Örömmel jelentem be, hogy ez itt az első bejegyzés, amit javarészt nem én írtam. Csak ezt a dőlt betűs részt itt felül. Az írást Jack/rendetteremt küldte, és mivel jó, és a téma is aktuális, nekem ráadásul nincs most időm írni, beteszem ide. Következzék hát Jack/rendetteremt írása az alkoholizmusról:

Alkoholizmus.

Családok tönkretevője. Hogy egy konkrét példával éljek,apám 30 éven át masszív alkoholista volt. Elitta az összes keresetét és még édesanyáméból is egyre többet. Agresszív volt,nem lehetett vele szót érteni. Örökké szemétkedett mindenkivel a családból. Évek hosszú sora alatt csak a két hatalmas szatyor teli üveg-üres üveg csörömpölésre emlékszem belőle. Többször lett gyomorfekélye és többször vérzett be a nyelőcsöve az alkohol miatt;sörrel kezdte,ezt feltornázta napi tíz üvegre, majd amikor már ez sem volt elég,akkor jött a kannás meg a pancsolt bor literszámra. Hiába mondták neki az orvosok,hogy meg fog halni,ha nem hagyja abba;hiába szedte el anya a nyugdíját,hogy ne tudja piára költeni… -nem volt elég. Eljárt inkább italt lopni,vállalva az óriási szégyent,amit a lebukás hoz a fejére;meg keresett egy olyan nőt,aki szívesen adott neki inni az állapotára való tekintet nélkül. Mindig inni akart,utolsó pillanataiban is azt mondta,hogy úgy akar meghalni (ami be is következett múlt nyáron,mert az alkohol által szétroncsolt szervezetét megtámadta a rák),hogy megiszik egy láda pezsgőt és vége. Elvakultan és fanatikusan ragaszkodott ahhoz,ami tönkretette őt. Egyszer megkérdeztem tőle,hogy miért lett alkoholista. Azt válaszolta,hogy azért,mert kiutálták a kollégái,mikor meglátták,hogy szörpöt iszik,de onnantól,hogy együtt részegedett le velük befogadták a társaságba. Ezt választotta ahelyett,hogy elment volna másik munkahelyet nézni.

Engem is megkörnyékeztek már a munkahelyemen. Van ott egy huszonévesekből álló társaság,akik nagy hedonisták (itt szenvedélybetegek) és azt szerették volna,ha én és a kollégám beállunk közéjük. Nem jöttök inni egy sört a ...-ba meló után? - hangzott a kérdés. Nem, válaszoltuk egyszerre mindketten elmagyarázva neki,hogy nekünk a szabadidős program a haverokkal nem munka utáni lerészegedésből áll,sőt,azt nem is tartalmazza. Meg aztán egy sör,később kettő és tudjuk,hogy ez hova vezet. Szerintem a legtöbb iszákost a sztereotípiák termelik ki. Ezek:

- inni férfias dolog

- haverokkal együtt kocsmázni kötelező

- kollégákkal meló után együtt inni kötelező

- otthon, tévé előtt a férfi sörözik,főleg,ha meccset néz

Az alkoholizmust,mint szenvedélybetegséget a legtöbbször az ital okozta bódulat miatt kultiválják. Az állandó delírium biztosítja a gondterhelt létezést fennállásának idejére és érdektelenné teszi az egyént élete problémáival szemben. A helyzet idővel súlyosbodik,a meg nem oldott problémák elkezdenek sokasodni,feltorlódni,arra sarkallván az illetőt,hogy ne szakítsa meg a szesz által előidézett gondtalan állapotot. Így válik alkoholfüggővé és kerül szépen bele egy ördögi körbe,amiből szinte lehetetlen kitörni. Az orosz rulettet kedvelők ezt még megfejelik azzal,hogy gyógyszerre (fájdalomcsillapító,láz elleni tabletta, antidepresszáns) isznak a hatást fokozandó.

Hazudnék,ha azt mondanám,hogy havonta (!) nem iszok meg egy-két sört,amikor csak jólesik. Ha bulizni megyünk általában szoktam inni,mikor milyen kedvem van. Egyetlen egyszer ittam már magam öntudatlanra,párszor pedig ennek közelébe. Azóta ismerem a korlátaimat,tudom hogy mikor elég.

Valaki azt találta nekem mondani egy alkalommal,hogy az alkoholok ára,de legfőképp a söré azért nem emelkedik csak elenyésző mértékben (alapvető élelmiszerek, energiaárakhoz képest),mert politikai érdek,hogyha az állampolgár elégedetlenkedik arra mindig legyen pénze,hogy tompítani tudja az agyát,a problémák elöl az érdektelenségbe vezető folyékony alagút legyen mindenki számára mindig elérhető. Nos,ebben lehet valami…