Nem szokásom a blogon reklámozni, de ez talán érdekelheti a kedves olvasókat.

Kikötött a Ladik - új helyszínre költözünk!

A Nemzeti Ladik egy kulturált szórakozóhely, ahol nemzeti zenékre bulizhatsz. Hetente egyszer egy éjszakára nyitjuk ki a Ladik kapuit!
A hangulatot Magi, a Szent Korona Rádió lemezlovasa biztosítja.
Az Ismerős Arcok, Kárpátia, Romantikus Erőszak, Beatrice, Transylmania, Monyo Project és még sok más zenekar dalai adják a sör- vagy éppen a talpalávalót.
A Ladik nyitóbulijára több mint 250-en jöttek el, ami elérte a bérelt hajó befogadóképességét. Így egy tágasabb szórakozóhelyet kellett keresnünk, ahol 400-500 ember is kényelmesen tud bulizni.
Új helyszín: Astoria - Árpádház étterem /Magyarok háza pincéje - Semmeilweis utca 2/
Az éjszakai buszok csomópontja az Astorián van, így ez még nagyobb könnyebbség a hajnalban hazatérőknek.
Következő buli időpontja: február 14. (csütörtök) 18:00-tól hajnalig
Belépő: nincs!

Szóval Valentin napon szépen el lehet hozni ide hozni a barátnőt, ahelyett hogy mindenféle gazt veszünk neki, ami aztán pár nap múlva elrohad. Amúgy miért is lett szokás virágot venni Valentin nap alkalmából? És miért ezzel akarjuk kifejezni szeretetünket? A virág az ott szép ahol van. A földben. Ahol él. Ha kiszeded, elszárad. És úgy meg nem szép.

Hozzáteszem gyorsan, hiába mondom én ezt itt el, a nők akkor is örülnek a virágnak. Valentin napkor meg el is várják. Még ha nem szeretik a Valentin napot, akkor is.

Ha már itt tartunk, a Valentin nap tulajdonképpen Szent Bálint napja, aki a szerelmesek, lelkibetegek, és az epilepsziások védőszentje volt. Hát nekik kellett is védőszent, ugyanis régebben szokás volt őket máglyán elégetni meg tömlöcbe vetni, továbbá halálrakínozni, azzal az indokkal, hogy őt megszállta az ördög. Az meg a veréstől kijön.

Mint rengeteg más ünnepünk, ez is egy pogány ünnepre lett ráhúzva. Ünnep megmarad, ünnepelni azt lehet, csak mást, és máshogyan.

De mit is ünnepeltek akkor?

A február 14-ei ünnep, illetve mindannak egy része, amit Szent Bálintról véltek, a korai római Lupercalia ünnephez kötődhet. Ezt az ősi pásztorünnepet február 15-én tartották, tisztitó szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas lakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.

Ja hát akkor már inkább a virág.

Amúgy február 14-én kezdenek párzani a verebek is. Hogy ezt ki figyelte meg, vagy kit érdekel ez egyáltalán, azt nem tudni.