Ha az ember egész nap utazgat, akkor jöhet csak rá milyen büdös is ez a város.

Egyszerűen bűzlik. Az egész.

A héven nem kapsz levegőt a székeken, és mindenen lustán elnyúló porrétegtől. Az aluljáróban az egykor embernek látszó, és emberként élő, mára két lábon járó, esetenként kúszó fertőzések eregetik magukból undorító bűzüket. Szar, hugy, pia, és dohányszag csapja meg az ember orrát, akárhányszor a föld alá merészkedik. Igyekezve siet fel a felszínre, hogy a tüdeje megtelhessen friss levegővel. Virágok és fák illatával. Ehelyett sűrű szmogot szív be. A szürke rém az egész városra rátelepszik, és millió csápjával fojtogat mindenkit, férfit, nőt, és kisgyereket egyaránt. Nem tudsz menekülni, nem tudsz hova menni. Egy idő után úgy érzed mellkasodban sűrű fekete füst gomolyog, és belülről rohasztja szét. És nem tudsz mit tenni. Mert az egész város bűzlik.

A legrosszabb a bkv-n. A tömeg, a bezártság, a kevés levegő, és ugye muszáj elmenni oda ahova indultunk, tehát nem szállhatunk le idő előtt. El kell viselnünk, ahogy a masszív dohányos arcunkba eregeti gyárkémény szagú pofájának tartalmát. El kell viselnünk a büdös hajléktalanokat. Ráadásul a legtöbbnek olyan bánatos arckifejezése van, hogy az embernek nincs szíve lehajítani a buszról. De az emberek úgy gondolják ehhez joguk sincs. Inkább szenvedjen öklendezve félszáz ember, de annak a csövesnek, annak joga van buszozni. Meg összehugyozni, és szarni magát. Őt lehajítani nem szabad. Inkább szálljunk le mindannyian. Késsünk el a munkából, iskolából, randiról, akárhonnan. De az a büdös csöves, az hadd buszozzon nyugodtan.

Mind közül a legrosszabb azonban egy alkoholista volt, aki éjjel ült le velem szemben a buszon egy ivócimborájával. Talán ötven éves lehetett. Borostás képű, beesett arcú kocsmatöltelék. Szakadt ruhákban, mocskos kezekkel, és egy tépett rózsaszín baseball sapkával. Az egész emberből – már ha lehet még annak nevezni – átható alkoholszag áradt. Büdös volt. Nagyon.

Tekintete üres volt. Nem láttam a szemében azt a csillogást, amit mindenki másnál igen. Mikor mosolyra húzta száját még elviselhetetlenebb bűz csapott elő sárgás-feketés rothadó fogai közül.

Elkeserítő látvány volt. Létezése értelmetlen, élete céltalan. Ő az életet nem napokban számolja, hanem egyik lerészegedéstől a másikig. Hogy van-e családja? Nem tudom. Lehet ő sem. Talán már nem is emlékszik rá mikor csókolta meg utoljára feleségét, arra viszont pontosan emlékszik, hogy tegnap is felpofozta, gyermekével együtt. Nem ő. Az alkohol. Ő már csak rabszolgája a mindenható folyadéknak, mely millió ember felett veszi át a hatalmat, és kacsintva hívogat minden egyes alkalommal, mikor kibontasz egy üveg sört. Hív. Téged akar. Le akar győzni. Irányítani akar téged, és megfosztani mindentől, ami fontos. Az alkohol egy féltékeny szerető. Azt akarja, hogy csak vele foglalkozz. Nem szerethetsz mást. Nem, még a feleséged sem. A gyermeked sem. Sőt! Gyűlölnöd kell őket. A barátaid már nem fontosak számodra. Nincs szükséged rájuk. Csak alkoholra. Csak rá. Ház sem kell. Semmi.

Csak döntsd magadba a mérget. Igen, méreg. Méghozzá rendkívül veszélyes.

És mi is ezt a mérget döntjük magunkba alkalomadtán. Igen, én is.

Paracelsus, a toxikológia atyja mondta egyszer: „Minden méreg, mindenben van méreg. Csak a mennyiség tesz valamit nem méreggé”

De az alkohol nem győzhet le mindenkit. Az a titok, hogy nem tölthettek együtt sok időt. Nem eshettek szerelembe. Nem ragaszkodhatsz hozzá. Mert akkor örökre az övé leszel, és senki másod nem lehet rajta kívül. Játszhatsz vele, hagyhatod, hogy néha elcsábítson, de sose feledd, ő csak egy szerető. Társ sosem lehet. Soha. Tölthetsz vele pár órát, akár az éjszakát is, hogy aztán reggel visszatérhess azokhoz, akik igazán fontosak neked. Mert ő nem az. Dionüszosz elkísérhet egy buliba, veletek lehet mikor a barátaiddal vagy, de a házadba soha ne engedd be, és ne hagyd, hogy ő irányítson.

Ő soha nem lehet a te istened, és az alkohol soha nem lehet a te társad. Ezt sose feledd.

Mikor éjjel egy kocsma vagy éjjelnappali előtt haladsz el, nézz végig a földön fetrengő szenvedőkön. Akik önmagukat pusztítják el, és akiket senki sem fog sajnálni. Még a családjuk sem. Akik mindenkinek csak fájdalmat és szenvedést okoznak a környezetükben, beleértve saját magukat is.

Ők Dionüszosz rabszolgái. Közéjük akarsz tartozni?

Néhány nappal ezelőtt azt mondtam írni fogok erről a témáról, de azóta történt pár dolog ami miatt már nem igazán van ezen mit magyarázni. Már mindenki megérthette mi történt itt. Aki nem követte az eseményeket, annak elmondom.

Volt egy videó, ami a Bombagyár nevű rádióadás felvételén készült, melyen Fekete Pákó Hitlert és Szálasit élteti, továbbá karlenget, és azt mondja kitartás! Hát ez meg hogy lehet, néznek nagyokat, jobb- és baloldalon egyaránt. Biztos lefizették ezek a bombagyárosok, más lehetőség nincs is. Mert Pákó bizonyára olyan szegény, a bombagyárosok meg olyan gazdagok, hogy ez másképp nem is történhetett.

Amit Pákó hazudozott, hogy megfenyegették, egyértelműen nem igaz. Hogy is lehetne az. Az egy dolog hogy én hiszek Tomcatnek, és a Bombagyár stábjának, számomra már számtalanszor bizonyították szavahihetőségüket, de persze nem kötelezhetek senkit arra, hogy higgyen nekik. Tehát aki nem bízik bennük, az most gondolkodjon. Feltehetjük a kérdést, hogy ugyan miért fizetnének Pákónak azért hogy karlengessen, ér-e nekik annyit az ezzel járó reklám, de ezzel felesleges is foglalkoznunk, ugyanis Pákó lefizetésről egy szót sem szólt. Ő azt állította, hogy megfenyegették, hogy kicsinálják ha nem zsidózik, cigányozik, és karlenget. Mert a Bombagyár stábja ilyen. Behívnak a műsorba mindenféle embert, aztán megmondják neki, hogy vagy szélsőségeskedik, vagy ők a helyszínen agyonlövik. Tarkón persze. Bal kézzel, ugyanis jobb kézzel folyamatosan karlengetnek. Mert ők ilyenek.

És egyébként is. Megér nekik annyit ez a felhajtás, és az ezzel járó reklám (mintha nem lennének így is elég ismertek) hogy életveszélyesen megfenyegessenek valakit? Én nem vagyok jogi szakértő, de életveszélyes fenyegetésért szerintem nem nyalóka jár.

Ehhez hozzáfűzném, hogy az utóbbi időben egyre több embertől hallottam hogy „Ez a Tomket ez nekem gyanús, mindig vannak mindenféle ügyei, de mindig megússza”. Az fel sem merül a kedves összeesküvéselméletgyártókban, hogy azért ússza meg, mert történetesen ártatlan. Mindenféle ügye meg azért van, mert nála abból is ügyet csinálnak, aminél más ember esetén csak legyintenek (lásd: cukorbomba, hídmászás, fényképezés, stb.)

Na de visszatérve Pákóra, hogy is volt akkor ez a videó? Először is, a videó egy több mint két órás rádióadás felvételéből lett összevágva. A teljes videó amúgy három órás. Ezekből összevágtak pár részt, amik igazán érdekesek, és viccesek voltak. Nem, nem médiageci módon vágták össze. Aki nem hiszi, hallgassa meg az adást. Ebben fény derül arra is, hogy Pákó az adás során jól érezte magát, vidám volt és őszinte, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha fegyvert nyomnának a tarkójához, hogy zsidózzon különben…

Mint ahogy Tomcat már elmondta, és az adásból is megtudhattuk, a helyzet az, hogy Pákó nem hülye. Legalábbis nem annyira, mint amennyire hittük a médiamajom szerepe miatt. Nem túl tájékozott, de nem is vak. Látja mi folyik az országban, látja hogy mennek a dolgok, még ha nem is ért mindent. Most megértett pár dolgot, mert elmagyarázták neki. Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy Pákó mindent azonnal megértett, és mindennel teljesen egyet is értett. De gondolom az is egyértelmű, hogy az ember nem mond és tesz sorozatosan olyan dolgokat, amikkel nem ért egyet. Kivéve, ha kényszerítik. Pákót meg ugye nem kényszerítette senki, ezt már tisztáztuk.

Hát akkor miért mondhatta Pákó ezeket? Mert így gondolta. Mert neki ez a véleménye. Ja hát hogy néger? Az egy dolog. Van nekem olyan cigány származású barátom, aki utálja a cigányokat, és a baráti körébe főként hungaristák tartoznak. Miért ne gondolkozhatna így egy néger a zsidókról, illetve a cigányokról? Miért? Megmondom miért. Mert nem engedik. Mert a baloldali média, és a baloldal úgy általában nem tud mit kezdeni a jelenséggel. Mikor valaki jogos(!) kritikát fogalmaz meg a cigányok és a zsidók viselkedésével, kultúrájával, történelmével kapcsolatban, akkor azonnal antiszemitának, rasszistának, fajgyűlölőnek, és nácinak bélyegzik. Ez nagyszerűen működik is, ugyanis így nem kell velük vitázni, és nem bizonyosodik be, hogy számtalan esetben bizony a nácinak és minden egyébnek kikiáltott embereknek igazuk van, és kicsit sem nácik, csak kimondják azt, amit mindenki gondol. Az agymosott tömeg szemében ugyanis az, hogy valaki esetleg náci, kizárja azt hogy igaza legyen. Pedig ez nem így van. Elfogult, az lehet, nem is feltétlenül kell szeretni. De a véleményét meghallgathatjuk, sőt, meg kell hallgatnunk, és utána megbeszélnünk, hogy szerintünk miért nem igaz, amit ő mond. Már ha szerintünk tényleg nem igaz, és ezt bizonyítani is tudjuk. Ha tudjuk hogy igaza van, vagy nem tudjuk bebizonyítani hogy hazudik, akkor pedig jelentsük ki hogy náci, és csak azért mondja mindezt mert gyűlöli a zsidókat/cigányokat. Ok nélkül természetesen. El kell érnünk, hogy a véleményét ne hallgassák meg, és ne vegyék komolyan. Mert az igazság veszélyes.

Na de itt a probléma. Pákót ugyanis nem lehet egyszerűen rasszista nácinak titulálni. Nem, mert fekete. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát gyorsan találni kell valami kifogást, hogy miért mondta ezeket, mert azt nem lehet, hogy ő ezt így gondolta. Nem. Mit kell akkor kitalálni? Hát azt hogy ezek a szemét nácik (mármint a Bombagyár stábja) kényszerítették őt. Igen, ez így tökéletes lesz. A bombagyárosok gonoszok és bármire képesek, Pákó pedig szegény áldozat lesz. És lehet sajnálni. Sajnálni is kell, mert néger. Haragudni nem szabad rá. Azt tilos.

És hogy miért tett így Pákó? Hogy miért köpte szemen saját magát, és azokat, akik a kezüket nyújtották felé? Valószínűleg többről van szó, minthogy ő egy gerinctelen féreg. Valaki bizonyára elmagyarázta neki, hogy bár ez itt Európa, szólásszabadság még itt sincs. És amiket elmondott, azok miatt őt nemhogy nem fogjuk többet tévében látni, de az élet minden területén ellehetetlenítik majd. Sajnos ez igen valószínű. Mert ha Pákó azt az utat választotta volna, amit Tomcat ajánlott fel neki, akkor ő már nem egy ostoba médiamajom lett volna, hanem egy jelkép. De neki ez nem kellett. Elindulhatott volna egy másik úton, amin ugyan nehezebb járni, de sokkal szebb, és már rálépni is büszkeség. Pláne neki. Kapott egy esélyt egy másik életre. Megmutatták neki mi ő most, és mi lehetne. Befogadtuk volna őt, közénk állhatott volna. De nem. Ő inkább visítva rohant vissza azok közé, akik majmot csináltak belőle, és most vadul makog, és hadonászik felénk, és a kézbe harapna melyet felé nyújtottak. Visszarohant ketrecébe, amit ők készítettek számára, és amit a Blogin, Molnárgörény, és Tomcat nyitottak ki. Visszamászott, és magára zárta az ajtót.

Nem baj fiúk, legalább megpróbáltátok.

A bejegyzéssel kapcsolatos minden írást, videót, rádióadást megtalálsz a http://bombagyar.hu/ -n.

Cigányok verik EB bronzérmes bokszolónkat. Csoportosan. Még le is videózzák büszkén. Iskolában. Tanórán. A tanár semmit sem tesz. Semmit sem tud tenni. A megtámadott nem üthet vissza. A rendőrség semmit sem tesz. Nincs feljelentés. A büntetés mindössze egy intő.

Rendben van ez így? Szemet hunyhatunk efölött? Meddig fogunk még szemet hunyni az ilyen esetek fölött? Meddig tűrjük még?

Hányszor tartjuk még oda a másik orcánkat is? Hányszor dobunk még vissza kenyérrel? Azokat a pofonokat nem csak Könnyű Robi kapta, hanem az egész magyarság. És ha ezt a magyarság annyiban hagyja, az az egész nemzet szégyene.

Hány Olaszliszka kell még? Hány meggyilkolt, megalázott, megfélemlített ember? Még mindig nem elég?

Hát akkor lesz még. Sok.

Mivel többen is kérdezték, elmondom hogy akárcsak a régi blogban, itt is kétnaponta írok új bejegyzést. Persze bizonyos esetekben ettől eltérhetek, amikor például nincs mit írni. Ma sem írnék, ugyanis az a helyzet állt elő hogy téma az van bőven, de időm meg nincs. Viszont még ha hétvégén írni fogok nektek arról, hogy hogy is van ez a dolog Fekete Pákóval, a karlengetéssel, Hitlerrel, és a Bombagyárral. No meg van még jópár dolog amiről majd fogok írni, ugyanis az utóbbi időben is rengeteg érdekes téma merült fel, csak hát nekem meg az utóbbi időben blogom nem volt ahova leírhattam volna.

Szóval ma sem írnék, viszont van itt egy videoklip. A zene jó, a videó nagyszerű, a témája pedig igen érdekes, nemcsak hogy oldalakat, de könyveket lehet megtölteni vele. Szóval tessék megnézni ezt a videót, aztán elgondolkodni rajta. 

Higgyétek el, hogy én nem. Én tényleg, én őszintén nem akartam mindjárt a második bejegyzésben cigányozni, de sajnos aktuális.

Délután négy körül járhatott az idő. Egyedül ültem a villamoson, és unottan bámultam ki az ablakon, miközben fülemben Combichrist dübörgött. Ekkor idegen nyelvű beszédet hallok, és az ajtó felé fordulok. Felszállt két cigány. Az egyik leült velem szembe, a másik pedig mellém ült. A velem szemben ülő bámul. Nem nézek a szemébe. Úgy működik ez náluk mint a kutyáknál. Ha a szemébe nézel, kihívásnak veszi. Akkor aztán jön a „mit néze’ geci?!” És kicsattan a pillangókés. Nem nézek rá. Néha mikor halk a zene, hallom hogy egymással beszélgetnek, persze cigányul, és néha rám néznek. Végállomás. Felállok, és elindulok az ajtó felé. Leszállok a villamosról, mikor valaki a vállamra teszi a kezét, „várjácsak”. Megpördülök. A két cigány ott áll velem szemben. Feszült csend. Várom a tipikus szöveget. Adj egy cigit, mit nézté’, párforintot, telefonod van-e, stb. Mire a cigány megszólal.

 
-         Há figyejjé tesókám, há kell neked empénégy?
-         Nem.
-         Háde nézmeg nekem ilyen van.

Erre előkotor a zsebéből egy kopott mp4 lejátszót.

-         Aha, látom.
-         Há szerinted ez mennyitér?
-         Nem tudom (tényleg nem, nem értek ezekhez).
-         Háde kábé.
-         Mondom, nem tudom.
-         És nem akarod megvenni?
-         Nem.
-         Jócsakmer há tudod ilyenekkel üzletelek.

Na itt majdnem elröhögtem magam. Kicsit kellemetlen lett volna. Ilyenekkel kereskedik. Tudjuk jól, hogy dolgoznak ezek a cigány üzletemberek.

-         Nem, nem veszem meg. Amúgy sincs nálam pénz.
-         Hájó és neked milyen van?
-         Semmilyen.
-         Háde dik more akkor mit hallgatol?
-         Ez öcsémé.
-         És az milyen?
-         Nem mindegy az neked?
-         Hádecsak, mutazsdmámeg.
-         Ezért most nem fogom előszedni.
-         Decsakhogy hogy mutazsdmámeg. Hogy milyen a kinézete.
-         Hah, nekem erre nincs időm. Na szevasz.

És otthagytam a csalódott cigány üzletembereket. Igen, ezek tényleg ennyire hülyének néztek. Kezdi azzal, hogy akarok-e tőle mp4-et venni, erre előkotor egy kopott mp4 lejátszót a zsebéből, és kijelenti hogy ő ilyenekkel üzletel. Aztán látni akarja az enyémet, hogy milyen a kinézete. Mert az neki fontos. Az üzletember.

Engem nem tudtak lehúzni, nem voltam hülye. De a baj az, hogy talán pár perccel azután hogy én otthagytam őket, találtak maguknak valami szerencsétlen balfaszt, aki nem ilyen előítéletes szemétláda, mint én, és az elővette nekik az mp3 lejátszóját, vagy telefonját, vagy akármilyét. Hogy megmutassa milyen a kinézete. Akkor pedig a cigány jól orrbabassza, és meglép a cuccal. Később pedig odamegy valakihez, és árulja neki. Mert ő ilyenekkel üzletel.

Megint megúsztam egy balhét az előítéleteimnek köszönhetően.

2006 végén kezdtem el blogot írni. Hogy miért? Nem tudom. Nem volt vele konkrét célom, csak írtam, mindig arról, ami épp foglalkoztatott, és amit érdekesnek találtam. Majd ahogy telt az idő, a jelentéktelen kis webnapló egyre fontosabb kérdéseket és témákat kezdett feszegetni. Én pedig rengeteg dicséretet, elismerést, és bíztatást kaptam, fiataloktól, és idősebbektől egyaránt. És leveleket is kaptam. Olyan leveleket, amik után úgy éreztem, hogy valóban megéri ezt csinálni, mert sok ember gondolkodását változtattam meg, meggyőződésem szerint a helyes irányba.

Aztán ennek egyszer csak vége lett, ugyanis az oldal üzemeltetői/moderátorai úgy döntöttek, hogy nekem többé nem jár szólásszabadság. Itt lett vége annak a kis blognak.

Sokan tanácsolták, hogy be kéne fejeznem ott a blogot, és valami normálisabb oldalon folytatni. Ahol nagyobb nyilvánosságot kapnának az írásaim. Én pedig mindig azt mondtam, rendben, majd. Hát a folyamatot igencsak felgyorsították az oldal üzemeltetői. Ott én már többet nem fogok írni. Így kerültem ide, a blog.hu-ra.

És itt valamit meg kell jegyeznem. Egészen biztosan nem lennék most itt, és nem folytatnám a bloggolást, ha nem nyaggatott volna annyit pár olvasóm, barátom. Miután a blogom eltűnt, sok régi olvasóm felvette velem a kapcsolatot msn-en, amit nem tudom hogy csináltak, ugyanis soha, sehova nem írtam ki az e-mail címem. De mégis megtaláltak. Hogy itt vagyok, azt nekik köszönhetem. És az összes többi olvasómnak és támogatómnak. Szeretnék most neveket mondani, de nem teszem. Nem teszem, mert túl sok embernek tartozom köszönettel, és sokatoknak már nem is emlékszem a nevére. Ha valaha is olvastad a blogom, és hozzászóltál, vagy írtál, akár jót, akár rosszat, köszönöm neked.

Köszönök nektek mindent. Remélem a jövőben is megmaradtok hűséges olvasóim.

Üdvözlettel: Főnix