Nem tudom. Sokan kérdezik ezt tőlem aggódva manapság, de én nem tudok nekik választ adni. Mert én sem értem.

Az elmúlt egy hónapban rengeteg dolog megváltozott. Emberi kapcsolataim nagyrészét teljesen megszakítottam. Megszakítottam a kapcsolatot egy nagyon kedves lánnyal, akit már régóta ismerek, és mindigis kedveltem. Megszakítottam a kapcsolatot azzal a sráccal is, akit szintén régóta ismerek, és azt hiszem kimondhatom, az évek során a legjobb barátommá vált. Már nem beszélünk. Megszakítottam a kapcsolatot egy olyan emberrel is, akitől sokat tanultam, és akire felnéztem. És megszakítottam a kapcsolatot azzal is, aki a legfontosabb volt.

Megszakítottam a kapcsolatot az összes többi barátommal és haverommal is. Már nem járok el kocsmázni a kopaszokkal. Nem találkozom velük sem. Nem keresem őket, és már ők is egyre kevésbé keresnek engem.

Gyakrolatilag minden emberi kapcsolatomat megszakítottam. És nem tudnám megmondani miért. Kivéve egyet. Annak volt konkrét oka. De a konkrét ok is csak kivégzése volt egy már haldokló kapcsolatnak. Kár volt érte. Én úgy éreztem abból a barátságból még lesz valami. Valami nagyobb. Hát tévedtem.

De változott a hozzáállásom másokkal szemben is. Nem értem magam, de úgy érzem meglazultak azok a szálak amik engem az úgynevezett nemzeti oldalhoz kötöttek. Eleinte azt hittem ez múló állapot, valamiféle érzelmi mélypont, de nem. Teljesen megváltozott a hozzáállásom. Régebben örültem ha valakin megláttam a mi jelképeinket, ha valakitől olyasmit hallottam amit mi is mondani szoktunk. De már nem. Sőt. Az ilyesmi dühít. Feldühít, mert ezek az emberek nem tudják mit beszélnek. Meglátják ami a szemük előtt van, ki is tudják mondani amit látnak, de ennél tovább nem gondolkodnak. Azt hittem a nemzeti oldalban van erő. Most úgy látom nincs. Nincs egység. Nincs erő. Nincs hit.

Ez az egész egy illúzió. Egy piros-fehér-zöld álarc, ami mögött nincs semmi. Ugyanolyan káosz mint a másik oldalon.

És magamat sem annak látom már aminek eddig. Értéktelen vagyok én is. Nagyképű vagy hiú sohasem voltam, de így is azt érzem, a múltban túlértékeltem önmagam. És talán ti is túlértékeltetek engem. Mégis mit csinálok én ami miatt értékes lennék? Írok néha egy-egy cikket, és igen ritkán az is előfordul, hogy egy írásom igazán jó lesz. Tanulságos, lelkesítő, vagy mittudomén.

De ettől én leszek valaki? Nem hiszem. Az a baj hogy nem igazán látom magam értékesebbnek azoknál a tömegembereknél akiket annyira lenézek és megvetek.

Ezért nem írok már egy jó ideje. Nem mondom hogy befejezem az írást, de egy kis szünetre mindenképp szükségem van. Át kell gondolnom a dolgokat. Átértékelnem mindent. És ezt is teszem már egy ideje. Leromboltam gyakorlatilag mindent, és most tanácstalanul ülök a semmi közepén, azon tűnődve, mit építsek. És azon, hogy van-e értelme egyáltalán építeni.

Persze aki ezt olvassa, bizonyára úgy gondolja ez nem komoly, átmeneti hangulatingadozás, ilyesmi. Nos az átmeneti hangulatingadozás egy több mint egy hónapja tart már. Ennek nem lesz hirtelen vége. Talán csak változni fog.

A nevem azért lett Főnix, mert egyszer már újjászülettem. Ekkor kaptam meg azokat az értékeket, amik idáig vezettek. Most pedig úgy érzem ismét újjászületek. Vagy meghalok.

Nem tudom volt-e értelme mindezt leírni. Azt hiszem nem. De legalább azok akik engem gyűlölnek, most örvendezhetnek. Azonban el kell hogy keserítsem őket, ez a gyűlölet nem kölcsönös. Tényleg nem az.

Az utóbbi időben teljesen elfordultam magamtól. Nem törődtem magammal. A barátaimnak, a haverjaimnak, és a nemzettestvéreimnek áldoztam minden időm. Most azonban úgy érzem vissza kell fordulnom önmagamhoz. Egyszer egy bölcs ember azt mondta: "Ne akarj másokat felvilágosítani, míg a te elmédben is sötétség uralkodik!" Akkor azt mondtam neki, hogy attól még segíthetek azoknak, kiknek az elméjében az enyémnél is halványabb a fény, de most úgy érzem azt kell tennem amit ő mondott. Meg kell találnom a teljes igazságot, be kell hogy töltse elmémet a fény. Ezzen fogok most dolgozni egy darabig minden erőmmel.

És hogy mit fogok most tenni? Hogyan tovább? Nos, ezt én sem tudom. Azt hiszem visszavonulok kicsit, míg letisztulnak fejemben a dolgok. Talán írni azért fogok, hiszen bármennyire is rossz helyzetben van az ember, néha megjön az ihlet. És ha az írásaimmal akár egyetlen embert is sikerült jobbá tennem, jobb irányba terelni, akkor azt hiszem megérte. Ezt talán még van értelme csinálnom.

Visszavonulok az aktív tevékenységtől, azt hiszem végleg, és inkább olvasásra fordítom időm nagyrészét. Hogy tényleg megértsem a dolgokat. A világ működését, a jó és rossz fogalmát. Mert úgy érzem ezek a legalapvetőbb dolgok, mégis, legtöbbünk ezeken sosem gondolkozik el, és így esélyünk sincs rá hogy VALÓBAN megértsük a dolgokat. Hogy tényleg tisztán lássunk, és hogy kimondhassuk, tudjuk AZ igazságot. Tanulnom kell. Erre van most szükségem.

Azt hiszem életem legrendszertelenebb, és legértelmetlenebb bejegyzése volt ez. De ebből talán megérthették páran, hogy miért vagyok mostanában annyira más. Talán volt akit érdekelt.