Nem értek én valamit. Ezért is írom meg, mert ti biztos értitek, és majd felvilágosítotok.

Én azt nem értem, hogy miért így kell ünnepelni az Új évet. Egyáltalán mit ünneplünk ilyenkor? Hogy még egy év elmúlt? Az idő múlását?

De nem is az zavar, hogy ünnepeljük, hanem az, ahogyan. Mert mit csinál ilyenkor az átlagember? Nos, két dolog közül választhat. Vagy otthon marad, bámulni az idétlen szilveszteri paródiákat, vagy elmegy bulizni.

Hogy mi a buli? Először is jól berúgunk, de nagyon. Ha ez megvan, akkor lehet valami primitív zenére rángatózni, és baromságokat pofázni hasonló állapotban lévő nőknek és haveroknak.

Szép kezdése ez az Új évnek. Részegen, öntudatlanul, esetleg összehányt pólóban, valami spicces ribanccal a karodon, böfögve üvöltözni hogy „BÚÉK” miközben magad sem tudod igazán, hogy miért is csinálod ezt. Lehet, hogy én vagyok a hülye vagyok, de szerintem ez hihetetlenül szánalmas.

Tavaly év végén, úgy esett, hogy egy nagyobb skinhead társaság meghívott, hogy töltsem velük a szilvesztert. Az azelőtti szilvesztereket mindig különféle baráti társaságokkal töltöttem, és hogy is mondjam, nem reméltem sok jót ettől sem. Sőt, arra számítottam, hogy ez minden eddigi szilveszteremnél rosszabb lesz, ugyanis azt hallottam a skinheadekről, hogy buták, bunkók, és primitívek. Azonban nagy meglepetés ért.

Igaz, itt is berúgott mindenki egy kicsit, de amikor éjfélt ütött az óra, mindannyian átmentünk a vendégszobába, mindenki vigyázállásba vágta magát, még az is, aki már állni is alig tudott, és közösen elénekeltük a Himnuszt, majd utána a Székely Himnuszt is. Ezután megöleltük egymást, akár a testvérek, és boldog Új esztendőt kívántunk egymásnak.

Azelőtt sosem volt részem ilyen felemelő szilveszterezésben. Minden azelőtti szilveszterkor részegen sikoltozó lányokat, és „Búék”-ot ordibáló, borosüveggel hadonászó férfiakat láttam éjfélkor.

Sajnálom, hogy az idén nem tölthetem a szilvesztert ezekkel a srácokkal.

De tudjátok mit tennék én legszívesebben idén szilveszterkor? Este, egyedül kimennék a pusztába, leülnék egy kis dombra, egymagam, és gondolkodnék.

Átgondolnám mindazt, amit ebben az évben tettem. Hogy mi értelme volt. Hogy vajon mindig a helyes úton jártam-e? Hogy van-e mit bánnom, és hogy mire lehetek büszke. Hogy érdemes volt-e egyáltalán megélnem az Új évet. Hogy vajon miért nem kenődött szét a fejem a szélvédőn, miért nem ütött el a busz, vagy miért nem vertek agyon. Hogy miért döntött úgy az Úr, hogy kapok egy újabb évet.

Átgondolnám a jövőt is. Hogy mit fogok tenni. Mik a céljaim, és hogyan fogom elérni őket. És megtenném az újévi fogadalmaim is, melyekből rengeteg van. Igen, azt hiszem így kellene „megünnepelni” az Új évet.

Mindenesetre, nektek barátaim, jó bulizást kívánok, és Sikerekben gazdag, Boldog Új Esztendőt.