Hajónapló 2008. június harmadika, kilenc óra harmincnégy perc

Mindenhol ott vannak. És egyre csak többen lesznek. A legénységnek megparancsoltam hogy szüntessenek meg minden világítást. A fény csalja ide őket. De sajnos, mint minden más, ez is hasztalannak bizonyult. Itt vannak a fedélzeten, szétszórva, elbújva. Nem mindig látni őket, de mind tudjuk, hogy itt vannak. Ezeket a sorokat teljes sötétségben gépelem, kérem tudják be ennek esetleges helyesírási hibáimat. Néha látunk egyet-egyet hirtelen elsuhanni a sötétben, de többnyire nem mozdulnak. Várnak. Az éjszakát várják, pontosabban azt, hogy a legénység nyugovóra térjen. Istentelen pokolfajzatok ezek. Mikor már mindenki alszik, csak akkor támadnak. VÉRT ISZNAK!

Néhányuk már teli gyomorral, lassan, hangtalanul mászkál a fedélzeten. Ezeket a legénység könnyűszerrel legyilkolja. De már minek? Azok már ettek. Már elejtették az áldozatot. Most ki kell mennem, az egyik matróz látott egy nagyobbat. Isten óvjon minket attól hogy ez is Vérszopó legyen.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra három perc.

Nem az volt. Ez mégcsak nem is támadott, könnyűszerrel elkergettük a fedélzetről. Nem tudom mit akarnak ezek itt, de már ilyenekből is egyre több van. Viszont a vérszopók eltűntek. Mintha a föld nyelte volna el őket. Talán végre nyugovóra térhetünk.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra harminchárom perc.

Megtámadtak. Itt voltak mindvégig, csak mi nem vettük észre őket. Vártak a rohadékok. Csendben kivárták hogy a legénység elaludjon, és akkor támadtak. Jackre három rontott rá egyszerre. Megpróbáltuk leölni őket, de elkéstünk. Én magam jól vagyok, nem kaptak el. Felriadtam ahogy az egyik a fülembe sziszegett. Azóta itt ülök a sarokban, fegyverrel a kezemben, és őket figyelem. És ők megint várnak. Rohadékok. Bizisten leölném én mindet, de elbújnak ezek a rohadékok amint felébredünk. De most kibaszunk velük. Lekapcsoljuk a lámpákat, és eljátsszuk hogy alszunk. Aztán jelt adok, és megpróbálunk minnél többet megölni közölük. Nincs más lehetőségünk.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tíz óra negyvenegy perc.

A rohadt életbe. A rohadt kurva életbe. Mind meghaltak. Teljesen egyedül vagyok ezen az átkozott hajón, az éjszaka közepén. Nem tudom hogy fogom megérni a reggelt. A rohadt életbe. Azt tettük amit leírtam. Lekapcsoltuk a lámpákat, és alvást színleltünk, hogy idecsaljuk a dögöket. De ezek a bolondok valóban elaludtak. Így már én egyedül vagyok ezen az istenverte hajón.

De legalább sikerült egy tucatot megölni közölük. Az egész hajót beborította mocskos fekete vérük. Egy még itt remeg a lábam előtt, de egy határozott rúgásra abbahagyja. A francba. A francba! Ezek jönnek! Megöltünk vagy tízet, de jött helyettük harminc. Tele van velük az egész hajó. Amíg ébren vagyok nem kell aggódnom, csak ügyelnem kell rá hogy egy se jöhessen túl közel. Gyenge és gyáva lények ezek, de ha elalszik az ember vége van. Ébren kell maradnom egészen reggelig, nincs más esélyem.

---

Hajónapló 2008. június harmadika, tizenegy óra harminchárom perc.

A helyzet változatlan. Én itt ülök a sötétben, csak egy lámpa ég, pont felettem, hogy lássam mit írok. A dögök pedig a sötétben várnak. Ha kicsit elhalkul a szél zúgása hallom is ahogy mozognak. És látom. Tétován, egymáson átbucskázva ugrálnak és szállanak. Folyton mozognak, változtatják a helyüket, nehogy csapdát állíthassak nekik. Néha egy-egy egészen közel merészkedik, ekkor odasújtok a kardommal és sziszegve visszakúszik a társaihoz. Kezdek elálmosodni. Fáradt vagyok, és rettentően álmos. Remélem kibírom reggelig ébren.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra kettő perc.

Miért miért miért?? Mik ezek és honnan jöttek? És miért nem tudtam erről én semmit? Tegnap még egyet se láttunk. Az egész évben nem láttunk egy darab ilyet sem. Most meg ezen az átkozott estén százak szállták meg a fedélzetet. Minden nyíláson másztak be a kabinokba és a szobákba. Mikor bezártuk az ablakokat és az ajtókat már tele volt velük a hajó. És mostmár egyedül vagyok az egész hajón. És ezek itt vannak a kabinomban. És figyelnek. És várnak.

Félek. Nem akarom így végezni. Nem akarom hogy álmomban rontsanak rám ezek a szörnyetegek. Nem halhatok meg most. Előbb még végre kell hajtalsdlfnasaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra huszonnyolc perc.

Teljesen belefeledkeztem a naplóírásba, mikor észrevettem hogy az egyik közelebb merészkedett, egészen az asztal alá. A lábamon kúszott felfelé, valószínűleg a combartériámba akart belemarni. Ó hál’ Istennek hogy időben észrevettem. Szanaszét vertem az undorító testét, egy kis kupac bűzös fekete massza maradt csak belőle. Bár a többit is ilyen egyszerűen megölhetném. De a rohadékok felmásztak a plafonra, az árbocra, és a fedélzet felett röpködnek. És csak akkor fognak majd leszállni, ha én már alszom. Nem akarok elaludni.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, nulla óra negyvenhét perc

Mindenhol ott vannak. Körbenézek és mindenhol ott látom őket. Itt mászkálnak a falakon, a plafonon, és néha keresztülrepülnek a kabinon. A pislákoló lámpa fényében látom ahogy egyszer-egyszer közelebb ólálkodnak, majd mikor megemelem a kardom alattomosan visszasietnek. Sosem hittem volna hogy egyszermajd ily’ alattomos ellenség miatt kell majd végrendeletet írnom. De nem is akarok erre gondolni. Nem kaphatnak el. Nem fogok elalduni. Reggel felkel a nap, és a fény majd elűzi őket. Vissza egészen a pokol legmélyebb bugyrába, ahonnan jöttek ezek az átkozott férgek!

---

Hajónapló 2008. június negyedike, egy óra huszonhárom perc

Az előbb majdnem elaludtam. Ráfeküdtem az asztalra és behunytam a szemem. Csak egy pillanatra, de mégis elaludtam. Szerencsére valahogy lelökhettem a sisakom az asztalról, és erre felriadtam. A dögök mind ott voltak egy lépésnyire tőlem. Felsikoltottam és kirúgtam magam alól a széket, mire azok visszarepültek a kabin sarkaiba. Gyűlölöm őket. Undorítóak. Már gépelni is alig bírok. Remeg a kezem és a szemem minden pillanatban le akar csukódni. Nem fogom túlélni.

---

Hajónapló 2008. június negyedike, egy óra negyvenkét perc

Nem bírom tovább. Aludnom kell. Halálosan rettegek de el fogok aludni. Napok óta nem aludtam, fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt. Ezeket az utolsó sorokat is alig bírom gépelni. Kérlek téged ha megtalálod ezt a naplót, mondd meg a kedvesemnek hogy örökké szeretni fogom, és mondd meg a Novara kapitányának hogy a napkerék a megoldás. Mondd meg nekik kérlek.

Az Úr kegyelmezzen lelkeinknek.

Elalszom.