„Elítéli a zsidósodó KDNP-t a Jobbik és a Gárda, majd a gettósításra emlékezik” – írja a kurucinfó.

Egyesek meg ezen fel vannak háborodva, mármint a hír második részén – az elsővel most nem foglalkoznék - mert azok ottan zsidók, ezek meg gárdisták, és ezek megemlékeznek azokra. És ez meg hogy lehet? Hiszen azok zsidók! Azok meg ellenségek nem?

Nem. Legalábbis a Magyar Gárdának nem. Ugyanis a Magyar Gárda sohasem állította hogy ők egy nemzetiszocialista szervezet lennének, és antiszemita kijelentéseket sem tettek soha. Nácinak csupán az őket támadó magyarellenes baloldali férgek bélyegezték őket, hogy a közvéleményt a Gárda ellen hangolják. Mert akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, az emberek túlnyomó többsége azért még mindig nem szereti a nácikat. Most persze vitatkozhatnánk arról is hogy kiket értünk nácik alatt, ugyanis a részegen randalírozó kopaszoknak közük nincs a nemzetiszocializmushoz, ugyanúgy nem nevezhetők náciknak a baloldali média által annak titulált nemzeti érzelmű magyarok.

Ez a náci ez afféle szitokszó a baloldalon. Olyan ez mint az antiszemitázás. Sokan nincsenek is tisztában a jelentésével, de azt már megtanulták hogy ezzel kell belefojtani a szót az olyan emberbe, aki tőlünk jobbra helyezkedik el. Erről még fogok majd írni, ugyanis az antiszemitizmus vádja a mai napig a legegyszerűbb, legnépszerűbb, és leghatékonyabban működő politikai fegyver.

A Magyar Gárda náciságáról még annyit hogy bizonyára merő fajgyűlöletből rendeztek egy Mikulás-napi műsort túlnyomórészt roma gyerekeknek, és ajándékozták meg őket.

Tehát a Magyar Gárda nem náci, és nem is antiszemita. Miért ne emlékezhetnének a szegedi gettósításra? Mert azok zsidók? Mert azok ellenségek?

Nem. Nem attól lesz valaki a mi ellenségünk, a nemzetünk ellensége, hogy zsidó. A mi ellenségeinket a céljaik teszik ellenséggé, nem a bőrszínük vagy a származásuk. Ideje lenne ezt megérteni végre jobb- és baloldalon egyaránt. A zsidóellenesség egy bizonyos fokig mindenhol megfigyelhető ahol tudják egyáltalán kik azok a zsidók. A zsidókkal szembeni előítéletesség is érthető. Azt is tudjuk hogy nemzetünk ellenségei közt rengeteg a zsidó. De nem mind az! Ha valaki mellettünk áll, és velünk együtt harcol nemzetünk szebb jövőjéért, akkor lehet zsidó, akkor is a barátunk.

Így a szegedi hitközösség is, „Hiszen a Löw Imánuel vezette szegedi zsidó hitközösség Magyarország megcsonkítása és a trianoni igazságtalanság ellen igaz magyar emberként küzdött, ezzel kivívva nemzetünk és pártunk tiszteletét.” – írja Tóth Péter, a szegedi Jobbik elnöke. Ha pedig így van, semmi okunk arra hogy gyűlöljük őket, arra pedig főleg nincs okunk hogy a Magyar Gárdát támadjuk amiért megemlékezik a szegedi gettósításra. A gettósítással nem az a baj hogy egy helyre lettek terelve a zsidók, ugyanis az 1700-as évek közepéig is elszigetelt kis falvakban éltek, vagy külön városnegyedekben, saját szabályok és törvények szerint. Aztán II. József ajánlotta fel a zsidóságnak hogy ha hajlandóak német nevet felvenni, és a birodalom törvényeit elfogadni szabadon költözhetnek az egyharmad Európát uraló Habsburg császárságban. (Ezért van német neve szinte minden askenázi zsidónak.) Csakhogy a gettósítást itt a különböző munkatáborokba való deportálás követte. Azt pedig ugye nem érdemelte meg mindenki. Az egyszerű zsidó fűszerkereskedő például valószínűleg soha nem akart a magyaroknak ártani, és fogalma sem volt róla mi az a cionizmus. Vagy a Talmud. Mint mondtam, ellenségeinket a céljaik teszik ellenséggé, nem a származásuk. Ha pedig céljaink közösek, semmi okunk arra hogy gyűlöljük egymást.

Próbáltam utánajárni Löw Imánuelnek és az ő hitközösségének – No nem mintha nem hinnék Tóth Péter úrnak, csak én ilyen mindig kétkedő ember vagyok – de sajnos nem találtam róla semmi használható információt. Annyit viszont megtudtam hogy Löw Imánuel apja, Löw Leopold hivatalos volt szinte minden magyar hazafias eseményre és ünnepségre, melyeken részt is vett.

Ha pedig ezért az írásért én most zsidóbérenc lettem, akkor kérem a pénzemet!