Mint azt bizonyára mindannyian tudjátok, pár nappal ezelőtt, pontosan március 21-én tartották meg az idei antirasszista világnapot. Megemlékezhettünk azokról a szegény elnyomottakról akiket a fehérember sanyargat szüntelen. A sátáni fehér ember, ami napjainkban már csak a Föld összlakosságának 5-9%-át teszi ki, és életstílusa, illetve a nem-fehérek szaporulata miatt ez a szám idővel egyre csak kisebb lesz.
Tehát ezen a nagyszerű napon örvendezhettünk Európa sokszínűsége felett, ugyanakkor pedig sajnálkozhattunk azon, hogy még mindig nem sikerült minden rasszistának betömni a száját, börtönbe zárni, vagy golyót röpíteni a fejébe.
Mert a rasszizmus természetesen rossz. Még csak nem is csupán egy téves eszme, hanem a rasszizmus maga a gonoszság.
Éppen ezért nem beszélhetünk róla, és nincs szükség arra, hogy érvekkel, kutatásokkal, statisztikákkal, vagy tudományos módszerekkel bizonyítsuk helytelenségét.
Ez az igazság, melyet megkérdőjelezni tilos. Hogy miért? Mert ezt mondja a jelenlegi hatalom. Majd ha más lesz hatalmon, más lesz az igazság. Ami fontos, hogy az igazságot bizonyítani sosem kell, elég elhallgattatni azt, aki nem hiszi el.
De túlságosan elkalandoztam. Én ma nem akartam írni, csak egy levelet szerettem volna megosztani veletek. Egy barátom ismerőse írta. Ismerem a srácot, sok közös ismerősünk is van, a levél igaz.
És ami különlegessé teszi, hogy a benne leírtak pont most történtek, március 21-én, az antirasszizmus világnapján.
Nagyjából két perc múlva megjelent négy cigány, biztosak voltunk benne hogy ők majd belénkkötnek, de akkor még meghúzták magukat, majd mikor befordultak a sarkon, egy másik 4-5 fős cigánygaleri csatlakozott hozzájuk, és így már volt bátorságuk ránktámadni. A 8-9 cigány egyből rárohant Zolira és a bátyjára, AKIKNEK SEMMI KÖZÜK nem volt az egészhez, és őket kezdték el ütni. Ekkor rohantunk oda mi ketten, hogy segítsünk nekik, de ők akkor már a földön voltak. Mi három cigányt le tudtunk szedni róluk, de nem bírtunk el a többszörös túlerővel. A magyarok akik pedig a kocsma előtt álltak csak nézték ahogy minket rugdosnak, egy se jött oda segíteni, pedig ha mind jöttek volna simán elbánunk velük. De hát egy sem jött!
Miközben harcoltunk az utcába befordult egy rendőrautó, azt hittük megmenekültünk, de az autó még csak MEG SEM ÁLLT! 8-9 cigány ütött-vágott minket, de a rendőrök csak simán elmentek mellettünk!
Miután a cigányok végeztek velünk, és kicsit összeszedtük magunkat, észrevettük, hogy Zoli az út másik oldalán ül, előrahajtott fejjel. Odamentünk hozzá és láttuk hogy ömlik a fejéből a vér, kérdeztük hogy mi baja, de nem válaszolt semmit, csak azt mondta hogy "fáj, fáj...". Bevittük a kocsmába és akkor láttuk hogy az orra vagy 2 centivel kifordult a helyéről! Tamásnak is mostuk a fejéről a vért, meg próbáltuk elállítani, de nem sok sikerrel. Aztán őt bevitték a kórházba, mert a hülye is látta hogy szilánkokra tört az orra. Aztán ott derült ki hogy a bunyó közben az egyik cigány meg is késelte. Addig ezt nem vettük észre, mert mindenkinek csak a fején lévő sérülések tűntek fel. Azt hittük csak onnan csorgott rá a vér a pólójára. Hajnalban Tamás vért hányt, rosszul lett, és el is ájult. Megröntgenezték, és kiderült hogy átszúrták a hasfalát, a gyomra megtelt vérrel, és ha nem végezték volna el rajta, azt a gyors műtétet meghal.
Ennyit tudok eddig."
[A történetben szereplő neveket biztonsági okokból átírtam. Akinek tudnia kell az úgyis tudja kikről van szó.]
Ez törént idén az antirasszizmus világnapján. És ehhez hasonló esetek történnek nap mint nap. A támadók száma, a támadás oka, a sérülések mértéke, az változó. De egy dolog minden ilyen esetben közös...
...Az elkövetők származása.
Utolsó kommentek