Te milyen diák vagy az élet iskolájában?

Szerintem rossz diák vagy. Elmondom miért.

Pontosan úgy viselkedsz, mint egy rossz diák az iskolában.

Soha nem tanulsz. Lehetőséged lenne rá, de valamiért mégsem szánsz rá időt, hogy tanulj. Pedig tudod, hogy fontos. Érzed. Emlékszel hogy rettegtél gyermekkorodban feleltetésnél? "Csak ne én, csak ne én..." ezt mondogattad magadban folyton. És amint fellélegeztél, mert kiderült, hogy ma nem kell felelned, megfogadtad, hogy eztán tanulni fogsz.

De persze a fogadalmad semmit sem ért. Azóta sem tanultál. Soha nem tanulsz, pedig mindig ugyanúgy rettegsz ha feleltetésről van szó. Vagy dolgozatról. Tudod az iskolában az volt a jó, hogy bár voltak meglepetés-dolgozatok, azt mindig megmondták előre, hogy mikor van a vizsga. Tudtad pontosan, hogy mikor jön el a vizsga napja, és azt is, hogy miből kell majd vizsgáznod.

Az élet iskolája nem ilyen jó hozzád. Bármikor feleltethet, bármikor írathat dolgozatot, és bármikor tehet eléd olyan vizsgát, amelynek eredménye meghatározza majd egész további életedet.

Holnap talán nyugodtan sétálsz majd hazafelé a munkahelyedről, és semmi mást nem akarsz majd, mint ledőlni a kényelmes foteledbe, és pihenni. De - bár még fogalmad sincs róla - talán aznap kell majd vizsgáznod. Miből? Azt sem tudod. Talán bátorságból, erőből, hitből, akaraterőből, vagy bármi másból.

És ne hidd azt, hogy itt van lógás. Ha ellógsz a vizsgáról, megbuktál. Az iskolai tanáraidat még átverhetted, de az élet iskolájában nem tudsz puskázni, nem csalhatsz, nincsenek kiskapuk.

Mit kell hát tenned?

Mert bármikor, bármiből vizsgára kötelezhet az élet. Képtelenség azonban minden tárgyból felkészülni. Mit tegyél hát?

Tanuld azt, amit fontosnak tartasz. Gondold át, mi az amiből semmiképpen sem szeretnél megbukni. Bár sosem tudhatod miből kell majd vizsgáznod, azt te döntöd el mi akarsz lenni. És sejtheted, hogy azon a pályán főleg milyen vizsgák várnak majd rád. De hogy mennyire nehezek, azt megintcsak nem tudhatod.

Tanulnod kell ezért. Keményen kell tanulnod. Mert tudod, hogy te is egy rossz diák vagy. Nem túl jók az eredményeid eddig igaz? És ha talán mégis jók, te is rettegsz attól, hogy egy nap olyan vizsgát tesznek eléd, amin meg fogsz bukni.

Készülj hát a vizsgákra, mert az élet iskolájában nincs évismétlés. Ha itt megbuksz, végleg megbuktál. És ki tudja, milyen lesz az életed bukottként.

De talán pont ez kell majd neked. Hiszen annyian vannak, akik csak a saját bőrükön tanulnak. Hiába mondják neked, hogy meg fogsz bukni, hiába sejlik fel ez benned is, addig nem fogod komolyan venni, míg egyszer meg nem buksz.

Akkor kezdesz majd el tanulni. És bár folyton az jár majd a fejedben - bár eddig is tanultam volna - nyugodtabb leszel, mert úgy érzed majd, eztán boldogulni fogsz. Tanulni fogsz, s tudni. És ahogy mindenki büszke arra amije van, te is büszke leszel majd a tudásodra. Kérkedni fogsz vele, és alig várod majd, hogy megmutathasd. Hogy bizonyíthass. Ehhez kell majd a vizsga. Várni fogod a vizsgát, mert bizonyítani akarsz. Magadnak, az osztálytársaidnak, és magának az iskolának is.

És bármennyire is magabiztosnak és okosnak érzed majd magad, ugyanolyan ijedt és ideges leszel majd, mikor a tanár a naplót lapozgatja, azon tűnődve, ki feleljen ma. Akkor nem akarsz majd felelni. Akkor nem leszel majd magabiztos. Akkor nem érzed majd magad okosnak.

De ez nem számít. Hiszen bármennyire is biztos magában az ember, a kudarc lehetősége mindig ott lebeg a szeme előtt. A félelmet le tudod győzni, de kiirtani soha.

Tanuljunk hát, és készüljünk a vizsgákra, mert mi mind rossz diákok vagyunk az élet iskolájában.

...és bár ne kellene megbuknunk ahhoz, hogy tanulni kezdjünk.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)