséért folyó élethalálharc tűzvonalába. Csillag úr hosszasan mesélte, hogy verte át az a szemét bank - még egyszer, lassan: tehát felvett 3 millió forint hitelt, fedezetként a lakását ajánlva, és amikor rájött, hogy nincs miből kifizetnie, akkor persze a bank volt a szemét - a nemzetmentő társaság pedig a helyi Jobbik-elnökkel pedig döbbenten hallgatta, és izgatottan makogott. “Aha, gondoltuk!” “Nahát, igen, ezek ilyenek!” “A rohadt szemetek, nahát!” “Ezt meg kell írni a Kuruc.infónak!”

Közben befutott egy sárga ponyvás kisteherautó, egy szállítási vállalkozó a legényeivel, lecuccoltak és nekiláttak az obligát párizsis zsemlének. Megmutatták, melyik az a garázs, amit kipakolnak: egy düledező sufni, előtte hóborította 105-ös Skoda árválkodott. Csillag Ervin is megjelent, ismét körülugrálták, és megint elmeséltették vele a borzalmas történetet.

A történet eddig érdekelt bennünket, volt jobb dolgunk is.