„Állítsuk meg a vérontást!” – hirdette a szórólap, amit egy kedves vásárló nyomott a kezembe tegnap, Tomcat boltjában. A szórólapot az Amnesty International adta ki, abból az alkalomból, hogy az emberi jogok nyilatkozata idén 60 éves. A szórólapot kihajtogatva mindjárt szembetűnik egy hatalmas szivárványos zászló és napernyő, majd pár sorral alatta olvashatjuk a programokat, amelyek bizonyára senkit sem fognak meglepni. Lesz beszélgetés a véleménynyilvánítás szabadságáról, a nők jogairól, a melegek és leszbikusok jogairól, a gyűlöletbeszéd törvény szükségességéről,, a diszkriminációról, illetve a politikai és lelkiismereti foglyokról. (Bizonyára előítéletes vagyok, ha azt mondom, egész biztosan nem fogják még csak szóba hozni sem, David Irving történész ügyét, aki mint tudjuk, „Holokauszttagadásért” ül börtönben.)
Szerencsénk volt, mivel ez a díszes társaság tőlünk alig pár percre, az Oktogonon állomásozott. Amikor odaértünk, pár sárgaruhás fiatalt láttunk, aki szórólapokat osztott. Mindenki kapott, de mi érdekes módon nem. Még szerencse hogy nem vagyunk sértődősek. Ami azonban még érdekesebb volt, az pár nőalakot ábrázoló álló karton, amikre a következő szövegek voltak írva:
Kovács Anna, élt 35 évet
A férje leszúrta.
Tóth Boglárka, élt 43 évet
A férje megfojtotta.
Horváth Edit, élt 23 évet
A szeretője megölte.
Bizony, a férfik ölik a nőket, de leginkább azokat a nőket, akikkel együtt élnek. Verjük jól bele a fiatal nők fejébe, hogy a férfi veszélyes, a férfi egy vadállat, egy őrült, egy gyilkos, és jobb minél távolabb tartani magadtól. Ne házasodj, de legfőképp ne csinálj gyereket. Válaszd a szingli életmódot. Bizonyára ezt kívánják sugallni ezek a táblák.
Álljunk most meg itt egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon, lehetséges lenne-e az, hogy az Oktogonon a következő táblák álljanak:
Szögi Lajos, élt 44 évet
Cigányok halálraverték gyermekei előtt
Pénzes Henrietta, élt 18 évet
Elevenen elégette egy cigány
Horák Nóra, élt 14 évet
Cigányok megerőszakolták majd megfojtották
Bizonyára semmi kifogása nem lenne az Amnesty Internationalnek ez ellen, tehát javaslom, csináljuk meg.
Amennyiben pedig bármiféle szervezet is gyűlöletkeltésről kezdene sipákolni, azzal elismernék, hogy ugyanúgy gyűlöletkeltő az ő férfiellenes uszításuk.
Ezen kívül számos kérdést szegezhetnénk még az Amnesty Internationalnek, illetve a fent említett demonstrációt támogató feminista-liberális szervezeteknek.
Félreértés ne essék, a családon belüli, és úgy általában a nők ellen elkövetett erőszakot abszolút elítélem. Való igaz, hogy ma a nők (de a férfiak és a gyermekek sem) nem részesülnek megfelelő fizikai, illetve jogi védelemben. Ez tény. Viszont a manipulációt, és a gyűlöletkeltésnek ezt a kifejezetten alattomos és veszélyes formáját messzemenően elítélem.
Ugyanis ezen transzparensek azt sugallják, hogy minden férfi potenciális asszonyverő, és erőszaktevő, ami egyáltalán nem igaz.
A következő állításaimat Dr. Ranschburg Jenő pszichológus tanulmányaira alapozom, melyek hitelességét valószínűleg senki sem vonja kétségbe, aki ismeri a doktor urat.
Köztudott, de a női jogvédő szervezetek részéről mégis elhalgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 99%-a (igen, kilencvenkilenc) alkoholista. Ez pedig abszolút bizonyítja, hogy az ok az alkoholból vezethető le, nem pedig a férfi természetéből. Ennek megfelelően a női jogvédő szervezeteknek az alkohol ellen kellene keresztes hadjáratot hirdetniük, nem pedig a férfiak ellen. Vagy egyszerűen nem kellene alkoholistákkal kezdeni.
A másik szintén köztudott, de ugyanakkor elhallgatott tény, hogy a párjukat rendszeresen bántalmazó férfiak 90%-a bűnöző. Tehát nem kizárólag párjával, hanem az élet egész területén agresszív, erőszakos, törvényeket nem tisztelő. Itt szintén eljutunk ahhoz a ponthoz, mikor azt tanácsolhatjuk a nőknek, jól nézzék meg kihez mennek hozzá, mert lehet hogy a macsó rosszfiú stílus és az ezzel járó anyagi javak eleinte vonzónak tűnnek, de később keményen megfizetik majd az árát.
Amikor azt hallja az ember, "családon belüli erőszak" mindjárt egy állatias, asszonyát-gyermekét földön rugdosó rohadék jut eszébe, mint ahogy azt egy nemrégiben vetített "társadalmi célú hirdetés" is bemutatta. A reklámban a következő történt: Egy kisfiú és egy babát szorongató kislány ültek egymással szemben. "Akarsz papás-mamást játszani?" - kérdezte a kislány, mire a fiú nekiesett, és ütni-rúgni kezdte. Ekkor a baba kiesett a kislány kezéből, de a fiú még mindig tovább verte.
Dr. Ranschburg Jenő, a Pszichológusok a szófán c. könyv hasábjain megemlíti Dr. Steinmetz-t is, aki először foglalkozott komolyabban a bántalmazott férfiak ügyével.
Dr. Steinmetz kutatásai alapján kijelentette, hogy korántsem igaz az az elterjedt tévhit, miszerint minden férfi brutális állat, a nők pedig ártatlan áldozatok. Számos esetről számolt be, amikor férfiakat tartott terrorban elmebeteg feleségük, azok pedig nem tudtak sehova segítségért fordulni, ugyanis nem vették őket komolyan. Steinmetz ezen kívül egy másik ijesztő gyakoriságú dologról is ír. Számos alkalommal tapasztalta ugyanis, hogy a nő szándékosan kiprovokálja a pofont - akár azzal, hogy előzőleg ő üti meg a férfit - hogy aztán a verekedést a válás során felhasználhassa férje tönkretételére. (Vajon hány hajléktalan férfit láthatunk az utcán emiatt?) Miután Steinmetz ezen tanulmányait közzétette, számos telefonhívást kapott, melyben őt és gyermekét (tehát egy nőt és egy kisgyereket) halálosan megfenyegettek azok a feminista szervezetek, melyek minden erejükkel azt sulykolták a társadalomba, hogy a férfiak mind erőszakos állatok.
Dr. Ranschburg Jenő továbbá megállapította, hogy a bántalmazott nőknek csak igen kis százaléka feleség. Tehát a valódi családon belüli erőszak ritkább mint hinnénk. A házasság valóban inkább védi a nőt, minthogy veszélyeztetné. A "férfierőszak" áldozatai leginkább az úgynevezett szingli életmódot folytató nők, akik gyakran abszolút felületes ismerettség alapján, pusztán szexuális éhségük kielégítése céljából teremtenek kapcsolatot egy férfival.
A nővédő szervezetek sokat beszélnek még a nemi erőszakról is, a férfiak egyetemes bűneként kezelve azt. Noha egyértelmű hogy csak férfi erőszakolhat meg nőt (bár volt már példa ennek fordítottjára is) mégis meg kell itt állnunk egy pár szóra, ugyanis ez így ebben a formában félrevezető.
Mert nem A férfiak speciális bűne a nemi erőszak, hanem bizonyos rasszok követik el kiemelkedő rendszerességgel. Ennek bizonyítására a kuruc.info-ról idéznék egy olvasói levelet:
merikát véve alapul kiszámolhatjuk, hogy a hozzávetőlegesen 42 millió néger és 225 millió fehér lakost figyelembe véve (kint 14% néger és 75% fehér az arány) a kb. 150.000 nemi erőszakból 49.000-et követtek el fehérek, és 75.000-et feketék (a maradék pl. latinó), vagyis a fehérek 0,022%-a, a feketék 0,18%-a!!!
Végső következtetésként levonhatjuk, hogy kerekítve míg minden ötszázadik néger erőszakolt meg egy nőt, addig csupán minden ötezredik fehér vétkezik hasonlóan, tehát a feketékben tízszer erősebb az ez irányú bűncselekményre (is) való bestiális ösztön. Mindez annak ellenére, hogy Amerikában talán a legideálisabb és legjobb körülmények között élnek ezek az emberek, tehát ez sem lehet rá indok.
Feltételezem, hogy itthon hasonló következtetéseket tudnánk levonni, ha valódi statisztikák készülnének és nyilvánosságra is hoznák a sok vetítés helyett a kedves illetékesek!"
No persze ne is várjuk, hogy ezeket a tényeket akárcsak megemlítse az Amnesty International. Egyébként is, a gonosz csak fehér férfi lehet, és a cigányok is még mindig súlyosan el vannak nyomva, ahogy azt a portáljukon olvashatjuk. Felháborító például a cigányok szegregált oktatása, főleg annak tükrében, hogy a pedagógusok bizonyára állandóan a cigánygyermekek intelligenciáját, kulturális felsőbbrendűségét, illetve úri viselkedését emlegetik.
Úgy érzem, itt újból fontos megjegyeznem, hogy a legkevésbé sem értek egyet az indokolatlan, nők, gyerekek, vagy bárkik elleni erőszakkal. Éspedig teszem ezt nem megfelelési kényszerből, engem az nem motivál, hanem azért, hogy ne értsetek félre. Való igaz, hogy létezik olyan is, amikor egy fehér férfi, a feleségét, a gyermekeit terrorizálja, mind lelkileg, mind szellemileg. Hallottam már nőről akinek egy ütéstől kifolyt a szeme. Hallottam férfiról aki vasalót dobott újszülött gyermeke ágyába. És olyanról is, aki húskampóra akasztotta a gyerekeket ha nem volt rend a szobában. Hallottam ilyenekről én is, és az a nézetem, hogy az ilyenek ellen a lehető leghatározottabban kell fellépni, mintegy példát statuálva.
Nem tartom magam hímsovinisztának, a legkisebb mértékben sem, és magam is védem a nők jogait, és ha erre lehetőségem lesz, többet is teszek majd értük. Úgy vélem joga van egy nőnek ahhoz hogy boldog, békés, megfelelő körülmények között nevelje gyermekeit, és hogy elláthassa alapvető női feladatait, és ebben semmi se gátolja.
Azonban azt is vallom, hogy a francia forradalomból kinövő feminizmus (melynek mindhárom vezéralakja zsidó nő volt) a legkárosabb eszmévé lett a világon. Mert a feminizmus célja a nőből elvonni mindent ami nővé teszi, az egyenlőség, pontosabban azonosság jegyében. Ma a feministák nem a nőket védik, hanem a férfiak ellen uszítanak, ami pedig az egyik legnagyobb bűn a világon. Márpedig azért, mert ezzel a világ legfontosabb, legalapvetőbb közösségét, a családot verik szét. Mert arra biztatják a nőket, hogy család helyett a karriert, és női tökéletesedésük helyett az erőszakos, férfivé válást válasszák. Hogy férjük és gyermekük helyett éljenek a szexnek és a munkának.
Ezért tartom én a feminizmust a legkárosabb eszmének, és vallom azt, hogy feladataink egyik legfontosabbika ezen aljas eszme totális kiirtása, máskülönben fajunk legalapvetőbb eleme, a család fog elpusztulni, mely magával rántja pusztulásba egész kultúránkat és egész lényünket.
Ezen írás spontán született, és csupán felületesen foglalkozik a problémával. A jövőben még részletesebben is fogok cikkeket írni ebben a témában. Az itt nem érintett kérdésekre majd ott válaszolok.
Utolsó kommentek