Tegyük fel, hogy Isten intelligens, és igazságos.

Ez kizárná azt, hogy valaki aki nem bűnös, bűnhődjön. A bűnhődésnek, vagyis a szenvedésnek, oka kell hogy legyen. De ha nincs oka? Ha nem bűnös aki bűnhődik? Ha jó? Akkor miért a szenvedés?

Ha nincs oka, akkor célja kell, hogy legyen.

"Kereszt alatt erősödik az ember." Valami ilyesmit szoktak mondani. Nem azért cipeli a keresztet, mert bűnös. Nem büntetés az, hanem eszköz az átalakuláshoz. Az átalakulás pedig fájdalommal jár.

Kell-e hát feltennünk olyan kérdéseket mint hogy: "mivel érdemeltem ki ezt?". Nem, hiszen ha valóban nem látjuk a szenvedés okát, nincs bűn amiért bűnhődnünk kellene, akkor a szenvedésnek célja van.

Célja, amit csak akkor érthetünk meg, ha elértük. Akkor fogjuk megérteni miért kellett szenvednünk.

Ne gondolkozz hát azon, miért. Ne gondolkozz azon miért éppen te. Keresd a célt. Hiszen a szenvedés célja, sokszor egyben az oka is.