Hé Te! Tudom, hogy sietsz, vár a kocsma, koncert lesz, meg minden, de várj egy percet kérlek, szeretnék feltenni neked egy kérdést.

Mi a célod?

Ne, ne pislogj ilyen meglepetten, és ne feszengj. Rajta, mondd. Mondhatsz bármit, nem foglak kinevetni. Főleg, hogy a választ nem nekem kell adnod, hanem magadnak. Tényleg szeretném ha most megállnál egy kicsit az olvasással, és átgondolnád mi a célod. Biztos több is van.

Persze bizonyára mindenki megfogalmaz most magának valami olyasmi célt, mint a szebb jövő, Magyarország talpra állítása, a rend helyreállítása, satöbbi. Most kicsit tegyük félre ezeket, és nézzünk pár egyszerűbb példát. Mert ahhoz, hogy ilyen nagy célokat elérj, előbb kisebb célokat kell elérned. Ahhoz, hogy megmászhass egy nagy hegyet, előbb fel kell készítened a saját tested a feladatra. Szóval vegyünk szemügyre most egy kisebb célt.

Ha férfi vagy, biztosan szeretnél például nagy és erős lenni. Ne hozd a hülye kifogásaid, teljesen természetes, hogy az szeretnél lenni. Biztos sokszor elképzelted már, ahogy titánként lépkedsz a sok kis ember között, hogy veled senki sem mer kikezdeni, hogy te bárkit meg tudsz védeni, és hogy mások irigykedve bámulnak. Pont úgy, ahogy most te, azokat a bizonyos "titánokat".

Tényleg jó lenne ugye? Vagy tényleg jó lenne például gazdagnak lenni. No nem annyira, a francnak se kell három Audi, meg gyémántberakásos bárszekrény, de azért igen kellemes az, ha valamire szükséged van, és meg tudod venni.

Vagy biztos szeretnél például jó harcos lenni. És akkor senkitől sem kellene félned, sem neked, sem a szeretteidnek. Ez is biztos ezerszer átfutott az agyadon miközben gagyi karatefilmeket bámultál. Mondom, ne érezd most kellemetlenül magad, az teljesen rendben van, hogy te ilyesmire vágysz. Sőt, ez helyes. Jó.

Tehát megvannak a céljaid, és valóban jó lenne, ha elérnéd őket. Na de mit teszel te ezért? Hm?

El akarsz valamit érni, látod a célt. Ott van, szinte elérhetetlen távolságban. Legalábbis úgy tűnik. De hidd el nekem, megvan hozzá az út. Az, hogy azonnal nem látod, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Miért nem indulsz el a célod felé? Miért csak vágyakozol rá? Miért van az, hogy esténként az ágyadban fekszel, bámulod a plafont, és azon gondolkozol, "de jó lenne..."? Kelj már fel!

Gondolkozz már! Mi, emberek, eljutottunk a Holdra, meghódítottuk a legmagasabb hegycsúcsokat, és az óceánok legmélyebb zugait. Nem volt célunk, amit idővel ne értünk volna el.  És te, te azt mondod, amit te akarsz, az lehetetlen. Hogy úgysem sikerülhet. A kicsinyes céljaid, amik a világ szempontjából teljesen jelentéktelenek, szerinted túl hiú vágyak. Fogd már fel végre hogy nincsen lehetetlen. Minden, amire csak vágyhatsz, a legmerészebb álmaid is, már teljesültek. Ugyanolyan egyszerű emberekkel, mint te. A különbség annyi volt, hogy ők elindultak az úton a céljuk felé. Mondd már meg, hogy mire vársz még!

Engedély kell? Kitől? Biztatás? Ugyan már. Kezdő lökés? Azt már megadtad magadnak azzal, hogy vágyakozol.

Segítőket szeretnél? Hidd el, meg fogod találni őket. De a startnál egyedül vagy. Egyedül kell elindulnod, de az úton számos segítőre lelsz majd. Hidd el, így lesz.

Nos?

Most ahogy elgondolod, egy hónap múlva mennyivel leszel közelebb a célodhoz? Hát persze hogy semmivel. De ha már most elkezdenél tenni érte, akkor? Gondold át. A cél felé vezető út olyan, hogy minél határozottabban lépkedsz rajta, és minél erősebb a hited, annál könnyebben veszed majd az akadályokat, és hamarabb eléred a célod, mint hinnéd.

Megint azt hiszed, hogy ez csak hülye duma, ez "nem így működik". Hát akkor hogy? Vannak emberek akik úgy születtek, hogy nekik bármi sikerülhet, és vannak akik soha semmit nem fognak elérni az életben? Nem hiszem. De ha így is lenne, honnan tudhatnád, hogy nem a nyertesek közé tartozol, míg nem indulsz a versenyen?

Ahelyett, hogy azon gondolkodnál, hogy lehet AZONNAL célba érni, erőfeszítés és idő nélkül, inkább indulj el. Mert míg ezen gondolkozol, teljesen feleslegesen, hosszú utat tehetnél meg. Nincs teleportáció. Nincsen. El kell indulnod. Évek óta gondolkozol már azon, hogyan juthatnál oda AZONNAL. Vagy hogy milyen jó lett volna oda születni. Persze, biztos van aki a célvonalon született, de te nem. Ahelyett hogy ezen sajnálkoznál, szedd össze magad, és indulj el. Mennyi időt akarsz még elvesztegetni álmodozással, és a "de jó lenne ha" gondolaton való rágódással?

Miért nézed le magad ennyire? Miért gondolod, hogy az, ami talán már százaknak, ezreknek, millióknak sikerült, neked biztosan nem sikerülhet?

Szeretném, ha MOST elindulnál az úton, ami a célodhoz vezet. Indulj el most, és egy hónap múlva ilyenkor ülj le, és gondold át hol tartasz. Hogy mennyit haladtál. De tudnod kell, hogy az úton nem elég elindulni, mert ha az első pár lépés után megállsz, még nem jutsz sehova. Indulj el, és menj, törj előre, megállíthatatlanul.

És előbb-utóbb, el fogod érni a célodat. Amire úgy vágysz, és ami most elérhetetlennek tűnik, nemsokára a tiéd lesz. Csak rajtad múlik, senki, de senki máson.

Úgy a jövőnk is, csak rajtunk múlik, senki máson. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha. Az emberi akaraterő BÁRMIT képes legyőzni. A te legnagyobb ellenséged pedig nem az, aki szembenáll veled, hanem a te gyengeséged. Ha azt legyőzöd, aki veled szemben áll, már nem lesz ellenfél.

És miután elérted a célodat, azon fogsz gondolkodni: "Miért nem indultam el előbb?". És bánni fogod, hogy nem léptél rá egyből az útra, ahogy megpillantottad a célt. De még nem késő. Indulj el most, de ne holnap. Mert a holnap mindig újabb holnapot szül. Elég időt vesztegettél már. Nem lehetsz annyira rossz, hogy saját magadat foszd meg, saját álmaidtól.

Aki pedig most azt mondja: "Ennek a bejegyzésnek mi értelme volt? Ez nem illik ide." az nem indult el. De bízok benne, hogy vannak, akik igen. Van, akinek egy ekkora kezdőlökés elég, van aki csak akkor jön rá, milyen jó lett volna járni, miután már levágták mindkét lábát. Ezt ne várd meg.

Indulj el most, vagy maradj egy kibaszott vesztes egész életedben.

(Az írás a Bombagyáron is olvasható.)