Ha valaki elfajzott művészetről mer beszélni, amelyben már nem az számít értéknek, ami tanít, hanem sokkal inkább olyan tabuk döntögetése, amelyeket már réges-régen ledöntöttek, akkor azonnal nácinak bélyegzik, mert a II. világháborús Németország is ismerte az entartete Kunst kifejezést: ezzel a jelmondattal rendeztek kiállítást 1937-ben, hogy bemutassák a szerintük folyamatosan romló művészetet.

(Idézet Blogin a művészet és a gyilkosság határa c. írásából) 

Megint egy olyan témát veszek elő, amiről már volt szó a Bombagyárban. Nem a degenerált művészetekről fogok úgy általában írni, inkább egy konkrét eseményhez lenne még pár hozzáfűzni valóm, melyről a Bombagyár egy régebbi rádióadásában hallhattatok. Nevezetesen a svédországi, A history of sex kiállításról írnék még pár dolgot.

A kiállítást mi jóérzésű, normális értékrenddel rendelkező emberek nyugodtan nevezhetjük az elfajzott művészet kiállításának.

A kiállításon a most ötvennyolc éves félig hondurasi, félig afrikai származású Andres Serrano képeit csodálhatják meg a látogatók. A kiállítás a szerelem alternatív kifejezési módjait hivatott megjeleníteni. A rengeteg kép közül csak néhányat említenék, csak írásban, nem linkelve, hogy a kedves olvasó ne hányja le a monitort. Többek között a következő képeket láthatjuk ezen a csodálatos kiállításon. Egy férfi leszopja magát, egy nő egy férfi szájába vizel, egy nő egy férfi végbelébe dugja az öklét, egy nő kiveri egy lónak, és hogy polkorrekt legyen az egész, egy fehér férfi szopja egy nigger faszát.

Igen, ilyen kiállítás van, ez valóban létezik. És ami még jobb, részben az adófizetők pénzéből került megrendezésre. Ha az olvasó már itt azt mondja, hogy hihetetlen, akkor kapaszkodjon, mert a kiállítás nemhogy korhatáros, de a szervezők arra bíztatták a családokat, hogy hozzák el gyermekeiket is, hogy leküzdhessék előítéleteiket, és megtanulják, hogy állatokkal baszni szép és természetes dolog. Igen. Ödönke ne nézd a verekedős filmet a tévében, Ödönke ne játssz agresszív videojátékokkal, Ödönke ne beszélj csúnyán. Gyere inkább és nézd meg hogy szopja a bácsi a nigger faszát. Kérdés hogy milyen elfajzott aberrált szülő viszi el a gyermekét egy ilyen kiállításra.

A kiállítás nyilván minden jóérzésű embert felháborított, azonban csak a svéd nácik voltak elég bátrak ahhoz, hogy tegyenek is valamit. Az akcióról készült videó itt megtekinthető. Elgondolkodtató, hogy mint már jópárszor, most is csak a nácik voltak azok, akik a sopánkodás és a szörnyülködés helyett tettek is valamit.

A kiállítás képeinek alkotója, Andres Serrano leghíresebb képe a Piss Christ, azaz Húgy Krisztus, mely úgy készült, hogy a művész egy saját vizeletével megtöltött üvegbe merített egy apró keresztre feszített Krisztus szobrot. A művész úr a képpel Vizuális Művészetek kategóriában megnyerte a Kortárs Művészetek Délkeleti Központja által indított pályázatot, melyet az adófizetők pénzéből fenntartott Nemzeti Alapítvány a Művészetekért szponzorált. Az Egyesült Államok két szenátora, Al D'Amato és Jesse Helms felháborítónak találta hogy az alkotó képét 15 ezer dollárral jutalmazta az adófizetők pénzéből fenntartott Nemzeti Alapítvány a Művészetekért. Hugyozd le Krisztust, és kiállítást rendeznek neked, díjakat adnak, és kapsz 15 ezer dollárt. Kíváncsi vagyok mit kapott volna a művész, ha egy menórát merít meg bűzös vizeletében.

Node az ilyesfajta elfajzott és a társadalom által elítélt ?művészetet? nem csak Svédországban díjazzák. Emlékszünk ugye a mi – mellesleg zsidó származású – Toepler Zoltánunkra, aki úgy gondolta művészet vízbe fojtani egy kölyökmacskát, és ezt videóra rögzíteni, majd eme nemes tettéért félmilliós díjat kapott.

Szintén Serrano képe, a Vér és Ondó 3, melyet a Metallica egyik lemezborítóján  csodálhatunk meg. A képhez az alkotó saját testnedveit használta fel.

A művész úr előszeretett készít még képeket halottakról, igen híres például a hullaházban készült fotósorozata.

Miután az ember felfogta, és meg is bizonyosodott róla hogy igen, ilyen valóban létezik, önkéntelenül is felteszi magának az oly sokat hangoztatott kérdést, miszerint „Milyen világban élünk?”. Aminek az említése is hányingert kelt a normális emberekben, arról rendeznek kiállítást az adófizetők pénzén. Vérrel kevert ondó, húgyba merített Krisztus szobor, állatkínzás, és mindezt művészet címszó alatt.

Vajon kiknek, és miért állhat érdekükben a normális értékrend lerombolása, s a szenny, a fertő, és a romlottság felmagasztalása? Mert a társadalom döntő többsége szemében ezek még mindig felháborító és elítélendő dolgok. Miért akarják egyesek, mégis erőszakkal a művészet pecsétjét rányomni az efféle deviáns alkotásokra, és megnyilvánulásokra? Miért akarják egyesek normálissá, és elfogadottá tenni ezeket a dolgokat? Kiknek állhat ez érdekében, és miért?