Igen, vissza.

A bombagyárra pár napja írtam egy bejegyzést, aminek a lényege tulajdonképpen az volt, hogy igen, eltűntem fél évre, nem véletlenül, de most itt vagyok újra. Nem is volt célom kint hagyni, hiszen csupán erre kellett a bejegyzés. Csak egy köszönés volt.

Páran örömmel köszöntöttek, és jelezték, hogy örülnek hogy újra itt vagyok, míg másoktól gúnyos megjegyzéseket kaptam.

Azóta írtam már egy kissé összecsapott bejegyzést, Mi az érték? Hol az érték? - Filmek és irodalom címmel. Rengetegen félreértették, de emellett sajnos én is igaznak látom azt, hogy nem úgy írok már, ahogy régen.

De tudtam is, hogy nem fogok tudni úgy írni. A köszöntő bejegyzésemben említettem, hogy az elmúlt fél év során szellemileg és lelkileg is egy alacsonyabb szintre estem vissza. Tessék, most bebizonyítottam, hogy tényleg így van.

Mindenesetre állítólag vannak értékes gondolataim még, ezeket meg fogom osztani veletek, és a Bombagyár közösségével is. Sajnálatos dolog, hogy ezeket már nem tudom majd abban a stílusban előadni, mint régen.

Viszont pesszimizmus lenne azt gondolni, hogy az elmúlt fél év alatt mindenben csak rosszabb lettem. Fizikailag például fejlődtem.

Azzal hogy az írást és a szellemi tevékenységet háttérbe szorítom majd, más dolgokat előrébb helyezhetek. Kérdés, hogy vevő lesz-e rá a társaság, vagy senki sem akar majd felállni a kényelmes kis székéből. Meglátjuk.

De ezekről majd még később. Addig el kell intéznem pár dolgot.